Nem kis munka felépíteni egy egészséges házasságot, hát még fenntartani! Sajnos vannak olyan szolgálattevők, akik nem egészséges házasságban élnek, mégsem kérnek segítséget. A pásztorok és házastársaik nem nyílnak meg szolgatársaik felé, ha házasságuk bajba kerül. Félnek, hogy továbbadják a hírt, és karrierjük veszélybe kerül. Lelkészek és lelkészfeleségek néma fájdalomban élik az életüket, mert tévesen azt képzelik, a többiek házassága tökéletes.

A pásztor egészséges házassága és az egészséges gyülekezet közötti kapcsolat

A legtöbb szolgálattevő pontosan látja, milyen nagy bajban van a család. Láttuk a statisztikákat, hallottuk a jelentéseket, de remélhetőleg azt is tudjuk, hogy ezekben a támadásokban is rendelkezésünkre áll a legerősebb fegyver: Isten rendíthetetlen igéje. A legtöbb gyülekezet mégsem kínál elég mélyreható megoldást, hogy megsegítse a sérült családokat és egészségesebbé tegyék az erőseket.

Ha a pásztornak nem egészséges a házassága, valószínűleg nem fog tudni úgy tanítani, sem olyan forrásokat biztosítani népének, hogy egészséges házasságok épülhessenek. A lelkészeknek először saját házasságukat kell megerősíteni, hogy bátorító példát mutassanak a gyülekezeti tagoknak, ha szükségük van rá.

Mit tegyünk hát? Mivel a vezetők ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint bárki a gyülekezetből, meg kell tanulni, hogyan kommunikáljunk, hogyan fegyelmezzünk, hogyan kezeljük a konfliktust, feszültséget, betegséget, tragédiát, fájdalmat és csalódást. Tennünk kell házasságunk épüléséért.

A szolgálattevők házasságának védelme

A szolgálattevők házasságában ugyanazok a kihívások jelentkeznek, mint bárkinél, de náluk egyedi problémák is felmerülnek, amelyek tovább nehezítik az egészséges házaséletet. 25 év alatt több száz szolgálattevő és házastárs számolt be gondjaikról, mi pedig arra jutottunk, hogy a legtöbb fájdalom nyolc problémakörből fakad a szolgálattevők házasságában. Csak akkor építhetünk és tarthatunk fenn sikeres házasságot, ha felismerjük ezeket a kihívásokat, és tervet készítünk. Jöjjön tehát a nyolc terület, hogy a pásztorok megérthessék, hogyan éljenek egészséges házastársi és családi életet még a parókia falain belül is.

1. A család álljon életünk középpontjában, ne a gyülekezet! A Krisztussal való kapcsolat után egy pásztor életében a házastársához és gyerekeihez fűződő kapcsolat a legfontosabb. A legtöbb lelkész keményen dolgozik, a cégvezetőkhöz hasonlóan átlagosan legalább heti 55 órát. Emberpróbáló feladat, ha valaki az év 365 napján, napi 24 órában elérhető, és megpróbáló minden felmerülő szükségletre megoldást kínálni. Jézus nem azt kérte, hogy úgy szolgáljunk, hogy közben elhanyagoljuk a családot és a személyes pihenést, felfrissülést és megújulást. A Szentírás szövege arra bátorít, hogy teremtsünk egyensúlyt. Jézus azt mondta, „az én igám jó, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30).

2. Tanuljuk meg kezelni az irreális elvárásokat! Néhány gyülekezeti tag biztos úgy érzi, hogy a lelkipásztor nekik dolgozik. Sok szolgálattevő aggódik, hogy elveszítheti állását, ezért hagyják, hogy a gyülekezet által támasztott irreális elvárások magánéletükbe is betörjenek. Az egészséges élethez nélkülözhetetlen, hogy egyensúlyt találjunk aközött, amire képesek vagyunk és amire nem, valamint meg kell tanulnunk, hogyan adjuk ki kezünkből a munkát, és azt is, hogy kinek. Még Jézus is félrevonult néha a szolgálatból pihenni és felfrissülni, és nekünk ebben is követnünk kell őt: „…nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből, Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lukács 5:15–16)

3. Készüljünk fel a kritikára! Ha vezető szerepben dolgozunk, kritika fog érni, ahogy Jézust is, a tanítványokat is, és minden vezetőt. Néha a kritika egészen rossz szándékú és indokolatlan, az ilyet meg kell tanulnunk nem magunkra venni, és továbbállni anélkül, hogy nyomot hagyhatna szellemünkön. Néha a kritikus hangnak kell meglágyulnia, de néha nekünk kell keményebbé válni. Megesik, hogy a kritikában igazság rejlik, hiszen mindannyiunknak vannak vakfoltjai, és jó, ha hallgatunk kritikusainkra. Ne hagyjuk, hogy a kritika depresszióba döntsön, inkább ismerjük fel a benne rejlő lehetőséget a növekedésre.

4. Tartsuk kézben beosztásunkat! Ha nem mi uraljuk időnket, valaki más fogja, és a késő esti megbeszélések mindennapivá válnak. Jelöljünk ki családi estéket a gyerekekkel és randiestéket házastársunkkal! Ha valaki épp akkor szeretne találkozni velünk, mondjuk azt, hogy fontos programot szerveztünk akkorra. És ez igaz is. Ki lehetne fontosabb a családunknál?

5. Tanuljuk meg kezelni a stresszt! A feszültség egy idő után a házasságunkra is kihat, szolgálattevőként pedig időnként különösen stresszes időszakok is előfordulnak. Fontos, hogy megtanuljuk kezelni ezt, ha egyensúlyra törekszünk az egészséges házasság és a hűséges szolgálat között. Sok tapasztalt szolgálattevő megtanulta jól kezelni a stresszt, egy keresztyén pszichológus pedig, aki kiégett lelkipásztorokkal foglalkozik, a következő öt tanácsot adja a kiégés ellen:

  • Értsük meg, hogy nem tudunk mindent megoldani!
  • Ne vállaljunk túl sokat!
  • Bízzunk munkát másokra is!
  • Tartsunk pihenőidőt!
  • Figyeljünk testünk jelzéseire!

Általában azok az emberek égnek ki, akik törődnek másokkal. Szolgálattevőként mi is ilyen pályán mozgunk.     

6. Tanuljunk meg jól kezelni anyagi korlátainkat! Sok pásztor szolgál 99 fős vagy annál kisebb gyülekezetben, pénzügyi gondokkal küzdenek, és szorosan tartják a nadrágszíjat. Ilyenkor jól, ha valaki tanácsot ad, hogyan csökkentsék kiadásaikat, vagy hogyan készítsenek költségvetést. Egyeseknek talán sátorkészítéssel – világi másodállással – kell előteremteni családjuk betevőjét.

7. Őrizzük meg szexuális tisztaságunkat, és kerüljuk a félreérthető helyzeteket! Nem ritka, hogy a gyülekezetekben csodálattal vagy annál is többel tekintenek a lelkészházaspárra. Legyünk óvatosak, és hallgassunk házastársunkra, mert előfordulhat, hogy neki jobban feltűnik, ha az ellenkező nem tagjai közül valaki helytelen érzelmeket táplál irányunkban. A pásztoroknak akkor is szükségük lehet feleségük segítségére, ha a gyülekezet nőtagjait kell lelkigondozni. A legtöbb esetben úgy ideális, ha az ellenkező nemű gyülekezeti tagokat együtt lelkigondozzák.

8. Tanuljuk meg kezelni a csüggedést! Egy bölcs misszionárius egyszer azt mondta nekem, hogy a csüggedés az ellenség legerősebb fegyvere a szolgálattevőkkel szemben. A csüggesztő időszakok a munkánkkal járnak, de ha nem vigyázunk, megnyomoríthatják szolgálatunkat és házasságunkat. Meg kell tanulnunk az összképre tekinteni, tudnunk kell, hogy Isten munkálkodik akkor is, ha a nehézségek között nehezebb észrevenni őt. Péter azt írja: „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1Péter 5:10)

Gyermeknevelés a parókián

Lelkészházaspárként rengeteg speciális problémával szembesülünk, ha egészséges házasságban szeretnénk élni, és ugyanilyen problémás az is ha gyermekeinkkel akarunk egészséges kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Gyermeknevelés terén a szülőknek öt dologra kell figyelni: a szeretetre, a példamutatásra, a fegyelemre, a következetességre, és az apa jelenlétére a családban.

Szeretet: Apának és anyának szeretniük kell egymást és gyermekeiket, valamint fontos, hogy egymás iránt érzett szeretetüket gyermekeik is lássák. Minden gyermekünket úgy kell szeretni, ahogyan arról az 1Korinthus 13:4–7-ben olvasunk.

Rengetegszer hangsúlyoztuk gyülekezetünkben , hogy a gyermekeink éppen olyanok, mint bárki másé. Attól, hogy a lelkipásztor rokonai, ők is csak emberek, akiknek ugyanúgy növekedniük kell, és ugyanúgy ki vannak téve a fiatalok problémáinak.

Példamutatás: Tetteinkkel, reakcióinkkal, szavainkkal, hozzáállásunkkal, érzelmeinkkel példát állítunk gyermekeink elé. Az általunk képviselt keresztyén élet döntően befolyásolja, hogyan élik majd sajátjukat. A gyermekek abból tanulnak, amit látnak tőlünk, nem abból, amit mondunk nekik.

Fegyelem: Mindenkinek szüksége van korlátokra, határokra és útmutatásra. A fegyelem kerítést emel életünkön belül. Ha fegyelmezünk, ne csak a helytelen viselkedésről beszéljünk nekik, hanem a helyes magaviseletről is! A szülők igazságosan és következetesen fegyelmezzenek, a megfelelő időben és mindig egyetértésben. Nincs két egyforma személyiség, ezért lehet, hogy minden gyereket másként kell fegyelmeznünk.

Következetesség: Nem csak a fegyelemben, de az egymás iránt érzett házastársi és szülői szeretetben is következetesnek kell lennünk. Ha következetesek vagyunk, akkor kiszámíthatóak is, gyermekeink pedig tudni fogják, hogy viselkedésükre – legyen az jó vagy rossz – hogyan fogunk reagálni. A szülők irracionális, kontrollálatlan érzelmektől terhelt, meghökkentő viselkedése nem csak a gyermek, de a család életében is zavart okozhat.

Az apa: Egy 994 szülőpár bevonásával készült tanulmány kiderítette, hogy azok a gyermekek, akik több időt töltenek édesapjukkal, sokkal ritkábban küzdenek viselkedési zavarral. Egy másik kutatás, melyben 14.700 kamaszlány vett részt, kimutatta, hogy minél szorosabb kapcsolat fűzi a lányt édesapjához, annál később kezd el nemi életet élni, és kevésbé valószínű, hogy drog- vagy alkoholfogyasztóvá válik (Elias 1998).

Az elfoglalt pásztor gyakran hiányzó apa is egyben. Rendkívül fontos, hogy az apa (pásztor, misszionárius, vagy evangélista) legyen aktívan részt vegyen gyermeke életében: fegyelmezze és tanítsa őt, nyújtson szellemi vezetést neki, sportoljanak és kapcsolódjanak ki együtt.

Valaki megkérdezte, hogyan magyarázza el egy gyereknek, mi a szeretet?

A válasz az idő.

Házasságunk és családunk példát mutat azoknak, akik felé szolgálunk. Lelkészként aligha tehetünk jobbat annál, mint ha megmutatjuk, hogy működik az egészséges család, és hogyan fejezik ki a tiszteletet egymás iránt. Nem vagyunk tökéletesek, a házasságunk sem az, a gyermekeink sem, mégis, amikor a családunkat a szolgálatunk elé helyezzük, az egész gyülekezet meglátja, milyen fontos a családi élet.

Az egyik szociológus szavaival élve, „a család mindennél erősebben befolyásolja, kik vagyunk és mit teszünk. Az a család, amelybe születtünk, és az, amelyben felnőttként élünk, születésünktől halálunkig formál bennünket, legjobb és legrosszabb pillanatainkat is közvetlenül nekik köszönhetjük. Nincs még egy olyan kapcsolat, amely olyan szorosan fűzne másokhoz vagy befolyásolna minket, mint a család.” Ha ez igaz, házasságunk és családunk nem csak minket alakít, hanem azokat is, akik között szolgálunk.

Gyülekezetünk tagjai kétségbeesetten keresik a jó példát házasságuk és családjuk számára. Ha ebben is megőrizzük egészségünket (vagy egészségesebbé válunk), az a körülöttünk élők számára is bőségesen kifizetődik.

Jegyzetek

  1. Stephen A. Grunlan, Marriage and the Family: A Christian Perspective (Grand Rapids: Zondervan Publishing House 1999), 242.
  2. Steven L. Nock, Sociology of the Family (Englewood Cliffs, N.J.: Prentice-Hall, 1987), xi.

Hogyan növekedj házasságodban és szolgálatodban

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben.” (Efezus 4:23)

Három terület, amelyre figyelni kell:

1. Növekedjünk személyes életünkben!

„Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lukács 2:52)

„…inkább gyakorold magad a kegyességben” (1Timóteus 4:7)

„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róma 12:16)

Éljetek békében egymással.

2. Növekedjünk házastársunk támogatásában!

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” (Példabeszédek 4:9–10)

„Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban.” (Koloss 3:18)

„Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kolossé 3:19)

„Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.” (Zsidók 10:24)

„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat.” (1Thesszalonika 5:11)

3. Növekedjünk az engedelmességben!

„Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.” (2 Péter 1:8)

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2:20)

Wayde I. Goodall, Winston-Salem, Észak-Karolina, USA

Hogyan akadályozzuk meg, hogy szolgálatunk tönkretegye házasságunkat?

Lássuk reálisan a valóságot. Én:

  • átlagos ember vagyok (János 6:1–13),
  • alkalmas vagyok a feladatra (Filippi 4:13),
  • biztosan állok a lábamon (Jeremiás 17:5–8).

Tegyük fel magunknak a megfelelő kérdéseket:

  • Tudjuk, mikor kell igent mondani?
  • Tudjuk, mikor kell nemet mondani?
  • Kire hallgatok, Istenre vagy emberekre?
  • Elfogadom a kritikát, legyen szakmai vagy személyes?

Ellenőrizzük életünk céljait!

  • Kinek akarok tetszeni?

„Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.” (2Korinthus 5:9)

Számítsunk a szolgálati nehézségekre:

  • Tartsd szem előtt a Királyság céljait!

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (1Mózes 50:20)

Wayde I. Goodall, Winston-Salem, Észak-Karolina, USA

Hogyan legyen sikeres házasságunk és családunk?

Bár a válás ritkább a lelkészek között, mint más hivatások esetében, arányuk mégis folyamatosan nő. Mi lehet ennek az oka?

A leggyakoribb ok a hűtlenség. A lelkipásztor közel kerül valakihez, vagy ha a felesége hagyja el őt egy másik férfiért, a leggyakoribb vád az, hogy a férj túl sokat dolgozott. A problémát mindkét esetben az okozza, hogy túl kevés időt töltenek együtt, és túl sokat külön.

Mikor egy szolgálattevő napi 12-14 órát szentel a munkának, nem marad elég ideje és energiája, amelyet házasságára és gyerekeire fordíthatna, legaktívabb perceiket egymástól távol töltik. Akik így tesznek, megcsalják egymást, időt és energiát lopnak a másiktól, amelyet házasságukba kellene fektetniük, hogy egészséges legyen. Pál arra is figyelmeztet, hogy ez mindkét fél számára kísértést jelent (1 Korinthus 7:5), már csak az a kérdés, hogy az ellenség melyiküket támadja meg először.

Néhány lelkésznek nehézséget okoz, hogy házasságukat és családjukat az intézményes egyház érdekei elé helyezzék. Néha segíthet, ha felidézzük Pál figyelmeztető szavait: a pásztornak követésre méltó keresztyén életet kell élnie (1Timóteus 3:1–5). Ha a vezető szereti házastársát, odafigyel rá, azzal másoknak is példát mutat, hogyan bánjanak egymással.

Azok a pásztorok, akik okosan osztják be feladataikat, ritkán jutnak oda, hogy nincsenek eleget a családjukkal. A bölcs pásztor távol tartja családjától a gyülekezeti gondjaival kapcsolatos kellemetlen beszélgetéseket. Ha családdal töltött időnket gyülekezeti tagok telefonhívásai zavarják meg, szelíden tudassuk velük, hogy ha nem sürgős, inkább munkaidőben ejtsék meg ezeket a hívásokat, vészhelyzetben viszont nyugodtan hívjanak otthon is.

Esetleg mondhatunk valami ehhez hasonlót: „Öröm ilyen megértő embereket pásztorolni, mint te. Tudod, hogy mindig ott leszek nektek, ha vészhelyzet adódik a családban, hiszen a lelkészed vagyok, és szeretlek, de köszönöm, hogy irántam és családom iránt érzett szeretetedet tettekkel is kifejezed, és tiszteletben tartod a családommal töltött időt, ha olyasmiről van szó, amit másnap az irodában is elintézhetünk.”

Dr. Richard D. Dobbins, klinikai szakpszichológus, az EMERGE Ministries alapítója (Akron, Ohio, USA)

Szerző: Dr. Wayde Goodall

Dr. Wayde Goodall a First Assembly of God gyülekezet vezető pásztora (Winston-Salem, Észak-Karolina, USA). Felesége, Rosalyn, több mint 25 éve szolgál férje mellett.