Ha kinyitod a Bibliát, és úgy ásol a mélyére, mint egy régész az ásatáson, akkor elrejtett kincseket fedezhetsz fel. Velem is újra és újra megtörténik.

Az egyik drágagyöngy, amire ráleltem az volt, hogy Isten Igéjének igazságát szellemre, lélekre és testre egyaránt alkalmazhatjuk. Nem csak egy vagy két dimenzióra, hanem mindháromra! Ha nem értelmezhető mindhárom valóságban, akkor nem is igazság, tehát félreértelmeztem a Szentírást.

A szellemi valóságban végbemenő dolgok irányítják a természeti valóságot, így ha valami igaz szellemben, akkor az igaz testben is.

Hallottam már olyan érvelést hívő emberektől, hogy „Nos, szellemben már meggyógyultam, de testben még nem. Fokozatosan fog majd kibontakozni!”

Nem tudom, hogyan juthat valaki ilyen álláspontra Isten Igéje alapján. Inkább emberi tanításról van szó.

Itt van egy másik kérdés is, amelyet gyakran feltesznek nekem:

– Pásztor, olyan sok jó embert ismerek, aki szenvedő beteg. Nem járnak abban a győzelemben, amelyben járniuk kellene. Miért?

A kérdés természeti síkról közelít, de a válasz természetfeletti.

Ha mag formájában már tiéd a bővelkedés, akkor a holnap ellátmánya abból nőhet ki, ami már a kezedben van. Csodás folyamat ez!

Már ott vagy!

Miért van az, ha valaki nem él abban a gyógyulásban, bőségben, nyugalomban, áldásban, amelyet Krisztus lehetővé tett számunkra? Fel kell ismernünk, hogy a holnapi aratás azzal kezdődik, amivel ma rendelkezünk. Ezt a magot pedig befogadó talajba kell elvetnünk.

Nem várhatok a jövő hónapra, évre, csak hogy valami konkrét dologgal kapcsolatban gyakoroljam a hitemet – már ma cselekednem kell!

A legtöbben addig halogatnak, amíg nyakig nem merülnek egy-egy problémába, és csak ez után kezdik el a hitüket gyakorolni. Ez nem vall teljes mértékű bizalomra Isten dolgai iránt; csupán irgalomért esdekelnek, hit helyett félelem van az életükben.

Ne felejtsd el: nem a félelem, hanem a hit készteti Istent cselekvésre!

Egy férfi már három hete nem dolgozott, amikor hirtelen észbe kapott, hogy egy hét múlva esedékes lesz a havi hiteltörlesztése. A negyedik hét elején elkezdett munkát keresni, jajgatott, panaszkodott:

– Istenem, miért?! Miért?! Segítened kell! Segíts, kérlek!

A férfinak már az első héten, nem az utolsón kellett volna hitben járnia.

Itt az idő!

Ne várd meg, míg krízishelyzetbe kerülsz – higgy Istenben, cselekedj úgy, ahogyan az Ige tanít.

Amid van, már most rendelkezik azzal a lehetőséggel, potenciállal, hogy bőséges aratást eredményezzen.

Vesd el még ma – hívj fel, keress meg valaki, akár adj neki ajándékot! Az termékenyíti meg a lelki-szellemi magot, amit a látható világban teszel. Szétválaszthatatlan kapcsolatban állnak egymással. A késlekedéssel, habozással a holnapot teszed kockára.

Ha az életed útját azzal a hozzáállással járod, hogy „Ha valaki kedves lesz hozzám, akkor majd én is így viszonyulok”, akkor hosszú éveken át magányos leszel, és azon tűnődhetsz majd, hogy miért nincsenek barátaid. Ez a világi megközelítés.

Legyél a „ma” embere!

Kezdheted azzal, hogy elmondod: „A holnapom ellátása attól függ, hogy mit teszek ma a kezemben lévő maggal.”

Ezek nem üres szavak. Isten örökkévaló törvényszerűségére alapoznak.

Mit látsz?

Lehet, hogy a megoldás közelebb van, mint hinnéd. Csomagold a magot gyermeki hitbe, és vesd bele a szükség földjébe.

A vetés és aratás isteni törvénye szellemi alapelvbe ágyazott fizikai igazság.

Mózes 1. könyvétől a Jelenésekig semmi olyan nem történt a fizikai világban, amely nem volt elrendelve a szellemi világban. Ha nem a láthatatlanban gyökeredzik, akkor nem is válik fizikailag láthatóvá.

Dótánban Elizeust hatalmas ellenséges sereg vette körül, támadásra készen. Elizeus szolgája félelemtől reszketve kérdezte: „Jaj, uram! Mit tegyünk?” (2Királyok 6:15)

„Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” – válaszolta Elizeus (16. vers), majd így imádkozott: „Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” (17. vers)

Isten megnyitotta a szolga szemét, aki így meglátta, hogy „tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal” (17. vers).

Miből adódott ez a drámai különbség? A szolga szellemi szeme megnyílt. Életében először fizikailag is látta Isten haderejét: az angyalokat, Isten seregét.

Nem azért került a mennyei sereg oda, mert a szolga szeme megnyílt – egész idő alatt ott voltak!

Az Újszövetségben Pál apostol írja: „…Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Korinthus 4:18)

Mi a helyzet a szükségeinkkel?

A vetés és aratás fizikai, látható dolog, de mivel Isten rendelte el, szellemi alapelv is egyben. Maga a Teremtő hozta létre.

Jó ha tudatosítjuk, hogy nem a szükség hozza el az aratást. Van, aki csak akkor vet, amikor már reménytelen helyzetben van. Valójában nem a szükség határozza meg a dolgokat, máskülönben India lenne a legáldottabb ország a földön. Az afrikai éhínségeket nézve Etiópiában vagy Szudánban számíthatnánk aratásra.

Értsd meg, kérlek, hogy Isten Igéje szerint a szükség nem bűn, de utálatos az Úr előtt, ha nem teszünk vele kapcsolatban semmit.

Te magad lehetsz az a mag, amely újra élettel tölti meg azt, aki miden reményét elvesztette. Isten Igéje azt ígéri, hogy „ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:10–11)

A Biblia állítása szerint „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4:17)

Ne felejtsd el, csak Isten változtathatja az éjszakát nappallá.

Ki a felelős?

Hogy ki vagyok ma, és kivé válok holnapra, attól függ, milyen magot vetek, és milyen magot kapok. Az határozza meg az életemet, hogy miről mondok le, és mit vetnek mások az életembe.

  • Nem hibáztathatom a társadalmat.
  • Nem hibáztathatom a kormányt vagy a gazdasági helyzetet.
  • Nem hibáztathatom a szüleimet vagy a testvéremet.
  • Nem hibáztathatom Krisztus testét.

Emlékszem egy tizenéves srácra a gyülekezetünkben, aki mindig nagyon nagy tehetséggel került slamasztikába. Számára minden egyes esetben más volt a hunyó. Soha egyetlen kedves szót sem tudott másokról mondani. Próbáltam óvatosan hatni rá, hogy megváltozzon a viselkedése, majd végül behívtam, és ezt mondtam neki: – Hallgass ide, fiatalember! Katasztrófa lesz a vége, ha nem változtatsz a negatív dolgaidon!

– Ezt hogy’ érted? – kérdezte.
– Ha nem kéred meg Istent, hogy változtassa meg a lelkületedet, akkor sehogy sem fogsz tudni beilleszkedni a fiatalok közé, mert mindenért mást okolsz, amit teszel. Nem vállalod magadért a felelősséget.

Imádkoztam, hogy ragadja meg Isten a figyelmét.

A fiatalember a zűrzavar magjait vetette el maga körül, én pedig attól féltem, hogy le is fogja aratni annak nyomorba döntő gyümölcsét.

Három mag

A vetés és aratás törvénye sokkal több, mint hogy a gyülekezetben adakozáskor bedobunk valamit a kosárba. Hadd szolgáljak három példával:

1. Az ima mag.

Isten királyságába vetünk, amikor lényünk legmélyéből, négyszemközt beszélgetünk a Királlyal.

Két okból imádkozunk: (1) az Atyát imádjuk és közösségünk van vele, és (2) a szükségeink betöltését kérjük tőle. Hála Istennek, nem egyirányú kommunikációról van szó. Ő is szól hozzánk, válaszol az imáinkra – és ez az egész folyamat a vetés és aratás törvényére épül.

A Zsoltárok 91:15-ben Isten ezt ígéri: „Ha kiált hozzám, meghallgatom”.

A Hegyi beszédben Jézus pedig ezt mondja: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” (Máté 6:6)

2. Isten Igéjének tanulmányozása mag.

Lehetetlen, hogy úgy fektess időt a Szentírás tanulmányozásába, hogy ne arasd le később a gyümölcsét.

Minden cselekedetünknek megvan a – pozitív vagy negatív – következménye. Ezért mondja Dávid, hogy „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok 119:11)

Ha a kísértéssel és a bűnnel harcolsz, ne futkoss a szellemi hősök után, hogy hatalmat vegyenek a gonosz szellemen. A megoldás karnyújtásnyira van: Biblia a neve.

Kezdd el szóról szóra, versről versre, fejezetről fejezetre haladva bőségesen Isten Igéjébe áztatni életed minden területét. Dicsőséges aratást termő magokat vetsz így el!

Isten a következőt parancsolja, és ígéretet is fűz a parancshoz:

„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.”

Józsué 1:8

3. A hitvallás mag.

Szellemi „letétet” helyezel el annak az életében, akivel a hitedet megosztod, miközben magad is részesülsz benne.

Isten aratásában dolgozunk, Ő pedig azt várja el tőlünk, hogy hűségesek legyünk.  Például, Pál apostol az evangélista munkáját végezte, a helyi gyülekezetben pedig voltak olyan vezetők – ilyen volt például Apollós –, akik a megtérőket gondozták. Ezért olvassuk Pál tollából, hogy „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést” (1Korinthus 3:6), majd később: „Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan” (8. vers).

Ne add fel!

Egyszer ezzel keresett meg egy asszony:

– Már hat hónapja teszek bizonyságot a szomszédomnak, de úgy tűnik, hogy abszolút nincs semmi eredménye. Nagyon kikészít. Olyan, mintha csak magamnak beszélnék, inkább feladom!

Lehet, hogy te is ilyen helyzetben vagy.

Ideje új nézőpontból nézni a dolgokat! Nem falra hányt borsó, amit mondasz. Isten akaratát cselekszed, és ezzel magot vetsz.

Mire bátorít Pál?

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.”

Galata 6:9

Ahogyan egy csecsemő sem születik meg a fogantatás pillanatában, az elplántált mag kifejlődéséhez is idő kell. De egyszer elérkezik a „maga ideje” is!

Nem szabad belefáradnunk az időnk, tehetségünk, pénzünk, energiánk odaszánásába, még ha úgy is érezzük, hogy erőfeszítéseink meddő talajba hullanak. Isten Igéje arra tanít, hogy életre kel, amit elplántálunk. Jézus szavaival:

„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”

János 12:24

A Krisztusról szóló bizonyságtétel része annak a nagy aratásnak, amelyről Ő olyan sokat beszélt.

„Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”

Máté 9:37–38

Rám gondolt, és Rád!

A cikk a „Significant Seed – Perpetual Harvest” c. könyv alapján készült.
Copyright ©2005 Rick Thomas
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva!

Szerző: Rick Thomas

Rick Thomas az Abundant Life Christian Center gyülekezet vezető pásztora (Margate, Florida, USA). Nemzetközileg elismert pásztor-tanító és konferenciaelőadó