Az egészséges házasságról szóló tanítás, igehirdetés közben, az erős házasság építése mellett elkötelezett házaspárok lelkigondozása alkalmával keressünk lehetőséget e néhány kulcsjellemző megosztására.

A jól működőd házasság nem a véletlen műve. Lehetnek kivételek, de általában hozzáértéssel, hűségesen, időt és energiát nem kímélve kell kimunkálnunk.

Urunk azt szeretné, ha valamennyi házasság beteljesítő, tartalmas lenne. Isten kapcsolatokban gondolkodó, tökéletes hármas kapcsolatban létező isten. Elmondása szerint Jézus azért jött, hogy bőségben éljünk (János 10:10). Kapcsolatilag széttöredezett kultúránkban mi lehetne hatékonyabb üzenet annál, hogy az egyház bemutatja, miként léphet át a teljesség az egyén határain túl és testesülhet meg az elkötelezett, istentisztelő házasságban?

A szolgálatban a házasság csodás lehetőséget biztosít az örömhír átadására. Hála Istennek, az emberek még mindig gyakorta fordulnak az egyházhoz segítségért, amikor a házasságukban problémák adódnak, vagy ha házasságuk megjobbításához ötletekre van szükségük. Hát nem könnyebb úgy a szolgálat, amikor valaki maga ismeri fel a problémát és keres meg vele, mint amikor neked kell kapcsolatba lépned vele és felhívni az adott helyzetre a figyelmét?

A környezetünk bízik benne, hogy mi tudjuk a megoldást. Látni akarják, hogy az életünkben megvalósul mindaz, amiről beszélünk – meg akarják tapasztalni a Krisztussal ápolt kapcsolatunk gyümölcseit. Látni akarják, hogy igazat mondunk-e. Mi pedig nem csak kongó szavakat, üres reménységet kínálhatunk.

Cikkemben a megelégítő, tartalmas, istentisztelő házasság nyolc jellemzőjét, megközelítését, attitűdjét tárgyalom. Ezek már kipróbált dolgok, és „szerencsére” a saját házasságban is, a szolgálatban is elég könnyen alkalmazhatóak. Az egészséges házasságról szóló tanítás, igehirdetés közben, az erős házasság építése mellett elkötelezett házaspárok lelkigondozása alkalmával keress lehetőséget e néhány kulcsjellemző megosztására.

Meghatározásom szerint nagyszerű házasság az, amelyet mindkét érintett fél szeret, és amelyben a dolgok folyásának iránya mindkét felet felvillanyozza. Ezenfelül akkor lehet ilyen házasságot kialakítani, ha mindkét fél osztozik Krisztus szeretetében, és az Ő nevére akar dicsőséget hozni. Ahhoz, hogy egy házasság nagyszerű legyen, még csak nem is elvárás, hogy a két fél ugyanazért a tényezőért szeresse a házasságát, ha egyébként mindketten így éreznek. Ez nagy felszabadulást hozhat azok számára, akik eddig túl különbözőnek tartották kettejüket ahhoz, hogy sikeres házasságuk legyen.

Tiszteljük a különbségeket

A különbözőségek bármely kapcsolatban nagy kihívás elé állíthatják a feleket, és ez talán még fokozottabban igaz a házasságra. Rengeteg ilyen tényező lehet. Más és más személyiséggel, családi háttérrel, reménységgel, álmokkal, elvárásokkal és hangsúlyokkal érkezünk a kapcsolatba. Következésképpen, amikor ezek a különbözőségek ütköznek, tényleges problémának tűnhetnek. A valóságban általában nem a különbözőségek okozzák az igazi problémát. Isten szándékosan, céllal teremtette a férjet és a feleséget eltérőnek. Azt várja, hogy ezeket a különbségeket tiszteletben tartsuk és kihasználjuk, ne pedig kiiktatni próbáljuk (1Korinthus 12).

Az istenfélő házasságban a házastársak tudják, hogyan fejezzék ki, hogy nem csak azt értékelik, amit a másik tesz, hanem azt is, aki ő. Új és újabb lehetőségek adódnak, hogy megláttassuk a másikkal mindazt, amit Isten céllal teremtett, nagyra tart, értékel – amit a társunk esetleg nehezen vesz észre. A problémát nem nehéz meglátni, nehezebb lehet viszont azt az örök értéket felismerni, amelyet Isten helyezett el valamennyiünkben. A jó dolgok felfedezése, megnevezése, bátorítása nagyobb eséllyel építi a kapcsolatot, mint a rossz dolgok felhánytorgatása.

Tanúsítsunk valódi érdeklődést egymás iránt

A hanyatló házasság gyakori ismertetőjele, hogy az érdeklődés fokozatosan csökken és már nem hálás az ember a házastársáért. Sokan nincsenek tisztában azzal a ténnyel, miszerint a valódi romantika lényege az érdeklődés – az az állapot, amikor a másik fél egyszerűen magával ragad. A házastársak eleinte fülig szerelmesek, teljesen rabul ejti őket a másik fél. A szerelmestárs minden egyes szavát isszák; élvezik egymás megismerését. Az egyik igen hasznos meghatározás szerint az intimitás valójában a kölcsönös megismerés nagy utazása. Jó érzéssel tölt el, ha mély érdeklődéssel fordulok valakihez, aki ezt viszonozza. Ilyenkor érzem, hogy valaki szeret, valakit a személyem érdekel.

Ha a házaspár fenn kívánja tartani a szenvedélyes bensőségességet, akkor a feleknek továbbra is el kell kötelezniük magukat a másik megismerése mellett. Az együtt eltöltött hosszú évek során könnyen kialakulhat az az illúzió, hogy már nincs mit felfedezni a másikban. Ezzel szemben az az igazság, hogy a Teremtő nagy gondossággal, csodálatosan alkotott meg bennünket, és még a teljes élethossz sem elegendő egy-egy ember tényleges megismerésére.

Feleségemmel több mint 32 éve vagyunk házasok. Folyamatosan új dolgokat ismerek meg benne. És hogy még érdekesebb legyen a dolog: ő folyamatosan változik… De mindez nagyszerű, hiszen a romantika – meghatározás szerint – a feleségem élethosszig tartó megismerése. Előfordul, hogy nagyon nem tudok kiigazodni rajta, de ne felejtsük el: nagyon eltérőek vagyunk. Megtanultam viszont, hogy úgy őrízhetem meg a tüzet magamban, ha tudatosan fenntartom iránta az érdeklődést, és mindig keresem a módját, hogyan tudathatom vele, hogy még mindig rabul ejti a szívem.

A pozitív dolgokra összpontosítsunk

Bukott világunkban mindig lesznek problémák, negatívumok. A tökéletlen, „be nem fejezett” házastárs sokféle módon frusztrálhatja a másikat; esetleg a számításait is keresztülhúzhatja. Mivel viszont minden nap csak korlátozott idő áll rendelkezésre a gondolkodáshoz, a döntésünk, hogy milyen gondolatokra fordítjuk ezt az időt, alapjaiban határozza meg a tapasztalatainkat, érzéseinket.

Tételezzük fel például, összesen napi két óra áll rendelkezésünkre, hogy a házasságunkról elmélkedjünk. Milyen érzések alakulnak ki bennünk, ha a negatív dolgokra az időkeret háromnegyedét, míg a pozitív dolgokra csupán az időkeret egynegyedét szánjuk? Valószínűleg háromszor olyan pesszimisták leszünk, mint optimisták.

Nem arról van szó, hogy a negatívumokról nem kellene tudomást vennünk. Mindemellett mindenki maga határozza meg, mire szánja a gondolatait. Alapjaiban befolyásolja a végső kimenetelt, hogy mire fordítjuk, amit Istentől kaptunk. Azok, akik a házasságukat élvezik, általában több gondolatot szánnak a házastársukkal és házasságukkal kapcsolatos szeretetre méltó, jó hírű, nemes és dicséretes dolgokra és ezek méltányolására (Filippi 4:8).

Szánjunk időt, energiát az emberre

Az egyik tényező, ami miatt egy-egy gyülekezet sokszor figyelmetlenségből gátolja a sikeres, megelégítő házasságok fejlődését, az, hogy feltételezései szerint a házasságkötés után maga a házasság kerül előtérbe, a benne érintett ember már nem számít annyira. A krisztustisztelő élet és házasság áldozatokkal jár. Ettől függetlenül az egyén növekedése, fejlődése, jólléte nagyon fontos.

A házasság nem választható el a benne élő két embertől. A házasság nem lehet egészségesebb, mint a benne élő két ember. Házasságkötéskor mindkét fél továbbra is felelős, hogy azzá váljék, akinek Isten megalkotta és elhívta. Házasságkötéskor annyi történik, hogy a felek egy új dimenzióba lépnek, és ezt is táplálniuk, gondozniuk kell. A házasság örökkévaló része az egyén, nem pedig a kapcsolat (Máté 22:29–30). Ha tévúton járva a házasság számunkra fontosabb, mint az azt alkotó személyek, akkor a figyelmüket ezzel az örökkévaló dolgok helyett az ideiglenes dolgokra irányítjuk.

Jézus szavai szerint a legnagyobb parancsolat az, ha az Urat teljes lényünkkel szeretjük, másokat pedig, mint önmagunkat (Máté 22:36–40). A jó házasság arra bátorítja a feleket, hogy megtalálják az egészséges egyensúlyt az egyén teljessége, jólléte és a házastársi kapcsolat teljessége, jólléte között, miközben azt sem veszítik szem elől, hogy miként segíthetik elő egyenként Isten végső céljainak beteljesedését.

Tanuljunk meg jól kommunikálni

A problémás házassággal küszködők a probléma okaként leggyakrabban a gyenge kommunikációt említik. Ha jól belegondolunk a szóbeli kommunikáció komplexitásába, akkor ez teljesen logikusnak hangzik. Ha még hozzávesszük, hogy a házasságban mennyi minden forog kockán és ez milyen érzelmeket vált ki belőlünk, akkor beláthatjuk, hogy a házasságon belüli kommunikáció még a sima verbális kommunikációnál is sokkal összetettebb.

Azok a házaspárok, akik a saját házasságukkal kapcsolatban magas élvezeti, megelégedettségi szintről számolnak be, általában azt is elmondják, hogy szeretnek egymással beszélgetni és ezt gyakran meg is teszik. A közelségérzés fokozásának egyik hatékony módja az, ha a reményünket, álmainkat, örömeinket, győzelmeinket a másikkal megosztjuk. Mivel a valódi bensőségesség egyben azt is jelenti, hogy tudjuk, valaki mellettünk áll, velünk van, beszéljünk csalódásainkról, fájdalmainkról, kihívásainkról és a visszahúzó tényezőkről is.

A jó házastársi kommunikáció mindig tiszteletteljes, figyelmes. Ne felejtsük el, hogy a szívünkről van szó, Isten pedig azt parancsolja, hogy minden féltve őrzött dolognál jobban óvjuk (Példabeszédek 4:23). A lelassítás, a gyengédség nagy erény lehet. Ehhez türelemre van szükség. Beszéljünk felváltva. Mindig csak egy valaki beszéljen, közben a másik figyeljen és fejezze ki érdeklődését, törődését a másik iránt.

A pontos fogalmazás nagyon fontos a jó kommunikációhoz, de sokszor a hatékony odafigyelés még ennél is nehezebb. A kommunikációs problémák általában akkor adódnak, amikor a figyelő fél csak hallgat, és úgy tesz, mintha figyelne, de valójában már a saját mondandója jár a fejében: hogyan vághat vissza, milyen hibákat emelhet ki a másik álláspontjában. Ezzel a hozzáállással nem lehet szeretetet, törődést közvetíteni; a helyzet elmérgesedését, nem pedig a kapcsolat építését szolgálja. A hatékony odafigyeléshez összpontosított hallás, megértés kell; annak a kimutatása, hogy érdekel a beszélő – az is, amit mond, és az is, amit érez. Azt kell közvetítenünk, hogy az illető gondolatai és érzelmei fontosak számunkra.

Csapatként működjünk

Sátán egyik eszköze az, hogy eléri: a házas felek ne őt lássák, hanem egymásban keressék az ellenséget. Amikor hatalmi játszmákat folytatunk, győzni akarunk (vagy csak nem akarunk veszteni, ami tulajdonképpen ugyanaz), akkor az ördög malmára hajtjuk a vizet. Az Ige arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem maradhat fenn az az ország, amelyik meghasonlik önmagával (Márk 3:23–25). Még csak nem is javaslok méltányos játékszabályokat. Egyszerűen nem akarok a feleségemmel harcban állni. Nem ő az ellenség. Azt akarom elérni, hogy a házunk háborúmentes övezet legyen.

A házasság csapatsport. A házastársaknak szembe kell nézniük a különbözőségeikkel. A helyzet megoldása abban rejlik, hogy miként közelítik meg ezt a kérdést. Sátán azt akarja elhitetni velünk, hogy a házastársak közötti nézeteltérésben az egyik fél nyer, a másik veszít. Ha viszont csapatsportban egy csapatot alkotunk, akkor vagy együtt nyerünk, vagy együtt veszítünk. A nyerés–vesztés kimenetel csak a pokol bugyraiból származó egyik illúzió.

A sikeres házaspárok inkább olyan mentalitást követnek, hogy senki nem veszít. Elfogadhatatlan számukra, hogy bármelyik fél is vesztesként jöjjön ki egy helyzetből. Az Úr csapattársaiként működnek; engedik, hogy maga Isten vezesse el őket a mindkettőjük számára megnyerő megoldáshoz. Olyan módon győzik le a különbözőségből fakadó problémákat, amelynek következtében Isten természetfeletti békességének, győzelmének tudata tölti be őket.

Alkalmanként Isten olyan megoldást ad, amely emberi nézőpontból nem tűnt lehetségesnek. Csodálatos, hogy Isten kegyelméből nem kell, hogy az korlátozzon bennünket, hogy mi tűnik lehetségesnek a saját nézőpontunkból. Urunk odafigyel a személyes egészségünkre és az egységünkre. Ha engedjük, Ő alakítja ki a közösséget velünk.

Alakítsunk ki ideális körülményeket

Isten arra alkotott bennünket, hogy vágyakozzunk a hosszú, mély, bensőséges összekapcsolódásra. Ezt az igényt a házasság tudja leginkább kielégíteni. A bensőségesség iránti igény megelégítése mindig a másik megismeréséről és a magam megismertetéséről szól. Ehhez nagyfokú nyitottság, sebezhetőség szükséges, ami meg végsősoron bátorság kérdése.

Akkor válik a sebezhetőségünk valóságossá, ha van olyan személy, akit szeretünk annyira, hogy a szívünket megnyissuk előtte. Mindannyian szereztünk már sebeket kapcsolatban. Ez azzal jár, hogy a bensőséges kapcsolatot egyfajta védett állásból próbáljuk kialakítani; a további sérelmek ellen különféle védőpáncélt öltünk magunkra. A mély, bensőséges összekapcsolódáshoz viszont fel kell tárulkoznunk – az eredeti mezítelen, minden szégyent és félelmet mellőző (1Mózes 2:25) állapotra kell eljutnunk.

Testileg, mentálisan, érzelmileg és szellemileg is biztonságban kell magunkat éreznünk ahhoz, hogy hátra dőlve megnyíljunk és a szívünk bensőségesen összeforrjon. Az 1János 4:18-ban olvassuk: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” Tudja ezt az a házaspár, ahol a felek növekedni akarnak és meg akarják tapasztalni a bensőségesség legmegelégítőbb, legtartalmasabb mélységeit. A biztonságos környezet a fontossági listájuk elején szerepel. Időt szakítanak rá, hogy megértsék, kinek mit jelent mindez, és egyénileg is és közösen is ennek érdekében munkálkodnak.

Egység Isten szándékában

Isten azzal a szándékkal alkotta meg a házasságot, hogy az a menyasszonyával, az egyházzal kötött házasságát mutassa be a világnak (Efézus 5:32). Azt szeretné, hogy a házasság állandó legyen, ahogyan az irántunk való elkötelezettsége is állandó. Szerető Urunk mindenképpen áldást szán nekünk a házasságban, de ami még ennél is fontosabb: azt akarja, hogy a házasság az Ő képét tükrözze. A házasság tehát céllal létezik: Isten céljainak megvalósítását szolgálja.

A virágzó házasságban élő házastársak tudatosan keresik a módját, hogyan állíthatják házasságukat Isten szolgálatába. Jézus magas árat fizetett az életünkért, ezért nem a személyes boldogság, beteljesedés a végső cél. Hitünk egyik legmélyebb titka mégis az, hogy áron megvásárolt rabszolgaként szerető Atyánkkal szívbeli jó kapcsolatunk van, Ő pedig csodálatos dolgokat szeretne ránk árasztani. Közösen megkereshetjük annak a módját, hogy miként akar bennünket – külön-külön és együtt – felhasználni céljai elérésére. Ezzel erősödik a házasságunk felettébb megelégítő krisztusközpontú vonatkozása, ami sokkal több, mint csak boldogságérzet.

Urunk, a világmindenség teremtője és fenntartója nem csak szeret, hanem Ő maga  a szeretet (1János 4:8). Mindig az övéi javát keresi – mind egyéni, mind kapcsolati szinten. Legmélyebb vágyaink Őbenne teljesednek be. Ez elveszett, éhező világnak azt a reménységet kínáljuk, hogy mindaz, amiről beszélünk, Krisztussal lehetséges. Ezt saját életünkkel kell bizonyítanunk. Ha engedjük, hogy Krisztus töltse meg az életünket, akkor az Ő fénye világít át rajtunk. Krisztus dicsőséges bizonyságává leszünk az emberek előtt. Van-e Krisztushoz vonzó nagyobb vonzerő annál, amikor az emberek az Isten mellett elérhető szabadságunkat, örömünket, erőnket, békességünket személyesen megtapasztalhatják?

Mindeközben a meggyötört házassági kultúránkban gyorsan foszladozik a remény, hogy az élethosszig tartó, beteljesítő házasság egyáltalán lehetséges… Házastársunkkal Istent szolgáljuk, amikor együttműködünk vele a csodálatos házasságunk létrehozásában. Együtt még erősebb tanúbizonyságát adjuk annak, hogy kicsoda Ő és mennyi minden lehetséges Vele. Ha engedjük, hogy a szívünket rabul ejtse és a házasságunkat növekedésre serkentse, tulajdonképpen Királysága építésébe invesztálunk. Ha Krisztussal együtt éljük a házasságunkat, akkor ezzel a legteljesebb win–win–win helyzetet idézzük elő.

Ha azon munkálkodunk, hogy az egyházban egészséges, krisztusközpontú házasságok és családok legyenek, akkor ezzel a kultúránk jelenlegi állapotától élesen elütő bizonyságot mutatunk be, erre pedig sokan odafigyelnek. Melyik másik szegmensben virágoznak még a házasságok? Semelyikben! Hozzánk fordulnak segítségért, reményért. Isten kegyelméből irányt mutathatunk, esélyt, segítséget, reményt kínálhatunk.

Szerző: Robert S. Paul

Robert S. Paul a National Institute of Marriage (Branson, Missouri, USA) társelnöke és vezető házassági főtanácsadója