Igehirdetés a Szent Szellem vezetésével

A prédikátor vasárnapról vasárnapra Isten Igéjét hirdeti a gyülekezetben. De miről is kell prédikálnia? Mivel a Szent Szellem az, aki össze tudja egyeztetni a bibliai szövegeket az aktuális kontextussal, nagyon fontos az Ő vezetésére hagyatkozni.

Amikor fiatal kollégiumi pásztor voltam az Evangel Egyetemen (akkor még csak főiskola volt), az amerikai Assemblies of God egyház három nagyszerű úttörőjét felkértem arra, hogy osszák meg a megtérésük, és a Szellemmel való betöltekezésük történetét a diákokkal. Azt kívánom, bárcsak rögzíteni tudtuk volna azt, amit Ernest S. Williams, Noel Perkin és J. Roswell Flower megosztott akkor velünk.

Sosem fogom elfelejteni, hogyan kezdte az akkor 88 éves Williams a bizonyságát. Azt mondta:

– A szolgálati éveim alatt soha sem beszéltem nyilvánosan arról, hogyan tértem meg, és hogyan nyertem Szent Szellem keresztséget.

Megkérdeztem, hogyan lehetséges ez.

Ő így válaszolt:

– Attól tartottam, ha vezetőként megosztom ezt az átélésemet másokkal, akkor ők úgy érezhetik, ha velük ez más módon történt, akkor az nem is valódi megtapasztalás.

Az alázatáról és szerénységéről híres Williams testvér úgy érezte, hogy nem lenne helyes, ha mások csupán az ő példáját tartanák megfelelő szellemi megtapsztalásnak.

Az ő példája alapján tanítok arról, hogyan prédikáljunk a Szellem vezetésével. Az én bizonyságom valószínűleg nem egyezik a tiéddel. Sokféle módon lehet prédikálni, és a Szellem is ugyan úgy sokféleképpen vezethet végig bennünket a témaválasztás és a felkészülés folyamatán. De az én tapasztalatom a következő.

Csak mostanában értettem meg, hogy amikor a teológiára jártam, a Szent Szellem szinte észrevétlenül vezetett engem. Amellett, hogy nagyra értékeljük a Szellem karizmatikus vezetését, néha mégis inkább földi módon vezet minket.

Gyerekkoromban nagyon sokszor költöztünk, mivel az édesapám misszionárius, pásztor és evangélista volt. A leghosszabb idő, amit egy helyen laktunk, alig volt több, mint 2 év, ami kiemelkedően hosszú időszak volt a többihez képest. A legtöbb állomás rövidebb ideig tartott: akár csupán 3 hétig. Ez azt vonta maga után, hogy gyakran kellett iskolát váltanom, és nem alakultak ki hosszú távú barátságaim. Nagyon vágytam rá, hogy végre letelepedhessek valahol.

A teológia könyvtárában találtam egy cikket W.A. Criswelltől, amely a Christianity Today magazinban jelent meg. Abban az időben már 25 éve szolgált a dallasi Első Baptista Gyülekezetben, Texasban (összesen 50 évet szolgált ott végül). Elmondta, hogy a szolgálata elején a prédikációiban elkezdte elmagyarázni a Bibliát, és az addig eltelt 25 év alatt minden fejezeten végigjutott.

Az a gondolat támadt fel bennem, hogy ha ez a titka annak, hogy egy helyen maradhassak hosszú ideig, akkor én is így akarok prédikálni. Így a Newport-mesai Christian Center pásztoraként 17 éven keresztül ezt is tettem. Végig tanítottam a Biblia összes könyvét. Az emberek be tudták azonosítani az első alkalmat, amikor eljöttek a gyülekezetbe az alapján, hogy éppen melyik könyv melyik fejezeténél tartottam.

Nagyon szerettem az igemagyarázó tanítást. Nem kellett hétről hétre azon szoronganom, hogy miről tanítsak a következő istentiszteleten. Mindig előttem volt a szöveg, és minden alkalommal csupán két kérdést kellett feltennem: „Mit mond a szöveg?” (azaz egzegézis és hermeneutika) és „Miről szól a szöveg?” (azaz illusztráció és alkalmazás).

Az első 6 hónapban János evangéliumán mentünk végig. A tanításaim szörnyűek voltak. Azonnal kijöttem a teremből a végén, és az üzeneteim csupán gyakorlati alkalmazás nélküli előadások voltak. Nem csoda, hogy a gyülekezetem harmada elment.

Amikor 1971 őszén azért imádkoztam, hogy mi következzen János evangéliuma után, úgy éreztem, hogy a Szellem azt mondja, tanítsak Mózes harmadik könyvéről. Négy jó okom is volt arra, hogy figyelmen kívül hagyjam ezt a gondolatot.

– Először is, –  mondtam az Úrnak, – nem értem a könyvet. Másodszor, nem vagyok tipológus, és nem értem a Szent Sátor színeinek a fontosságát. Harmadszor, az újévi fogadalmak, miszerint elolvassuk a Bibliát, általában Mózes 3. könyvénél törnek ketté. Negyedszer, még csak fel sem tudom hangosan olvasni a 3 Mózes 15-öt (amely a testi tisztátalanságokról szól), nem hogy prédikálni belőle.

Az Úr ez válaszolta:

– Kezdd el, és én majd megmutatom, mit tegyél, amikor odaérsz ahhoz a szakaszhoz.

Vonakodva, de engedelmeskedtem a Szellem unszolásának. Az első 7 fejezet, valamint az adakozás 5 típusa által megértettem a megbékélés valódi értelmét. A 8-14. fejezeteken is könnyen végigmentem. Majd következett a 15. fejezet. Ott kellett volna lenned a gyülekezetemben, amikor hangosan felolvastam. Ha el akarsz csendesíteni egy gyülekezetet, akkor a 3 Mózes 15-öt olvasd fel nekik. Síri csend lett. De a Szellem megmutatta, hogyan tanítsak róla. Így kezdtem: „Lehet, hogy úgy vagy itt ma, hogy úgy érzed, hogy Isten nem ismer téged, vagy azon gondolkozol, hogy léteik-e egyáltalán, vagy esetleg Ő Arisztotelész Mozdulatlan Mozgatója. De szeretném nektek ezen a fejezeten keresztül bemutatni a ’Nagyon Személyes Istent.’ Ő annyira személyes, hogy egy egész fejezetet szentelt a Bibliában arra, hogy megmutassa neked, hogy Ő teremtette a szerveidet, és mindent tud rólad.”

Csodálatos dolgok történtek azokban a hónapokban, amikor a 3Mózest tanulmányoztuk – többek között a gyülekezet látogatottsága megháromszorozódott.

Tíz évvel később ismét éreztem a Szellem unszolását, hogy még egyszer menjünk végig a 3Mózesen. Ismét ellenkeztem. Épp átmeneti helyszíneken tartottuk az alkalmainkat. Az új épületeinket átépítették. Attól tartottam, hogy ha a 3Mózesből tanítok ismét, akkor az rossz hatással lesz a gyülekezet látogatottságára. De a Szellemnek megint igaza volt. Sosem fogom elfelejteni azt a vasárnapot, amikor a 3Mózes 13-14-ben leírt bőrbetegségről tanítottam.

Beszéltem a különféle betegségekről, amikről szó van a fejezetben: ekcémáról, pikkelysömörről és a lepráról. Egy házaspár akkor látogatott el először a gyülekezetünkbe. Látták, hogy ez egy gyülekezeti épület, és gondolták, betérnek. Ám az senki számára nem volt ismert a gyülekezetben, hogy a férj igen komoly pikkelysömörben szenvedett. Az orvosok felvetették a bőrátültetés lehetőségét is, majd visszavonták, attól tartva, hogy az új bőr alatt újra felüti a fejét a betegség. Heti háromszor fecskendezett kortizont a lábaiba, majd folpackba tekerte őket. Nagyon sokat szenvedett. Ámulattal hallgatta, ahogy egy bőrbetegségekről szóló fejezetből tanítok. Előre hívtam imára az embereket – akár megtérésért, gyógyulásért, Szent Szellem keresztségért, vagy az egyéb szükségeikért. Habár azon a vasárnapon nem jött előre, de a következő alkalommal visszatért, és előre jött. Ahogy a vezetők imádkoztak érte, azonnal meggyógyult és meg is tért. A feleségével együtt ők lettek a gyülekezet leghűségesebb szolgálói.

Ezt én magam nem tudtam volna így megoldani. Nem is tudtam volna úgy időzíteni, hogy pont akkor tanítsak a bőrbetegségekről, amikor egy pikkelysömörös látogatónk van. Ez a Szent Szellem munkája volt.

Ugyan ezzel a véletlenszerűséggel (jobban mondva Isten-szerűséggel) találkoztam akkor, amikor a Tízparancsolatról tanítottam. Egy 15 éves szökevény lány eljött arra az alkalomra, amikor az Ötödik Parancsolatról beszéltem. „Tiszteld apádat és anyádat.” Ennek következtében ez a lány hazament a szüleihez.

Nekünk, pünkösdieknek van egy hagyományunk, miszerint a Szellem nem tervez előre. A múltban néhányan teljesen megtagadták, hogy előre készüljenek egy-egy prédikációra. Úgy gondolták, hogy egy prédikátornak annyi a dolga, hogy kinyissa a száját, és az Úr majd ad neki szavakat.

De mára már tudjuk, hogy a Szent Szellem előre is megtervezhet valamit, de ad hoc jelleggel is szólhat hozzánk. Az igemagyarázó tanítás során a Szellem előkészítheti azt, hogy akkor hangozzon el egy-egy igeszakasz, amikor az embereknek szüksége van rá.

Akár magyarázóan, téma szerint vagy szöveg szerint tanítasz, mindenféleképpen hallgatni kell a Szellem vezetésére. Ez a vezetés lehet egy benyomás imádkozás közben, egy kommentár, egy tapasztalat vagy egy példa. De a Szellem vezetésének legfőbb forrása egy prédikátor számára maga az Ige. Sosem fog kimerülni a témák tárháza, ha figyelsz arra, amit az Igéje mond, és alkalmazod a megértetteket a saját és a vezetettjeid életére is.

Amikor otthagytam a pásztori szolgálatot, már nem folytathattam az igemagyarázó tanításokat, ami miatt kissé elveszettnek éreztem magamat. Már 23 éve szinte minden héten másik gyülekezetben szolgálok. Ezért minden héten fel kell tennem azt a kérdést, hogy mit üzen a Szellem ennek a gyülekezetnek, mire fókuszáljak?

Akármennyire is szerettem sorozatokban prédikálni, tudtam, hogy fontos, hogy ne egy vázlatból prédikáljak mind a négyszer. Mivel korábban soha nem kellett prédikálnom a Közgyűlés nyitó estéjén, ezért nagy nyomás volt rajtam.

2009-ben Lea életéről tanítottam. Az ő életéről való tanítás hasonlított az 1971-es élményemhez a 3 Mózessel kapcsolatban. Éreztem, hogy Leáról kéne tanítanom. De az azonnali reakcióm ismét nemleges volt, mivel nem hittem, hogy az ő élete bármennyire is szólna hozzám, és semmiképp sem illik bele a Közgyűlés előtt elmondott igehirdetésbe.

De sehogy sem tudtam megszabadulni ettől a gondolattól — amit ma már tudok, hogy a Szent Szellem sugallt. Miután hónapokon keresztül újra és újra feljött bennem Lea neve, úgy döntöttem, hogy legalább egy kicsit utána olvasok a történetének az 1 Mózesben. Nem találtam benne semmit, amit fel tudtam volna használni a Közgyűlésen tartott tanításon, ezért félretettem ezt a témát.

De a neve újra és újra eszembe jutott. Ezért végignéztem minden kommentárt, hátha irányba tudnak állítani. Néhány gondolat elkezdett formálódni bennem, de egyik sem volt meggyőző. Így újból félretettem a témát.

De még mindig nem tudtam megszabadulni attól a benyomástól, hogy nekem Leáról kell tanítanom. Folyamatosan imádkoztam ezért, gondolkodtam róla, és tanulmányoztam a történetét a Bibliában. Ennek hatására lassan kezdett megnyílni előttem a téma. Rengeteg jegyzetet készítettem. Leírtam a gondolataimat, imádkoztam értük, és az Ige megnyílt előttem. Megláttam, hogy a története valójában egészen a Jelenések könyvéig tart. Az élete nagyszerű példája lett számomra annak, hogy Isten hogyan használja az életünk nehéz szakaszait. Lehet, hogy nem éljük meg, hogy megláthassunk mindent, amit Isten tesz, de ha kitartunk, akkor a hitünk lesz a hagyatékunk mások számára.

Ugyan ez történt, amikor a 2011-es Közgyűlés előtt tartandó tanításomra készültem. Nagyjából egy évvel korábban kezdtem el érezni, hogy a Szent Szellem Haggeus könyve felé terel.

Hogy őszinte legyek, az egyetlen alkalom, amikor beleástam magam Haggeus könyvébe, akkor volt, amikor egy szerda esti sorozatot tartottam a Kisprófétákról. Meg voltam róla győződve, hogy Haggeus nem tartozott a nagyok közé. Amikor először éreztem a késztetést, még csak meg sem tudtam volna mondani, hogy miről szól Haggeus könyve, és mikről prófétált.

De a Szellem folyamatosan nógatott:

– Foglalkozz Haggeus könyvével, és abból taníts a Közgyűlés előtt.

Tehát elkezdtem olvasni Haggeus könyvét, és csak úgy, mint a 3 Mózesnél és Leánál, ellenálltam. Minél többet olvastam belőle, annál inkább megmakacsoltam magam. Először is, úgy gondoltam, hogy ez egy túl hosszú szöveg a tanításhoz. Mire felolvasom a szöveget, az időm fele le is jár. Azután, ott vannak azok a részek a könyvben, amik tulajdonképpen a bibliaértelmezés Mount Everestjei. Hogyan szólhat Haggues harmadik üzenete a szentelt húsról és a holtestekről (2:10-14) egy modern hallgatósághoz? Egy másik 10-15 percem elmenne azzal, hogy megpróbálom elmagyarázni csak ezt a szakaszt. És ami a legrosszabb: én magam sem értettem a szöveget. Mit kezdjek a negyedik üzenettel, ahol arról van szó, hogy Zerubbábel lesz a pecsétgyűrű (2:20-23)? Ki volt Zerubbábel és mi az a pecsétgyűrű? Hogyan lehet ezt értelmezni?

Ezért félretettem a Haggeusról szóló tanításomat is. De a Szellem nem hagyta annyiban a dolgot. Folyamatosan visszatért belém a gondolat:

– Taníts Haggeusról. Keress tovább. Még nem láttad meg, amit meg kell látnod.

Megtanultam az évek folyamán, hogy egy tanításra való felkészüléshez legalább annyi, ha nem több kitartásra van szükség, mint inspirációra. Kemény munka kiásni az üzenetet a szövegből. Minden kommentárt elolvastam Haggeussal kapcsolatban. Tudtam, hogy vannak jó részek, mint például az 1:4:

„Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever?”

Ez mindenkihez szól, aki a saját érdekeit Isten érdekei felé helyezi. És ott van a 2:9 is:

„Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura – , és ezen a helyen békességet adok! – így szól a seregek Ura.”

Ez már tetszik nekem. Hiszek abban, hogy az utolsó idők gyülekezete nagyobb dolgokat fog véghezvinni, mint az első.

Szépen lassan a könyv kezdett megnyílni előttem. Rájöttem, hogy miért akarja a Szellem, hogy Haggeus könyvéből tanítsak. Azzal a négy témával akart foglalkozni, amiről Haggeus négy próféciája is szól: halogatás, bátortalanság, tisztátalanság és rendeltetés.

Bárcsak tudnék egy háromlépéses, ötlépéses vagy soklépéses tanítást adni arról, hogyan lehet meghallani a Szellemet. De nem biztos, hogy úgy fog hozzád is szólni a Szent Szellem, mint ahogyan az én szívemhez beszél. Fontos felvenni azt a ritmust, amit a Szellem diktál.

Ehhez kihagyhatatlan az Ige tanulmányozása. A Szellem az Igén keresztül beszél. Az ima is létfontosságú. Anélkül nem fog sikerülni. A kutatómunka is szükséges. Időt kell szakítani az érlelődésre is, hogy az bibliaolvasás, ima és a tanulmányozás meghozza a gyümölcsét mind a gondolataidban, mind a szívedben. Hallgass arra a nyugodt, halk hangra; figyelj a benyomásokra. Az ösztöneink nem csak szeszélyes gondolatok, hanem származhatnak a Szellemtől is.

Végezetül, a prédikáció azért van, hogy hatással legyen a hallgatóságra. Arra bátorítalak, hogy olyan üzenettel készüljél, amely összhangban van azzal, amit Kornéliusz mondott Péternek a Cselekedetek 10:33-ban:

„Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.”

Ha mi, a prédikációnkban úgy tudunk választ adni az embereknek, ahogy Péter tette, akkor hasonló hatással leszünk rájuk, mint ő volt. Az erőtlen prédikáció unalmas és hatástalan szenteket szül; de a Szellemtől jövő tanítás életeket változtat meg. Azoknak az embereknek prédikálsz, akik Isten jelenlétében gyűltek össze, hogy meghallgassák azt az üzenetet, amit Ő helyezett a szívedre.