Mi volt Jézus számára a férfiasság elsődleges ismertetőjegye? És erre alapozva mit tanít Jézus a keresztyén férfiaknak a pénzről, a szexről és a hatalomról?

Kérdezzünk meg egy férfit, hogyan határozná meg a sikeres életet, és válaszában nagy eséllyel szerepelni fog valamelyik a következő három tényező közül: pénz, szex és hatalom! Ha egy férfinak van munkája, szerelme, és valamilyen képessége, ami kiemeli őt a tömegből, az emberek általában sikeresnek tartják.

Persze előfordul, hogy egy ideig hiányzik az életéből egy – vagy kettő, vagy akár mindhárom – ezek közül, ám ez a hiány nem lesz hatással az önbecsülésére. Ha viszont huzamosabb ideig nélkülöznie kell valamelyik tényezőt az életéből, elkezdi megkérdőjelezni saját férfiasságát. Nem elég férfinak lenni, férfiasnak is kell lenni.

A férfiasság pénz-szex-hatalom hármas vonatkozási pontja a keresztyén férfiakra is igaz, némi korlátozással. A munka legyen becsületes, a szex maradjon házasságon belül, a képesség pedig szolgálja Isten dicsőségét! A keresztyén férfi számára ugyanakkor a pénz, a szex és a hatalom másodlagos mércéi a sikernek. A siker igazi mércéje az, hogy milyen a kapcsolata Jézus Krisztussal.

Ez azonban komoly fejtörést okozhat a hívő férfiaknak: Jézus szegény volt (Máté 8:20), nőtlen (Máté 19:12), és szolga (Máté 20:28). Ha a pénz, a szex és a hatalom mutatják meg a valódi férfiasságot, még ha másodlagos értelemben is, arra kell jutnunk, hogy Jézus több fontos szempontból sem bizonyult elég férfiasnak.

Ez a következtetés természetesen tarthatatlan. Jézus Krisztus a testet öltött Ige, az Isten Fia, a Második Ádám, az ég és a föld Ura. Ha a férfiasság általunk lefektetett vonatkozási pontjai szerint Jézus nem bizonyul elég férfiasnak, akkor a mi értékmérőnk hibás, nem az övé.

Tehát mi volt Jézus számára a férfiasság elsődleges ismertetőjegye? És erre alapozva mit tanít Jézus a keresztyén férfiaknak a pénzről, a szexről és a hatalomról?

Szükséges pontosítás

Amikor arról beszélek, mit tanít nekünk Jézus a férfiasságról, nem arra gondolok, hogy Jézus tanítása csak a férfiakhoz szólt volna. Felszólítása – „Kövess engem!” – nemre való tekintet nélkül minden embernek szól (Márk 8:34, vö. Lukács 8:1–3, 23:49).

Azt sem állítom, hogy Jézusnak nincs mondanivalója a nőiességről a keresztyén nők számára, mert van (pl. Lukács 10:38–42). Ebben a cikkben most csak azzal szeretnék foglalkozni, mit tanulhatnak Jézustól a hívő férfiak a férfiassággal kapcsolatban, ami a pénz, a szex és a hatalom kérdését illeti.

Az elsődleges vonatkozási pont

Most, hogy ezt tisztáztuk, visszatérnék az első kérdéshez. Mi volt Jézus számára a férfiasság elsődleges ismertetőjegye?

Szolgálata kezdetén Jézus így nyilatkozott: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Márk 1:15)

Ez alapján azt mondanám: Jézus szemében a siker elsődleges mércéje, hogy az ember – akár férfi, akár nő – elfogadja-e Isten uralmát az élete felett. Az igazi siker azon múlik, hogy hiszünk-e Krisztusban, aki személyében és tetteiben megtestesíti a Királyságot (Máté 7:21–23).

Ebből a szemszögből az a férfi, akinek az életében jelen van a pénz, a szex és a hatalom, nincs viszont jelen Isten Királysága, nem tudott olyan férfivá válni, amilyennek Isten szánta a férfiakat. Férfiassága világi, nem Isten szerint való, ezért nincs örökkévaló jelentősége. Ugyanakkor annak a férfinak, aki Isten Királyságát elnyerte, de hiányzik az életéből a pénz, a szex vagy a hatalom, sikerült Isten szerint való férfivá válnia, mert az élete örök jelentőséggel bír.

Ahogy Jézus mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy? Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?” (Márk 8:34–37)

Ha a férfiasság elsődleges ismertetőjegye Isten Királyságának elfogadása, hogyan él a Királyság embere a pénzzel, a szexualitással és a hatalommal? Ahhoz, hogy választ találjunk erre a kérdésre, nézzünk meg néhány történetet az evangéliumokból!

A bolond gazdag példázata (Lukács 12:13–21)

Az első történet előzménye az, hogy egy férfi szerette volna, ha Jézus latba veti befolyását az ő anyagi gyarapodása érdekében: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”

Jézus válaszában először is rámutatott, hogy semmilyen emberi felhatalmazása nincs a bíráskodásra: „Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget?”

Ezután rátért egy átfogóbb igazságra arról, milyen mélyen meghatározza gondolkodásunkat a pénz: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Mindkét válasz rámutat arra az emberi gyarlóságra, hogy a vallást sokszor kapzsiságunk igazolására szeretnénk használni.)

Jézus ehhez a második válaszhoz egy példázatot is fűzött: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje.” (Figyeljük meg, hogy a bő termést Jézus a földnek tulajdonítja és nem az ember ügyességének! Alázatra sarkalló emlékeztető ez a férfiak számára, hogy a siker bármilyen törekvésünkben sokszor rajtunk kívül eső tényezőkön múlik.)

Mivel a termés nem fért el csűrjeiben, a gazdag ember lebontotta régi csűrjeit, és új, nagyobb csűröket épített a helyükre. Majd ezt mondta magában: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!”

Isten azonban egészen másképp gondolkodott a helyzetről, mint ez az ember: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?”

Jézus a példabeszéd erkölcsi tanulságával zárta tanítását: „Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”

Jézus gondolkodása – a Királyság emberének nézőpontja – alapján az lehet „Isten szerint gazdag”, aki nagylelkű a szegényekkel. A szegények iránt tanúsított nagylelkűséget úgy mutatja be, mint a mennyei kincstárba befizetett adományt; olyan befektetés ez, amely sokszorosan térül majd meg az örökéletben.

„Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául” – mondta Jézus. „Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.” (Lukács 12:33)

Annak, hogy mit jelent igazi férfinak lenni, ha pénzről van szó – legalábbis Jézus szerint –, több köze van ahhoz, hogy mennyi pénzt adunk oda, mint ahhoz, hogy mennyire teszünk szert. A nagylelkűségünk mértéke fontosabb az előmenetelünk tempójánál. Egy keresztyén férfi kereshet annyi pénzt, amennyit csak Istentől kapott képességei és lehetőségei megengednek, csakhogy ezt a pénzt mások javára kell fordítania: elsősorban családja, majd a szegények javára (1Timóteus 5:8, 6:17–19). Nem az az igazi férfi tehát, akinek pénze van, hanem aki nagylelkűen tudja azt felhasználni.

Tanítás a válásról (Máté 19:3–12)

A második történet azzal kezdődik, hogy az írástudók a válásról kérdezik Jézust, így akarják „próbára tenni”: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”

Ahhoz, hogy megértsük Jézus válaszát, tisztában kell lennünk azzal, milyen két fő irányzat létezett abban a korban a zsidók között a válással kapcsolatban. Hillél iskolája a liberális felfogást képviselte ebben a kérdésben. Az 5Mózes 24:1-ben szereplő héber mondatot nyelvtanilag úgy értelmezte, hogy két esetben engedélyezi a válást a férfinak: ha „nem találja kedvére valónak” az asszonyt, vagy ha „valami illetlent” talál benne. Ezzel szemben a Sammáj által alapított iskola konzervatív álláspontot képviselt. Ők úgy értelmezték az 5Mózes 24:1-et, hogy az csupán egyetlen okot ad a férfinak a válásra: „ha nem találja kedvére valónak, mert valami illetlent talál benne”.

Ahelyett, hogy a héber nyelvtan szeszélyeihez illesztette volna válaszát, Jézus az 1Mózes 1–2-ben leírt teremtéstörténetre alapozta azt. „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? [1Mózes 1:27]” Majd folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté [1Mózes 2:24]. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”

Jézusnak a teremtésre alapozott érvelése a Sammáj-féle felfogás pártjára állította őt. „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.”

Ez a válasz meglepte saját tanítványait: „Ha ilyen a férj helyzete a feleséggel, akkor nem érdemes megházasodni.”

Rengetegszer elsiklunk afelett, hogy Jézus tanítványainak a házasságról és a válásról alkotott felfogása milyen mélyen férfi- és én-központú volt. Tulajdonképpen ezt mondták: „Ha egy férfi nem válhat el akármilyen oknál fogva a feleségétől, jobb, ha meg sem házasodunk.”

Tulajdonukként kezelték a feleséget, akit bármikor elhagyhatnak, ha kedvük támad. Ezzel ellentétben Jézus a legnagyobb megbecsüléssel és tisztelettel beszél a nőkről, mint akik Isten képmásának hordozói. És azt várta el tanítványaitól, hogy úgy bánjanak a nőkkel, ahogyan ő: „Nem mindenki fogadja be ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott.”

Jézus tanítványaiként mi befogadjuk ezt a beszédet, és eszerint bánunk a nőkkel.

Az, hogy Jézus a férfiakkal egyenlő méltóságot tulajdonított a nőknek is, mint Isten képmása hordozóinak, magyarázatot nyújt arra a feltűnő szabadságra, amelyet a nők – különösen a kétes hírű nők – felé való viszonyulásában gyakorolt (Máté 21:31–32, Lukács 7:36–50, János 4:1–42, 7:53–8:11).  Ha egy férfi nem énközpontú céljai eszközeként vagy szexuális vágyai kielégítésére szolgáló tárgyként tekint a nőkre, képes lesz egyenrangú felekként, barátaiként és munkatársaiként kezelni őket. Jézus így viszonyult a nőkhöz. Például egyfelől eloszlatta Mártának azt a tévhitét, hogy nőként neki a konyhában a helye, mialatt a férfiak Istenről beszélgetnek. Másfelől Máriát ugyanúgy tanította, mint a férfiakat, megerősítve, hogy „Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lukács 10:42)

Jézus a szex tekintetében is azt szeretné, ha tanítványai úgy bánnának a nőkkel, ahogyan ő. Nem várta el tanítványaitól, hogy mindnyájan cölibátusban éljenek, mint ő (Márk 1:30, 1Korinthus 9:5). Azt viszont elvárta házasságban élő tanítványaitól, hogy hűségesek legyenek házastársukhoz. És valamennyi tanítványától elvárta, hogy kerüljön minden szexuális erkölcstelenséget, akár házas, akár nem. Ráadásul azt is elvárta – mind férfi, mind női – tanítványaitól, hogy törekedjenek olyan szívbeli tisztaságra, amely egyre inkább lehetetlenné teszi a szexuális erkölcstelenséget (és egyéb bűnöket). (Márk 7:20–23)

Az ellenkező nemmel ápolt kapcsolatban az igazi férfiasság ismertetőjegye a tiszta szív.

A vérfolyásos nő esete (Márk 5:21–43)

A harmadik epizód azzal kezdődik, hogy a zsinagóga egyik elöljárója, Jairus megkéri Jézust, menjen el hozzá és gyógyítsa meg a lányát.

„A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte. Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából.”

„Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?”

Két igen figyelemreméltó eleme van ennek a történetnek. Először is az, ahogyan ennek az asszonynak megfordult a szerencséje. A 3Mózes 15:25–33 szerint ez az asszony rituálisan tisztátalannak és testileg betegnek számított. Tisztátalansága alkalmatlanná tette őt arra, hogy részt vegyen a templomi istentiszteleteken, sőt, érinthetetlenné is tette, hiszen ha valaki – főleg egy férfi – megérintette őt, az is tisztátalanná lett. Sanyarú sorsa volt tehát mind testi, mind szellemi és társadalmi szempontból. Jézus gyógyító érintése testében, szellemében és kapcsolataiban is helyreállította őt.

A második figyelemreméltó elem a történetben, hogy találkozásuk pillanatában hogyan szűnik meg a távolság a hatalommal rendelkező Jézus és a tehetetlen asszony között. A hatalom általában éket ver az erős és az erőtlen közé. Jézust azonban a hatalma még közelebb vonta a vérző asszonyhoz. Bár a tolongó tömegben minden oldalról hozzáértek, Jézus egyedül az asszony felé érezte kiáradni az erejét.

Ebből a történetből merítve azt mondanám: az igazi férfiasság ismertetőjegye az, ha a hatalmat arra használjuk, hogy sorsokat jobbra fordítsunk és a hatalom jellegéből adódó távolságot csökkentsük. A férfiaknak a legtöbb társadalomban irányító hatalmuk van a nők felett. A szociológusok ezt a jelenséget nevezik „férfi kiváltságnak”: olyan előny ez, amellyel a férfiak nemük révén rendelkeznek és nem azért, mert rászolgáltak. Használhatjuk hatalmunkat arra, hogy kőbe véssük férfi kiváltságainkat, vagy pedig arra, hogy olyan családokat, gyülekezeteket és társadalmakat építsünk, amelyek mindenkire kiterjesztik ezeket az előnyöket. Az előbbi a világ megoldása, az utóbbi az Emberfiáé, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Márk 10:45).

Az igazi férfiasság ismertetőjegye, ha hatalmunkat arra használjuk, hogy mások felé szolgáljunk.

Zárszó

Kérdezzünk meg egy keresztyén férfit, hogyan határozná meg a sikeres életet, és remélhetőleg ezt fogja mondani: „A siker azt jelenti, hogy megtérünk és hiszünk Jézus Krisztus evangéliumában, amely Isten Királysága”.

A Királyság embereként nagylelkűen fog bánni a pénzzel, törekedni fog a tiszta szívre szexualitásában, hatalmát pedig arra használja, hogy szolgáljon mások felé. Manapság, amikor annyi férfit látunk, aki visszaél a pénzzel, a szexszel és a hatalommal, óriási szükség van rá, hogy a keresztyén férfiak Isten Királyságának tagjaiként éljenek, és megmutassák a világnak a jó irányt.

És ezért így éneklünk:

„Fel, Isten embere!
Csekély dolgok helyett
Szíved, elméd és erőd
Szolgálja Istened!”

Szerző: George Paul Wood

George Paul Wood az Assemblies of God kiadványok felelős szerkesztője (Springfield, Missouri, USA)