Miért fordulnak ellenünk azok, akik felé szolgáltunk, akikért áldozatot hoztunk, imádkoztunk, akiket lelkigondoztunk és bátorítottunk?

A bántalmazás talán túl erős kifejezés; de az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy azok nyomták le torkodon az epés megjegyzések és bántó viselkedés keserű piruláit, akiktől azt vártad volna, hogy megvédjenek ezektől. Lehet, hogy ezeknek az élményeknek köszönhetően erőtlen lettél, elcsüggedtél, és csalódtál a szolgálatban úgy általában, és bizonyos emberekben konkrétan. Nem vagy egyedül.

Túl gyakran fordul elő érzelmi bántalmazás a gyülekezetben. A vezetők visszaélnek rangjukkal vagy hatalmukkal, néha akár nem is szándékosan vagy tudatosan. Olyan megjegyzéseket tesznek, amelyek bosszúságot és neheztelést keltenek azokban, akik felé Isten elhívása alapján szolgálniuk kellett volna. Még visszataszítóbbak azok, akik szándékosan szórják a cinikus vagy bíráló mérget áldozataikra – ez a méreg pedig idővel kiszívja a lelkesedést és a látást abból, akiben rejtett adottságok vannak. Máskor a pozícióra és hatalomra vágyó laikusok támadnak rá az útjukban álló vezetőkre. Vannak olyanok is, akik saját bizonytalanságukon próbálnak javítani mások énképének rombolásával. Ha már tapasztaltál ilyen bántalmazást, tudod, hogy nem jó érzés. „Miért nem vagy képes semmit jól csinálni? Én a te korodban sose okoztam csalódást a szüleimnek. Te sose viszed semmire!” A fiatalember szeme megtelt könnyel, arca égett a szégyentől, szívét izzó harag töltötte el bírálójával szemben. Miért nem képes apja elfogadni őt olyannak, amilyen, és meglátni a jó oldalát? Keményen próbálkozott – de tényleg –, ám még csak 12 éves volt. Hősiesen igyekezett apja tetszését keresni, de mindig csak azt kapta tőle: „Ennél többre nem vagy képes?”

Bár a legtöbb vele egykorú fiú ezek után már nem is várt volna mást egy ilyen apától, mint kritikát és keménységet, Jason a szíve mélyén még mindig reménykedett abban, hogy apja egy napon elfogadja őt. Vágyott arra, hogy az apja őszintén megdicsérje vagy elismerje a teljesítményéért. De akármilyen keményen próbálkozott is, a vágyott elismerés mindig csalóka ábránd maradt. Ez növelte csalódottságát, neheztelését és önutálatát – ami ördögi kört hozott létre.

Ez azonban már 30 éve történt. Miért idézi fel az elméje ezt az esetet és sok hasonlót? Nem kellene végre elfogadnia, hogy apja a vesztes, és nem ő? Nem kellene már túltennie magát rajta?

„Pásztor, most már visszajöhetsz a vezetőségi megbeszélésre!” Eileen, a gyülekezet könyvelője volt az egyetlen nő a csoportban. Szavai kizökkentették a férfit mélabús töprengéséből. Az irodájában várt, amíg a gyülekezet vezetősége az éves megbeszélését tartotta, ahol az ő fizetését és teljesítményét tárgyalták ki.

A Faith Community gyülekezetnek 10 pásztora volt az elmúlt 25 év alatt; ez nem üdítette fel különösebben kókadozó lelkét. A vezetőség korábban is küldött már el pásztorokat, amikor a tagok úgy érezték, hogy félresikerültek a dolgok. Jason korábban meggyőzte magát, hogy ő lesz a kivétel a szabály alól. A vezetőség kinyilvánította, hogy változtatni kívánnak a működésképtelen mintákon, és olyan változást szeretnének, amely elősegíti a növekedést és a környék lakóinak elérését. Bob, a diakónusok feje komoly szerepet játszott Jason megválasztásában. Amikor Jason megkezdte szolgálatát a gyülekezetben, Bob külön odafigyelt, hogy bátorítsa és dicsérje őt mint vezetőt. Nemrég azonban észrevette Jason, hogy Bob ritkábban dicséri. Sőt, néha még mintha ingerült is lenne vele. Az utóbbi időben, amikor jelentős változásokra vonatkozó javaslatokkal állt elő, a vezetőség tagjai részéről nyílt ellenállásba ütközött, sőt időnként még gúnyos megjegyzéseket is kapott – még Bob részéről is.

Ezek a tényezők összeadódtak Jason agyában az éves kiértékelés idején, fokozva a benne eluralkodó szorongás és bizonytalanság érzését. Legjobb szándéka ellenére is aggódott, mert az évenkénti kiértékelés az apjával folytatott kamaszkori beszélgetésekre emlékeztette. Bár az elmúlt két év alatt jó munkát végzett, Jason szívében egyre nőtt az aggodalom ezzel a megbeszéléssel kapcsolatban. Attól tartott, hogy a vezetőség a gyülekezeti növekedés hiányát és egyéb negatív tényezőket figyelembe véve a fizetésemelés ellen dönt. Aggodalmai hamarosan valóra váltak.

Érezte a feszültséget, amint helyet foglalt a gyülekezet megválasztott vezetői között. A vezetőség Bobot jelölte ki határozatuk közlésére. „Pásztor, szeretünk téged, de arra jutottunk, hogy nincs meg benned az, ami előre mozdíthatna bennünket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ami a gyülekezetünkben zajlik. Néhány család már elment, és mások azt mondják, ők is elmennek, ha nem lesz vezetőváltás. Nagyon nehéz ezzel szembesülni. Szavaztunk, és úgy gondoljuk, az lenne a legjobb, ha lemondanál. Szeretnénk megkönnyíteni az átmenetet, ezért a hónap végéig még megkapod a fizetésedet.”

Sok pásztor élt már át hasonló helyzetet és érzéseket. Hallottam a történetüket, átéreztem a fájdalmukat, és imádkoztam, hogy meggyógyuljanak az érzelmi bántalmazásból. Ezek a gyötrelmes történetek nem korlátozódnak egyetlen nemzedékre vagy csak az egyik nemre. Bár minden pásztornál más az adott helyzet, a legtöbben átéltek valamilyen szintű érzelmi bántalmazást munkatársak, családtagok vagy gyülekezeti tagok részéről. A jelen érzelmi zűrzavarát sok esetben felerősítik a negatív múltbeli tapasztalatok.

A vezető pásztorok néha azzal bántják a segédpásztorokat, hogy túlzott kritikával illetik viselkedésüket vagy elgondolásaikat – esetleg leértékelik vagy peremre szorítják őket, amikor nem hallgatnak rájuk. Vannak szolgálattevők, akik a házastársukat vagy gyermekeiket bántalmazzák, mert otthon töltik ki a bosszúságukat ahelyett, hogy átbeszélnék azokkal, akik miatt keletkezett.

Akárcsak Jason, sok lelkipásztor él át bántalmazást azok részéről, akik felé szolgál. Más szolgálattevőket származásuk vagy nemük miatt ér bántás meggondolatlan megjegyzések vagy gyakorlatok formájában. A családhoz hasonlóan a gyülekezet dinamikája is vagy boldogító, vagy fájdalmas környezetet teremt a kapcsolatok számára.

Ahhoz, hogy az érzelmi bántalmazásból való gyógyulásról beszélhessek, közel 30 szolgálattevőt kérdeztem ki a felépüléséről. Merítettem saját 35 évnyi tapasztalatomból is, mint gyülekezeti munkatárs, lelkigondozó, vezető pásztor és felekezeti tisztségviselő. Kutatómunkám eredményét összefoglalhatom egy idézettel egy olyan szolgálattevőtől, aki érzelmi bántalmazást élt át: „Úgy gondolom, hogy az érzelmi bántalmazásból való gyógyulás sokrétű dolog, és valószínűleg mindenkinek mást jelent. Nem érdemes úgy tekinteni a felépülésre, mint egy hat könnyű lépésből álló folyamatra; inkább tekinthető az egészséges felépüléshez hozzájáruló különféle magatartások vagy lépések mátrixának.”

Most tehát nem olyan lépéseket fogok felsorolni, amelyek garantálják a gyógyulást, hanem olyan javaslatokat, amelyek hozzájárulhatnak az érzelmi egészséghez és a bántalmazásból való felépüléshez. Vannak köztük negatív és pozitív felhangú javaslatok is. Nem mondom, hogy ezek az egészséges érzelmi felépülés mátrixának az egyedüli összetevői. Jó rálátást adnak azonban, és kiindulópontként szolgálhatnak ahhoz, hogy érzelmileg egészséges életet éljünk.

Ne hagyd, hogy megbénítson
a félelem, a bűntudat vagy
a szégyen!

Előfordult már, hogy kivert a hideg veríték, úgy riadtál fel egy rémálomból, amelyben rémisztő helyzetbe kerültél, de nem tudtál megmozdulni? A bántalmazó konfrontáció az érzelmi sokk állapotát válthatja ki a pásztornál. Ha képtelen racionálisan feldolgozni az eseményt, a körülmények megbéníthatják. Úgy érezheti, hogy nincs ereje szembeszállni a bántalmazóval, vagy akár csak elismerni a bántalmazás tényét.

Ha egy pásztor megpróbálja elbagatellizálni a fájdalmát, és azt mondja magának, hogy nem szabad így éreznie, azzal csak súlyosbítja az érzelmi szenvedést. A bántalmazást fokozhatja a bűntudat, szégyen vagy zavar, amit érez. Gondolkozhat így: Ha jó ember lennék, nem történne ilyen velem. Részben biztosan az én hibám. Dicséretes és igei dolog felvállalni a magunk részét bármilyen konfliktusban. A pásztornak azonban észben kell tartania, hogy a bántalmazást senki sem érdemli meg. Ne vállalj nagyobb felelősséget a helyzetért, mint amennyi ténylegesen téged illet!

Tégy lépéseket előre!

Amikor megoldásra törekszel egy bántalmazó emberrel kapcsolatban, tartsd észben a Róma 12:18-at: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben”! Pál kegyelmesen segít a keresztényeknek megérteni, hogy nem mindig lehetséges békességben élni mindenkivel. Ha egy bántalmazó nem hajlandó beismerni vagy megváltoztatni a viselkedését, talán az a legegészségesebb megoldás, ha ezt tudomásul vesszük, és távolmaradunk tőle. Különösen igaz ez, ha mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a békés megoldás érdekében.

A pásztor elindulhat az egészséges felépülés irányába, ha beismeri, hogy érzései jogosak, és szembenéz velük. A hivatalos diagnózis felállításához nyilván szakemberre van szükség, de sok szolgálattevő a poszttraumás stressz szindróma jeleit mutatja a gyülekezetben átéltek hatására. A semmibe vett érzelmek nem tűnnek el, hanem megbújhatnak a felszín alatt. Ezek az érzelmek újra felbukkanhatnak, amikor a pásztor a legkevésbé számít rá, és megfoszthatják őt az érzelmi energiától. Lehet, hogy olyan lépéseket kell megtennie az előrelépéshez, amelyek nehéznek bizonyulnak minden érintett számára. Ezek a lépések azonban sokszor azzal kezdődnek, hogy elhatározza: felkutatja és felfedezi a megoldásokat.

Kérj segítséget a múlt és a jelen problémáinak feldolgozásához!

Lehet, hogy a szolgálattevő el tud különülni a bántalmazó személytől vagy helyzettől, ám az emlékek és érzelmi hatások sok esetben megmaradnak a fájdalmas események után is. Ha azon kapja magát, hogy kényszeresen és önkéntelenül is folyton felidézgeti a megrázó emlékeket, keresnie kell egy megbízható bizalmast vagy lelkigondozót, aki segít neki feldolgozni ezt a nehézséget. A szolgálattevők is megtapasztalnak érzelmi és pszichés kihívásokat, és nem szabad szégyellniük ezek beismerését vagy azt, hogy szakember segítségét igénylik.

Régen voltak olyan gyülekezeti vezetők, akik megvetették vagy akár becsmérelték is a lelkigondozást, mert nem tartották szelleminek, vagy úgy vélték, hogy az Isten szabadító hatalmába vetett hit hiányára utal. Az ilyen vagy-vagy hozzáállás azonban érzelmi fájdalmat és szenvedést okozhat, szélsőséges esetekben pedig egyenesen bántalmazó lehet. Emotionally Healthy Spirituality (Érzelmileg egészséges szellemi élet) c. könyvében Peter Scazzero felsorolja az érzelmileg egészségtelen szellemi élet tüneteit. Ezek a következők:

  • •          A harag, szomorúság vagy félelem érzéseinek semmibe vétele
  • •          A múlt jelenre gyakorolt hatásának tagadása
  • •          Az élet szent és világi részekre történő felosztása
  • •          A konfliktusok elszellemiesítése
  • •          Az összetörtség, gyengeség vagy kudarc elfedése.1

Előrelátóan védelmezd önmagadat és családodat a bántalmazóktól!

Antagonists in the Church (Ellenséges emberek a gyülekezetben) c. könyvében Kenneth C. Haugk megnevezi az ellenséges ember jellemzőit. Sok esetben az ellenséges személy rokon értelmű a bántalmazóval. A szerző kijelenti: „Az ellenséges személy olyan valaki, aki megalapozatlan bizonyítékok alapján mindent megtesz azért, hogy teljesíthetetlen követeléseket támasszon, általában támadást intézve mások személye vagy teljesítménye ellen… inkább rombol, mint épít, és gyakran azokkal fordul szembe, akik valamilyen vezetői szerepben állnak.”2

A Zsoltárok 41:10-ben Dávid leírja, milyen bántalmazás érte társai részéről: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt”. Aki nagyon gyorsan kapcsolatot teremt a pásztorral vagy elfogad egy új elgondolást, az végül sok esetben válik szövetségesből támadóvá. Van, amikor egyik pillanatról a másikra lesz pártfogóból ellenlábas. Ennek az is lehet az oka, hogy a pásztor nem volt elég körültekintő, amikor az illetőt bizalmába fogadta, vagy a korábbi szövetségesnek valamilyen kötődési rendellenesség vagy minta van az életében. Akármi is a kiváltó ok, az árulás és bántalmazás fájdalma erős érzelmi reakciókat vált ki.

Dávid értetlenül állt a dolog előtt, és sokszor így vannak ezzel a pásztorok is. Miért fordulnak ellenünk azok, akik felé szolgáltunk, akikért áldozatot hoztunk, imádkoztunk, akiket lelkigondoztunk és bátorítottunk? Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. Nem számíthatunk arra, hogy megértjük furcsa vagy bántalmazó magatartásukat, de megbocsáthatunk és továbbléphetünk. Tehetünk lépéseket annak érdekében is, hogy megoltalmazzuk magunkat további bántásaiktól.

A pásztornak figyelnie kell saját életében is a bántalmazó hajlamokra. Mivel a szenvedő emberek szoktak szenvedést okozni másoknak, különös gonddal kell figyelni arra, hogyan reagálsz érzelmileg a kihívást jelentő körülményekre. Különösen igaz ez a saját családodra nézve. Kérd a segítségüket: adj nekik engedélyt arra, hogy jelezzék, ha kezded átlépni az egészséges érzelmi határokat velük szemben! Ha nyílt párbeszédet tudtok folytatni még a probléma felbukkanása előtt, megelőzhetitek ezt a lehetőséget.

Alakíts ki egészséges nézőpontot a próbákról és rájuk adott reakciódról!

A szolgálattevők néha minden nehézséget a szellemi hadviselés szemüvegén keresztül látnak. Nyilván nem szabad figyelmen kívül hagyni Jób megtapasztalásának valóságát vagy az Efezus 6:12-t, ám az is hiba, ha túl sokat magyarázunk bele saját körülményeinkbe. A pásztorok sokszor azért szenvednek, mert bukott világban élnek, bukott emberek között. Lehetetlen konfliktusoktól mentes életet élni egy konfliktusoktól hemzsegő világban.

A pásztornak sosem szabad elbagatellizálnia saját maga vagy mások szenvedéseit. A pásztor szubjektív elemzése sokszor nagyobb jelentőséget tulajdonít saját szenvedése meg nem érdemelt voltának, míg közben megpróbál objektíven kielemezhető indokokat nyújtani mások szenvedésére. Sok esetben kísértést érez arra, hogy mutogassa saját, csatában szerzett hegeit, és megossza mártíromságának leggyötrelmesebb történeteit. Az önsajnálatot azonban kerülnie kell, miközben felismeri, hogy ha elbeszélget másokkal, akik szintén fájdalmakat éltek át, és a gyógyulás felé tartanak, az egészséges és gyógyhatású lehet. Azzal, hogy kegyelmet gyakorol, és meghallgat másokat, maga a szolgálattevő is átélheti a gyógyulást.

Az egészséges felépülés részben azon múlik, hogy felismeri-e az ember: jövője a jövőben és nem a múltban van. Mindenkire hatással vannak a múlt emlékei és megtapasztalásai – jók és rosszak egyaránt. A pásztornak azonban fel kell ismernie, hogy a múltja nem feltétlenül képviseli a jövőjét is. Lehet reményteljesebb látása a jövőről, ha Isten jó céljaira összpontosít és arra, ahogyan Isten belenyúl az életébe. Jeremiás prófétikus szavai lenyűgöző látást tárnak a pásztorok elé: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok” (Jeremiás 29:11).

Tudatosan adj teret az örömnek az életedben!

Hogyha egy pásztor összes érzelmi energiáját a puszta létezésre fordítja, nem sok hely marad az örömnek. Az érzelmi bántalmazás megfoszthatja a szolgálattevőt a humorérzékétől, a derűlátásától és a másokba vetett bizalmától.

A pásztornak meg kell tanulnia beosztani érzelmi energiáját, és korlátok közé szorítani az olyan tevékenységeket vagy olyan emberekkel való beszélgetéseket, amelyek/akik megfosztják őt az erejétől és kiüresítik. Vigasztalást meríthet a naplóírásból, különösen ha már a gyógyulás biztos kikötőjéből tekint vissza érzelmi fájdalmára. Akkor majd felismeri az Úr jóságát, amely átsegítette őt egy borzalmas megtapasztaláson.

A pásztor úgy pótolhatja megfogyatkozott örömkészletét, ha azokkal a kis dolgokkal kezdi, amelyeket képes kézben tartani, nem pedig a nagy dolgokkal, amelyeket nem. Táplálhatja magában a hálát az olyan apró, jó ajándékokért, amelyeket élvezni tud, például ha megpillant egy tarka tollú madarat vagy eszik a kedvenc ételéből. Amint sikerül az öröm parányi pillanatfelvételeire összpontosítania, idővel már könnyebb lesz visszanyernie a lelkesedést az élet nagy összefüggései vonatkozásában.

Fontos, hogy a szolgálattevők egészséges kapcsolatokat ápoljanak, legyen egy hobbijuk, és keressék meg a kikapcsolódás módját. A kulcsszó a cselekvés. Kezdj el valamilyen testmozgást! Isten úgy alkotta meg az embert, hogy érzelmi, mentális és testi egészsége összefügg. A pásztor gondolkozzon el azon, mivel szeretett régen foglalkozni, vagy milyen tevékenységről álmodozott sokat. Amennyire lehetséges, vegye körül magát vidám, derűlátó emberekkel, akik reményteljesen látják a jövőt, és bátorítani tudják a pásztor hitét az Úrban.

Ne hagyjuk figyelmen kívül a Példabeszédek 17:22 igazságát: „A vidám szív a legjobb orvosság”! Akik érzelmi bántalmazást szenvedtek el a szolgálatban, általában nem keserű emberek. Úgy döntöttek, megteszik, ami ahhoz kell, hogy felépüljenek az érzelmi bántalmazásból, és kitakarítsák a keserűséget a szívükből. Jézus kedvessége a legjobb ellenszer az érzelmi bántalmazásból való gyógyuláshoz, és sokkal finomabb, mint egy keserű pirula.

Jegyzetek

  1. Peter Scazzero, Emotionally Healthy Spirituality (Érzelmileg egészséges szellemi élet) (Nashville: Thomas Nelson, 2006), 24.
  2. Kenneth C. Haugk, Antagonists in the Church (Ellenséges emberek a gyülekezetben) (Minneapolis: Augsburg, 1988), 59.

Szerző: Dr. Don Detrick

Dr. Don Detrick a Northwest Ministry Network szolgálat titkára/pénzügyi vezetője, és az Assemblies of God pünkösdi felekezet főpresbitere (North Bend, Washington, USA)