A mai generáció teljesen más körülmények között nő fel, mint eddig bármelyik nemzedék.

A ma generációt is csak úgy közelíthetjük meg, ahogy eddig minden nemzedéket és kultúrát: Isten változhatatlan igéjének igazságával. Ez azonban a prédikáció témájára vonatkozik, az már egy más kérdés, hogy hogyan prédikálunk. Nem minden igehirdető ért egyet abban, mit jelent a „biblikus prédikáció”, és nem mindenki tudja, hogyan közvetítse a változhatatlan igazságot ebben a változó világban.

Egyensúlyra törekvés

Bizonyos dolgokban minden nemzedék hasonlít a korábbiakhoz, másokban azokban különbözik tőlük. Nem tagadhatjuk a múlt érdemeit, sem azt, hogy igazodnunk kell a jelenhez és a jövőhöz. A sikeres gyülekezetek elég bölcsek ahhoz, hogy megtartsák a múlt értékeit – a jelen szükségleteire újracsomagolva.

Kihez beszélünk?

Prédikációnkat rengeteg különféle módon tehetjük hallgatóbaráttá, például ha megértjük hallgatóságunkat. Gondoljuk végig az új generáció két jellemzőjét az igehirdetéshez fűződő kapcsolatuk szempontjából.

Először is, ez a nemzedék rettenetesen elveszett. Minden generáció bűnös, és szüksége van az evangéliumra, de Pál apostol azt írta, az utolsó napokban rettenetes idők jönnek, erről az istentelen állapotról ír a 2 Timóteus 3-ban. Az utolsó napokban élünk. A mai generáció teljesen más körülmények között nő fel, mint eddig bármelyik. A magas válási arányok miatt számtalan gyermek bizalmatlan és érzelmileg sérült; az öngyilkosságok száma, a kábítószerfüggőség, a bűnözés, az erkölcstelenség és a tekintéllyel szembeni tiszteletlenség egyre csak nő, és szétzilálja társadalmunk erkölcsi szövetét. Az emberekben nincs önuralom, és ódzkodnak a felelősségvállalástól. Legtöbbjüknek fogalma sincs arról, mit jelent elköteleződni Isten, a gyülekezet, a házastársunk vagy egy munka iránt. Sokan teljesen világi közegben nőttek fel, jó példa nélkül.

Bár a jelenlegi generáció is számos jó tulajdonsággal bír, mégis égető szükségük van arra, hogy szeretettel, de szent bátorsággal hirdessük nekik Isten igéjét. Egyes tanítók igazából nem is a Szentírás üzenetét hirdetik, hanem különböző témákról beszélnek bonyolult vázlatok alapján, vagy képletesen értelmezik a szöveget, mert nem veszik a fáradtságot, hogy alaposan tanulmányozzák. Elengedhetetlen, hogy a szószékről Isten igéjének magyarázata és alkalmazása szóljon, ha szeretnénk megnyerni Krisztusnak ezt a sérült nemzedéket.

Másodszor, ez a nemzedék egészen máshogy figyel oda a dolgokra, mint a korábbiak – ez pedig szintén összefügg az igehirdetésünk módjával –, ők ugyanis több forrásból érkező, hatalmas mennyiségű információt képesek befogadni és feldolgozni; egyre több információt hajhászva böngészik az internetet.

Egy számítástechnikai magazin nemrég felmérést készített, amelyből kiderült, hogy olvasóinak 94%-a a világhálón néz utána egy adott terméknek vagy szolgáltatásnak. Az emberek ma már műholdak által sugárzott TV-csatornák százait érik el, magazinokat és könyveket olvasnak, zenét hallgatnak, mobiltelefont, laptopot, tabletet használnak. Az információ azonnal kell nekik, ezért unják el olyan hamar az egy téma köré épülő prédikációkat és a szürke igehirdetőket.

Ha megnézzük a híradókat vagy a népszerű TV-műsorokat, láthatjuk, hogy egy programon belül több dolog fut egyszerre. Hallgatóságunk ma már folyamatos információáramlásban él, ami kulturális formálóerővé nőtte ki magát. A TV és az internethasználat mellékhatása, hogy jelentősen csökkent koncentrációs időnk. Ez persze nem jelenti, hogy a tanítást egy reklámszünet hossza alatt kéne elhadarni, de tény, hogy véges a befogadóképességünk, utána kikapcsolunk. Hasznos, ha a lelkész a tanítás hosszától függően 5-9 perces pontokra osztja prédikációját.

Az alábbi tanácsok segíthetnek, hogy tanításunk megteljen élettel. Egyes dolgokat már most is használunk, máshol viszont változtatnunk kell.

Mit tanítunk: a biblikus, narratív igehirdetés

Az egyik homiletika professzoromtól hallottam, hogy a biblikus igehirdetést ellenző lelkészt legalább olyan ritka, mint az, aki valóban biblikusan prédikál. Roger Van Harn jegyezte meg egyszer, hogy „bibliai igékből prédikálunk, nem pedig bibliai igékről”. Egy-egy igehirdető időnként így mentegetőzik: „Mai tanításom nem lesz valami szakszerű.” Homiletika professzorként ilyenkor tűkön ülve várom, hátha a prédikáció valóban a bibliai szövegről fog szólni, és általában be is váltják reményeimet: a tanító kibontja a textust, megmagyarázza  és mai helyzetünkre alkalmazza az igéket.

A homiletikai elvárások azon múlnak, mit tanultunk, a prédikáció tudománya pedig sokat változott az elmúlt húsz évben. Ne abból induljunk ki, mit mondhatunk az adott  szakaszról, hanem abból, hogy a szakasz mit akar mondani.

A legtöbb kortárs homiletikus szerint vissza kellene térnünk a narratív prédikációhoz, és hagyni, hogy a szöveg felépítése határozza meg a tanítás szerkezetét. Erre a típusú igehirdetésre több bibliai és korai keresztyén példát találunk. Maga a Biblia is elbeszélés, nem vázlatos témák sorozata. Isten tudja, mi a kommunikáció leghatékonyabb módja. A korai pünkösdiek is ezt a módszert használták, hiszen nem volt hivatalos teológiai végzettségük. Don Wardlaw és hat szerzőtársa Preaching Biblically („Biblikus igehirdetés”) című könyvükben amellett érvelnek, hogy az igehirdetés formáját a Szentírás szövegének kellene meghatároznia.

Nem feltétlenül kell mindig igeversről igeversre haladnunk, de a tanítás főbb pontjainak meg kell egyezniük az igeszakasz fő gondolataival. David Buttrick arra tanítja a pásztorokat, hogy jegyezzék le a szakasz szerkezetét, sorolják fel a főbb témákat, majd különböző módon fejtsék ki azokat. Hozzáteszi azt is, hogy a témaprédikációk olyanok, mint a felnagyított pillanatfelvételek, pedig a szakasz mozgókép, és igazából a hallgatóság is ez utóbbira vágyik.

Az igeszakaszok az igazság kertjei, nem pedig virágszálak, az egyház bőséges svédasztalai, nem egyfogásos vacsorák. Miért korlátoznánk le a szöveget egyetlen témára, mikor megannyi igazságot akar közölni? Ha Isten igéje egy fél perces bekezdésben fejezi ki magát, nekünk legalább fél órás tanítást kell tudnunk adni róla. Ha Isten igéjét témákra redukáljuk, a szakasz által közölni kívánt üzenetet korlátozzuk, s nem engedjük a Szent Szellemnek – aki az egész Bibliát inspirálta –, hogy szóljon hozzánk a szöveg által. Ennek mellékhatásaként gyülekezetünk tagjai nem igazán ismerik és értik Isten igéjét, ami szellemileg sebezhetővé teszi őket. Persze nem a témaprédikációk teljes elvetését szorgalmazom, csak annyit mondok, hogy ritkábban alkalmazzuk a módszert.

A biblikus igehirdetésnél persze nem csak a beszéd felépítése fontos, hanem az is, hogy milyen hatást vált ki. William Thompson írja: „Akkor beszélhetünk biblikus prédikációról, ha segítségével a gyülekezet megérti, hogyan szólítja meg Isten igéje világukat – akárcsak a Biblia világát –, és válaszolni is képesek a Szentírás szavára.” Igehirdetéseinknek arra kell hívniuk hallgatóikat, hogy azonosuljanak mindazzal, amit Isten a szakaszban közöl, és feleljenek is arra.

Elkeseredett, sérült korban prédikálunk, amelynek a stabil, biblikus tanítás szeretetteljes, gyógyító érintésére van szüksége. Az igében erő lakozik: hirdessük az Igét!

Irodalomjegyzék

  1. Ziff Davis Media Online News, 2000. március 14.
  2. Roger Van Harn, Pew Rights (Grand Rapids: Eerdmans Publishing Co., 1992), 69. o.
  3. O. Don Wardlaw (szerk.), Preaching Biblically (Philadelphia: Westminster Press, 1983), 11–25. o.
  4. David Buttrick, Homiletic: Moves and Structures (Philadelphia: Fortress Press, 1987), különösen az 1–3. fejezet.
  5. O. William Thompson, Preaching Biblically (Nashville: Abingdon Press, 1981), 10. o. Lásd még a témában: Calvin Miller, Marketplace Preaching (Grand Rapids: Baker Book House, 1995)

Hogyan prédikáljunk erőteljesen és biblikusan?

  1. Bibliai szakaszokról tanítsunk, ne csak az azokban előforduló témákról!
  2. Felkészülésedet imádsággal itassuk át, miközben a szöveget és a mindennapokat értelmezzük.
  3. Segítsünk hallgatóinkak megérteni, hogyan fordul Isten igéje világunk felé, hogy felelhessenek is rá.
  4. Prédikációnk felépítése legyen világos, logikus, és a gondolatok gördülékenyen kövessék egymást.
  5. Az információ korában mi is érdekes információt közvetítsünk!
  6. Esetenként használjunk audiovizuális eszközöket!
  7. Legyünk őszinték, aktuálisak és személyesek!
  8. Az embereknek értelmük, akaratuk és érzelmeik is vannak, igehirdetésünkben mindhármat vegyük figyelembe!
  9. Sose féljünk megtérésre és megszentelődésre hívni az embereket!
  10. Sose áldozzuk fel a Biblia igazságait a népszerű élmények vagy hóbortok oltárán!
  11. Tüzeljük fel a gyülekezetet az evangelizációra és más szolgálatokra!
  12. Szeressük hallgatóságunkat!

Szerző: Dr. Michael VanDoren

Dr. Michael VanDoren 17 éven keresztül tanította az igehirdetés módszertanát az Assemblies of God felekezet Southeastern College egyetemének gyakorlati szolgálati tanszékén (Lakeland, Florida, USA). Jelenleg evangelizációs munkát folytat