Néhány gyülekezeti tag tegnap ellopta a napod békességét, örömét, és megfosztott néhány hasznos munkaórától. Múlt éjjel ellopták tőled a pihentető alvás lehetőségét, ezért ma levertnek és nyomorultnak érzed magad. Igen, ezek a bajkeverő gyülekezeti tagok tolvajok – ugyanakkor emberek, akiket szeretsz. Olyanok, akiket Isten rád bízott, hogy építsd, erősítsd, és helyezd megfelelő szolgálatba őket.

Ez a cikk abban szeretne segíteni, hogy kevesebb fájdalommal kezelhessük a konfliktust, és egészséges légkört teremtsünk életünkben és gyülekezetünkben.

Konfliktuskezelés

A nézeteltérések feszültséget okoznak, a feszültség pedig addig pusztít, amíg meg nem találjuk a módját, hogyan enyhítsük. Egyes lelkészek a vasárnapi prédikációban próbálkoznak vele: kihangosítva, mikrofonnal a kezükben leckéztetik azokat, akik valamilyen módon meglopták őket.

Van azonban sokkal jobb módja is, hogyan csillapítsuk a fájdalmat, és hogyan teremtsünk egészséges közeget Isten családjában. A Malakiás 2:16 arra szólít fel, hogy először mindig saját lelkünket vizsgáljuk meg, nehogy hűtlenek legyünk az Úrhoz. A lelkész lelkiállapota nagy hatással van mindenre, konfliktushelyzetben így válhat jelenléte építővé és rombolóvá egyaránt.

Pásztorként teológiai látásmódunk határozza meg, hogyan kezeljük a nézeteltéréseket. Ha megértjük, hogy a személyközi ellentét nem feltétlenül rossz, az sokat segít, hogy nyugodtan alhassunk éjszaka, és az efféle helyzeteket is sokkal találékonyabban oldhatjuk meg. Ha minden konfliktusra bűnként tekintünk, sokkal nehezebben tudunk átsegíteni másokat az ilyen helyzeteken. A Cselekedetek 15 példát mutat, hogy a nézeteltérések időnként segítenek tisztázni a helyzetet és rálelni Isten akaratára. A jeruzsálemi tanács tisztázott egy tanbeli kérdést, és ezzel a társadalom egy egész szelete előtt nyitotta meg az utat, hogy Krisztus testéhez csatlakozhassanak.

Egy jó pásztor sosem keresi a konfliktust, de nem is fut el előle, valamint nem engedi, hogy hitelességét és érzelmi egyensúlyát bármi aláássa vagy meglopja. Két fő szempontot kell figyelembe vennünk, amikor kis gyülekezetekben próbáljuk kezelni az ellentéteket: Krisztus egyházának jólétét és a lelkész érzelmi egészségét.

Egy kisebb közösségben valódi kihívást jelenthet megfelelő érzékenységgel kezelni a konfliktusokat. A kisebb gyülekezetek magját gyakorta sok kisebb család, vagy egy nagyobb család alkotja, akik évek óta a gyülekezet részei, ezért azt hihetik, hogy az ő szavuk többet nyom a latba, és akaratuk előrébb való, mint azoké, akik nem olyan régen csatlakoztak, vagy nem jár oda annyi családtagjuk. Ilyenkor bizony gyakran kerülhetünk feszült helyzetbe, amelyről gyakran nem is tudják, hogy ők okozták, hiszen úgy tekintenek saját magukra, mint a gyülekezet oszlopos tagjaira, akik tudják, mi a legjobb a közösségnek. Talán családként tekintenek az egész gyülekezetre, és családtagként köszöntik a pásztort. Ez különösen igaz lehet akkor, ha újak vagyunk a közösségben.

A kisebb gyülekezetek lelkészeinek tudniuk kell, hogy a konfliktuskezelés munkájuk része, amit akkor a legkönnyebb megtenni, ha a probléma felmerülésekor egyből megoldást keresnek. A feszült légkör gyakran annak a jele, hogy konfliktus készül kipattanni. Nos, ekkor kell elkezdeni foglalkozni az üggyel. Sajnos a probléma gyakran több stádiumon is átesik, míg végül nekünk kell szembesíteni a feleket. Így történt ez az Újszövetségben is: addig keresték a megoldást, amíg meg nem találták. Nekünk is ezt kell tennünk.

Konfliktuskezelési stílusok

Pásztorként tudnunk kell, melyik helyzetben milyen módszerrel oldhatjuk meg egy ellentétet. Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy nem megfelelő stílusban próbáljuk rendezni az ügyet. A vezetőknek általában megvan a kedvenc stílusa a konfliktuskezeléshez, meg egy másik tartalékban. Meg kell tanulnunk bölcsen választani attól függően, mit kíván az adott helyzet. Tekintsük át saját konfliktuskezelési módszereinket az alábbi leírások segítségével.

A Kitérő

A Kitérő személyiségű ember szereti azt hinni, hogy nincs is semmi probléma. Ha mégis be kell ismernie, hogy baj van, akkor szeretne kimaradni belőle. Abban reménykedik, minden megoldódik anélkül is, hogy közbelépne. Jobban érdekli, hogy önmagát védje, mint hogy megoldást találjon.

Azok, akik ezzel a stílussal élnek, szívesen hárítják másra a felelősséget. Esetenként belefér, hogy így viselkedjünk, például ha az ügy olyan jelentéktelen, hogy nem éri meg foglalkozni vele. Ugyanakkor ha újra és újra így reagálunk, az emberek hamar alkalmatlannak találnak majd a vezetésre, ellenfeleink pedig hatalmuk megerősítésére használják a lehetőséget. A feszültség és ellenségeskedés egyre csak halmozódik majd, míg végül már nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bajt.

Az Összehangoló

Aki folyton összhangra törekszik, az mindenekelőtt a békességet tartja szem előtt. Mottója: a kapcsolatok fontosabbak, mint maga az ügy, és másokkal is ezt akarja megértetni, ahelyett, hogy megoldaná a problémát, amely megosztja az embereket. Ez a képesség is hasznos lehet időnként, de bizonyosan nem minden esetben. Az a lelkész, aki ezt a taktikát használja, előbb-utóbb kimerül, hiszen a probléma sosem oldódik meg. Az elhúzódó konfliktusban érintettek egyre követelődzőbbek és agresszívebbek lesznek, és a pásztor is egyre feszültebbé válik, hiszen iszonyúan nehéz folyton mosolyogni, miközben sírni lenne kedvünk. Hónapok vagy évek múlva a pásztor legtöbb esetben felmond és máshová megy, ahol minden kezdődik elölről.

A Tárgyaló

A lelkész, aki ezt a stílust követi, igyekszik rávenni a szembenálló feleket, hogy engedjenek elvárásaikból annak érdekében, hogy elérjenek valamit abból, amit szeretnének. A kompromisszumra törekvő nyomásgyakorlás valóban megoldásra vezethet, és gyakran jól sül el. Az ilyen stílusú lelkészek meggyőzők, bár néha túlontúl körmönfontak. A módszer hátulütője, hogy sokszor fel kell áldozni a legjobb megoldást egy kevésbé jó, de kompromisszumos opció érdekében. Bár kétségkívül nem ez az ideális konfliktuskezelési módszer, még mindig jobb, mintha semmilyen megoldást se keresnénk. Akkor éljünk vele, ha a szembenálló felek erőszakossága már azelőtt a gyülekezet szakadásához vezetne, hogy megtalálhatnánk a tökéletes, mindkét fél számára kielégítő megoldást. A stílus veszélye, hogy a felek nem állnak teljes szívvel a döntés mellé, ugyanis ha nem érzik magukénak a megoldást, csak félszívvel köteleződnek el mellette.

Egy kisebb, családközpontú gyülekezet lelkészénél az összehangoló és tárgyaló módszerek ötvözete működött legjobban. A közösséget két fivér és népes családjaik alkották, valamint egy harmadik csoport: régi, megbecsült tagok, akik nem tartoztak a rokonsághoz. Gyakran akadt gond a gyülekezetben, még a két nagy család között is, a lelkészek gyakran váltották egymást. Az egyik családtagból aztán lelkész lett, és a gyülekezet úgy gondolta, megoldást jelent majd, ha őt teszik meg pásztorukká. Ez egészen addig működött, míg az újdonsült lelkész és nagybátyja ugyanúgy látták a dolgokat, amikor azonban ez megváltozott, a berögzült módszer szerint új lelkészt kellett keresniük. Végül egy szelíd, de érett pásztort kaptak, aki évekig ott szolgált. Folyamatosan teremte a Szellem gyümölcseit, és arra tanította a viszálykodókat, hogy az összhang érdekében mondjanak le jogaik és követeléseik egy részéről. Béke köszöntött rájuk, a gyülekezet növekedett és gazdagodott.

A Megfélemlítő

Ez a személy olyan légkört teremt maga körül, ahol az ember még fontos és tényszerű információt is fél megosztani – akkor is, ha különben megoldhatatlan marad a helyzet. Az a lelkész, aki a megfélemlítés eszközével él, gyakran részrehajló, és előre tudja, kinek akar kedvezni egy vitás esetben. Volt egy lelkész, aki elmesélte, szolgálata kezdeti éveiben minden vitába csak azért szállt be, hogy nyerhessen. Ha visszavonult vagy behódolt, azt is csak azért tette, hogy a végén nyerjen. Ha egy pásztor bármikor is úgy tekint egy konfliktusra, amelyben valakinek nyernie, másnak pedig veszítenie kell, végül biztosan a vesztesek között találja magát. Akaratlanul is arra tanítja ellenségeit és a gyülekezetben acsarkodókat, hogy a győzelemhez minél nagyobb hatalom szükséges, s ezért az emberek is erre törekszenek majd.

Bizonyos helyzetekben nincs jobb megoldás, mint ha a lelkész határozott, egyszemélyes döntést hoz, de fontos, hogy mindezt kíméletesen tegye. Ha a problémákat rendszerint ilyen autokrata módon oldjuk meg, a gyülekezet könnyen megfogyatkozhat, míg végül csak egy maroknyi ember marad, és a pásztor kijelentheti, hogy végre rendet tett. Még az is előfordulhat, hogy ezt nevezi elhívásának, és továbbáll, hogy más gyülekezeteken is „segítsen”. A hátrahagyottak pedig füstölöghetnek, mert azt érezhetik, velük senki sem törődött.

A Csapatjátékos

A leghatékonyabb módja a konfliktuskezelésnek gyakran a csapatmunka lehet. Ilyenkor a pásztor megpróbálja bevonni a szembenálló feleket vagy családi csoportokat, együtt keresik meg a probléma gyökerét, megoldási javaslatokat tesznek, és kitalálják, hogyan békülhetnek meg. Előfordulhat, hogy mielőtt sikerülne egy asztalhoz ültetni mindenkit, a pásztornak oda-vissza kell ingáznia a felek között. Az emberek legtöbbször azt támogatják, amit ők hoztak létre, így működik a család is. A cél, hogy az emberek a problémával álljanak szemben, ne egymással, s törekedjenek a megoldásra. Ez időbe telhet, de kétségkívül megéri az erőfeszítést.

A csapatjátékos módszer két alapvető célja, hogy az érintettek elérjék céljukat, s mindeközben megmaradjon a közösség egysége is. Ha egy kis gyülekezetben nem tudjuk megvalósítani ezt, az még kisebb gyülekezetet eredményez majd. Vannak esetek, mikor a lelkész a könnyebbik utat választja, és minden nehezebb döntés meghozatalát a presbiterektől várja, ez azonban a fent említett két alapvető célt hiúsítja meg. A csapatjátékos módszert feláldozzák annak érdekében, hogy minél gyorsabb megoldást találjanak, és hirtelen győztes és vesztes feleket látunk magunk körül.

A sikeres csapatmunkához a türelem, magabiztosság és rugalmasság együttes jelenléte szükséges. Mindenkinek éreznie kell, hogy a lelkész megérti őt, fontosnak tartja céljait, ugyanakkor a tényekhez ragaszkodik, és élesen elválasztja azokat a véleményektől. Olyan légkört teremtsünk, ahol az emberek azt érezhetik: „Ha együtt dolgozunk, kölcsönösen elfogadható megoldást fogunk találni a vitás kérdésben”. Mindenki úgy érezheti, győzött, hiszen ellenfeleinek is engedniük kell valamiben, és neki is csak azt kell feladnia, amiről önként úgy határoz. Általában a csapatmunka a legjobb megoldás, de fontos, hogy a lelkész időkorlátot is szabjon a tárgyalásnak. Ha túl sokáig húzódik az ügy, engedményeket és kompromisszumokat kell keresni.

Végezetül

Ahogy korábban írtam, a legtöbb lelkésznek van egy preferált problémamegoldó stílusa, és van egy tartalék. Ha nem tudjuk, mi a tartalék stílusunk, figyeljük meg, hogy reagálunk, ha növekszik a nyomás. Ha lassan halad egy ügy, nagy a kísértés, hogy a preferált megoldási stílus helyébe a tartalék lép. A bölcs lelkész mindig az ügynek megfelelő módszerhez nyúl, és csak akkor változtat ezen, ha semmilyen előrehaladást nem tapasztal.

Az ima hathatós fegyverét minden megoldási kísérletbe bele kell szőnünk, hiszen minden ügyeskedésnél és tudásnál erősebb. Az ima nem csak erősíteni és segíteni fogja a vezetőt a konfliktuskezelésben, hanem képessé teszi arra is, hogy a megfelelő eredményre vezesse a rábízottakat.

A bölcs lelkész tisztában van vele, hogy a keresztyéneknek nem szabad a gyülekezetet és egymást támadni, ezért mindig megtalálja a konfliktuskezelés módját: az ima erejét és Istentől kapott képességeit egyformán kihasználja hozzá. James D. Wilkins a nebraskai kerület korábbi szuperintendense. Az Assist Ministries alapítója, amely a kisebb gyülekezetek pásztorait segíti.

Szerző: James D. Wilkins

James D. Wilkins az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet nebraskai egyházkerületének egykori vezetője. A kisebb gyülekezetek pásztorait támogató Assist Ministries alapítója