A kommunikáció befolyásoló ereje

Írta: Marcia Lednicky

Kezdted valaha a reggeli imádságod ehhez hasonlóan?

Drága Uram, eddig ma teljesen jól vagyok. Nem pletykáltam, nem veszítettem el a türelmem és nem voltam goromba. Nem voltam mohó, önző vagy magammal szemben elnéző. Most viszont majd pár perc múlva felkelek, és jóval több segítségre lesz szükségem!…

Aztán elindul a napunk. Igazából, amint felkelünk és lábunk a talajt éri, elkezdünk kommunikálni. Hogyan és mit fogunk ma kommunikálni? Mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk a nap során, valamilyen módon hatásunk alá kerül. Cikkem fókuszában a férj és a gyermekek állnak, de vonatkoztathatjuk olyan esetekre is, amikor azért lépsz ki bejárati ajtódon, hogy:

  • gyülekezetedet a vasárnapi Istentisztelet előtt üdvözöld,
  • egy különleges női alkalmon vegyél részt a gyülekezetben,
  • dolgozni menj, vagy
  • elintézd a heti bevásárlást.

Akárhová is megyünk, mindenhol kommunikálunk valakivel, még azokkal is, akiket nem ismerünk. Mi lesz az én üzenetem, miután elhagytam otthonom szentélyét?

A további kérdés ez: hogyan fogok kommunikálni? Talán most azon tűnődsz, miért is olyan fontos ez neked, a pásztor feleségének. Sose feledd, milyen csodálatos lehetőség adatott a számodra: Istent képviselheted.

Egy kedves szó vagy egy igazi mosoly tőled, a pásztor feleségétől lehet, hogy pont az a bátorítás, amelyre valakinek szüksége van aznap. Nem tudhatjuk pontosan, milyen problémák terhe alatt indulnak el sokan otthonról a gyülekezetbe. Isten szeretetét azonban gyakran kommunikálhatjuk egyszerű tettekkel. Lehet, hogy az élelmiszerboltban a kasszánál mögötted álló hölgy nagy nehézségeken megy keresztül. Nem tudhatod, miért mogorva a sorban előtted álló. Ezek csodás lehetőségek arra, hogy Jézus szeretetét kimutasd: tetteiddel kommunikáld, ki is vagy te az Ő gyermekeként.

Sokszor hallhatjuk: „Légy önmagad!”, vagy „Önmagam akarok lenni!” És igen, valóban a lehető legjobb önmagam akarok lenni Krisztusban. Ez biztosítja, hogy tetteim és viselkedésem tisztán és világosan Jézus szeretetéről szóljon.

Gyakori feltételezés, hogy a legtöbbet beszélő ember a legjobb kommunikátor. Ez sajnos, koránt sem biztos. Isten két fület adott nekünk és egy szájat. Gondoltál már erre? Lehet, hogy jó ötlet, ha többet hallgatunk másokat és kevesebbet beszélünk. Az igazi kommunikáció jóval többről szól, mint pusztán a beszédről.

A kommunikációhoz hozzá tartozik az, hogy meghallgatjuk a másikat. A jó kommunikáció két részből áll: egyaránt küldünk és kapunk is üzenetet. A kommunikáció az információ megosztásának folyamata a másik emberrel, amely során a célszemély megérti közlésünk szándékát. A jó kommunikációs készség a jó vezető egyik fontos tulajdonsága, segít a hosszú távú kapcsolatok építésében.

  • A kommunikáció nem szimplán az, amit mondunk, hanem ahogyan mondjuk. Úgy tartják, hogy a kommunikáció 10 százaléka szavakból, 40 százaléka hanghordozásból és 50 százaléka testbeszédből áll. Ezért annyira életbevágó, hogy Jézus szeretete töltse be szívünket. Ami belül van, az mindig látszódni fog kívül. (Példabeszédek 4:23, Máté 12:34).
  • A kommunikáció egyszerre verbális és nonverbális természetű. A nonverbális kommunikáció nagyon hangosat szól. Gyakran kommunikálunk testbeszédünkkel. Egyszerű vállrándítással közvetíthetjük, hogy nem érdekel minket valami, vagy „nem tudok mit kezdeni vele”, vagy épp „nem tudom”. Egy egyszerű váll- vagy hátveregetés is örömöt szerezhet a másik embernek. De lehet ez egy baráti kézfogás vagy egy nagy mosoly. Kommunikálunk azzal, amikor nevetünk, vagy épp, amikor nem nevetünk. Öleléssel közöljük a másikkal, mennyire különleges a számunkra, együtt érzünk vele, szeretjük.
  • Kommunikálunk a hanghordozásunkkal is. A hangszín árulkodik szívünk állapotáról. Bármennyire is kedvesek szavaink, hangszínünk lehet éles. A hangszínnel különböző érzéseket fejezhetünk ki: kedvességet, jóságot és szeretetet. Ugyanígy kifejezhetünk vele irigységet, haragot és gyűlöletet is. Szemünk és arckifejezéseink szintén üzenetet közvetítenek. A Példabeszédek 6:16–17 szerint az Úr gyűlöli „nagyravágyó szemeket”. Amikor a lányunk még kicsi volt, és rosszul viselkedett a gyülekezetben, mindig azt mondta: „Apu rossz szemmel nézett rám”. Vagyis, apukájának meg sem kellett szólalnia: szemének „erejével” beszélt hozzá.
  • Erőteljes kijelentés az is, ahogyan időnket töltjük. Jelenlétünkre vagy épp hiányunkra gyorsan felfigyelnek mások.

Vegyük át a jó kommunikáció néhány alkotóelemét. Ezt a néhány hasznos javaslatot találtam (ismeretlen szerzőtől):

1) Mosolyogj az emberekre! Ez nagyon egyszerű, és vajmi kevés erőfeszítésbe telik. Valójában 72 izomra van szükség a szemráncoláshoz és csupán 14-re a mosolygáshoz. A Példabeszédek 17:22 szerint „a vidám szív a legjobb orvosság”, a Példabeszédek 15:13 szerint pedig „az örvendező szív megszépíti az arcot”. Az emberek szeretnek olyanok környezetében lenni, akikkel jól érzik magukat, és akik mellett saját körülményeik is könnyebbnek tűnnek.

2) Beszélj az emberekkel! Soha ne kommunikálj úgy, hogy feljebbvalónak vagy tartózkodónak érezzenek. El tudod képzelni, ahogyan Urunk így beszél a körülötte levőkkel? Mint az Ő képviselői az elveszett és haldokló világban, legyen az a vágyunk, hogy életünk minden területén Hozzá hasonlóvá válhassunk.

Nagyszerű érzés, amikor valaki vidáman köszönt bennünket. Mindig tarts megfelelő szemkontaktust. A pásztor feleségeként nagyon könnyen eshetünk abba a hibába, hogy miközben valakivel beszélünk, elkezdünk nézelődni, mert tudjuk, hogy még valaki mással is beszélnünk kell. Velem is megtörtént egyszer. Amikor pásztor feleségként szolgáltam, egy barátom megosztotta velem, hogy gyakran úgy érezte, igazából nem is vele foglalkozom. Miközben ugyanis vele beszélgettem, sokszor néztem jobbra-balra másokra. Bocsánatot kértem tőle ezért, és elmondtam neki, hogy egyáltalán nincs szó ilyenről. Így már elhitte. Akkoriban a „felsőoktatás és életpálya” elnevezésű vasárnapi iskolai órákat tartottam a gyülekezetben. Arra kértem a fiatalokat az órámon, hogy segítsenek nekem teljes figyelmemet rájuk összpontosítani. Természetesen ők ezt nagyon szívesen meg is tették. Egyszer épp egy fiatalemberrel beszéltem az egyik ilyen órán, amikor hirtelen rám szólt: „Nézz rám, hozzád beszélek!” (Nagyszerű osztály voltak!) Bátorítsunk minden embert; éreztessük velük, milyen különlegesek Jézus számára!

3) Szólítsd nevükön az embereket! A legédesebb zene az ember számára az, ha a saját nevét hallja, tartja a mondás. Sokunknak igen nagy kihívás megjegyezni mások nevét. Kipróbáltam, hogy beszélgetés során többször elismételtem a velem beszélő nevét, és működött. Segít az is, ha a névből asszociálunk valamire. Emlékszem, az édesanyám egyszer egy női összejövetel vezetőjeként épp a soron következő előadót mutatta be. A hölgy neve „Showers” volt, mely záport jelent. Amikor felvezette őt, így szólt: – Nagy örömmel mutatom be esténk fő előadóját, Mrs. Zivatart!”

4) Légy segítőkész és barátságos! Próbálj úgy viselkedni, hogy az emberek jobban érezzék magukat, miután tovább indulnak. Ne értsd félre a „viselkedni” szót, hiszen tetteinknek olyan szívből kell táplálkozniuk, mely valóságosan tele van Isten szeretetével. Túlcsorduló szeretetével el kell árasztanunk a körülöttünk lévőket. Csak akkor lehetnek barátaink, ha mi magunk is barátságosak vagyunk. A Példabeszédek 18:24 szerint „akinek barátai vannak, legyen barátságos” (az angol verzió alapján fordítva). Az emberek szeretik azokat, akik szeretik őket. Gondolj kicsit azokra, akiket szeretsz. Valószínűleg, tudod, hogy ők is szeretnek téged.

5) Légy kedves! Mondj és tégy mindent jókedvűen. Ha kedves vagy, az másokat is erre bátorít. Ez ragadós dolog. A Példabeszédek 16:24 ezt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” A Példabeszédek. 15:1 szerint „a higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt”. Amikor kellemetlen szituációval vagy boldogtalan személlyel találkozunk, kövessük ezeket az intelmeket. Ezáltal kommunikációnk segíthet szétoszlatni a kedvezőtlen helyzet okozta problémákat.

6) Mutass igazi érdeklődést az emberek iránt! Jézus ilyen volt. Amikor őszinte érdeklődéssel hallgatjuk meg az embereket, azzal törődésünket közvetítjük feléjük. Mindaz, ami az életükben történik, fontos. Nem minden rólunk szól. Ne csak a füleddel hallgasd őket, hanem a szemeddel is. Őszinte szívvel hallgasd az embereket, minden érzékeddel.

Dale Carnegie szerint több barátot szerzel két hónap alatt, ha igazán érdekel, mi van az emberekkel, mint két év alatt, ha azon fáradozol, hogy kivívd mások érdeklődését. Azt szoktuk mondani, hogy a barátság olyan, mint a bankszámla: nem teheted meg, hogy folyton csak felveszel róla pénzt, anélkül, hogy befizetnél.

7) Légy bőkezű a dicsérettel és bánj óvatosan a kritikával! A tudat, hogy valakit jó érzésekkel tudtál eltölteni, nagyon kifizetődő. Az emberek elfelejthetik, mit mondtál nekik, vagy mit tettél, de sosem fogják elfelejteni, hogyan érezték magukat a társaságodban. Minden kritikus állítás kompenzálásához négy dicséretnek kell elhangzania. Az állandó kritika megöli az ember szellemét. Emellett azzal is jár, hogy a kritizált személy kerülni fog és védekezővé válik. Az állandó kritika az önbecsülés hiányának melegágya, a személy végül szeretethiányosnak, kivetettnek és bizonytalannak érzi magát.

8) Figyelj oda mások érzéseire! A mások problémáira való érzékenység mindig nagyra becsült tulajdonság lesz. A Máté 7:12 arra int bennünket, hogy azt tegyük másokkal, amit tőlük is várunk. Gyakran lehetetlen, hogy az emberek összes körülményét ismerjük az adott pillanatban. Azzal viszont soha nem lősz mellé, ha kedvesen viszonyulsz másokhoz.

9) Légy résen és ragadd meg a lehetőségeket, hogy másokat szolgálhass! Igen, még a pásztor feleségeként is azt az intelmet kapjuk, hogy másoknak szolgáljunk. A Kolossé 3:23–24-ben ezt olvassuk:

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!

Néha azt érezheted, hogy emberi erőt meghaladóan sok a feladatod és talán azon tűnődsz, hogy bárki észreveszi-e mindazt, amit végzel. Talán ezt ismételgeted magadban: „Ezt érted teszem, Uram, érted.” Ne feledd, hogy nem adhatsz túl sokat Istenből, még szolgálatod során sem. Jutalmad napja közeleg. A másokért végzett szolgálat során az Úr iránti, szolgálata iránti és mások iránti mély és odaadó szereteted kommunikálod.

10) Légy türelmes másokkal! A türelem képesség, mellyel képes vagy 10-ig elszámolni ahelyett, hogy szimplán felrobbannál. Dwight L. Moody többször mondta közönségének: „Több problémám van magammal, mint bárkivel, akivel valaha is találkoztam.”

A kérdés tehát ez: hogyan haragudhatunk bárkire is, aki képtelen megváltozni, ha még mi magunk sem vagyunk képesek erre?

Mivel tudjuk, hogy a kommunikáció legalább annyira szól a másik ember meghallgatásáról, mint a beszédről, a kérdés nyilvánvaló: hogyan beszéltessünk másokat? Ne beszélj. Képtelenség a másikra figyelni, ha állandóan te irányítod a beszélgetést. Vedd rá a másik embert arra, hogy elkezdjen beszélni.

Kezdj nyitott kérdésekkel. Például, kezdd így: „és akkor úgy érzed/gondolod, hogy…”

  • Soha ne te kezdd a beszélgetést.
  • Bólints, teremts szemkontaktust.
  • Ismételj el valamit, amit beszélgető partnered mondott.
  • Ne szólj közbe, ne fejezd be a másik mondatát.
  • Teljes figyelmeddel a másik emberre figyelj.
  • Ne töprengj a következő témán.
  • Ne ijedj meg a rövid csöndektől.

A következőt olvastam egyszer:

A társalgás igazi művészete nem az, hogy egyszerűen jót mondunk jókor, hanem, hogy nem mondjuk ki a rosszat, amikor nagyon kikívánkozna belőlünk.

A Jakab 1:26-ban ezt olvassuk:

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.

Cikkünkben csupa alapvető dolgot tárgyaltunk, de néha emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az ilyen pici dolgok is sokszor igen nagy jelentőségűnek bizonyulnak.

Számomra nagyon nehéz időszak volt, amikor egy nagyszerű gyülekezet pásztorlását hátrahagyva a Központi Bibliai Főiskola (Central Bible College) elnökségében kezdtük el a szolgálatunkat. Nagyon jó volt pásztorfeleségnek lenni. Amikor elkezdtünk szolgálni a főiskolán, nekem személy szerint semmilyen „szolgálati” feladatom nem volt. Ezt gondoltam: „Ó, Uram, hiszem, hogy te hamar eljössz, és mikor itt találsz, igen keveset fogok érted végezni… Az életem nem fog számítani neked.” A mi csodás Urunk belelát szívünk mélyébe és tudja, milyen őszintén vágyakozunk Őt szolgálni. Minden nap ezzel az imádsággal mentem a főiskolai kampuszra: „Uram, ha van olyan hely a mai napon, ahol szükség van egy mosolyra vagy esetleg egy kedves, bátorító szóra, hadd legyek jó helyen és jó időben ehhez.” Igen sokszor így is történt. Gyakran éreztem, hogy Isten a megfelelő helyre tett engem a megfelelő időben. Néha nem is voltam tudatában ezeknek az isteni időpontoknak, csak sokkal később jöttem rá, amikor az illetők visszautaltak az esetre, amikor Istentől jövő bátorítást kaptak tőlem. Itt tehát nem a kórust vezettem, vagy egy különleges szóló dalt énekeltem, nem is tanítottam a vasárnapi iskolában, ahogyan annak előtte, amikor a pásztor felesége voltam. Megtanultam viszont az egyének felé végzett szolgálat jelentőségét. Az a megszámlálhatatlanul sok áldás, mely Jézus szeretetének közvetítéséből adódik – történjen e kommunikáció szavakkal, figyelmes hallgatáson, mosolyon, hátveregetésen vagy lágy, együtt érző hangunkon keresztül – nagyon meggazdagítja hitéletedet. Csak az örökkévalóságban fog igazán kiderülni, mit értél el azzal, hogy egyszerűen kimutattad Krisztus törődését és szeretetét.

Egyedi kiváltság adatott nekünk minden napra. Hölgyeim, olyan nagy áldás az, hogy Krisztust képviselhetjük! Isten szeretete olyan különleges! Remélem, nagyszerű nap áll előtted. Ahogyan közelít az este, és éjszakai nyugovódra térsz, gondolkozz el azon, milyen különleges kiváltságokban részesültél napod során. Isten arra adta neked ezt a napot, hogy az Ő szeretetét közvetítsd a körülötted lévők felé. Bízom benne, hogy picit sikerült „kommunikálnom” feléd az Úr és az Ő munkája iránt érzett mély szeretetemet és azt az örömöt, mely abból ered, hogy a gyermeke lehetek.