Ki a jobb? Te vagy én?

Nemrég eszembe jutott: Habár azonos tantételekben hiszünk, nem egyformák a módszereink, különösen ami a prédikálást illeti.

Én nyilván úgy gondolom, hogy az a legjobb, ahogyan én prédikálok. Te is, igaz? Sokan úgy véljük, hogy a mi igehirdetési stílusunk jobb a másikénál, és ahol csak lehet, igyekszünk támogatókat toborozni. Ebben az a vicces, hogy saját elfogult, előnyben részesített nézőpontunk alapján méricskéljük egymást.

Ezért persze felvetődik a kérdés: Van a prédikálásnak helyes és helytelen módja? Igen és igen, hiszen amikor Isten Igéjének hirdetéséről beszélünk, van, ami szabad préda (és Isten is engedi, hogy kiválaszd belőle, ami fekszik neked), és van, ami soha nem lehet alku tárgya.

A változtatható elemek

Helyi nyelvhasználat Ha a gyülekezet a gyorsabb beszédet kedveli, használd azt! Ha viszont inkább a széééép lassú beszédet szeretik, igazodj ahhoz! Ha a közvetlen stílust szeretik, akkor csapj bele, haver! Ha pedig tele van a gyülekezeti terem doktori végzettségűekkel, akik rajonganak az olyan igehirdetőkért, akik többszörösen összetett mondatokból építik fel prédikációikat, akkor legyél olyan! Akárhogyan is kommunikálsz a tieiddel együtt, tedd az Úrnak, csak ne gondold, hogy az a másik kevésbé Isten eszköze, mert nem úgy csinálja, ahogyan te! Adj teret a helyi nyelvjárásnak! Ismerd meg az embereket, és úgy prédikálj, ahogy ők beszélnek! Ja, egyébként Istennek nincs kedvenc nyelvjárása! Ő a szíveket hallja.

Az igehirdető hangereje A kiabálás nem feltétlenül jelent szenvedélyt és szentséget. Jelenthet azt is, de lehet csupán betanult viselkedés. Ha olyan halkan beszélsz a szószéken, mintha könyvtárban lennél, az nem feltétlenül árulkodik különleges tapintatról. Akár kiabálsz és fel-alá járkálsz, akár halkan beszélsz és a szószék mögött maradsz, az egésznek valószínűleg több köze van a kapott tanácsokhoz, mint a szellemi életedhez. Nekem például azt mondta valaki, hogy prédikáljak ugyanolyan hangon, ahogyan hamburgert szoktam rendelni. Én tehát beszélgetős stílusban prédikálok, de ettől nem vagyok jobb másoknál, csak kényelmesnek találom a stílusomat, és reménykedem benne, hogy a Szent Szellem felhasznál arra, hogy Jézushoz vezesse hallgatóimat.

Igehirdetési stílusok Vannak drámai igehirdetők, akik szeretnek a kezükkel hadonászni és különböző hangszíneket használni. Vannak visszafogottabb igehirdetők, akik inkább szóhasználat segítségével igyekeznek átadni az igei dolgokkal kapcsolatos látásukat. Vannak tréfálkozó prédikátorok, és vannak, akiknek száraz a humoruk. Vannak együttérző igehirdetők, akik sokszor könnyekig meghatódnak. Van olyan is, aki úgy prédikál, mint amikor az edző motivációs beszédet tart a csapatának a kezdőrúgás előtt. Valamennyi módszer helyes, hogyha segít a közönségnek megérteni a Bibliát – kibontani egy örök igazságot. Az, ahogyan te csinálod, nem jobb annál, ahogyan én csinálom. Isten mindannyiunkat használ.

Más lehetőségek Az, hogy a régi vagy az új Károli fordítást használod-e, vagy az Új fordításút, esetleg az Egyszerű fordítást, a saját ízlésedet tükrözi, és nem Istenét. Az, hogy öltönyben-nyakkendőben szolgálsz, vagy kitűrt ingben és farmernadrágban, esetleg rövidnadrágban és szandálban, nem arról szól, mi helyes és mi helytelen, hanem a saját bennszülött kultúrádról. Valószínű, hogy saját magadhoz hasonló embereket fogsz vonzani. Használhatsz kellékeket, PowerPoint diavetítést, három pontban összefoglalt tartalmi vázlatot vagy kitöltős feladatlapot. Prédikálhatsz úgy, hogy orgonazene szól alatta, vagy mutathatsz filmrészleteket. Ezek mind saját döntéseid, és a dicséret áldozataként ajánlod fel őket Istennek.

Ami nem alku tárgya

Igazat kell mondani. Az igehirdetőknek igazat kell mondaniuk, annál is inkább, hiszen mondanivalójuk a tisztesség Istenét tükrözi, aki képtelen a hazug beszédre. Minden igehirdetőnek ismerős azonban a kísértés, hogy egy kicsit felnagyítsa a történetet. Én ezért is igyekszem olyan eseteket elmesélni, amelyek valamikor az elmúlt 7 napban történtek velem (az előző hétvége óta). Hogy miért? (1) Mert ezek frissek. (2) Még soha nem mondtam el őket (nyilvánvalóan). (3) Helyi történetek, tehát aktuálisak. (4) Ami pedig a legfontosabb: igazak. (Egy héten belül nehezebb elferdíteni az igazságot.)

Az igehirdető életvitele Soha nem helyénvaló, ha az igehirdető másképp él, amikor kint áll a szószék mögött, és másképp, amikor nem ott van. Nagyon fontos, hogy mit csinálsz a szíveddel, amikor nem vagy a nyilvánosság előtt. Istent sokkal jobban érdekli a készülésed ideje (ami a dolgozószobában, a konyhában, a hálószobában, a televízió előtt, a sportpályán, a benzinkúton, vagy bárhol másutt történik, hiszen a prédikálásra készülsz, akárhol is vagy), mint a prédikálásod ideje egy adott istentiszteleten. Azt hirdeted, aki vagy, és nem az vagy, amit prédikálsz.

Akármilyen stílusban prédikálsz is, legyen az az imádat cselekedete Isten felé, nem pedig annak elfedezése, ami valójában benned zajlik! Isten gyönyörködik az olyan igehirdetőkben, akik megélik, amit prédikálnak.

Az igehirdetés alapja Hallottam egy „prédikációt”, amelyet egy múltbeli vezetéstörténetre alapoztak. Mind a három pont egy történelmi beszámolóból származott. Az igehirdető nagy ötletét a történet főszereplőjére, a katonai parancsnokra alapozta. Bár az igehirdető igeversekkel próbálta szemléltetni a… beszédének a pontjait, ezek nyilvánvalóan feleslegesek voltak, hiszen a gondolatok nem a Szentírásból eredtek, hanem önsegítő vezetői elvekből.

Egy prédikációt megalkuvás nélkül egyedül a Szentírás gondolataira szabad alapozni. A prédikáció fő pontja az alapige fő pontja kell, hogy legyen. Bármi, ami ennél kevesebb, a szent, megszentelt idő szerencsétlen felhasználása. Az amerikai szószékeknek nem jobb, feltűnőbb ötletekre van szükségük, hanem arra, hogy szégyenkezés nélkül, önfeledten átadjuk magunkat a Szentírás gondolatainak. Félre ne érts: én is szeretem a történelmet és a vezetői elveket, de a történelem és a vezetői elvek soha nem helyettesíthetik Isten Igéjének hűséges kibontását.

Istennek fontosak a szív dolgai. Ő többet képes elvégezni egy rossz prédikáció és egy jó szív, mint egy jó prédikáció és egy rossz szív segítségével.

Ne feledd: Isten használ bennünket, de nem feltétlenül kell ránk hagyatkoznia. Ezért nem jó soha feltenni a kérdést, hogy kinek a prédikációja jobb, a tiéd vagy az enyém. Egyedül Isten tudja, mihez kezd mindazzal, amit mi felajánlunk Neki. Akkor hát ki a jobb? Te. Én. Mi. Ő.

Szerző: Dr. Doug Green

Dr. Doug Green a North Hills Church (Brea, Kalifornia, USA) gyülekezet alapító pásztora