Kiváló ima

Írta: Dr. George O. Wood

Életkorunktól, keresztyén szolgálatunk hosszától és érettségétől függetlenül folyamatosan növekednünk kell az imádkozás fegyelmezett gyakorlásában.

Ernest S. Williams az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet szuperintendense volt 1929 és 1949 között. Alázata, bölcsessége és istenfélő élete miatt az egész felekezetben szerették és tisztelték. Évekkel a vezetői tisztség elvállalása előtt édesanyám egyik bibliaiskolai tanára volt.

Nagyon szerettem hallgatni, ahogy imádkozott. A levegőt élesen átszelő erős, mély baritonhangja volt. Első (és egyetlen) gyülekezetünk pásztori szolgálata alatt egyszer még ifjú házasként ellátogattam a feleségemmel Kaliforniából Springfieldbe. Williams testvér a 90-es éveiben járt már. Megkerestük szerény otthonában. Szerettük volna, ha imádkozik értünk, és megáld bennünket. Megható, emlékezetes pillanat volt ez. Micsoda erőteljes átélés volt, ahogyan ez az idős, szent ember Isten kegyelmi trónusához járult miértünk!

Pál apostolt nem állt módomban meghallgatni, de a Biblia lehetővé teszi, hogy húsz évszázad távlatából a szellememben belehallgassak az imájába. Most kifejezetten az Efézus 3:14–21 szakaszra szeretnék összpontosítani:

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

Életkorunktól, keresztyén szolgálatunk hosszától és érettségétől függetlenül folyamatosan növekednünk kell az imádkozás fegyelmezett gyakorlásában. Cikkemben arra szeretnélek bátorítani, hogy az imádkozás iránti elkötelezettséggel töltsd be mennyei elhívásodat.

Mielőtt elmélyülnénk Pál imájában, nézzünk meg két dolgot: Pál testtartását és felvezetését.

Testtartás

A zsidók általában állva imádkoznak (Máté 6:5; Lukács 18:11, 13). A térdelő testtartás az intenzitás fokozódását fejezi ki. A térdeléssel krízishelyzetekben találkozunk:

  • Salamon térdelt a templom felszentelése közben (1 Királyok 8:54)
  • Jézus térdelt a Gecsemánéban (Lukács 22:41)
  • István térdelt mártíromsága közben (Cselekedetek 7:60)
  • Péter térdelt Dorkász halálos ágyánál (Cselekedetek 9:40)
  • Pál térdelt az efézusi vénektől (Cselekedetek 20:36) és a tíruszi tanítványoktól (Cselekedetek 21:5) való búcsúzás közben

„Ezért meghajtom térdemet” – írja Pál. (Efézus 3:14) Ez a hatékony imához elengedhetetlen buzgalomra irányítja figyelmünket. Az egyházatyák közül valaki így fogalmazta ezt meg:

A térdeléssel az ima teljességét fejezzük ki. Nem csupán az elménket kell imára hajtani, hanem a testünket is. Jól tesszük, ha lealacsonyítjuk a testünket, nehogy az emelkedettség vagy a büszkeség látszatát keltsük.

Jézus „Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott” (Lukács 22:44). Hogyan alakulna az imabuzgalom életünkben, családunkban és gyülekezetünkben, ha valamennyien térdre esnénk, és a mechanikus szokásokon túllépve még erőteljesebben imádkoznánk?

Felvezetés

Ezek Pál nyitó szavai: „EZÉRT meghajtom térdemet” (Efézus 3:14). Miért? Milyen okból hajtja imára térdét Pál? Ezt a szófordulatot használja a 3:1-ben is: „EZÉRT vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya”.

Bizonyos értelemben összeköti az okot – a felvezetést – és az azt követő imát. Az eredetiben az ok a fejezetben négyszer előforduló „titok” szóhoz kapcsolódik (3., 4., 6. és 9. vers). Az elrejtett titok az, hogy a zsidókból és pogányokból álló egyházban válik ismertté Isten sokféle bölcsessége a levegőbeli fejedelmek és hatalmak előtt.

Hétköznapi nyelvre lefordítva ezt mondja Pál:

– Mielőtt elkezdek imádkozni, hadd mondjam el, mi áll a háttérben. Az egyházra van ráírva Isten neve. Az Isten gyülekezete vagyunk. A gyülekezet Isten büszkesége és örömének forrása.

Ha valaki felkeres az irodámban, akkor a falra kiakasztott, missziós élethelyzeteket ábrázoló olajfestményeket mutatom meg neki először. Számomra mindegyik egy-egy remekmű. Pál tulajdonképpen ezt mondja:

– Isten így szeretne dicsekedni az egyházzal a levegőbeli lények előtt: „Ott lent, az egyház az én remekművem!”

De e helyett vajon hányszor okozott inkább szívfájdalmat a gyülekezet? Azt szeretné Isten, hogy az arkangyalok az ő remekműveként tekintsenek a gyülekezetre. Felemeli, hogy megmutassa, de sajnos megosztottság, kicsinyesség, felesleges vitatkozások, önzés, az ima, evangélizálás, irgalmasság és az Atya szívét megindító dolgokra való odafigyelés hiányának repedési csúnyítják el a képet.

Minden egyes helyi gyülekezetnek az Atya dicsőségét és bölcsességét kellene tükröznie az azt szemlélő helyiek és a láthatatlan levegőbeli seregek előtt. A vereséget szenvedett, megosztott egyház nem túl jó cégér a Királyok Királyának. Egy imádó, evangélizáló, tanítványokat nevelő, irgalmas szívű és imádkozó gyülekezet viszont igen nagy dicsőséget szerez.

Pál apostol nagyon nagyra tartja az egyházat – nekünk is így kellene tennünk. Az egyház az élő Isten temploma, lakóhelye. És mivel a levegőbeli hatalmasságok (és a világ, az emberek) figyelik az egyházat, ez a gondolat fogja össze az imádságunkat: „Ó, Jézus, segíts nekünk, hogy bemutathassuk az ismertté vált titkot: hogy rongyos emberekből dicsőséges egyházat építesz – szegényekből, gazdagokból és bárkiből a kettő között, feketékből, fehérekből, rézbőrűekből és sárgákból, fiatalokból, középkorúakból és idősekből, arabokból és zsidókból, romákból és magyarokból. Az egyház, ó, Jézus, a Te remekműved!”

Az apostol testtartása és a téma beharangozója elvezet bennünket ahhoz a három imakéréshez, amely ebben a három szóban foglalható össze: megragadni, megérteni, növekedni.

Imakérések

1. Megragadni.

Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által… (Efézus 3:16–17)

Képzeljük el, hogy egy tornaterembe a nyújtón tartod magad felhúzóckodva. Az a probléma, hogy hamarosan nem bírod tovább szorítani a rudat. Nem csak ahhoz kell erő, hogy tartsad magad, hanem ahhoz is, hogy még erősebben szorítsd a rudat. Ezért szoktuk angolul azt mondani, hogy szorítsd jól, amikor már alig bírja a másik.

Hozzád hasonlóan én is sokakért imádkozom. Az évek során a napi imalistám több mint 250 fősre duzzadt. A lista fölé odaírtam Pál imáját, és rájöttem, hogy nagyon fejen találta a szöget: nekem is és a listáról sokaknak erősebb szorításra van szüksége a Szent Szellem által. Íme, ilyen emberek szorításáért szoktam naponta imádkozni:

  • Kábítószer-függőségből szabadulófélben lévő és a törvény szigorával szembesülő friss megtért
  • Halálos betegséggel viaskodó személyek
  • Gyülekezetplántálók és gyülekezetet felrázók
  • Depresszióval és magánnyal farkasszemet néző nyugdíjasok
  • A közelmúltban megözvegyült, gyász súlya alatt roskadozó házastársak
  • Fogyatékkal élő gyermekek szülei
  • Hitükért bebörtönzöttek
  • Egy régebbi látogató, aki végül a börtönben tért meg
  • Ellenséges vallások árnyékában éjjel-nappal veszélyben szolgálók
  • Mártíromság áldozatának közeli hozzátartozói
  • Házassági vagy gyermeknevelési problémával küzdő házaspárok
  • Nagy kísértésnek vagy stressznek kitett hívek
  • A férj, apa viszonyából és újraházasodásából adódó érzelmi és szellemi hajótörött feleség és gyermekek

Egyszer a válása miatt szomorkodó egyik férfi  mondta a következőket:

Nem könnyű dolog, hogy egy hajdani barátom vette el azt a nőt, aki 17 éven át volt a feleségem. Ugyanabban a városban él, ugyanabban a tankerületben dolgozik, és a gyerekek így két élesen különböző életfilozófiának vannak kitéve. Ez sem egyszerű. Nem mindig tetszik a lehetőség, amikor tanúja lehetek Krisztus gyógyító, megbocsátó szeretetének. Ugyanakkor a megtört állapotomban megtapasztalt szeretet igenis gyógyít, ha hagyom.

Vajon mi a megfelelő válasz ezeknek a barátainknak, testvéreinknek Krisztusban, akikért te és én imádkozunk? Ez: erősödjék meg a szorításuk. Csatlakozzanak rá Isten gazdag ellátórendszerére, hogy bensőjük megerősödjék, hogy Krisztus lakjék szívükben hit által.

Nem sokkal házasságkötése után egyik volt diákom elvesztette szeme világát egy autóbalesetben. Férjével együtt misszionárius lett, majd évekkel később rákban meghalt. A temetésén egy néhány évvel azelőtt írt verséből idéztem:

Ha feladnám, hogyan néznék szembe önmagammal,
Hogyan dobhatnék sutba oly sok szent igét?
Feladhatom, vagy lehetek győztes akár,
Isten azt mondta: csak rajtam áll.

Azt kérdezem: Vajon akkor is mosolyoghatunk, ha éppen rossz híreket kaptunk az egészségünkkel kapcsolatban? Vajon kitarthatunk, amikor éppen elveszítjük egyik szerettünket? Vajon élhetünk jó reménységgel? Vajon hűséggel szolgálhatunk őrhelyünkön akkor is, amikor nehéz?

Gyenge vagy? Elfáradtál? Stresszes az életed? Eleged van már? Azt fontolgatod, hogy feladod? Van Valaki, aki kész segíteni Szellemével a bensődben.

A Szent Szellem olyan szavakkal imádkozik rajtunk keresztül és jár közben értünk, amelyeket emberi nyelven nem lehet kifejezni. Közbenjáró lakik a szívünkben, és Közbenjárónk van a mennyben, aki az Atya jobbján képvisel bennünket (Róma 8:26, 34). A Szent Szellem megerősítő munkájának az az eredménye, hogy Krisztus maradandó helyet kap életünkben és szolgálatunkban.

2. Megérteni.

Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét… (Efézus 3:17–19)

Nem csak azért imádkozik Pál, hogy erős szorításunk legyen. Azt is kéri, hogy jól megértsük a dolgokat. Nagyon tetszik egy kislány imája: „Kedves Isten! Lefogadom, hogy nehezedre esik az egész világon valamennyi mindenkit szeretni. A családunkban csak négyen vagyunk, de nekem soha nem sikerül.”

Évekkel az előtt, hogy a római börtönben megírta ezt a levelet, Pál plántálta és két és fél évig pásztorolta az efézusi gyülekezetet. Abban az időben az Efézustól nyugatra fekvő Korinthusba írt több levelet is, amelyben sokféle problémát tárgyal, többek között a büszkeség kérdését. Az 1 Korinthus 13-ban leírja, hogy mi is hiányzik a közösségi életükből. Nem gyökereztek meg a szeretetben.

A pünkösdi–karizmatikus gyülekezetek számára ez mindig kijózanító üzenet, hiszen nagy a kísértés, hogy a kegyelmi ajándékok helyreállása iránti vágyunkból indíttatva az Ajándékozó helyett inkább az ajándékokra, az etika és erkölcs helyett inkább a megtapasztalásokra, a szeretet helyett inkább a sikerre és a számokra alapozzunk.

  • Ha nyelveken szólunk, de nincsen bennünk szeretet, csak Istennek fejfájást okozó zajt csapunk, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
  • Ha minden titkot ismerünk is, és minden bölcsességnek birtokában is vagyunk, de nincs bennünk szeretet, akkor csak hatalmas egónk és bántó természetünk lesz.
  • Ha szeret nélkül prófétálunk és hirdetjük az Igét, akkor akár már szedhetjük is a sátorfánkat, és hazamehetünk.
  • Ha teljes hitünk van, hogy hegyeket mozdíthatunk el, szeretet pedig nincsen bennünk, akkor a hitünk üres. Mi haszna van egy céltudatos, feladatára összpontosító, a siker által motivált szolgálattevőnek, ha nincsen benne szeretet?
  • Ha mindenünket oda is adjuk, de nem a szeret motivál, mi hasznunk abból?
  • Még ha Krisztusért életünket is adjuk, mártírrá válunk, de szeretet nélkül tesszük, semmi hasznunk abból.

Ha viszont a szeretetben meggyökerezünk és megalapozódunk, akkor…

Felfoghatjuk, milyen széles az Ő szeretete. Nagyon széles. Az idő forrása előtt kezdődik, és az örökkévalóság óceánjába torkollik. Nem holmiféle szűkös szeretet. Minden etnikumnak, korosztálynak, férfinek és nőnek helye van benne. Egyetlen olyan személy sincs, akit ne szeretne Isten.

Felfoghatjuk, milyen hosszú az Ő szeretete. Nagyon hosszú. Az énekíró így fogalmazta ezt meg:

Ha megtölthetnénk az óceánt tintával,
És az égboltozat pergamenből volna,
Ha írhatnánk a földről minden fűszállal,
És minden ember magával egy-egy íródeákot hozna,
Isten szeretetéről, ha mindent felírnánk,
Kiszáradna minden óceán sorba’,
A tekercs, noha égtől-égig ér, nem bírná,
Amit a sok szerző szorgalmasan vetne reá.1

Felfoghatjuk, meddig ér el az Ő szeretete. Nagyon mély. A teológián tanultunk egy gyönyörű éneket, amit nem nagyon hallottam azóta. Samuel Trevor Francis írta. Hitében megrendülve egy hideg téli estén Francis éppen a londoni Hungerford hídon sétált át. Bánatos magányán tűnődve halk, suttogó hangot hallott, hogy ugorjon az örvénylő vízbe, és így vessen véget nyomorának.

Szerencsére nem a sötétség hangjának engedelmeskedett. Inkább Isten megerősítő szavára figyelt oda azon a hideg éjszakán. Még ott, a hídon újra hitet tett Jézus Krisztus mellett, majd ezt írta:

Ó, Jézus mély, igen mély szerelme – hatalmas, mérhetetlen, határtalan, ingyenes.2

A Szent Szellem segítsen bennünket, hogy megérthessük Krisztus szeretetének szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét. Annak a szeretetnek, amely által a fényűző pompát otthagyva e világ jajongását, a betlehemi jászlat, Názáret kisvárosát, a Golgota kegyetlen keresztjét és húsvét üres sírját választotta. Hadd mondhassuk Pállal együtt, hogy „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:38–39)

3. Növekedni.

Hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok… (Efézus 3:19)

Ennél merészebb imakérés még nem nagyon hangzott el… Isten teljessége töltsön be bennünket – ez olyan, mintha egy óceánt próbálnánk egy gyűszűbe beletölteni. Hogyan történik ez a teljességre jutás? A Szent Szellem által.

Első látogatásakor Pál tizenkét tanítvánnyal találkozott (Cselekedetek 19:1). Nem volt teljes, amit előtte átéltek. Üdvösségre jutottak. A városfalon belülre kerültek, de nem tudták megnyerni a várost. „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívővé lettetek?” – teszi fel a kérdést Pál (2. vers, EFO).

Manapság sok szó esik az ún. „emerging church” (előbukkanó, kiemelkedő gyülekezet) fogalmáról. Tisztában vagyok vele, hogy az egyház minden egyes nemzedékének meg kell találnia a megfelelő módot az emberek elérésére, mégpedig úgy, hogy közben az apostoli tanításhoz is hűséges marad. Milyen gyülekezet az ilyen? A Szent Szellem jelenlétében és erejével cselekvő gyülekezet. Ugyanazt kell nekünk is mindig megkérdeznünk, mint amit Pál kérdezett Efézusban: megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívővé lettetek?

Amikor ez a tizenkét tanítvány bemeríttetett Szent Szellembe, amit a nyelveken szólás is rögtön bizonyított, Efézusban ébredés tört ki. Rövid idő leforgása alatt az egész város megmozdult. A nem evangélizáló, nem növekvő pünkösdi gyülekezet fogalma ellentmondást hordoz önmagában. Az pünkösd légyege pont az, hogy betölt bennünket a Szent Szellem, és erőnk lesz a tanúságra. Pál tudta, hogy Szent Szellemmel teljesnek lenni nem egy egyszeri „Ááá, megkaptam!” típusú átélés. Ha elolvassuk az Efézusi levél utolsó két és fél fejezetét, akkor világosan láthatjuk, hogy még a Szent Szellembe bemerített híveket is a növekedésre bátorítja Pál. Leírja nekik, hogy mit vetkőzzenek le, és mit öltsenek magukra. Arra buzdítja őket, hogy folyamatosan legyenek telve Szent Szellemmel, és mondandójukat, kéréseiket mindig a Szellem által foglalják imába.

Életkorunktól, keresztyén szolgálatunk hosszától és érettségétől függetlenül folyamatosan növekednünk kell, mert ha be is töltött már bennünket a Szent Szellem, még nem jutottunk teljességre Istenben. Isten végtelen, és mindig tud többet adni. Mi pedig tágulóképesek vagyunk, és egyre többet tudunk befogadni.

Csattanó

Megragadni. Megérteni. Növekedni. De ez még nem minden. Ő „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

Gondolj csak bele: sokkal bőségesebben („mérhetetlenül többet” EFO)!

Olykor örülnék, ha az Úr válaszolna az imámra, majd válaszát megtoldaná még néhány centivel. Vagy egy fél méterrel. Vagy akár egy méterrel is… Vagy egy egész mérőszalagnyi hosszal, mondjuk öt méterrel? Ezek mind mérhetőek. De Pál arról beszél, hogy mérhetetlenül több! Imádkozzunk megragadásért, megértésért és növekedésért, és közben higgyünk Istenben, aki ezt a mérhetetlent is meg tudja adni.

Az erőteljes imádkozás hatalmas erőhöz vezet: „Ő mindent megtehet” – állítja Pál.

A hatalmas erő pedig erőteljes dicséretet szül.

Azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen. (Efézus 3:21)

T-Fav

 

Jegyzetek

  1. Frederick Lehman, The Love of God (1919)
  2. Samuel Trevor Francis, Oh, the Deep, Deep Love of Jesus (1875)