Pásztorokként és Krisztus követőiként hogyan ismerhetjük meg a bölcsesség útját? Amikor a Bibliában nem találunk egyértelmű választ kérdéseinkre, mi alapján döntsünk? Hadd beszéljek a bölcs döntések hét jellemzőjéről!

Észrevetted már, hogy az élet és a pásztori szolgálat tele van olyan helyzetekkel és problémákkal, amelyekre a Biblia konkrét válaszokat ad, és olyanokkal is, amelyekről hallgat? Hol találok például választ arra a kérdésemre, hogy milyen szőnyeget fektessünk le a templom előcsarnokába, és mennyit szánjunk erre a kiadásra? Melyik igevers ad tanácsot abban a kérdésben, hogy jövő nyáron kettesben nyaraljak a feleségemmel, vagy inkább barátokkal együtt menjünk valahova? Melyik szakasz beszél arról, hogy mennyi időt szánjak hetente imádkozásra és bibliatanulmányozásra, és mennyit pihenésre és kikapcsolódásra?

Az ókori Izráelben, ha az emberek olyan erkölcsi döntés vagy válaszút elé kerültek, amelyre a Tóra (vagy az Ószövetség) nem adott egyértelmű választ, a vallási vezetők hosszas és bonyolult előírásokkal egészítették ki a Törvényt: ez a Talmud (a Biblián kívüli szabályok sokasága). Ezek elképesztően súlyos terhet róttak a zsidókra.

Jézus azzal vádolta a vallási elöljárókat, hogy „vak vezetők”, akik „kiszűrik a szúnyogot, de lenyelik a tevét (Máté 23:24). Ezek a vallási vezetők hatalmas ügyet gyártottak az élet másodlagos kérdéseiből is. Ezért mondta rájuk Jézus, hogy elhagyták azt, „ami a törvényben a legfontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget” (23. vers). Miközben személyes meggyőződéseikből mindenre kiterjedő szabálykönyvet kovácsoltak, ezek a vezetők teljesen figyelmen kívül hagyták az érték-alapú döntéshozatal jelentőségét – és így a bölcsesség útját is.

Mi jobb a szabályoknál?

Az istenfélő vezetéshez több kell, mint egy aprólékos szabálygyűjtemény. A legjobb vezetői döntések mindig a legbölcsebb döntések is egyben. Végül is azért van szükségünk törvényekre, mert sokszor híján vagyunk a bölcsességnek.

Gondoljunk csak bele! Honnan származnak Isten alapvető parancsai és útmutatásai? A jelleméből. Úgy is mondhatnánk, hogy Istennek nincs szüksége szabályokra a hatékony működéshez, hiszen valami sokkal jobb van a birtokában. Tökéletes jellemmel rendelkezik, és így tökéletes bölcsességgel is. Döntései lényéből fakadnak. És mivel természetéből fakad tiszta bölcsessége, nincs szüksége a szabályok és következmények külső ösztönzésére.

De akkor mi, pásztorok és Krisztus követői, hogyan ismerhetjük meg a bölcsesség útját – főleg azokban a pillanatokban, amikor a másodperc tört része alatt kell összetett döntést hozni a személyes életünkkel vagy szolgálatunkkal kapcsolatban? Mi alapján döntsünk, amikor a Bibliában nem találunk egyértelmű választ a kérdéseinkre?

Kétfajta bölcsesség

Újszövetségi levele megírásával Jakab segíteni akart olvasóinak, hogy Istentől kapott bölcsességgel kormányozzák életüket az erkölcsileg igen ingoványos talajon álló római kultúrában.

Ezt írja a Jakab 1:5-ben: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”

A jó hír tehát az, hogy az élet „forgalmi vizsgái” során ott van mellettünk az oktató, aki habozás nélkül válaszol, ha mi bölcsességet kérünk tőle.

Jakab továbbmegy, és arra is figyelmeztet bennünket, hogy nem csak egyfajta bölcsesség létezik. Van földi és mennyei – „nem felülről” és „felülről” való – bölcsesség.

„A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.”

Jakab 3:17–18

Jakab a rá jellemző gyakorlatias megközelítésben két különböző szívet világít át – két, egymással ellentétes típusú bölcsességről beszél. Felfedi, hogy a mennyei bölcsesség sokkal több döntéseinket vezérlő szabálygyűjteménynél; arról szól, hogy milyen szívet szeretne kiformálni bennünk Isten.

Ahogy megnézzük az Isten igazságának fénye felé tartott két szívet, felfedezhetjük a bölcsesség természetének néhány jellemzőjét. Ha őszintén törekszünk arra, hogy bölcs vezetői döntéseket hozzunk, ezek a jellemzők segítenek eligazodni a döntéshozatal útvesztőjében. Mondhatnánk, hogy Jakab egyfajta döntési mátrixot ad nekünk a bölcs választásokhoz.

Ahogyan végigolvasod ezeket a jellemzőket, gondold át, milyen nehéz döntés előtt állsz éppen, vagy álltál nemrég! Ne félj átvizsgálni azt a Szentírás tükrében!

A bölcsesség hét jellemzője

1. A bölcs döntés mindig tiszta. Sámson olyan ószövetségi vezető volt, aki figyelmen kívül hagyta döntéshozatalakor a tisztaság kritériumát. Bár szép reményekkel indult – istenfélő család, Isten jóindulata, hihetetlen erő és elismerés –, egy sor olyan döntést hozott, amely elkerülhetetlenül maga után vonta az erkölcsi bukást. Nézzünk meg ezekből néhányat! Először is, magányos utat választott, és ezzel elfordult az istenfélő tanácsadóktól (Példabeszédek 11:14). Aztán veszélyes módon, meggondolatlanul behatolt az ellenséges területre (Bírák 14:3). Tragikus módon elhanyagolta, vagy alulértékelte Istentől kapott elhívását, s helyette inkább a személyes gyönyöröket hajszolta. Nem tanult az elkövetett hibákból; egyik elhibázott kapcsolatból a másikba lépett (Bírák 16:1–4).

A bibliai történet egy pontján sem látjuk, hogy ez a vezető megállna, és megkérdezné: „Tiszta dolog ez? Összhangban áll Isten erkölcsi törvényével? Mehetek ezen az úton tiszta lelkiismerettel?”

Végül Sámson vesztét okozta, hogy nem tartotta szem előtt a tisztaságot, amikor döntést kellett hoznia.

2. A bölcs döntés mindig békeszerető. Néhány évvel ezelőtt esett meg velem, hogy megharagudtam gyülekezetünk egyik tagjára. Rosszindulatú, bántó megjegyzéseket tett vendégeink felé. Megbeszéltünk egy délutáni találkozót az elmérgesedő helyzet tisztázására, de én szándékosan egy órával előbb érkeztem a megbeszélésre. Valahogy tudtam, hogy helyes, sőt talán bölcs döntés, ha leülök vele beszélni, de azt is tudtam, hogy a bennem kavargó érzések nem helyénvalók.

Az évek során nagyon sokszor tanúja voltam, ahogy a keresztyének visszaélnek azzal az igei intéssel, hogy „az igazságot szóljuk szeretetben” (Efezus 4:15, angolból). Így kezdték mondanivalójukat: „Szeretlek, testvérem, de…” – és aztán földbe döngölték a másikat. Attól féltem, én is pont ezt fogom tenni.

Ahogy imádkoztam, éreztem, hogy az Úr arra indít, egyszerűen tegyem azt, amit ez a vers diktál – tényleg szóljam az igazságot szeretetben. Fontos volt, hogy teljesen őszintén beszéljek ezzel a testvérrel, de ezt szeretetben tegyem. A hangos, haragos szavak semmit sem segítenek (Jakab 1:20), de az őszinteség és kedvesség talán jóra vezet majd.

Legnagyobb meglepetésemre ez bevált. Isten segítségével képes voltam nyugodtan elmondani az illetőnek, milyen bántók voltak szavai és tettei. Bocsánatot kért. Imádkoztunk együtt, aztán továbbléptünk. Ezzel a lépéssel sikerült elvenni a helyzet élét. Azon a napon átéltem, mennyire igaz, hogy ha egy döntés bölcs, akkor az biztosan békeszerető is.

3. A bölcs döntés mindig előzékeny. Pál arra buzdít bennünket, hogy mások érdekét fontosabbnak tartsuk a sajátunknál (Filippi 2:4). Mivel olyan világban élünk, ahol minden ember magának próbálja kikaparni a gesztenyét, és közben figyelmen kívül hagy mindenki mást, szembetűnő, ha egy vezető előzékeny. Ritka kincs ez a jellemvonás, és egyben lemérhető rajta, mennyire bölcs vagy éppen bölcstelen a döntésünk. A bölcs döntéshozó mindig figyelembe veszi az érintetteket, az ő nézőpontjukat, érdekeltségüket és érzéseiket.

4. A bölcs döntés mindig alázatos. Csak szerényen hozhatunk bölcs döntéseket. A bölcs döntéseknél mindig észben tartjuk vezetői szerepünket és azt, hogy milyen hatással lesznek döntéseink feletteseinkre. Jakab így figyelmeztet bennünket: „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, helyesen cselekedtek” (Jakab 2:8). Scot McKnight újszövetségkutató ezt úgy nevezi: „Jézusi hitvallás”, Jakab viszont egyszerűen bölcsességnek hívja. Döntésed valóban alázatos a többiekkel szemben?

5. A bölcs döntés irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes. Egyszer nehéz döntés elé kerültem egy úrvacsorai alkalmon. Gyülekezeti vezetők konferenciáján voltunk, és a konferencia vezetője arra kért bennünket, hogy válasszunk valakit, akivel megosztjuk az úrvacsorát. Ahogy elkezdtem gondolkodni, egyből tudtam, kit hoz elém az Úr. Nem egy közeli barátomat, vagy aki épp mellettem állt. Egy másik vezetőt, akivel évekkel azelőtt volt egy éles pengeváltásom. Bár próbáltuk rendezni az ügyet, egy kis keserűség maradt még bennünk.

Rengeteg ellenérv tódult az agyamba, hogy miért ne tegyem meg ezt a lépést. Végtére is, ő volt a haragos fél, nem én. Nem neki kellene lépnie? Ő az idősebb, nem neki illene kezdeményeznie? De a szívemben éreztem, hogy a Szent Szellem felsorakoztatja a saját érveit.

Az egyik legnehezebb út, amit valaha meg kellett tennem, az a néhány lépés volt a terem egyik feléből a másikba. De vitathatatlanul ez volt a helyes, a bölcs döntés. Semmilyen más döntés nem lett volna irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes.

Ahogyan ezzel a testvérrel osztoztunk az Úr Jézus Krisztus testét és vérét jelképező kijózanító jegyeken, éreztük Isten erőteljes jelenlétét. A köztünk lévő feszültség feloldódott, helyét átvette a kegyelem, amely hidat épített közöttünk. Az irgalom vezérelt aznap, azért tudtam bölcs döntést hozni.

6. A bölcs döntés mindig pártatlan. Ez a jellemző talán nagyon hasonlít a harmadikhoz, az előzékenységhez, de bármennyire is fontos, hogy a döntésünkben érintett emberek szemével is lássuk a dolgokat, ez többet jelent ennél. Ha megfogadjuk Jakab intését, hogy ne legyünk részrehajlók a döntéseinkben, nemcsak előzékenyek lesznek a tetteink, de igazságosak is.

Valljuk be: a pásztorok és vezetők egyik legnagyobb kísértése a kivételezés. Sokszor könnyű igazságtalan előnyhöz juttatni azokat, akik közel állnak hozzánk, hízelegnek nekünk; a családunk és baráti körünk tagjait – nem érdemük vagy jellemük, hanem a nepotizmus vagy mutyizás alapján. Lehet, hogy az ilyen döntésektől mi, vezetők, kellemesebben érezzük magunkat, de azok, akik felé szolgálunk, annál kellemetlenebbül. A bölcs döntések sohasem részrehajlók.

7. A bölcs döntés őszinte (nincs benne képmutatás). A legjobb döntéseink nem stratégiai megfontolásból születnek, hanem értékeink és meggyőződéseink alapján. A bölcs döntések lelkünk legmélyéből fakadnak: Istenből, az ő igéjéből, és királyságának értékrendjéből. A bölcs döntéseket nem „előrántjuk”, csak mert sürgős az eset, vagy így kívánják az érdekeink. Az Istennel ápolt töretlen közösségünkből és az ott nyert meglátásokból merítjük őket. Lényünk legigazabb pontjából erednek. A bölcs döntések mindig hitelesek.

Forgalmi vizsgák

Amikor aznap véget ért a forgalmi vizsgám, lehúzódtam az út szélére, és vártam a vizsgáztatóm ítéletét.

„Sajnálom, fiatalember, de ez ma nem sikerült. Az Y-fordulásnál ahelyett, hogy intett volna a maga mögött érkező autósnak, hogy előzze meg, végigcsinálta a fordulást, míg az illető csak várt és nézett. Abban a helyzetben sokkal fontosabb lett volna, hogy valamennyi utas biztonságát tartsa szem előtt. Sok szerencsét a következő próbálkozásához!”

A vizsgáztató olyan megoldást várt volna, amely nem szerepelt a KRESZ-könyvben. Míg én egyedül arra koncentráltam, hogy a leírt szabályokat észben tartsam, a vizsgáztatót az érdekelte inkább, milyen értékek alapján hozok döntést vezetés közben.

Egy hónappal később, immár bölcsebben, harmadszorra végre sikerült letennem a forgalmi vizsgát. Végső soron azt a bölcsességet, amelyre aznap szükségem volt, nem lehetett a tankönyvben megtalálni. Valahol máshol rejlett. Ebben az esetben nem a szavakban, hanem az értékrendben.

Jakab arra figyelmeztet bennünket, hogy az élet, és benne a vezetői szerep tele lesz „forgalmi vizsgákkal”.

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”

Jakab 1:2–3

Készüljünk fel! A következő sarkon vár ránk a következő vizsga. De ezúttal a szabályoknál valami sokkal jobb van a birtokunkban: megismertük a bölcs döntés jellemzőit.

Mitől bölcs egy döntés?

Hét kérdés a Biblia alapján, amely segít eldönteni, mennyire bölcs egy vezetői döntés

(A Jakab 3:13–18 alapján)

  1. Tiszta? Ha meghozom, kockáztatom-e vele bármilyen mértékben a tisztességemet vagy a jellememet? Megléphetem ezt tiszta lelkiismerettel?
  2. Békeszerető? Ez a döntés erősíteni vagy gyengíteni fogja a kapcsolataimat?
  3. Előzékeny? Csak magamra, vagy másokra is gondolok, ha ezt választom?
  4. Alázatos? Az életemben jelenlévő istenfélő vezetők is jóváhagynák ezt a döntést?
  5. Irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes? Krisztust és az ő kegyelmét tükrözi mások felé?
  6. Pártatlan? Tényleg igazságos vagyok azokkal szemben, akiket ez a döntés érint majd?
  7. Őszinte? Hű vagyok Istenhez és a meggyőződéseimhez? Az igazságot kerestem, és arra építettem a döntésemet? Hiteles lépés ez részemről?

Robert C. Crosby „Decisions, decisions” c. könyvéből. Eredeti megjelenés: Discipleship Journal.

Szerző: Dr. Robert C. Crosby

Dr. Robert C. Crosby, szerző, konferenciák előadója és a Southeastern University (Lakeland, Florida, USA) gyakorlatiteológia-professzora. Több, mint 25 évig szolgált pásztorként. Többek között megjelent könyvei: „The One Jesus Loves (Thomas Nelson)”, „The Teaming Church: Ministry in the Age of Collaboration”, valamint a „Conversation Starters”.