A gyülekezet felkészítése nem véletlen műve. Tudatos imádság, tervezés és gyakorlat kell hozzá. Amikor valaki házat épít, nem a tervrajzokkal kezdi. Előbb meg kell álmodnia, hogy mit is szeretne, és csak ez után dolgozza/dolgoztatja ki az elképzelését a tervezőasztalon. Az egész építkezés alatt az építész skicce mutat utat a tervezőnek és a kivitelezőnek. A tervrajzok lépésről lépésre vezetnek végig az álmaim házának kialakításában. A kivitelező az építkezés minden egyes szakaszában a tervrajzhoz és a skicchez tér vissza, hogy az álomból valóság lehessen.

Így van ez a gyülekezettel is. Először Isten szívében jött létre a gondolat, majd az álom valóság lett. Pál apostol segítségünkre van abban, hogy Isten elképzelésének körvonalai kibontakozzanak. Az Efézusi levélben megfesti, milyen újszövetségi gyülekezetet álmodott meg az Úr (4. fejezet). Rövid igeszakaszról van szó, de a kép meglehetősen mély.

A Pál apostol által megfestett képben Krisztus testét az élet és a reménység jellemzi; tagjait egyenként felkészíti az elhívásuk megvalósítására, Isten tervének betöltésére az emberek között. Ez a gyülekezet szabadjára van engedve, mégpedig ezért, hogy megvalósítsa, amit Istenen kívül senki más el sem tudott képzelni.

Sokakat lenyűgöz „a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” eljutó gyülekezet képe (Efézus 4:13). A képben előrevetített lehetőségek inspirálnak bennünket, de úgy érezzük, hogy az abban megjelenő élet mélységének, erejének megteremtésére, saját gyülekezeti tagjaink felkészítésére képtelenek vagyunk.

Fel kell tennünk a kérdést: lehetséges-e ma, hogy ilyen – élettől és reménységtől kicsattanó, az embereket felkészítő – gyülekezetünk legyen?

Magától nem következik be

Lehetséges, hogy az Efézus 4-ben bemutatott álomgyülekezetünk legyen, de ez nem fog csak úgy véletlenül megtörténni. A teljes folyamat során magunk előtt kell látnunk, mit akarunk elérni. Csak tudatos, szervezett erőfeszítéssel lehet a gyülekezeti kultúrát megváltoztatni. Cikkemben olyan tudatos megközelítést szeretnék bemutatni, amely működik.

A felkészítő gyülekezet tervrajzát tanulmányozva azt láthatjuk, hogy két fontos tényező határozza meg a kivitelezés sikerét: mennyire elkötelezett a vezetés és mennyire elkötelezett egy-egy szolgálati terület a tagság felkészítése iránt. Mindkettőt mérni kell. A kettő terület együttműködve, közösen éri el, hogy a szentek felkészüljenek a szolgálat végzésére. Nézzük az első mérést.

A vezetői elkötelezettség mérése

Mérésről beszélünk, nem találgatásról… Ez az első mérés mutatja meg, hogy az álom álom marad-e. Minden gyülekezetben van valamiféle felkészítés, de nem mindegyik gyülekezet felkészítő gyülekezet! Az igazán felkészítő gyülekezetben a felkészítés kultúrájáról beszélhetünk. A gyülekezet vezetősége tudatosan elkötelezi magát arra, hogy az egész közösségben megvalósuljon ez a kultúra.

Hadd tegyek néhány megállapítást a felkészítő kultúra iránti vezetői elkötelezettségről.

A felkészítés kultúrájának meghonosítása a változás meghonosításával jár

A folyamat próbára teszi a vezetőség elkötelezettségét. Jelentős változásokat kell bevezetni, ráadásul a legfelsőbb szinteken kell kezdeni. A változás életet hozhat, de tisztában vagyunk vele, hogy a változást nem mindenki fogadja el. Az emberek nem – még a jó emberek sem – szeretik a változást. Sok vezető állítja, hogy ő már a felkészítés elkötelezett híve. Ha a vezetésben tényleg megtestesülne ez a kultúra, akkor a vezetőknek az álmot a gyakorlatban kellene bemutatniuk.

A felkészítés kultúrája a helyes képpel kezdődik

Amikor magunk elé képzeljük, hogyan is néz ki a Krisztust tisztelő, sikeres gyülekezet, meg kell győződnünk róla, hogy ugyanazt a képet látjuk, amelyek Isten. A Cselekedetek 2:42–47; 4:32–35 igeszakaszokban bemutatott jellemzést is vegyük figyelembe.

A képgaléria fő részét az Efézus 4 adja. Sokat tanulhatunk a többi képből is, de az Efézus 4-ben mindegyiknél fejlettebb állapotot láthatunk. Népe elkötelezi benne magát Isten terve mellett. Együtt felkészülnek „Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Efézus 4:12–15).

Figyeljük meg, hogy a textus meg sem említi a tehetséges dicsőítőcsapatot, a zenei stílust, a kellemes épületet, a színdarabot, a következő hatalmas gyülekezeti eseményt, a résztvevők statisztikai létszámát. A megfelelő kontextusban ezek is lényeges dolgok, de nem ezek alkotják a végső célt – gyülekezeti használatra szánt eszközök. Bizonytalan, halovány képpé törpülnek csupán az Efézus 4-ben ábrázolt, élettől pezsgő helyzetkép mellett.

Az Efézus 4-ben a nagy misszióparancsot teljesítő gyülekezet bontakozik ki előttünk. Napjaink gyülekezeti közegében számtalan dolog elvonhatja a figyelmünket, ezért a megfelelő képet kell néznünk.

A felkészítés kultúrájában az imádság hitből fakad

A folyamatos imádságot az a hit motiválja, hogy az emberek felismerhetik az Istentől kapott elhívásukat, az üdvtervben Krisztus által betöltendő szerepüket. Ez az imádság azt szemlélteti, hogy a gyülekezet legfontosabb erőforrása az ember, és a megtört embernek is lehet szerepe mások megváltásában. Ezek a felkészítés kultúrájának alapértékei. A felkészítő vezető imádságát az a hit vezérli, hogy Isten tervében minden ember fontos szerepet kaphat. Azért imádkozik, hogy megnyíljon a szeme, és mindenkiben megláthassa, mi az ajándéka. Bölcs megítélésért imádkozik, hogy az embereket fel tudja készíteni ajándékaik működtetésére. Ezek az imádságok nem arra támaszkodnak, hogy mit lehet pénzzel elérni, hanem hogy mit tud Isten az emberek segítségével megvalósítani.

Munka a felkészítés kultúrájában

A felkészítés kultúrája a hatékony csapatmunkára összpontosít. Nem az egyéni munkateljesítmény érdekli. A fizetett munkásokat nem azért veszik fel, hogy profi véghezvivők legyenek, hanem hogy laikus csapatokat alakítsanak ki és készítsenek fel a szolgálat végzésére. A teljes munkaidőben dolgozó személy tehát nem akkor kap dicséretet, ha öt ember munkáját végezve tönkreteszi a saját családi kapcsolatait, hanem ha el tudja érni, hogy öt ember munkáját öten jól elvégezzék.

Az ajándékai és szenvedélyes szeretete hatósugarán kívül munkálkodó személy kiég, és a gyülekezet cinikusainak táborához csatlakozik. Jobb, ha messze ívben elkerüljük a cinikustermelő folyamatokat. A felkészítés kultúrája nem arról szól, hogy mindenki csináljon valamit, hanem az a lényege, hogy a megfelelő ember, a megfelelő helyen és időben végezze a rá bízott feladatot.

A felkészítés kultúrájának stratégiái

A stratégiát nem a statisztika érdekli , hanem a minőség. A tanítványképzés személyes – egyesével történik. A tömegrendezvényeknek is van szerepe, de valamilyen formában mindenkinek át kell mennie a négyszemközti felkészítésen. A nagyszabású, költséges rendezvények általában olyanokat vonzanak, akik már eleve gyülekezetbe járnak. Jobb stratégia, ha a reménység üzenetét az elveszettekhez juttatjuk el. Sok gyülekezet tart alkalmakat azzal a céllal, hogy minél többen ellátogassanak hozzájuk, ők pedig átadhassák az üzenetüket. A felkészítés kultúráját támogató gyülekezet a rendelkezésére álló időt és erőforrásokat az emberek felkészítésébe fekteti be, hogy így a tagok olyan helyeken is szolgálhassanak, ahová a gyülekezeti munkás nem jut el.

Célok és prioritások a felkészítés kultúrájában

Olyan hosszú távú célok kellenek, amelyek legalább 1–5 éves időtartamra szólnak. Például: a fizetett munkások által ellátott feladatok elvégzésére laikus vezetők felnevelése (a fizetett munkások így azt végezhetik amit igazán a szívükön van); mentori kapcsolatok kialakítása; új tananyag kifejlesztése a felkészítéshez; a laikus vezetők elvárásainak feltérképezése után még több laikus vezető felkészítése. A felkészítés kultúrájának a célokban és prioritásokban is tükröződnie kell.

A siker mérése a felkészítés kultúrájában

A siker mérésére manapság használt mutatók között sok az Efézus 4-ből vett jellemvonás. A megfelelő látogatottság és adakozás csak egy része a teljes képnek. „Growing True Desciples” (Valódi tanítványok kinevelése) c. könyvében George Barna így ír: „Jelenleg az újjászületett felnőttek kevesebb mint fele (44 százalék) vallja meggyőződéssel, hogy létezik abszolút erkölcsi igazság.” 56 százalékuk nincs erről meggyőződve… Csak „55 százalékuk vallja, hogy a morális igazságról alkotott gondolkodásmódjukat a Biblia és a hallott vallási tanítás befolyásolja.” Ezek az emberek a gyülekezeteinkbe járnak. A számok nem azt tükrözik, amit látni szeretnénk. A felkészítő gyülekezetben személyesen foglalkoznak mindenkivel; mindenki lehetőséget kap a hite gyakorlására. Már régen nem abban a korban élünk, amikor joggal feltételezhettük, hogy mindenki egyetért az igehirdetésünkkel, tanításunkkal.

A siker méréséhez új mutatókra van szükségünk. Alkalmas lehet erre például a tanítványnevelési folyamatban részt vevők száma, az adakozók száma, a folyamatos szolgálatokban részt vevők száma, a vasárnapi iskolai és egyéb kiscsoportos kapcsolatokat ápolók száma, a válástól megmenekülő házasságok – családok – száma, a szolgálatba állított új személyek száma. Ezek a mutatók sem tökéletesek, de mégis képek alkothatunk belőlük arról, hogy a tanítvánnyá válás útján halad-e valaki, vagy sem.

A felkészítés kultúrájában a kinevezések előrelátó tervezéssel történnek

A felkészítő gyülekezetben arra a vezetőre jut nagyobb felelősség, akinek ajándékai vannak az adott területen. A kinevezés mögött előrelátó tervezésnek kell állnia. Sok gyülekezetben az edzőgárdában túl sok játékos szerepel. Az edzőnek és a játékosnak hasonló, de mégis eltérő készségekre van szüksége. A nagyobb felelősségi kör általában fejlettebb felkészítő készségeket igényel. Attól még nem lesz jó edző valakiből, hogy jól el tudja végezni a feladatot. Michael Jordan valószínűleg a valaha élt legnagyobb kosárlabdázó a világon. Ugyanakkor, edzőként nem sokra mennének vele a kollégái, ha nem tudja felkészíteni a rábízott játékosokat, hogy úgy játsszanak, mint ő. Sem őrá nézve, sem a csapatra nézve nem lenne méltányos dolog edzővé tenni. Mindenkinek olyan szerepet keressünk, amely illik az ajándékaihoz.

A felkészítés kultúrájában örökséget teremtenek

A pásztor öröksége akkor válik láthatóvá, amikor a szolgálata más helyre viszi, vagy ha Krisztushoz költözik. Azt a kérdést kell feltennünk, hogy vajon továbbviszik-e mások, amit mi kezdtünk el, ha mi már nem leszünk itt. Vagy folytatni kell-e az adott tevékenységet, miután mi elmegyünk?

Ha felkészítő kultúra honosodik meg valahol, akkor a pásztor látása, szenvedélye másokban is meggyökereződik. Azzal tudjuk biztosítani az álmunk fennmaradását, ha felkészítünk másokat is arra, hogy csatlakozzanak hozzánk a tevékenyégsünkben. Felkészítő vezetőként nem az imaház falára helyezett plakettekre, hanem azoknak az embereknek a szívébe vésve hagyjuk a legjelentősebb örökséget, akiken segítettünk. Örökségünk tovább él, gyümölcsünk megmarad, amikor egy-egy újabb személy bekapcsolódik Isten üdvtervének megvalósításába.

Képzeljük el, ahogy a gyülekezetünk minden egyes vezetője – akár fizetett, akár önkéntes – elkötelezi magát a felkészítés kultúrája mellett. Ez az első lépés a felkészítő gyülekezetté válás útján. A következő lépés az, hogy őszintén megvizsgáljuk a gyülekezet különböző szolgálati területeit.

Ha a vezetők már elkötelezték magukat, a felkészítő gyülekezet kialakításának következő lépése az, hogy a gyülekezeti szolgálatok is a felkészítés szellemében folyjanak. Egyenként meg kell vizsgálni őket, hogy hatékonyan járulnak-e hozzá a felkészítéshez. Azok a szolgálati területek, ahol ez jól működik, tudatosan odafigyelnek erre.

Nem minden keresztyén szolgálat hatékony a felkészítésben. A legtöbb közülük nem ezzel a céllal indult, és nem is ezzel a céllal marad fenn. A legtöbb szolgálat egy-egy szükség betöltésére születik. Például, a gyülekezethez tartozó férfiaknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy azokká a férfiakká váljanak, akiknek Isten elhívta őket, így beindul külön a férfiak felé való szolgálat. Elképzelhető, hogy csepegtetve folyik a felkészítés, de igazából több is történhetne.

A szolgálati területeknek a vezetőség engedélyére van szükségük ahhoz, hogy a felkészítés jelenlegi hatékonyságát megmérhessék. A vasárnapi iskola (magyar közegben inkább pl. „bibliaóra” – a ford.) felkészítő szolgálat. A valóságban viszont akkor tud csak hatékonyan felkészíteni bármelyik szolgálat, ha a tanítványnevelés a célja, és ennek sok vasárnapi iskola nem tesz eleget. Csak leadják az éppen terítéken lévő könyv vagy hangfelvétel anyagát, de az eredmény nem igazán érdekli őket. Az aktuális sorozat befejeztével a résztvevők fokozódó izgalommal várják a következő sorozatot, noha az éppen átvett leckék anyaga be sem épült az életükbe… Az embernek megvan az a különleges képessége, hogy heteken át hallgassa a tanításokat, és mégse változzon semmit.

A vasárnapi iskola felkészítés iránti elkötelezettsége mérhető, mégpedig az eltökélt tudatosság mértékével. Már a csoport indításakor ki kell tűzni a növekedési célt: például a sáfárság, a férj, a feleség és a gyerekek családbeli szerepének megértése területén való növekedés, vagy annak mélyebb megértése, hogy miként lehet valaki Isten királyságának hasznos tagja nyugdíjas korban. Miután a célt a többség vagy a vasárnapi iskola tanítója meghatározza, olyan anyagok felhasználásával kell elkezdeni tanítani, amelyek a résztvevőket a cél elérésének irányába terelik. Kisebb csoportokban kérhetik Isten segítségét az adott heti téma megvalósításában. Idővel olyan kapcsolatok alakulnak ki, amelyek keretében elszámoltathatóak leszünk egymás felé, és egymást tudjuk ösztökélni. A felkészítés arra készteti az embereket, hogy alkalmazzák is a hallottakat. A vasárnapi iskolában elvétve önmagától is megtörténhet ez, de sokkal jobb, ha tudatosan tanítvánnyá akarjuk nevelni a résztvevőket.

A gyülekezet minden szolgálati területét meg kell mérni. A mérés eredményével a kezében a vezetőség olyan módosításokat vezethet be, amelyek a felkészítés sikerességét segítik elő. Például, a kórházi látogató szolgálat célja a kórházi betegek, részorulók meglátogatása, de ezzel párhuzamosan a felkészítést is szolgálhatja. Ha a szolgálat jelenlegi vezetői maguk mellé vesznek másokat, és megmutatják nekik, hogyan kell a látogatást végezni, akkor ezzel az illetőket felkészítik az adott területen. Ha a vezetőség nem várja ezt konkrétan el, sok szolgálati területen nem működik automatikusan a felkészítés. Ez az egyik oka annak, hogy először a vezetőknek kell elkötelezniük magukat mellette. John Maxwell szerint „minden a vezetésen áll vagy bukik”.

Az utolsó megfontolandó tétel a tanítványnevelési terv. Mi az az információs minimum, amelyre az embernek szüksége van, ha Jézus Krisztus követője szeretne lenni? Mely alapvető tantételekre, gyakorlatokra, és milyen jellemformáló nevelésre van mindannyiunknak szüksége? A tanítványnevelési terv kialakításának első lépéseként ezekre a kérdésekre kell választ találnunk. A gyülekezetben mind csoportos, mind négyszemközti közegben lehetőséget kell biztosítani mindenkinek ezeknek az információknak az elsajátítására. Remélhetőleg a gyülekezetünkben rendszeresen megfordulnak új emberek – egész évben elérhetővé kell tennünk számukra, hogy tanítvánnyá válhassanak.

A terv kibontása az előrehívásnál segítő személlyel. Arra képezzük ki, hogy felkészítő csoportban, mentori kapcsolatban való részvételre buzdítsa a megtérőt, felhívva rá a figyelmét, hogy ezzel is elmélyítheti az elkötelezettségét. A csoportban és a mentori kapcsolatban az alapozó bibliai tanokkal és jellemformáló rendszeres gyakorlatokkal ismerkedhet meg. Amikor ezeket elvégezte, házicsoportba és a megtérőket segítő felkészítés következő szintjére irányítjuk.

Nálunk legalább hat szint vezet végig a csoportos tanítványképzés folyamatán, így hatékonyan meg lehet ismertetni a gyülekezeti közösséget az új keresztyénnel. Természetesen ez a folyamat gyülekezetenként eltérő lehet. Az a cél, hogy jól felkészült hívőket állítsunk szolgálatba. A tanítványképzést hasznos olyan alkalmakkal zárni, melyek során meg tudjuk állapítani, milyen kegyelmi ajándékot kaptak a jelenlévők. Ezután a gyülekezeti szolgálati lehetőségeket mutassuk be nekik.

A felkészítő gyülekezet nem a véletlen műve. Imádság, tudatos tervezés és gyakorlat kell hozzá. Csak akkor valósulhat meg az álom, ha célzottan, szervezetten közelítünk a gyülekezeti kultúra megváltoztatásához. A felkészítés nem következik be csak úgy magától. A gyülekezetnek időt kel szánnia a tervezésre, majd felhatalmazást kell adnia a vezetőknek, hogy felkészítő vezetőként vezethessenek. Odaszánt vezetésre és szolgálócsoportokra van szükség. A gyülekezethez tartozók felkészítésére és a vezetők orientálására időt és erőforrásokat kell szánni. A gyülekezeti időkeret kihasználása, a pásztorok és laikus vezetők elvárásai teljesen átalakulnak, ha a felkészítés tudatos.

Sok vezetőt letaglóz, vagy akár el is rémiszt ez a hangsúlyváltás a gyülekezeti kultúrában, szerintem viszont rengeteg lehetőséggel kecsegtet. Micsoda gyümölcse lehetne, ha csak minden második gyülekezeti tag tisztában lenne vele, milyen szerepet szán neki Isten, és fel is készülne rá, majd be is állna a megfelelő szolgálati helyre! Ahol ez megvalósul, ott az emberek felszabadulnak, az állóvíz felkavarodik, a kapcsolatok életre kelnek, Isten pedig áldásával tesz bizonyságot a változások mellett. Nagyon élvezem, hogy ilyen gyülekezet vezetője lehetek. Máshoz szoktunk hozzá, de ez egyáltalán nem probléma.

Szerző: Craig E. Sweeney

Craig E. Sweeney a Peoples Church gyülekezet segédpásztora (Fresno, Kalifornia, USA)