Nemrégen így szólt hozzám egy szolgálattevő:

– Nem igazán tudunk rájönni, mi a titka annak, hogy megértessük az emberekkel, micsoda terheket cipelünk, hogy aztán a szolgálatunkba fektessenek be…
– Szoktál arról beszélni, hogy Isten megáldja őket az elvetett magért? – kérdeztem.
– Természetesen nem – vágta rá egyből, – nem akarom manipulálni őket!

Nem akartam vitatkozni, tehát megkérdeztem az illetőt: hiszi-e, hogy a tevékenysége Isten szerint való.

– Igen, persze! – hangzott a válasz. Majd arról érdeklődtem, hogy úgy érzi-e, hogy Isten elhívta arra a szolgálatra. A válasz ismét határozott igen volt.

– Akkor nem manipulálod az embereket – nyugtattam meg. – Az igazságot hirdeted. Ha hagyod, hogy úgy adakozzanak az Úr munkájára, hogy közben nem várják Isten áldását, akkor ezzel ettől az áldástól fosztod meg őket!

Ha a hívő ember odaadja az idejét, tehetségét, kincseit Isten királysága ügyéért, és mindezt helyes motivációból teszi, akkor természetesen meglesz a hozama!

Van, aki leköti a bankban tartott pénzét, de panaszkodik, hogy túl kicsi a kamat – a maximumot szeretné kihozni a lehetőségekből.

Azt is mondhatjuk, hogy Isten nem bank.

És ez igaz. Az Úr sokkal magasabb kamatot fizet annál, amit bármelyik földi pénzintézettől kaphatsz.

A hűség gyümölcsei

Bízom benne, hogy tisztában vagy vele: mennyei Atyád vágya, hogy minden – szellemi, testi, anyagi – területen sikeres legyél.

Nézd csak, mit ír János apostol keresztyén barátjának, Gájusznak:

„Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.”

3János 1:2

Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy milyen erőteljes igevers ez. A teljes jelentőségét viszont csak akkor érthetjük meg, ha tovább olvasunk:

„Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”

3–4. vers

A hűség Isten áldását vonja maga után. A galatáknak így ír Pál: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Levelében János megdicséri Gájuszt, az Úr szolgáját, mert igazságban jár. Benne lakott az Isten igéje. Majd hozzáteszi:

„Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is…”

3János 1:5

Az Ige útmutatásának való engedelmesség és életének megosztása másokkal – ez a két dolog hozta el számára a teljes bővelkedés áldását.

Tulajdonképpen ezt mondja János:

– Gájusz, hallottam hírét, hogyan viselted a barátaid gondját, hogyan osztottad meg a lényeget velük, ezért jogosan számíthatsz Isten áldására!

Micsoda tökéletes példakép számunkra is!

Az adakozó jutalma

A Filippibeliekhez írt levél 4. fejezete az egyik kedvenc részem az Újszövetségben. Pál apostol így bátorít bennünket:

  • Örüljetek! „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4)
  • Legyetek szelídek! „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!” (5. vers)
  • Legyetek hálásak! „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (6. vers)
  • Legyen Isten békessége a védelmetek! „És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (7. vers)
  • Gondolkodjatok helyesen! „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (8. vers)

Ez már elegendő ahhoz, hogy egy nagy „Hallelúját” kiáltsunk! Ezután Pál két igen fajsúlyos kérdést feszeget: (1) vagyon és szegénység, valamint (2) adás és elfogadás.

„Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van” (11. vers) – írja Pál a filippibeli híveknek.

Az „elégedett” kifejezés ebben a kontextusban azt jelenti, hogy a szív, a lélek belső állapota alapján a külső körülményektől függetlennek lenni. Pál megtanulta, hogy a benne lévő Szent Szellemre hagyatkozzék, ne a külső helyzetre.

Kedves barátom, meg kell értenünk ezt az igazságot, mert csak így láthatjuk meg a vetés és aratás igazi alapelvét. Amikor ez az igazság az életed részévé válik, többé nem kell megfáradnod a jó cselekvésében.

Így folytatja: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt.” (12. vers)

A helyzettől függetlenül Pál soha nem feledkezett meg arról, kié is ő.

Pál számára lényegtelen volt, hogy kap-e anyagi áldást, vagy sem. Tudta, hogy Isten a forrása.

Ezért mondta ki bátran:

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.”

13. vers

Megdicséri a keresztyéneket, hogy közösséget vállaltak vele a nyomorúságában, majd így folytatja:

„Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Makedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget, csak ti egyedül”

15. vers

Arról az időszakról beszél, amikor szükséget szenvedett, a filippiek pedig többször is anyagi támogatást küldtek neki. Majd Isten Szellem által ihletve hozzáteszi ezeket a szavakat:

„Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra.”

17. vers

Pál ilyesmit mond ezzel:

– Az volt a vágyam, hogy a lelkek megmeneküljenek, az életük megváltozzék, ti pedig adakoztatok – de nem azért, mert nem volt élelmem és ruhám, hanem mert azt akartátok, hogy az evangéliumot hirdethessem. Ezt pedig csak úgy tudom megtenni, ha a szükségeim betöltetnek.

Ki kapja a dicséretet? Az adakozó! (17. vers)

Végül Pál arról beszél, hogy a filippiek adománya megsokszorozódott. „Megvan mindenem” – írja, „miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként.” (18. vers)

Az Úr ugyanazt teszi majd a filippiekkel, amit Pállal is tett: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” (19. vers)

A másokkal tett jó dolgokat Isten visszaadja neked. „Ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad” – állítja a Szentírás (Efézus 6:8).

Ennél jobb ígéretet nem találsz!

Engedd el!

Sokan mondogatják, hogy „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket”, de nem igazán értik, mit is jelent ez. Akár ezerszer is elismételheted ezeket a szavakat, de ha nem engeded el és nem veted el a földbe a magot az evangéliumért, akkor az Úr nem válaszol.

Hadd bátorítsalak, hogy ne hagyd abba Pál szavainak az olvasását, amíg át nem járja az egész lelkedet! Olyan kulcs ez, amely megnyitja Isten áldását az életedben.

Két okból támogatja a gyülekezetünk a missziót és az egyéb szolgálatokat: az Úr a fogadó fél szükségleteit is és a mi szükségleteinket is betölti. De ha – egyéni vagy gyülekezeti szinten – ragaszkodunk ahhoz, amink van, és nem akarjuk elengedni, Isten Igéje szerint stagnálni fog az életünk.

A gonoszok gazdagsága

Amikor erről a témáról beszélek, valaki mindig megkérdezi, hogy mi a helyzet azzal, aki nem Istent szolgálja, és mégis hatalmas bőségben él. Ilyenkor általában Dávid 1. zsoltárához irányítom az illetőt:

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.”

Zsoltárok 1:1–6

Nem jó arra pazarolnom az időmet és az energiámat, hogy ilyen vonatkozásban – feleslegesen – aggódjak az istentelen ember dolgain, mert valójában a zsákutcában hajt befelé az illető. Mindennek megvan az ideje, és Isten azt mondja, hogy ne aggódj az istentelen felől, mert az útja a semmibe vész. Az ideje gyorsan lejár…

Ha jó (Isten szerint való) földbe vetsz, eljön majd az aratás ideje, amely örökkévaló lesz.

Az elszámolás napja

Valahogyan feliratkoztam egy rádiós prédikátor hírlevelére. Az illető heves kirohanásokat intézett azok ellen a „hites” igehirdetők ellen, akik szerint Isten áldást, bővelkedést tervezett a gyermekei számára. Még egy könyvet is kiadott erről. Ugyanakkor az egyik hírlevelében ezt írta: „Imádságos szívvel gondold át, hogy tudod-e 20 dollárral támogatni a szolgálatunkat, mert máskülönben a műsort nem tudjuk fenntartani.”

Miért vessek magot olyan valaki szolgálatába, aki nem hisz a vetés és aratás alapelvében? És ami még hihetetlenebb a rádiós igehirdetővel kapcsolatban: luxuskörülmények között él, magánrepülővel jár. Nem akarta, hogy más bővelkedjék – megelégedett azzal, hogy ő megtehette… De eljön az elszámolás napja.

Sajnos beszivárgott az a mentalitás az egyházba, hogy ne várjunk semmit cserébe Istentől, amikor adakozunk. A mennyei Atyánk másképp gondolkodik. Így szól: „Ha adakozol, újra fel kell, hogy töltselek, mert csak kevesen támogatják a munkámat.”

Ne felejtsd el: „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek” (Példabeszédek 28:27).

Cselekedj a hited szerint

Hiszem, hogy Isten Krisztus egész testét meg akarja áldani. Ha jól látom a Cselekedetek könyvében, az őskeresztyének eladták mindenüket, a szükségben lévőket pedig megsegítették. A gyülekezet megerősödött. (Cselekedetek 2:44–45)

Látjuk, mit jelent ez? Áldozatkészségük miatt a gyülekezetben mindenkinek lett tető a feje fölött, étel az asztalán és ruhája, amit hordhatott, az evangéliumot pedig együtt terjesztették.

Drámai szemléltetése volt ez a vetés és aratás alapelve és a zsoltáros által leírt igazság működésének:

„Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”

Zsoltárok 37:25

Íme, azok gyümölcse, akik osztoztak a közösségben és Isten magasztalásában. Az egész nép kedvelte őket, „az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Cselekedetek 2:47)

Amikor elengeded a számodra fontos dolgokat, akkor olyan hitvallást teszel, amelyet Isten is hall és lát. Mérték nélküli aratást ad.

Kevés vagy sok?

Nem csak az a fontos, hogy mit vetsz el, hanem az is, hogy miként teszed ezt.

Tetszenek Bunyannak, „A zarándok útja” c. mű írójának a szavai: „Volt egy ember, bolondnak mondták: sokat adott, még több várt rá.”

Ez bibliai!

Hadd irányítsam a figyelmedet egy fontos szakaszra:

„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«. Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: »Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.« Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.”

2Korinthus 9:6–10

Ebből a szakaszból sokan a „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében” mondatra összpontosítanak; nem akarják tudomásul venni, hogy az Úr mondja azt is, hogy „aki szűken vet, szűken is arat”.

Isten alapelveit nem hagyhatjuk figyelmen kívül – mégis nagyon sok jószándékú hívő ember pontosan ezt teszi.

Idézhetjük az Igét, hogy „ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róma 10:9) és „akik pedig befogadták [Jézust], azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” (János 1:12).

Ellenben, ha azt tanítjuk, hogy amikor Isten akaratának megfelelően adakozol, elvárhatod, hogy Ő meg is áldjon, akkor tévtanítónak kiáltanak ki.

Vajon Isten nem azzal a tudattal adta oda a Fiát, hogy aki befogadja Őt, az visszatér az Atya családjába? Azért adott, hogy azután kaphasson is, a Biblia pedig arra bátorít, hogy olyanok legyünk, mint Ő. „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei” (Efézus 5:1).

Ha olyan szeretnénk lenni, mint az Úr, akkor úgy kell cselekednünk, ahogyan Ő teszi.

Úgy szerette Isten a világot, hogy a Fiát adta, azt várva, hogy ebből aratás lesz!

Te mit szeretnél aratni?

A vetés és aratás törvénye egyetemes – szentekre és bűnösökre egyaránt vonatkozik.

Pál apostol így fejti ki:

„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.”

Galata 6:7–8

Ha most azt gondolod, hogy ez az üzenet csak a pénzre vonatkozik, akkor helytelen következtetésre jutottál. Ez az igeszakasz arról szól, hogy ha szigorúan személyes haszonszerzés céljából, testies vággyal vetsz, akkor pusztulást aratsz. A hozzáállás számít. Ne keresd hát a kifogásokat, hogy az életedben miért nem bontakozik ki a nagylelkű, szerető Isten teljes terve. Kezdj el Szellem szerint vetni, és legyél kész az örök élet learatására!

A cikk a „Significant Seed – Perpetual Harvest” c. könyv alapján készült.
Copyright ©2005 Rick Thomas.
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva!

Szerző: Rick Thomas

Rick Thomas az Abundant Life Christian Center gyülekezet vezető pásztora (Margate, Florida, USA). Nemzetközileg elismert pásztor-tanító és konferenciaelőadó