Íme, néhány ötlet ahhoz, hogy miként kerüljünk ki a túlterhelt szolgálattevő vállát nyomó elviselhetetlen teher alól

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28–30)

Ha hihetünk az internetes felméréseknek, akkor egyértelmű eltérés mutatkozik a Szentírás és a gyülekezeti szolgálat való világa között. A felmérések azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban közel 20 ezer szolgálattevő lép ki a szolgálatból minden évben. Ez több mint 1500 havonta! Ebbe nem tartoznak bele azok, akik elkeseredésükben legszívesebben lelépnének, de nem hiszik, hogy bármi más módon meg tudnának élni.

A kiábrándulás már a szolgálat korai szakaszában kezdetét veszi. Például, a teológiát vagy bibliaiskolát végzettek háromnegyede öt éven belül befejezi a szolgálatát.

A szolgálatból való kilépés okaként a megkérdezettek sok különféle dolgot felsoroltak, de a legtöbb pásztor úgy nyilatkozott, hogy megdöbbentette a szolgálatról alkotott elképzelés és a valóság közötti szakadék. Azt várták, hogy több időt töltenek majd az igehirdetéssel és tanítással, olyasmivel, amit élveznek. Nem számítottak arra, hogy mekkora munkaterhet jelent a szolgálat; saját maguk személyes menedzselését.

A lelkipásztorok az emberek problémái és a problémás emberek miatt fáradnak meg. Elegük van a kötekedő vezetőségi tagokból és presbiterekből, és a tekintélyüket megkérdőjelező, energiájukat lecsapoló diakónusokból. Nem szeretnek konfrontálódni azokkal a gyülekezeti alkalmazottakkal, akik nem veszik fel a munka megfelelő ritmusát. Belefáradtak a túlérzékeny dicsőítésvezetőkkel vívott harcokba.

Megfizeti az efféle frusztráció árát az a szolgálattevő, aki nem találja meg a módját, hogyan engedje ki a stressz miatt felgyülemlő gőzt. A szolgálattevőnek tudatosítania kell, hogy számára a stressz ugyanolyan, mint a bányász számára a tüdőbaj. Fogalma sincs róla, hogy baj van, de amikor megtudja, akkor már késő. Ahogy a modern életvitel egyre bonyolultabbá és összetettebbé válik, az amerikai szolgálattevő stresszcsapdája hatványozottan egyre veszélyesebb lesz.

Kevesebb erőfeszítéssel és aggodalommal jár, ha elébe megyünk a dolgoknak, és már előre kezeljük a szolgálattal járó stresszt, mint amikor csak utólag foglalkozunk vele. Ráadásul így a stressz okozta szolgálati hajótörés fájdalmas következményeit is elkerülhetjük.

Ugyanakkor a szolgálatnak nem kell ennyire letaglóznia. Ne felejtsük el, hogy azt mondta az Úr, hogy „az én igám boldogító, és az én terhem könnyű”. Íme, néhány ötlet ahhoz, hogy miként kerüljünk ki a túlterhelt szolgálattevő vállát nyomó elviselhetetlen teher alól.

Legyenek reális elvárásaid

Sokan irreális elvárásokkal vágnak bele a szolgálatba. Egy adott tevékenységből fakadó frusztráció mértéke a tevékenységhez kapcsolódó előzetes várakozás és a tényleges megtapasztalás közötti távolsággal jellemezhető. A szolgálat sem kivétel ez alól.

Vajon miért várunk a szolgálattól merőben mást, mint amit később valójában tapasztalunk? Ennek egyik fő oka a szolgálattal kapcsolatban sokakban élő ábrándvilág. Gyülekezetben nőttem fel, és emlékszem, hogy milyen különleges személynek tartotta mindenki a pásztort. A legtöbb tag piedesztálra emelte. Végülis, számukra az illető rivaldafényben élő, inspiráló, hasznos személy volt. Munkájának és családi életének egyéb vonatkozásairól már keveset tudtak.

Az igehirdetés és tanítás viszont csak egy kis része a modern pásztor munkakörének. A legtöbb idő az adminisztratív jellegű dolgokkal megy el. Ebbe beletartozik például a nehéz helyzetben lévők segítése. Sok pásztor naiv, és azt hiszi, hogy Isten népe olyan szellemi emberekből áll, akikkel a nagyfokú érzékenységet követelő helyzetekben könnyű együttműködni.

Amikor egy pásztor feszült konfliktussal találja magát szembe, arra számít, hogy Isten népe szellemi módon reagál majd. De nem minden reakció szellemi. Előfordul, hogy inkább testies. Sok kíntól kíméled meg magad, ha már előre felkészülsz erre. Ha arra számítasz, hogy a gyülekezetbe járók szellemi emberek, akkor a legtöbb esetben ennek kiábrándultság és frusztráció lesz a vége.

Jézus mindhárom szinoptikus evangéliumban elmondja, hogy „nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Máté 9:12; lásd még Márk 2:17; Lukács 5:31). Isten nem a szellemileg egészséges emberek felé való szolgálatra hívott el.  A legtöbben magukkal hozzák Isten királyságába az éretlen önzésüket, sebzett múltjukat és mélyen berögzült, káros szokásaikat is. Az újjászületés nem nyújt azonnali gyógymódot minderre.

Jézus a példázatokban próbálta felkészíteni a tanítványokat a gyülekezetbe járók testiességére. Azt akarta, hogy reális, gyakorlatias elvárásaik legyenek a szolgálattal kapcsolatban. Ezért a búza között szárba szökő konkolyról, a hálóban felakadt jó és rossz halról, és ugyanazon a fán gubbasztó mindenféle hasznos és káros madarakról beszélt nekik (Máté 13:25–32, 47–50).

Ha az I. században szolgálnánk pásztorként, a gyülekezetbe járók akkor is testiesek lennének. Jó példa erre az, hogy az apostolok az Újszövetség szinte valamennyi levelét valamilyen testies dolog miatt írták meg. Képzeljük csak el, hogy hány könyv hiányozna ma a Bibliából, ha Isten népe szellemi lett volna!

Ha tehát megkérdőjelezik az emberek a tekintélyedet, akkor ne tekints erre személyes válságként. Az emberek immár kétezer éve ugyanezt teszik. Amikor pedig senkinek sem jut eszébe, hogy éppen születésnapod van, vagy a házastársad születésnapja van, vagy házassági évfordulód van, vagy karácsony lévén már nagyon aktuális lenne az év végi prémiumod, akkor ne csinálj ebből katasztrófát. Tekintsd ezeket normális jelenségeknek. Szép dolog lenne mindez, de nem elengedhetetlen.

Értékeljük a nagyvonalúság minden megnyilvánulását – amikor élnek vele az emberek. Nagyon könnyen hozzászokunk, és úgy érezzük, hogy mindez jár nekünk. Nem hiszem, hogy az apostolok ilyen ellenszolgáltatásokat kaptak volna.

Legyenek alacsonyabb elvárásaid, és meglepődsz majd, hogy mennyivel kevesebb stressz lesz a szolgálatodban. Kellemes meglepetés ér, amikor nem vársz semmit, és mégis kapsz valamit. Szolgálatra szól az elhívásunk, nem arra, hogy kiszolgáljanak. Ne felejtsük el, hogy a szolgálattevő az embereknek szolgálva szolgál az Úrnak. Jézus pedig azt mondta, hogy „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Máté 25:40).

Frissítsd fel a személyes áhítataidat

A pénz- és adminisztrációs ügyekkel, problémás emberekkel való foglalkozás nagyon sok időt és energiát vesz el, így könnyen elhanyagoljuk a személyes áhítatunkat. Csak az igehirdetésre és bibliatanulmányozásra való felkészülés miatt olvasod a Bibliát? A mellett, hogy szolgálattevői feladatodnak eleget téve másokért imádkozol, ki szoktad tárni szívedet az Úr előtt imádságban?

Ne felejtsük el, Ézsaiás szerint „akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” (Ézsaiás 40:31 EFO) Hogyan várunk az Örökkévalóra? Igeolvasással, imádkozással és elmélkedéssel.

Vonulj félre az intézményi nyomások alól

Összpontosíts Krisztus testének szolgálatára. Ne ejtsen rabul a szolgálati sikerek nyújtotta folyamatos ranglétramászás kísértése. Ne felejtsd el, hogy az intézményesült egyház adminisztratív szervezet. Krisztus teste viszont élő szervezet. A felekezetek általában saját magukat szolgálják, saját fennmaradásuk körül forognak. Való igaz, hogy a rendszerükkel megszűrik, ki hirdethet igét és végezhet egyéb hasznos tevékenységet. Elszámoltatnak bennünket, védenek a tévtanítástól, és együtt olyan dolgokat is meg tudunk tenni, amit külön-külön nem. Isten azonban az Ő teste szolgálatára hív el bennünket, ami több, mint az intézményesült egyház.

Ha a figyelmedet elvonja az intézményesült egyház ügyeire és életére jellemző következetlenség és egyenlőtlen bánásmód, akkor az időd nagy részében frusztrált és depressziós lehetsz. Azt fogod tapasztalni, hogy a felekezet egyházügyi dolgaiban a jó kapcsolatokkal rendelkezők kiváltságokat élveznek. Ezzel párhuzamosan, a kisebb gyülekezetekben szolgáló, egyébként nagyobb figyelmet érdemlő szolgálattevőkről megfeledkeznek.

Jézus ezzel szemben azt tanítja, hogy még annak is meglesz a jutalma, aki csak egy pohár vizet is ad az ő nevében (Máté 10:42). Ne felejtsd el, hogy Jézus hív el bennünket a szolgálatra. Ha elhiszed, hogy Ő maga gondoskodik a hűséges szolgálat jutalmáról, akkor felszabadulsz a mások ítélgetése és irigylése alól.

Mit is mondott Jézus Péternek, amikor a tanítvány ok nélkül azért aggódott, hogy a Mester Jánossal kivételezik?

Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem! (János 21:22)

Egyszerűbb lesz az életed, ha a szolgálatot Jézus követéseként fogod fel.

Mérlegeld jelenlegi helyzetedet

Gondolkodj el a helyzetedről, nyisd meg az elmédet azok előtt a gondolatok és kreatív megoldások előtt, melyeket Jézus tud megmutatni. Mi az, ami olyan stresszessé teszi a helyzetet? Nagyobb pénzügyi terhed van, mint amit el tudsz viselni? Olyan problémás helyzetet örököltél, amiről egy régebbi pásztor tehet? Egymással harcban álló pártokra szakadt a gyülekezet? Imádkozó szívvel vesd papírra azokat a dolgokat, amelyek a leginkább aggasztanak. A tételeket állítsd fontossági sorrendbe. Nézd meg a legnagyobb problémát. Gyűjtsd össze és írd le hozzá a megoldási javaslatokat.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha az első lehetőséget választod, akkor milyen lesz az a bizonyos helyzet 6, 12 és 18 hónap múlva. Ne feledkezz meg arról, hogy Sátán a gerjedékenységedet felhasználva és egyfajta hamis sürgető érzést a szívedbe lopva szeretné még bonyolultabbá tenni a helyzeted. Vedd végig a második, harmadik, negyedik megoldási javaslatot is ugyanezzel az eljárással, és kérj Istentől bölcsességet a helyes választáshoz. Ígéretünk van rá, hogy Ő megadja! (Jakab 1:5)

Érzelmileg helyezkedj a lehető legtávolabb az adott helyzettől. Kerüld a kidolgozatlan, elnagyolt saját megoldásokat. Bízz Istenben, és kérd meg, hogy indítsa a szívedet a legbölcsebb megoldásra.

Péter apostol ad némi bölcs útmutatást:

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1 Péter 5:6–7)

Az évek során rájöttem, hogyan lehet ezt az igeszakaszt a gondolatvilágomban gyakorlati módon alkalmazni. Az alábbi kérdéseket teszem fel magamnak annak meghatározására, hogy mi az én feladatom, és mi az, amit őreá hagyhatok.

1. Lehet bármit is tenni a problémával kapcsolatban? Olyan dolog is okozhat problémát, amelyre nincs megoldás. Mindig lesz háború. Mindig lesz szegénység. Lesznek istenfélő emberek, akik belehalnak betegségükbe, míg testies emberek meggyógyulnak. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban senki nem tehet semmit. Ha ilyen dolog okoz problémát, akkor azt teljes egészében őreá vetem.

2. Tehetek valamit a problémával kapcsolatban én? Ha olyan dolog okoz problémát, amivel kapcsolatban semmit nem tehetek, akkor azt teljes egészében őreá vetem. Előfordul olyan eset is, amikor én is tehetek valamit a problémával kapcsolatban. Meghatározom, hogy mit, és továbblépek a következő kérdésre.

3. Tehetek valamit az ügy érdekében itt és most? Ha nem tehetek semmit a probléma megoldásával kapcsolatban most, akkor emlékeztetőt írok a naptáramba, hogy mit és mikor kell megtennem. Minden mást őreá vetek.

Figyeljük meg, milyen erőteljes az „őreá vessétek” kifejezés. Meg kell tanulnod mentálisan kidobni az elmédből azokat a dolgokat, amelyekkel kapcsolatban nem tehetsz semmit a jelenben. Ha ezt a maga idejében mindig követi, amit meg tudsz tenni, akkor egészséges vezető leszel.

Helyezd a házasságodat és a családi kapcsolataidat ismét a középpontba

Házastársi kapcsolatában a pásztor és a házastársa bemutathatja, milyen az egészséges keresztyén házasság. Az sohasem Isten akarata, hogy a szolgálat miatt a házasság csorbát szenvedjen. Sajnos azonban vannak olyan szolgálattevők, akik inkább a szolgálattal lépnek frigyre, és ezzel a téves sorrenddel magyarázzák, miért hanyagolják el házastársukat és gyermekeiket. Az Efézus 5:21–6:4 szakaszban Pál egyértelműen leírja, hogy milyen a szolgálattevő bibliai fontossági sorrendje. Első Isten. Második a házasság. Harmadik a gyermekek. Negyedik a munka.

Az egyik legjobb dolog, amit a gyermekeid és a szolgálatod érdekében tehetsz, ha évente kétszer-háromszor házassági félrevonulást iktatsz be. Ezeken a hétvégéken élvezheted az ima és személyes áhítat áldásait, de közös megegyezéssel döntsétek el, hogy nem beszéltek gyülekezeti ügyekről. Összpontosítsatok az Isten és az egymás iránti szeretet megújítására. Tetszeni fog a házastársadnak, és a gyermekeitek is élvezni fogják a velük való kapcsolat változását. Az egészséges szolgálattevő tudja, hogy a házasság megelőzi a szolgálatot. És tudják ezt a gyerekek is. Ne engedd tehát, hogy az ellenség azért kárhoztasson, mert megvéded a helyes sorrendet!

Fejleszd ki azt a képességet, hogy a nap végén tudd mentálisan a gyülekezeti aggodalmakra rácsukni, a házasságod és családod áldásának örömei előtt pedig kinyitni az ajtót. Egyezz meg a házastársaddal arról, hogy otthon nem beszéltek gyülekezeti dolgokról. Ez nem csak a házasságodnak tesz jót, hanem a gyermekeiteknek is. A lehető legnagyobb mértékben meg kell őket óvnod a fájdalmakat okozó gyülekezeti helyzetektől.

A regenerálódás része a szolgálatnak

A természet a kikapcsolódás fontosságára figyelmeztet bennünket. A borjú és a csikó ugrándozik, a juh a társaival, a kiscica a fonállal játszadozik, a kutya labdát kerget. Ne engedd, hogy az ellenség azért kárhoztasson, mert időt szakítasz a játékra! A játék öröméért játssz… ne a győzelemért! Nem nagy élvezet olyan valakivel játszani, aki mindenképpen a győzelemre hajt.

Keress olyan elfoglaltságot, amelyet a házastársad és te is szeretsz, és havonta három-négy alkalommal végezzétek azt közösen. Amíg még kicsik a gyerekek, hetente legalább egy kikapcsolódós estét ütemezzetek be velük. Ne azt erőltesd rájuk, ami számodra szórakoztató. Csináljátok azt, ami nekik élvezetes!

Isten nem azért hívott el a szolgálatba, hogy kikészítsen. Azt akarja, hogy a szolgálat az Ő célját valósítsa meg. Azt akarja, hogy te is élvezd az Úr munkáját. Körültekintően válogasd meg barátaidat. Kerüld azokat, akik a szolgálat igájával megterhelve bosszankodnak. Az ilyenek társasága kimerítő. Alkalmanként szolgálnod kell az ilyen emberek felé, de a barátaidat azok közül válaszd ki, akik szeretik az Urat, és társaságuk felüdít, feltölt energiával.

Ne felejtsd, mire figyelmeztet Pál:

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. (Galata 6:9–10)

T-Fav

Szerző: Dr. Richard D. Dobbins

Dr. Richard D. Dobbins, az EMERGE alapítója, jelenleg az általa 2007-ben létrehozott Richard D. Dobbins Institute of Ministry (Naples, Florida, USA) igazgatója. Honlapja: www.drdobbins.com