Elég kiejteni a vezetés szót a szellemi tehetséggel megáldott vezetők kerekasztalánál, és a beszélgetés jó eséllyel azonnal arra terelődik, milyen feladatot teljesítenek a vezetők mások vezetésével. A gyülekezeti vezetők a hetük nagy részét vezetéssel töltik. Mégis, miközben igyekszünk jobb vezetőkké válni, sokszor figyelmen kívül hagyjuk a legkeményebb vezetői kihívást, amellyel valaha szembesülnünk kell: önmagunkat.1 Hajlamosak vagyunk elhanyagolni önmagunk igazgatását, mert saját magunkat sokkal nehezebb vezetni másoknál.2

Alig telik el úgy hét, hogy ne derülne ki egy-egy újabb vezetőről: alkalmatlanná vált a vezetésre. Szoktuk az ilyen bukást szexuális megalkuvásra, anyagi tisztességtelenségre, hatalomvágyra vagy gyatra vezetésre fogni. Csakhogy ezek a bukások csupán nyilvános tünetei egy sokkal mélyrehatóbb személyes kudarcnak. Ha közelebbről megvizsgáljuk a problémát, általában arra jutunk, hogy a vezető elhanyagolta a személyes életét.

Leading From the Inside Out c. könyvében Samuel Rima azt mondja: „Az, ahogyan a vezető a személyes életét irányítja, valójában mélységes hatást gyakorol arra a képességére, hogy hatékonyan végezze a nyilvános vezetést. Önmagunk vezetése szorosan összefügg a nyilvános vezetéssel.”3

Az újszövetségi szerző, Pál is tisztában volt ezzel az elvvel: „Megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9,27).4 Pál megértette: ahhoz, hogy Isten elhívása maradéktalanul megvalósuljon az életében, szüntelenül rendben kell tartania az életét.

MIÉRT FONTOS ÖNMAGUNK VEZETÉSE?

Elengedhetetlen, hogy a vezetők táplálják, igazgassák személyes életüket, és törődjenek vele. Vezetői körökben ezt nevezik úgy: önmagunk vezetése. A hatékony vezetőnek minden más terület fejlesztésénél több energiát kell saját vezetői készségei fejlesztésére fordítania.

Dee Hock vezetési szakértő véleménye szerint a vezető idejének 50 százalékát önmaga vezetésének kell kitennie.4 Mi történne, ha a gyülekezeti vezetők komolyan vennék Hock javaslatát, és hetük felét önmaguk vezetésére fordítanák? Ahhoz, hogy olyan egészséges vezetők legyünk, amilyennek Isten látni szeretne, kézbe kell vennünk a saját életünket.

JELLEMFORMÁLÓDÁS

A vezetőnek olyan fontos területekre kell összpontosítania az energiáját, mint személyiségének és adottságainak megértése, az értékrend tisztázása, erősségek és gyengeségek kiismerése, kommunikációs készségek javítása vagy hatékony időgazdálkodás. Önmagunk vezetésének tucatnyi vonatkozása van, de egyik sem olyan létfontosságú, mint a vezető jelleme. Jellem nélkül a vezető semmivel sem rendelkezik. A jellemünk határozza meg, hogy kik vagyunk. Csak akkor fogjuk tudni, hogyan növekedjünk, ha már meghatároztuk, kik vagyunk. A keresztyén vezető számára a jellem a tétmérkőzés.

A szilárd erkölcsi jellem hiánya a vezető hajótöréséhez vezet. A pénzügyi baklövéseket helyre lehet hozni. A gyatra kommunikáción lehet javítani. Ha egy vezetői döntés nem olyan eredményt hoz, amilyet a vezető ígért, az jóvátehető. A jellemhibák azonban tönkre tudják tenni a vezetőt. Az erkölcsi/etikai megalkuvásból sokszor lehetetlen helyreállni. Ha egyszer megrendül a vezetőbe vetett bizalom, az aligha nyerhető vissza. Az emberek csak olyan vezetőket követnek, akiknek az élete nagyfokú tisztességről és becsületességről tanúskodik.5

Andy Stanley egyértelműen fogalmaz: „Mindig csak egyetlen döntés, egy szó, egy reakció választ el bennünket attól, hogy leromboljuk, amit évek alatt sikerült kialakítani.”6 Húsz-harminc évi hűséges szolgálatot meg lehet semmisíteni egyetlen kompromittáló döntéssel.

Amikor lelepleződik egy vezető hibás jelleme, a probléma legtöbbször a tisztesség hiányából fakad. A tisztesség azt jelenti, hogy belül is ugyanazok vagyunk, mint kívül.

Erwin McManus a görögdinnye analógiájával jellemzi a tisztességet.7 Biztosan mindenki vett már görögdinnyét. Amikor kézbe veszünk egy görögdinnyét, nem látunk mást, csak a héját. Megkocogtatjuk, és ha kongó hangot ad, megvesszük. A pénztárnál a kemény munkával megkeresett pénzünket elköltjük egy olyan dinnyére, amelynek csak a héját láttuk. Amikor hazaérve felvágjuk, mire számítunk, mi lesz a belsejében? Dinnye. Bíztunk a dinnye integritásában. Mi van, ha felvágjuk, és banánt találunk a belsejében? Ez soha nem fordulhat elő a dinnye integritása miatt. A dinnye belül is mindig ugyanaz, mint amit a külsejével állít.

Mi a helyzet velünk? Ha valaki lehántaná a külső réteget rólunk, mit találna alatta? A bensőnkben is ugyanazt látná, amit kívül állítunk magunkról? A dinnyének van egy nagy előnye az emberekkel szemben: természetéből fakad az integritása. Az embereknél azonban nem olyan természetes a tisztesség, még a vezetőknél sem. Fejleszteni kell.

Azok a vezetők, akik gyakorolják önmaguk vezetését, nagyon is tudatában vannak annak, hogy milyen következetlenségek vannak az életükben. Ahelyett, hogy semmibe vennék ezeket, amíg kicsik, úgy döntenek, hogy összhangot teremtenek a mivoltuk és a meggyőződéseik között. Tisztában vannak azzal, hogy az életet nem lehet kis skatulyákba szétosztani. Isten egész lénynek teremtett. Azt, aki a magányomban vagyok, nem lehet elszakítani attól, aki a nyilvánosság előtt vagyok.

Vezetőként el kell döntenem, ki akarok lenni, aztán az életemet úgy kell rendeznem, hogy azzá is váljak.8 Ez nem könnyű, mert saját eszközeimre hagyatkozva azzá válok a legkönnyebben, aki nem akarok lenni. Jézus azt mondta: „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt” (Máté 16,25). Aki önmagát vezeti, annak meg kell halnia a bensőjét uraló természetes hajlamok számára, hogy azzá váljon, akinek Isten elhívta.10 Isten arra hív bennünket, hogy a bensőnkből kiindulva vezessünk – olyan vezetők legyünk, akiket az határoz meg, kik vagyunk belül, és nem az, hogy kinek tűnünk kívülről.

A gyülekezeti vezetők sokszor kapnak megtisztelő címet vagy egyéb juttatásokat, így könnyen befurakodhat az életükbe a gőg. Amikor egy gyülekezeti vezető szexuális bűn vagy hatalmi játszma áldozatává válik, annak sok esetben a gőg a gyökere. A Róma 12,3 emlékeztet bennünket: „Ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék.” Az 1Péter 5,5 pedig így int: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”

A gyülekezeti vezető úgy tud megállni szilárdan, és emlékezni arra, kicsoda, hogyha végzi a szolgáló lelkület szellemi gyakorlatát. Amikor a vezető letérdelve vagy a szolgálat kendőjével a karján szolgál, emlékezhet arra, hogy Jézus is a szolgálatban talált rá nagyságára. Jézus soha nem büszkélkedett kegyességével; rangját szolgaként találta meg. Kicsiségében vált naggyá. A kicsiség és a szolgaság talán nem kellemes szavak a vezető számára természetes módon, de Vezetőnk kellemesnek találta ezeket.

Gyengeségeink beismerése szintén remek mód a gőg kordában tartására. Sok vezető nincs is tisztában az erősségeivel és a gyengeségeivel. A gyengeség beismeréséhez biztonságérzet és alázat kell.10 Az a vezető, aki önmagát vezeti, készségesen beismeri gyengeségeit. Ahelyett, hogy táplálná a kevélységet gyengeségei takargatásával, beismeri gyengeségeit, kézben tartásukhoz pedig segítséget kér olyanoktól, akik azon a téren erősek.

JELLEMÜNK MEGÓVÁSA

A gyülekezet vezetőjének mindenképpen uralkodnia kell saját maga fölött, mert nagyon magas a tét. Az üzleti világ vezetői esetében ez pénzkérdés. A gyülekezeti vezető esetében pedig a jövendő szolgálat és az örökkévalóság múlik rajta. Bármilyen szomorú is azt látni, ha egy üzleti vagy politikai vezető saját hanyagságának áldozata lesz, mindig magasabb az ár, ha egy gyülekezet vezetőjéről van szó.

Pat Williams Krisztus-követő, aki az Orlando Magic kosárlabdacsapat elnöke, hat ötletet sorol fel jellemünk megóvásához.11 Ez a hat irányelv hasznos modellt képez az olyan gyülekezeti vezető számára, aki szeretné igazán jól vezetni önmagát.

1. Szánjunk időt a rendszeres elmélkedésre, testünk és lelkünk megújítására! Sok gyülekezeti vezető olyan szédületes tempót tart a szolgálatában, hogy alig marad ideje saját magára. Jézus példát mutatott a lélek megújítására, mert rendszeresen otthagyta a sokaságot, hogy időt töltsön kettesben az Atyával. Aki önmagát vezeti, az rendszeresen időt szakít arra, hogy imádkozzon, naplót vezessen és olvasson. A szépen rendben tartott szívnél jobb ajándékot nem is adhat a vezető a követőinek.

Ezenfelül a vezetőnek a testéről is gondot kell viselnie. Sok pásztor számára vakfolt a testi egészség. A Biblia kihívást intéz felénk arra, hogy testünkkel is Istent dicsőítsük (1Korinthus 6,20). A jó egészség ad energiát és kitartást ahhoz, hogy aktívan törekedjünk az Istentől kapott elhívásunk betöltésére. Minden vezető életviteléhez hozzá kell tartoznia a helyes táplálkozásnak és a rendszeres testmozgásnak.

2. Amikor etikai választás vagy kísértés elé kerülünk, gondoljuk át, milyen példát mutatunk másoknak! Gondoljunk arra, milyen sokan figyelnek bennünket – gyermekeink, barátaink, mentoráltjaink és a gyülekezeti tagok! Hogyan fog hatni rájuk a döntésünk? A gyülekezetvezetéssel együtt jár az erkölcsi tekintély szent ajándéka.13 Ezt azonban egyetlen szempillantás alatt elveszíthetjük. Amikor bekopogtat a kísértés, kérdezzük meg magunktól, hogy megéri-e engedni neki, ha ezzel megsebezzük azokat, akik felnéznek ránk!

3. Legyen néhány megbízható barátunk, aki felelősségre vonhat! A magányos farkasoknál sokkal inkább fennáll a kiégés kockázata, mint azoknál a vezetőknél, akik számonkérést biztosító kapcsolatban vannak. Önmagunk vezetése olyan nagy feladat, hogy egyedül képtelenség elboldogulni vele. A vezetőnek fel kell kérnie néhány embert, akit jól ismer, akiben megbízik, hogy rendszeresen jelentkezzen nála és tegye fel a kényes kérdéseket. Mindannyian olyan sokat tudunk hazudni magunknak, hogy a végén elhisszük a saját hazugságainkat. A barátokat már nem olyan könnyű átverni.

4. A tisztesség legyen a legfontosabb, ne az imázs! Az a vezető, aki ápolja a lelki életét, rendszerint felül tud emelkedni az olyan élethelyzeteken, amelyek egyébként lehúzhatnák. Dr. Robert Terry, a Reflective Leadership c. könyv szerzője jegyzi meg: „Saját magunkkal kapcsolatban a legnagyobb kihívást a hitelesség jelenti – hogy igazak és valóságosak legyünk saját magunkban, kapcsolatainkban, a világban.”13

5. Mélyítsük el a hitünket! Krisztus követőiként hisszük, hogy Isten Szellemének van hatalma szellemi változást munkálni az emberek szívében. A jellemformálás túlságosan nehéz feladat ahhoz, hogy Isten Szellemének bevonása nélkül elvégezzük. Ha ápoljuk a kapcsolatunkat Krisztussal, és ráhangolódunk az Ő Szellemére, folyamatosan ráhagyatkozunk arra, hogy Isten cselekedjen az életünkben. Minél mélyebbre merülünk Isten szeretetébe, annál inkább elmélyül mások iránti szeretetünk, és annál nagyobb védelmet tapasztalunk a gonosszal szemben.

6. Számoljunk le határozottan, megalkuvás nélkül a jellemhibákkal és rejtett bűnökkel! Minden vezetőnek van sötét oldala. Van, aki az emberek tetszését keresi. Mások a saját nevüket akarják fényezni. Van olyan, akinek a haraggal akad gondja, netán hajlamos a társfüggőségre. Az ilyen problémák kihatnak a vezető vezetési képességére. Bill Hybels felteszi a kérdést a vezetőknek: „Kinek a feladata feldolgozni és megoldani belső ügyeinket, hogy a mi szemetünk ne legyen káros hatással a gyülekezetünkre? A tiéd. És az enyém.”14 A szellemi vezetőnek rendbe kell hoznia ezeket. A gyülekezetünk jövője ezen múlik.

ZÁRSZÓ

The Next Generation Leader c. könyvének utolsó lapján Andy Stanley feltesz egy remek kérdést: „Milyen apróság van jelenleg az életemben, amely esetleg nagy dologgá nőhet?”15A gyenge jellem nem a semmiből bukkan elő. Kicsiben kezdődik – annyira, hogy sokszor alig észrevehető. Ez a kicsi, korábban észrevehetetlen dolog idővel óriásivá válik, és irányítja a vezető életét. Ahogyan a rák esetében, a gyenge jellemet is akkor érdemes eltávolítani, amikor még „apróság”.

Isten az ő végtelen bölcsességében úgy döntött, hogy a gyülekezet jövőjét a vezetők kezébe teszi. Egyértelmű elvárásokat fektetett le ehhez. Arra vágyik, hogy rendkívüli vezetők legyünk. Azt szeretné, ha csiszolgatnánk vezetői készségeinket, hatékonyan kommunikálnánk, és jól igazgatnánk a csapatunkat. De mindenekelőtt arra vágyik, hogy vezetői mesteri módon elsajátítsák önmaguk vezetésének művészetét.

Jegyzet

  1. Bill Hybels: Légy bátor, és vezess! (Debrecen: Új Remény, 2004), 208.
  2. Dee Hock: “The Art of Chaordic Leadership,” Leader to Leader 15 (2000. tél): 20–26. Letöltés: http://www.pfdf.org/leaderbooks/L2L/winter2000/hock.html, 2005. április 13.
  3. Samuel D. Rima: Leading From the Inside Out: The Art of Self-Leadership (Grand Rapids: Baker Books, 2000), 27.
  4. Hock.
  5. Hybels, 216.
  6. Andy Stanley: The Next Generation Leader: Five Essentials for Those Who Will Shape the Future (Sisters, Ore.: Multnomah Publishers, 2003), 119.
  7. Erwin R. McManus, Uprising: A Revolution of the Soul (Nashville, Tenn.: Thomas Nelson Publishers, 2003), 70.
  8. Uo., 81.
  9. Pat Williams és Jim Denny: The Paradox of Power: A Transforming View of Leadership (New York: Warner Books, 2002), 98.
  10. Stanley, 22.
  11. Williams és Denny, 125.
  12. Stanley, 117.
  13. Williams és Denny, 127.
  14. Hybels, 220.
  15. Stanley, 132.

Szerző: Eric Rust

ERIC D. RUST, az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet Cedar Hills Church gyülekezetének vezető pásztora, Sandpoint (Idaho, USA)