2020. Február 15.Kérdezz-felelek szolgálófeleségeknek
K: Kislánykorom óta lelkipásztorfeleség akartam lenni. Álmom valóra vált, és most már 7 éve együtt szolgálunk a férjemmel, többnyire ifjúsági munkában. Tőlem telhetően igyekszem a férjem mellett állni mindenben, bár nemrég született meg a második gyermekünk. Mentorálok lányokat az ifjúsági csoportból, rendezvényeket szervezek, és időnként szolgálok is az ifjúsági alkalmakon. Nemrég azonban szellemileg kiszáradtam. Nincs kedvem imádkozni; nem érzem Isten jelenlétét, és egyre inkább neheztelek az emberekre, akik felé szolgálunk. Zavarba ejtő beismerni, de titokban néha Isten létezését is megkérdőjelezem. Mindenki azt várja, hogy olyan legyek, amilyen régen voltam, de nem tudnak a belső vívódásomról. Csalónak érzem magam.
V: Először is, köszönöm az őszinteségedet, és hogy kész voltál megnyílni! Nem ritka az ilyen vívódás, bár kényes jellegének köszönhetően sokszor rejtve marad. Úgy tűnik, a teljes idejű szolgálathoz a rendíthetetlen hit és meggyőződés szilárd alapjára kell építeni. Helytelennek tűnik beismerni bármit, ami ennél kevesebb. Időnként azonban mindenkinek akadnak küzdelmei a hitéletében. Ez a fajta vívódás még mélyebb bizalomra segít el, ha túljutunk rajta anélkül, hogy feladnánk. A vívódásod nem valaminek a végét jelzi, hanem sokkal inkább lehet valami új és mélyebb dolognak a kezdete a Jézussal való járásodban.
Szánd oda magad arra, hogy végigcsinálod! Akármilyen kellemetlen és nyugtalanító, csak menj tovább!
A hitben járás bizalomban járást jelent. A hit nem annyira a tisztánlátásról szól, hanem inkább a bizalomról. (Brennan Manning ezt vizsgálja Ruthless Trust: The Ragamuffin’s Path to God (Tántoríthatatlan bizalom: a csirkefogó útja Istenhez) c. könyvében).
Szellemi életedben vannak olyan idők, amikor egészen világosan látsz a hitedre és Jézussal való kapcsolatodra nézve. Vannak olyan idők is, amikor ez nem így van. Ilyenkor az egész a bizalomról szól. Választhatod azt a hozzáállást: „Lehet, hogy most éppen nem látok világosan semmilyen szellemi kérdésben, de úgy döntök, hogy bízni fogok az én Istenemben”.
Légy őszinte a vívódásoddal kapcsolatban, de légy bölcs is! A színlelés stresszes, és egy idő után kiégéshez vezethet, vagy menekülési vágyat kelthet benned. Másfelől viszont óvakodj attól is, hogy válogatás nélkül bárkinek kiöntsd a szívedet, különösen, ha fiatalabb, éretlenebb emberek vezetését bízták rád! Törekedj az őszinteségre, ugyanakkor tartsd szem előtt a hallgatóságod érettségi szintjét! Keress olyanokat, akik el tudják viselni nyers őszinteségedet, és öntsd ki a szívedet ott, ahol biztonságban megteheted! Isten már úgyis tudja, az érett személy pedig, aki hallgatja, nem fog meglepődni rajta. Sőt, észreveheted, hogy ez a fajta beszélgetés gyógyító hatással van rád. Talán meglepődve veszed tudomásul, hogy más is érzett már így. Lehet, hogy a gyülekezetedben is van ilyen személy, de lehet, hogy kicsit tágabb körben kell lelkigondozót vagy mentort keresned.
Remélhetőleg a férjed is biztos pont a vívódásod idején. Ha képes együttérzőn meghallgatni, beszélj vele, amilyen őszintén csak tudsz! Ha viszont vívódásod fenyegetően vagy felkavaróan hat rá, gyakorolj kegyelmet felé! Ő is dolgozik a saját hitén, és a neked adott válaszreakciója azon múlik, hol tart ő a saját maga útján.
Kérj meg valakit, hogy imádkozzon érted! Ez az egyik legerőteljesebb dolog, amit tehetsz. A saját szolgálatom útján mindig nyitott szemmel kerestem azokat az érzékeny szívű, érett, megbízható, imádkozó nőket a gyülekezetünkben, akik idővel be is bizonyították előttem szilárdságukat. Volt, amikor csendben felkerestem őket, és imát kértem tőlük. Az adott témától függően bizonyos mértékben megnyíltam előttük. A te esetedben annyi is elég lehet, ha megkérsz valakit: „Imádkoznál értem? Komoly hitharcon megyek keresztül.” Biztos, hogy egy bólintás, egy szívből jövő, bátorító pillantás, egy ölelés lesz az osztályrészed! Ez már elég is, hogy beinduljanak az imakerekek érted! Használd ki! Hagyd, hogy mások is szolgáljanak feléd!
Említetted, hogy nemrég született második gyermeked mindazon túl, amit a gyülekezetben csinálsz. Ezek szerint nagyon zsúfolt és elfoglalt az életed. Ez vajon hogyan hat a lelkiállapotodra? A teljes idejű szolgálat, a férj és a két kicsi gyermek tökéletes recept a kiégésre. Gondold át a teendőidet, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy hol szabhatnál határokat! A puszta kimerülés és kifáradás is okozhat szellemi szorongást. (Gondolj csak Illésre az 1Királyok 19-ből!)
Gondolkodj el azon, nem tudnál-e egy kis időt szakítani arra, hogy egyedül legyél! Lehet ez egy olyan nap, amikor senki nem zavar meg, lehetőleg valami csendes helyen. Töltsd az időt egyszerűen azzal, hogy pihengetsz és csendben vagy! Ne próbáld szellemi dolgok listáját teljesíteni vagy bizonyos célokat elérni! Csak legyél, és kérd Istent, hogy ott találkozzon veled!
Nem vagy csaló! Hívő ember vagy, akin még dolgozik az Úr. Isten tudja, hol vagy, és nem lepődött meg rajta. Ugyanúgy szeret, mint mindig: feltétel nélkül, pazarlóan, kitartóan és messzire nyúlóan. Tedd meg ezt az életszakaszt félelem nélkül, és bízz abban, hogy az az Isten, aki elhívott, be fog tartani mindent, amit megígért!
Gabriele Rienas 30 éve lelkipásztorfeleség és hivatásos lelkigondozó, Beavertonban él (Oregon, USA). Hétvégi elvonulásokon, konferenciákon és rendezvényeken szokott előadást tartani világszerte. Elérhető a következő számon: +1 503 705 9230