Lehetséges jobb viszonyt kialakítani a nemzedékek között az alábbi négy dolog segítségével.

Ne űzzünk gúnyt a mai fiatalokból! Tessék, kimondtam!

A mai fiatalokra mindenféle gúnynevet aggatnak: hópihék, hipszterek, bőgőmasinák, „biztonságos tér”-mániások. Az idősebb generáció azt mondja a huszonévesekről, hogy lusták, nárcisztikusak és el vannak telve a jogaikkal.

Nyilván az idősebb nemzedék sem mentesül a gúnytól. A fiatalok hajlamosak úgy tekinteni az idősebbekre, mint akik tájékozatlanok, képtelenek meghallgatni őket, begyepesedettek és ítélkezők. Isten pedig azt szeretné, ha a fiatalok és az idősek összefognának.

Sajnos sok idősebb vezető jó szándéka ellenére nem tudja, hogyan foghatná munkára a fiatal vezetők energiáját, és hogyan szabadíthatná fel a bennük rejlő lehetőségeket.

Az egyik legnagyobb generációs tragédia a Bibliában az, amikor Salamon meghal, és fia, Roboám készül átvenni a királyság vezetését. Ez a pillanat lehetőséget ad neki arra, hogy vezessen, ösztönözzön, és új politikai erő létrehozásával összefogja a nemzetet. Kikéri az idősebb vezetők tanácsát, akik apját, Salamont és nagyapját, Dávidot szolgálták. Végül azonban nem hallgat rájuk. Az 1Királyok 12:8-ból megtudjuk, hogy Roboám „nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba”.

A vezetéssel megbízott ifjú király, aki diadalra vezethette volna a következő nemzedéket, semmibe vette az idősebb nemzedék tanácsát. Ez a királyság kettészakadásához vezetett. Ha továbbolvassuk, láthatjuk, hogy az idősebb nemzedék elkülönült, a fiatalok ünnepelték magukat, a következmény pedig az lett, hogy a nemzet soha többé nem volt egységes.

Ha a nemzedékek nem értik meg egymást, az csalódáshoz, csüggedéshez és széthúzáshoz vezet, sőt a gyülekezet iránti neheztelés érzéseit is kiválthatja. Hogyan teremthetünk tehát jobb viszonyt a nemzedékek között?

Gyakoroljuk a fordított mentorálást!

A mai fiatalok minden eddiginél több információhoz férnek hozzá. Kérdezzük ki őket arról, hogy mit tartanak értékesnek, hogyan gondolkodnak a kulturális témákról, és ne akadjunk ki, hogyha a miénktől eltérő álláspontokkal rukkolnak elő!

A mai fiatalok a kulturális tájkép szakértői. Próbáljuk meg begyűjteni tőlük ezt az információt; használjuk fel igehirdetéseink felépítéséhez, a közösségi életről folytatott megbeszélésekhez, és vizsgáljuk meg ennek fényében a dolgok lehetséges és kívánatos működésére vonatkozó új elgondolásokat!

Dávid fiatalemberként közölte Saullal, hogy az idősödő király fegyverzete nem alkalmas az ő csatáihoz (1Sámuel 17:39). Saulnak biztosan sosem jutott eszébe, hogy egy parittyával le lehet győzni egy hadsereget. Leckét kapott a „Parittya 101” tanfolyamon, és talán nekünk is erre van szükségünk.

Hagyjuk, hogy a fiatal férfiak és nők kipróbálják saját fegyvereiket, és nézzük meg, mire képesek! Ha megkérdőjelezik a mi fegyvereinket, hagyjuk, hogy kézbe vegyék a parittyát! Lehetséges, hogy ők azok a vezetők, akikre vártunk!

Engedélyezzük a kudarcot!

Elő fog fordulni, hogy a fiatalok kudarcot vallanak. Nem rendelkeznek az idősebb nemzedék érettségével, élettapasztalatával. Mégis nagy hiba, ha az idősebb vezetők megvonják tőlük a szolgálati feladatokat, és csak hétköznapi dolgokat bíznak rájuk, amíg ki nem érdemlik az előléptetést.

A mai nemzedék most szeretne változást munkálni, és elképesztő türelem kellene ahhoz, hogy éveket várjanak a szolgálati lehetőségre. Sajnos lesznek köztük olyanok, akik erre nem hajlandók.

Engedjük oda őket a döntéshozók asztalához! Ha hibáznak, adjunk engedélyt nekik arra, hogy előrefelé essenek, és segítsük fel őket, hogy újra próbálkozhassanak! Próbáljunk kevésbé elutasítók lenni, és törekedjünk a fejlesztésükre! Velünk is türelmesek voltak az emberek, hát legyünk mi is azok!

Tereljük a bennük égő szenvedélyt a személyes küldetés medrébe!

A mai fiatalok nem úgy szeretnének változást munkálni, hogy előrébb jutnak a ranglétrán. Inkább elhívást kínáljunk nekik, mint karriert! Inkább egy küldetéssel keljen gazdálkodniuk, mint egy portfólióval!

Az ügy lényeges. Kapcsoljunk együttérzést és igazságosságot a hétköznapi munkájukhoz! Találjunk kreatív lehetőségeket arra, hogy összefoghassanak missziós szervezeteinkkel! Hagyjuk, hogy figyelemfelhívó kampányokat szervezzenek a globális projektjeinkhez kapcsolódó ügyekben! Sarkalljuk őket hídépítésre a helyi szükségletek tekintetében (adományosztások stb.)! Lehet, hogy nem lesz könnyű mindezt beilleszteni a missziós keretbe, de alkalmat teremtünk arra, hogy gyülekezetünk ismertsége növekedjen.

Adjunk nekik okot arra, hogy hosszú távon mellettünk maradjanak!

Mostanában sok kritika éri a fiatalokat a munkahely-váltogatás miatt. Legyünk olyan vezetők, akiket nem akarnak otthagyni! Kezdjük a példamutatással! A mai fiatalok megbízható példaképekre vágynak. Sok csalódás érte őket szülők, politikai, szellemi, szórakoztatóipari vagy sportpéldaképek részéről. Mi tartozzunk azok közé, akikre felnézhetnek!

A fiatal vezetők ki vannak éhezve a mentorálásra és tanítványképzésre. Építsük ezt be szervezetünk légkörébe! Szervezzünk havonkénti találkozót a fiatalabb munkatársakkal egy kávézóban! Legyen megszabott idő, amikor felkereshetnek bennünket az irodánkban, ha bármit meg szeretnének beszélni velünk (akár a munkával, akár mással kapcsolatban)! Teremtsünk családias légkört; legyenek olyan közös vacsorák a munkatársakkal, ahol tilos a munkáról beszélni! Legyünk apák és anyák az apátlan-anyátlan nemzedékhez tartozó fiatal vezetők számára; oktatóknak biztosan nincsenek híján (1Korinthus 4:15)! Ne azon siránkozzunk, hogy miért nem olyanok, amilyennek látni szeretnénk őket, hanem mi legyünk olyanok, amilyennek ők reméltek!

Gondolkodjunk el a Zsoltárok 145:4–6 szavain: „Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. Elmondják, hogy milyen félelmetes a hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet”!

Mondjuk el ennek a következő nemzedéknek, kicsoda Isten, és kik lehetnek ők Krisztusban! Ne söpörjük le őket, hanem vonjuk be a hatókörünkbe, és munkálkodjunk együtt velük, hogy ők lehessenek a következő nemzedék, amely közelebb segíti a világot Jézushoz!

Szerző: Alan Pastian

Alan Pastian egyetemi lelkész a River Valley Church gyülekezetben (Woodbury, Minnesota, USA)