ÉLŐ IGEHIRDETÉS

Valamit el kell árulnom magamról. Teljesen feladtam a reményt, hogy valaha is menő leszek. Tessék, kimondtam. Valójában felszabadító érzés, nagyjából úgy, mint amikor Leo Marvin pszichiáter halálterápiája meggyógyította Bobot – amit aztán Marvin megbánt, amikor Bob elvette a húgát feleségül. Néha eltűnődöm, nincsenek-e túl sokan a menő emberek.

Előfordult már veled, hogy azon kaptad magad: próbálsz lépést tartani a menő szomszédokkal, csak nem a házad és az autód, hanem a gyülekezeted és a prédikálásod tekintetében? Szoktad úgy érezni, hogy a menőség is egy mókuskerék? Ha a prédikálás része az elhívásodnak, szoktad úgy érezni, hogy muszáj emelni a menőség tétjét a prédikálásodban?

Nem ellenzem az eredetiséget, a vagányságot – a csúcskategóriás marketinget; azt, hogy sorozatod igen hatékony védjegyzésével keltsd fel a környezetedben élők érdeklődését, vagy bármilyen más módszert vess be, ami kapcsolatot teremt a mai generációval. Létfontosságú, hogy az igehirdetés igaz és világos legyen az ige vonatkozásában, ugyanakkor érdekesnek és időszerűnek találják a hallgatók. De hadd mondjak valamit a mai (alakulófélben levő) kultúráról: A mai nemzedék többre értékeli a tartalmat és a hitelességet bármilyen más tulajdonságnál, amit leteszel az asztalra.

Vannak barátaim a mai nemzedékből, akik rendesen leiskoláztak az elmúlt évek során. Várniuk kell rám az emelkedők tetején, amikor hegyi kerékpártúrára megyünk. Nagyon szívesen száguldoznának az úton, de ezt feláldozzák a kapcsolatért valakivel, akinek a hegyi kerékpározás során egyedüli célja az, nehogy szívrohamot kapjon. Egyik huszonéves barátom hozott létre Facebook-oldalt nekem. Én még ma sem beszélem folyékonyan a Facebook nyelvét. Ugyanez a barát aztán belépett az oldalamra és a nevemben nyilatkozott, komoly felbolydulást okozva ezzel. Közös barátaink azóta ál-Ossként ismerik. Érdekes módja ez a szeretet kifejezésének. De működött.

Fontos leckéket tanultam a barátaimtól ezeken az élményeken keresztül: A mai nemzedék számára a tartalom fontosabb a stílusnál. Az emberek, még a reménytelenül maradiak is, fontosabbak nekik a saját vágyaik kielégítésénél. Ez a nemzedék útra kelt, hogy rátaláljon a transzcendens igazságra, ami azért mégis kapcsolódik a való élethez. Gyűlölik a látszatot, de szeretik a valóságot. Gyanakodnak, ha egy prédikációról vagy istentiszteletről úgy érzik, hogy erőltetett, mesterkélt vagy retusált. Még aki nem ismeri Krisztust, az is nagyra becsüli a keresztyéneket, hogyha egyre krisztusibbá, igeibbé, szellemibbé válunk; ha egyre hitelesebben hasonlítunk Jézusra. Ezeket az értékeket mutatták be nekem a lövészárokban, ahol igazán számít.

Pál tanácsa a szolgálathoz

Amikor Pál apostol látta, hogy halál vár rá, írt még egy utolsó levelet pártfogoltjának, Timóteusnak. A 2Timóteusban olvashatjuk Pálnak hitbeli fiához intézett utolsó ismert szavait. Pál tudta: nem lesz már több lehetősége Timóteussal beszélni (vö. 2Timóteus 4,6–18). A levél záró szakasza (4,9–22) személyes gondolatok és kérések gyűjteménye. A levél fő tartalmának utolsó szakaszát a 3,1–4,8 részben találjuk. Itt olvashatjuk, mit mondott még Pál Timóteusnak, mielőtt a függöny legördült. Ha utoljára még tanácsot adhatnál a gyermekednek, mit mondanál neki?

Pál tanácsa Timóteusnak a személyes életére vonatkozóan

Pál először elmagyarázta, milyen kialakuló kultúrával kell majd Timóteusnak szembenéznie szolgálata és mindennapi élete során (3,1–9). Mondhatsz, amit akarsz a posztmodernizmusról és a mai formálódó kultúráról (jó és szükséges dolog lépést tartani a mai kultúrával), Pál fején találta a szöget 2000 évvel ezelőtt. Nincs az ember állapotában semmi modern vagy posztmodern. A mai formálódó kultúra formálódása valószínűleg akkor kezdődött el, amikor Ádám beleharapott abba a bizonyos gyümölcsbe.

Pál első kulcsfontosságú tanácsa ellenszer a posztmodernizmusra Timóteus személyes életének vonatkozásában (3,10–17). Az ellenszer az, hogy Timóteus élje meg a hitét (3,14–17). Végül is mindig ez a próba, nem? Az ember élete jól tükrözi, miben hisz.

A posztmodernizmusra úgy kell reagálni, hogy még határozottabban a Szentírás igazságára alapozzuk az életünket, mert egyedül a Szentírás nyújthatja nekünk azt a bölcsességet, amelyre szükségünk van az üdvösséghez és a helyes életvitelhez (3,15–17). Pál azt mondta Timóteusnak, hogy a Szentírás, és ne a kultúra formálja a jellemét és életvitelét. Így lehet megváltani a kultúrát. Élvezzük az életet igei szenvedéllyel! Kezeljünk mindent Isten ajándékaként ahelyett, hogy tönkretennénk magunkat, eltorzítva az életet a romlottság szintjéig (3,1–9).

Pál tanácsa Timóteusnak a prédikálásról

Pál második kulcsfontosságú tanácsa ellenszer a posztmodernizmusra Timóteus szolgálatának, különösen igehirdetésének vonatkozásában. Pál intette Timóteust, hogy előbb-utóbb szembesül majd egy olyan gyülekezettel, amelyre olyan nagy hatást gyakorol a környező kultúra, hogy elfordul a Szentírás igazságától, és elfogad egy megrontott üzenetet, amely a hallgatók gonosz vágyainak kielégítésére szolgál (4,3.4). Ezeknek a gyülekezeteknek a vezetői olyan prédikációkat mondanak, amelyekkel inkább az emberek között és nem Isten előtt tesznek szert népszerűségre (3. v.). Pál valószínűleg támogatná azt a gyülekezetet, amely szeretne kulturálisan időszerű lenni és jó kapcsolatot létesíteni az emberekkel, feltéve, hogy továbbra is azt tartják a legfontosabbnak, hogy Jézus-barát gyülekezet legyenek. Nem köntörfalazott azonban az egészséges tanítástól elforduló gyülekezettel kapcsolatban.

A posztmodernizmus ellenszere a szolgálat vonatkozásában az Ige hirdetése (4,1.2.5). Pál felsorolta az igehirdetés több jellemzőjét, és intette Timóteust, hogy ezekre figyeljen oda. Először is, Timóteusnak egy napon meg kell állnia Isten előtt, és számot kell adnia az életéről (beleértve az igehirdetését is, vö. 1. v.). Másodszor, Pál azt mondta Timóteusnak, hogy hirdesse az Igét, akár népszerű, akár nem (akár „alkalmas” az idő, akár „alkalmatlan”, 2. v. a 3. és 4. v.-re mutatva). Harmadszor, Pál biztatta Timóteust, hogy olyan üzeneteket hirdessen, amelyek felhívják az embereket, hogy hitelesebb életet éljenek Krisztusért (2. v.). Végül azt mondta Timóteusnak, hogy hirdesse az Igét „teljes türelemmel és tanítással” (2. v.), ugyanakkor legyen következetes és józan mindenben, amit tesz (5. v.).

Pál tanácsa a mai kor pünkösdi igehirdetőjének

Hogyan hangzana ma ez a tanács? Talán így? Timóteus, te Istennek dolgozol, nem embernek. Szeresd az embereket, de ne feledd: Istennek dolgozol! Mivel egyre fokozódik az ellenállás az evangéliummal szemben a társadalomban, sőt a gyülekezetben is, élj még becsületesebb és mélyebb igei hitben, mint eddig valaha! Prédikálj a Szentírásból, gondosan magyarázd el, mit mond a Biblia Jézusról és az életről! Sokan, akik nem követik Krisztust, tisztelni fognak azért, mert jó életet élsz, és őszinte vagy Jézus igazságaival kapcsolatban. Még ha soha nem is értenek egyet a Szentírás állításaival, sokan tisztelni fognak azért, mert gondosan és pontosan elmagyaráztad nekik, mit mond a Biblia. Tedd mindezt végtelen türelemmel! Legyen helyén az eszed; tartsd észben, hogy az üzeneted időnként talán népszerűtlen lesz! De akármilyen nehézségekkel kell szembenézned, te csak prédikálj tovább, Timóteus!

A mai generáció igen nagyra becsülné Timóteust, ha ő megfogadná Pál tanácsát – akár vagány és menő lenne, akár fiatal, akár öreg, vagy a kettő között. Ha szeretetében valódinak bizonyulna, és az Igazságot szólná, az igehirdetése elérné az embereket.

A mai nemzedék úton van. Ha gondosan, türelmesen hirdeted a bibliai életelveket, Isten ereje elvezeti az embereket Jézus Krisztus követésére.

Szerző: Dr. Doug Oss

Dr. DOUG OSS, a Center for Expository Preaching központ igazgatója, a bibliamagyarázat tanára az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet Theological Seminary teológiáján, Springfieldben (Missouri, USA)