Ezek a szellemi, teológiai és gyakorlati okok rámutatnak arra, hogy miért is kell tökéletesítenünk a kapcsolatépítési technikánkat.

„A pásztoroknak fogalmuk sincs az üzletről.” Elégszer hallottam már ehhez hasonló kijelentéseket ahhoz, hogy esetleges irritáló hatásuk mellett se lepődjek meg rajtuk. A hivatásommal szembeni megjegyzés általában védekező álláspontot vált ki belőlem. De tény ettől még tény marad – és ez nagyon zavar engem –, fejlesztenem kell az üzleti készségemet, ha eleget akarok tenni szolgálati elhívásomnak és a lehető legtöbbet akarom kihozni belőle.

Az üzleti készségek egyik speciális területe igencsak fellendítheti a szolgálók teljesítményét – ez pedig a kapcsolati háló építése. Senki sem tud sikeres vállalkozást működtetni anélkül, hogy olyan kapcsolati hálót építene ki, amely által a termékei és szolgáltatásai eljuthatnak azokhoz, akiknek szüksége van rájuk. És ez ugyanúgy érvényes a gyülekezeti szolgálatra is, mint az élet bármilyen területére – sőt talán még inkább, mivel a kapcsolatépítés Isten királyságának egyik fő jellemvonása. Hogy Isten királyságában sikeresen működhessünk, kiváló kapcsolatépítő készségekre van szükségünk.

Miután – hogy minél inkább hű maradhassak az elhívásomhoz – sok évig tanulmányoztam és csiszoltam saját kapcsolatiháló-építő készségeimet, megírtam „A Királyság hálója: hogyan építsünk kapcsolatokat Jézushoz hasonlóan” című könyvemet. Az volt a célom vele, hogy megoszthassam másokkal is, amit megtanultam, és segítsek nekik még nagyobb krisztusi hatást elérni. Az alábbi szemelvények rámutatnak a szellemi, teológiai és gyakorlati okaira annak, hogy miért is kell tökéletesítenünk a kapcsolatépítési technikánkat.

A királyság hálója

Jézus azt mondta, hogy Isten királysága olyan, mint egy halászháló (Máté 13:47). Ez a hálóról szóló példázat különleges jelentéssel bír ma, az internet, a Facebook, Twitter, Pinterest, Instagram, Classmates.com, az e-mailek és SMS-ek korában. Sok más nyelvtől eltérően az angolban külön szó van a hálószerű kapcsolatokra: a hálózat. Mivel a hálózat képletes, nem pedig tényleges hálót jelöl, Jézus szavait még pontosabban akár így is megfogalmazhatjuk: „Isten királysága hálózat”. Szeretem Isten királyságát a „Királyság hálójának” hívni.

Jézus szavai alapján Isten királysága olyan háló, amelyet a világra vetettek ki. Mind a jó, mind a rossz halak fennakadnak rajta. Őszinték és színlelők, igaz hívők és hitetlenek: mind ott találják magukat a hálóba gabalyodva. Isten királysága sok embert bekerít, és ahogy láthatjuk is, sokan ezek közül a hálózat részévé válnak. A végén Isten majd kiválogatja, hogy ki tartozik bele, és ki nem.

Mint ahogy az Újszövetség korában a halászok folyamatosan használták a hálókat, Isten is a Királyság hálóját használja: egyre nagyobbra fonja, és kijavítja a szakadt részeket, hogy minél több halat tudjon fogni. Egy másik helyen a Bibliában Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket” (Márk 1:17). A tanítványok Jézus halászai voltak – lényegében azért hozta létre a kapcsolati hálót, hogy minél több ember be tudjon fogni.

Folytatni Jézus munkáját

Jézus azt akarta, hogy a tanítványai még több csodát tegyenek, még többet evangelizáljanak és még több embert nyerjenek meg, mint amennyit Ő az élete folyamán. Halála óta Jézus tanítványai már kétezer éve folytatják ezt a munkát. A csodák és a „fogások” száma sokszorosan felülmúlja azoknak az embereknek a számát, akiket élete során Jézus el tudott érni. Természetesen Jézusnak jár minden dicsőség még a mi eredményeinkért is, hiszen Ő munkálkodik rajtunk keresztül. És ő is fogja learatni a gyümölcsöt. Ugyanis mi az Ő halászvállalkozása vagyunk. A nagy hal, amely végül elúszott, a kicsik, amelyek majdnem kiszöktek a hálóból, és valamennyi kifogott és partra vitt hal – minden „nettó hozam” az Övé.

Ha Isten királysága háló, akkor elsősorban halászháló. Ez a Királyság nem akarja átvenni a földi kormányok, vállalkozások, családok, iskolák, szakszervezetek, kórházak vagy egyéb intézmények helyét. A Királyság hálója azért van, hogy halásszunk vele. Annak ellenére, hogy Isten királysága teljes egészében átjárja az életünk minden területét, soha nem fog Isten uralma teljes mértékben megmutatkozni rajtunk, ha nem veszünk rész az elveszettek megkeresésében és megmentésében. A Királyság hálójának az a funkciója, hogy megbékéltesse az embereket az őket szerető Istennel. Ennek a fajta kapcsolatépítésnek a gyújtópontjában tehát az áll, hogy az embereket Jézushoz vezesse.

Amikor népét Krisztus uralma Isten egybegyűjti, a Szent Szellem által valamennyien megtapasztaljuk Jézus királyi jelenlétét és a mennyhez kapcsolódunk, akkor jelenik meg a Királyság. Tehát Isten királysága egyszerre látható és láthatatlan. Jézus jelenléte népe tevékenységén keresztül válik láthatóvá. A háló(zat)ról szóló példázat emberhálózatként mutatja be a királyságot.

Miért pont halászok?

Elgondolkoztál már valaha azon, hogy Jézus miért hívott el tanítványának olyan sok halászt? Ez azért volt, mert ők „hálómunkások” voltak.

Nem, nem valami béna poént akarok ezzel elsütni. Komolyan mondom. A halászok pont olyan emberek voltak, akikre Jézusnak szüksége volt. A tanítványok biztos nem értettek még sok mindent, amikor Jézus kiválasztotta őket. Egyik sem volt híres teológus, tehetséges író, képzett szónok vagy pszichológiai tanácsadó. Egyetlen olyan témában sem voltak jártasak, amely ma a bibliaiskolai és teológiai tananyag lényegét adja. De valamihez kétségtelenül értettek: a kapcsolati hálók építéséhez.

Péter és a barátai tudták, hogyan működnek a halászhálók – a szó legszorosabb értelmében. Tudták, hogyan készítsenek hálót, hogyan vessék át a csónak oldalán, hogyan dolgozzanak vele a vízben, hogyan húzzák vissza a csónakba és hogyan javítsák és tartsák karban. De tudtak még valami ennél is fontosabbat.

Ahhoz, hogy valaki sikeres halászvállalkozást vezessen az I. századbeli Izraelben, a hálóhasználatnál többhöz kellett értenie. A kapcsolati háló építésére is szükség volt. A halászok nem csak azt tudták, hogy hogyan kell a hálóval bánni, hanem azt is, hogyan kell csapatban dolgozni. Tudták, hogyan kell a halat eladni a piacon. Tudták, hogy kik azok, akik elszállítják a halat az ország belsejébe, hogy eladják a környékbelieknek. Tisztában voltak a terjesztés, marketing, értékesítés, haszonkulcsok lényegével és munkájuk egyéb üzleti vonatkozásaival. A mai világban tapasztalt kapcsolatépítőknek mondanánk őket.

Ha embereket akarunk halászni, meg kell érteni, hogyan működnek az emberi „hálók”. A kapcsolati háló kiépítése létfontosságú Isten királyságában, de ennek ellenére a bibliaiskolákban nincsenek olyan kurzusok, ahol ezt megtanítanák. Nem emlékszem, hogy ez a szó akár egyszer is elhangzott volna az alatt a tíz év alatt, míg felsőfokú teológiai képzésben vettem részt. Igazság szerint a kapcsolati háló, hálózat („network”) kifejezés az én időmben (az 1980-as években) még nem terjedt el, a rádiót és a televíziót kivéve. De akkor is, hogyan tudtunk átsiklani egy ennyire fontos készség felett?

Főiskolai rektorként én vagyok az iskola „kapcsolati hálókért felelős” embere. Nagyon szeretem ezt a funkciót, mivel társasági emberként nagyon élvezem a barátság ápolását, az új emberekkel való megismerkedést, és azt, amikor ezeket a kapcsolatokat egy olyan kiterjedt, erős hálózattá alakíthatom, amely segíti iskolánkat küldetésének teljesítésében. Szeretem a munkámat, és azt, hogy emberekkel kell foglalkoznom ezáltal. Különösen szeretem azt, ahogy a munkánk gyümölcse szervesen összekapcsolódik Isten királyságának a küldetésével. De a munkám nem különleges ebből a szempontból. Jézus minden követője, a munkájától függetlenül be tudja mutatni Isten királyságát a kapcsolati hálóján keresztül.

Szent és világi elhívás

Legyen szó pásztorról, buszsofőrről, ügyvédről, gyári vagy mezőgazdasági munkásról, mérnökről, üzletemberről, művészről, orvosról vagy bármilyen más hivatásról, minden foglalkozásnak van világi és megszentelt oldala is. Az elhívást az szenteli meg, aki a megbízást adta rá, és mivel Isten mindenkit elhívott, minden elhívás szent. És mindegyik világi is, mert Isten arra hívott el bennünket, hogy elérjük a világot. (Ha engeded, hogy kínosan érezd magad a hited miatt azok között az emberek között, akik nem hisznek Krisztusban, akkor Isten nem fog tudni használni királyi hálózatának bővítésében.)

Ha egy szolgáló a pásztori munkának csupán a megszentelt oldalát hajlandó elfogadni, a világit nem, akkor gyülekezeti és családi élete elsivárodik. Túl sok pásztor tölti minden idejét keresztyénekkel, és így vezetői szerepe csak eseti interakciókra korlátozódik, soha nem tölti be transzformációs feladatát.

James McGregor Burns vezetéselmélete szerint a legtöbb vezetés csupán ilyen tranzakcionális. Más szóval, a vezető a teljesítményét a követő által kínált árura, szolgáltatásra cseréli el. Tehát a pásztor a közösségbeli elismerésért, tekintélyért és (általában alacsony) fizetésért cserébe igét hirdet, vallási ceremóniákat (szentségek, esküvő, temetés) vezényel le és egyéb szolgáltatásokat nyújt. A tranzakcionális pásztor nagy hangsúlyt fektet a gyülekezet hagyományai és az elért hírnév ápolására. Ritkán szólítja fel az embereket arra, hogy áldozatot vállaljanak, és a gyülekezeti tagok sem várnak el sokat tőle. A gyülekezete nem növekszik, a szolgálata által nem térnek meg emberek, senki nem él át nagy megújulást/átformálódást. Az idő előre haladtával a gyülekezet elöregszik… és egyszer csak… megszűnik.

Ezzel ellentétben a transzformáló vezetésnek átformáló látása van. A vezető arra hívja a közösségét, hogy vállaljanak áldozatot és kockázatot azért, hogy a látást beteljesítsék. Ebben a látásban benne van az evangelizáció. A gyülekezetnek az a célja, hogy a tagjai ne csak keresztyénekkel töltsék az idejüket, hanem olyan emberekkel is, akik még nem tagjai Isten királyságának.

Ha egy pásztor minden idejét keresztyénekkel tölti, akkor nagy valószínűséggel a nyája is ugyanezt fogja tenni. Néhány gyülekezet nagy erővel dolgozik azon, hogy rávegye a híveit, hogy csakis keresztyénekkel kössenek üzletet, és semmilyen üzleti kapcsolatot ne létesítsenek a gyülekezeti köreiken kívül. Ez kiváló recept arra, hogy minél több polgári per induljon keresztyének között, de nem tűnik túl bölcs üzleti vagy evangelizációs stratégiának.

Egy pásztor barátom, aki nagyon hatékony evangélista, minden szolgálójától elvárja, hogy hitetlen emberekkel ápoljon barátságot. Tudja, hogy sosem vezetnek embereket Krisztushoz, ha nem beszélnek olyanokkal, akik még nem ismerik Őt. A beszámolóikban le kell írniuk, hogy kikkel és hogyan építenek barátságot a gyülekezeten kívül. Ennek eredményeképp a gyülekezet létszáma az elmúlt tíz évben az ötszörösére nőtt.

Néhányan úgy gondolják, hogy a gyülekezeten belülre szól az elhívásuk, nem pedig arra, hogy azok felé hirdessék az evangéliumot, akik még nem ismerik az Urat. Nincs kétségem afelől, hogy vannak olyanok, akiknek az az elhívása, hogy elsősorban hívők felé szolgáljanak – például keresztyén főiskolán vagy iskolában tanítsanak, keresztyén szeretetszolgálatot vagy keresztyén felekezetet vezessenek. Ezek a szolgálatok is fontos szerepet játszanak Isten királyságában, és több okból is nagy értéket képviselnek. És az ilyen hivatású emberek gyakran több időt töltenek keresztyénekkel, mint nem keresztyénekkel. De nekik is meg kell érteniük, hogy a „keresztyén munkájuk” sosem terelheti el a figyelmet Isten küldetéséről. A „keresztyén munka” támogathatja, segítheti azokat, akiknek az evangelizáció áll figyelmük homlokterében, de nem helyettesíti az Isten királyságában kapott eredeti küldetést, azaz hogy megosszák Krisztusba vetett hitüket azokkal, akik még soha nem tapasztalták meg Isten uralmának erejét és valóságát. Akik keresztyén közegben dolgoznak teljes állásban, kiemelt figyelmet kell szánniuk arra, hogy barátságot kössenek és tartsanak fenn olyanokkal, akiknek szüksége van Isten megváltására.

Passzivitás a kapcsolatépítésben

Egy kellemes felekezeti közösségben könnyen passzívvá válhatunk a kapcsolati háló kiépítésében. A megválasztott vezető viseli a felelősségét annak, hogy egyben tartsa a felekezetet.  Regionális és helyi találkozókat szervez. Rendezi az egészség- és nyugdíjbiztosítási konstrukciókat. A missziós szolgálatokat koordinálja, a felekezet főiskoláit népszerűsíti és egyéb felekezeti teendők egész sorát végzi.

A felekezeti misszionárius általában fantasztikusan teljesít a kapcsolati hálózatok kiépítésében, főleg azokban a közösségekben, ahol hisznek a „hit küldetésében”. Akár száznál is több gyülekezettel tartja a kapcsolatot, akik anyagilag támogatják őt a világ másik végében végezett szolgálatban. A felekezeti pásztor viszont gyakran abban a luxusban él, hogy a kapcsolati hálója az ölébe pottyan. Úgy tűnik, nem nagyon kell tudatosan építenie. A független pásztor viszont sokkal inkább rámenősnek kell lennie, ha ki akarja építeni a kapcsolatrendszerét. Senki nem teszi meg helyette. Az egyházon belüli és kívüli hálózatépítés iránti tudatos, erős elkötelezettség lehet az egyik fő oka annak, hogy Amerikában a független gyülekezetek sokkal gyorsabban növekszenek, mint a felekezethez tartozók.1 A felekezethez tartozás fantasztikus előnyökkel jár, de nem szabad passzivitáshoz vezetnie a kapcsolatépítésben.

Gondolhatjuk azt is, hogy a pásztori munka legfőbb feladata a kapcsolatépítés. Szerintem egy bizonyos fajta kapcsolatiháló-építés feltétlenül szükséges a pásztori munkához. Sok gyülekezetvezető viszont nem tűnik olyan élénknek ebben, mint amilyennek lennie kellene. Az Egyesült Államokban a gyülekezetek átlagos mérete 75 fő.2 Ebből a tényből kiindulva úgy tűnik, hogy a pásztoroknak meglehetősen szűk réteg – nagyságrendileg 500–1000 ember – felé kell szolgálniuk.

Egy ilyen szűk körből kellemes gyülekezeti közösség tud kialakulni, de ezek a közösségek gyakran túl belterjessé válnak. Ez a kör nem növekszik másként, csak a tudatos, folyamatos kapcsolatépítés által. A stagnáló gyülekezet elég nehezen magyarázza meg, hogyan is követik Jézust és engedelmeskednek a missziós parancsának. Nem kárhoztatok senkit, mert nagyon sok oka lehet annak, hogy egy adott gyülekezet nem tud növekedni ott, ahol van. De az ilyen gyülekezetek mindig érzékelik, hogy valami alapvető gond van. Ha egy gyülekezet a földrajzi elhelyezkedése miatt nem növekedhet, akkor annak kiemelten nagy feladata, hogy a többi gyülekezet növekedését támogassa. Ez azt jelenti, hogy a missziós parancs teljesítésében kiküldés, adakozás és imádság által közreműködnek.

Teljes értékű kapcsolatok

Van, aki szerint részekre oszthatjuk az életünket, és Jézust a gyülekezeti vagy otthoni fiókban hagyhatjuk. Sok keresztyén nem szívesen „viszi be” Jézust a munkahelyére. Ennek eredményeként azokkal a barátaikkal osztják meg Jézust, akik már ismerik Őt, és pont azokkal nem, akik még nem hisznek benne. De a Királyság kapcsolati hálózatában így rövidzárlat keletkezik. Szinte mindig a teljes értékű barátságok termik a legérettebb gyümölcsöket, ezekre pedig jellemző, hogy nem csak vallási tevékenységek kötik a feleket össze. Ilyen lehet például, ha segítünk valakinek beköltözni a házába, golfozunk valakivel vagy más sporteseményeken veszünk közösen részt, foltvarrunk, a helyi közösségi zenekarban zenélünk, helyi jótékonysági megmozdulást támogatunk. Ahány ember, annyiféle lehetőség létezik.

Ahogy erősödik valakivel a kapcsolatunk, Krisztus jelenléte az életünkben egyre inkább valóságossá, egyértelművé válik. Alkalmanként egy-egy elmélyültebb kapcsolatunkkal megoszthatjuk az Isten királyságából származó kapcsolati hálónkat. A munkájában vagy a magánéletében láthatja ennek hasznát – és itt nem a szellemi vonatkozásokról beszélek. Ahogy az imáinkkal támogatjuk és bevonjuk a kapcsolati hálózatba, szellemi szempontból is hatással leszünk rá. Bármit is teszünk azért, hogy munkatársaink Krisztushoz jöjjenek, elsősorban kitartóan imádkoznunk kell értük.

Jézus kapcsolati hálója

Bármerre is ment, Jézus mindenhol a Királyság hálóját terjesztette ki. Például a Lévihez és Zákeushoz hasonló vámszedőket megtérésre, bűneik bocsánatának átélésére hívta. Megváltozott életükben készségeiket újfajta módon kamatoztathatták. Bűnösök és vallásosak, hatalmasak és elnyomottak, egészségesek és betegek felé is szolgált. Egyszer életmentő segítséget kapott egy fiatal fiútól – néhány kenyeret és halat, melyeket megszaporítva szétosztott a tömegnek. Bárkivel egy asztalhoz ült. A találkozások során mesterkurzust tartott emberi kapcsolatokból. Mivel a keresztyénség látványosan terjed azóta, hogy Jézus először mutatta be a Királyság hálóját, a bölcs hálózatépítő legjobb tankönyve az, ha Jézus kapcsolati technikáját tanulmányozza.

Jegyzetek

  1. Russel D. Moore, „Where Have All the Presbyterians Gone: Nondenominational churches are the fastest growing in the country.”Wall Street Journal, 2011. február 4.
  2. Hartford Institute for Religion Research. http://hirr.hartsem.edu/research/fastfacts/fast_facts.html#sizecong. (letöltve: 2013. augusztus 15.).

Ez a cikk szemelvény a „The Kingdom Net: Learning to Network Like Jesus” (A Királyság hálója, avagy hogyan építsünk kapcsolatot Jézus példája szerint) c. könyvből. (My Healthy Church, 2013)

Szerző: Dr. Joseph L. Castleberry

Dr. Joseph L. Castleberry, a Northwest University egyetem rektora (Kirkland, Washington, USA)