A világunkat jelenleg sújtó problémák nagy része a rossz sáfárságból fakad. Nem vettük komolyan, amit Isten ránk hagyott, vagy nem éltünk vele megfelelően.

Amikor Isten megteremtette a férfit és a nőt, megáldotta őket, és ezt mondta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” (1Mózes 1:28)

Hová vezetett uralmunk? Milliók szenvednek háborúktól, éhínségtől, szegénységtől.

Mi magunk sem élünk felelősségteljesen, hiszen többet vetettünk testünknek, mint szellemünknek, most pedig csodálkozunk, hogy miért uralkodik mindenhol zűrzavar.

Döbbenetes, hogy az embereknek csak Isten ajándékai kellenek, de nem akarnak a szövetség szerint élni, inkább a maguk feje után mennek.

Egyszer megkérdeztem a szószékről:

– Ki akarja látni Isten munkáját az életében?

Mire minden hívő azt felelte:

– Én, Uram!
– Ki szeretné, hogy Isten Szelleme erőteljesen jelen legyen vele?
– Ámen! – kiáltotta a gyülekezet.
– Ki szeretné, hogy jelek és csodák áradjanak rajta keresztül?
– Én, én!
– Akarjátok, hogy Isten áldásai fizikailag és kézzelfoghatóan is megnyilvánuljanak?
– Igen, Uram!
– Ki hajlandó Isten előtt szent és feddhetetlen életet élni?
– Ezt még átgondoljuk, Uram.

Haboznak és késlekednek megtenni, ami aratásuk kulcsa lenne. A Biblia kijelenti : „Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)

Mindannyian szeretnénk a menyegzőn lakomázni, Isten azonban egyre csak ezt kérdezi: „Mit csináltál azzal, amit rád bíztam? Hogyan gondozod a magot?”

Nézzük most át a vetés tíz szabályát!

1. A vetésnek és aratásnak mindennapjaink részévé kell válnia.

Ne alkalmi gyakorlatként tekintsünk rá, amellyel rávehetjük az Urat, hogy megáldja vállalkozásunkat vagy családtagunkat, hanem váljon a hét minden napját, a nap minden óráját meghatározó életstílussá!

A természetben minden tettünkre érkezik valamiféle válasz. Newton harmadik törvénye szerint minden akcióra érkezik egy azonos erejű, de ellentétes irányú reakció.

Az aratás isteni törvénye érvényben marad, amíg világ a világ.

Ezért aztán fel kell vennünk a ritmust, be kell állnunk a mintába: jó magot vetünk, tápláljuk a növényt, és learatjuk a termést, sáfárságunk, életstílusunk automatikus eredményeként.

2. Minden kiejtett szavunk elvetett mag.

Ami kijön a szánkon, nem csak szívünk állapotáról tanúskodik, hanem életünk menetét is meghatározza.

Szavaink segítenek vagy akadályoznak, áldanak vagy átkoznak, gyógyítanak vagy ártanak, ahogy az Ige mondja: „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” (Példabeszédek 18:21)

Remélem, értjük, hogy amit ma teszünk, egyenesen következik abból, amit tegnap, a múlt hónapban vagy évekkel ezelőtt mondtunk. Ezt indította útjára az Úr a kezdet kezdetén: szólt, és a világ létrejött.

Isten nem csak a teremtett világ felett, hanem nyelvünk felett is hatalmat adott!

Ha ma igazsággal, hittel, a Szent Szellem vezetése alatt szólunk, azzal olyan magot vetünk, amelyet Isten is megáld.

3. Folyamatosan várjuk az aratást!

Találkoztam olyanokkal, akik azt állították, már várják az aratást, mégsem ez látszik rajtuk. Ha valami szerencsétlenség történik, így reagálnak: „Tudtam, hogy ez lesz!”

Egyértelmű, hogy nem a megfelelő gyümölcsökre vártak!

Barátom, a negatív tapasztalat sosem normális.

Már általános iskolában megtanultam, hogy ha megütöm az osztálytársamat, ő valószínűleg vissza fog ütni.

Ismétlem, a hatás-ellenhatás törvényéről beszélünk. Át kellett gondolnom, milyen „magokat vetek el” annak érdekében, hogy felülkerekedhessek a nagyobb srácokon is.

„Látnunk” kell magunk előtt az áhított eredményt, de számolnunk kell azzal is, milyen áron kapjuk meg. Csak nézzünk fel! „Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.”

János 4:35

4. Jegyezzük meg, hogy az aratás törvénye Isten igazsága, nem a mienk!

Vannak, akik szívesen előírják, milyen szabályok betartásával gyűjthetjük be Isten áldását. Megmondják, milyen magot vessünk, milyen földbe, sőt, azt is, milyen időbeosztás szerint vessünk és öntözzünk. Aztán csak morognak és panaszkodnak, ha nem jön a várt eredmény.

Ideje belátni, hogy Isten földjén élünk, nem a sajátunkon. Övé a föld és annak termése is!

Az ültetés legjobb módja, ha szó szerint térdre rogyunk. Imádkozzunk Isten vezetéséért, mielőtt előkészítjük a földet és elültetjük a magot. Az egyetlen kertészeti útmutató, amire valaha szükségünk lesz, a Biblia. Benne van, hogy mit, mikor, hol és hogyan kell vetnünk.

5. Ott kezdjünk ültetni, ahol vagyunk!

Biztos hallottunk már hasonló kifogásokat:

  • „Hamarosan elkezdek spórolni a jövőmre.”
  • „Tudom, hogy tanítanom kéne a vasárnapi iskolában, de idén túl elfoglalt vagyok.”
  • „Bárcsak valaki jönne, és bizonyságot tenne az unokatestvéremnek!”

Tényleg vágyunk az aratásra? Ha igen, egy perccel sem várhatunk tovább, sem az alkalmas időre, sem a tökéletes körülményekre.

Ha hiszünk benne, hogy Isten megáld majd anyagilag, de még nincs pénzünk, amit elvethetnénk, kezdjük olyasmivel, ami számunkra értékes.

Ha épp azért imádkozunk, hogy Isten lépjen be egy barátunk életébe, határozzuk el, hogy eszközei leszünk.

Ha hisszük, hogy Isten válaszol az imákra, akkor imádkozzunk! Kezdjük ott, ahol vagyunk. „Íme, most van a kegyelem ideje!” (2 Korinthus 6:2)

6. Ismerjük fel, hogy ígéretet kaptunk az aratásra!

Szeretném, ha átgondolnánk valamit: mit tennénk, ha tudnánk, hogy nem vallhatunk kudarcot?

Vállalkozásba fognánk, vagy énekesnek állnánk? Esetleg lelkésznek?

Amikor nekem tették fel ezt a kérdést, ezt válaszoltam: „Hűségesen kitartanék, bármibe fogtam is, hiszem tudom, hogy sikerrel járok.”

Ez nem csupán sejtés, jóval több annál. Ha Isten akaratában járunk és az általa választott magokat vetjük el, nem vallunk kudarcot. Megígérte, hogy az aratás ideje nem szűnik meg, „amíg csak a föld lesz” (1Mózes 8:22).

Ha hűségesen elültetjük a magokat, Isten hűségesen megadja az aratást.

7. Ha nem érik be a vetés, kérjük Isten segítségét az újrakezdéshez!

Minden hívő követ el hibát, de ez nem azt jelenti, hogy fel kellene hagynunk a bibliaolvasással, és ki kellene lépnünk a gyülekezetből, hiszen az Úr lehetőséget ad az újrakezdésre.

Emlékszünk még Jónásra? Isten megparancsolta neki, hogy hirdesse az igét Ninive városában, de ő fellázadt a parancs ellen, és elindult Tarzuszba. Miután bedobták a tengerbe, és elnyelte egy bálna, Isten szolgája észhez tért, a hal pedig gyomorrontást kapott, és kiokádta a szárazföldre. „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked!” (Jónás 3:1–2)

Isten adott neki egy második esélyt.

Péterrel is ugyanígy történt, aki tragikus kudarcot vallott, ugyanis nyilvánosan megtagadta az Urat. A feltámadás után mégis Péter volt az első, akit Jézus megkeresett, meg is bocsátott neki, Péter pedig ezrek életében ültette el az evangélium magjait.

8. Jegyezzük meg, hogy a vetés és az aratás a mi javunkat szolgálja!

Isten ígérete nem valaki másnak szól, hanem nekünk. Csak azért, mert a bőség ideje nem köszöntött még be, nem jelenti azt, hogy nem is fog eljönni.

Jól tesszük, ha elhisszük, hogy az Úr megadja az aratást, mert ebben is az egyik „isteni elv” működik. Hinnünk és bíznunk kell benne!

Atyánk így szól: „Adjatok, és adatik nektek!” (Lukács 6:38) Mennyei ígéret ez.

9. Higgyük el, hogy Isten megsokszorozza, amit odaadtunk!

Amikor egyetlen apró vetőmagot markunkba zárunk, könnyen kihullhat ujjaink közül, de csak nézzük meg, mi történik, ha termékeny talajba ültetjük és rendszeresen öntözzük: önálló életre kel, megsokszorozódik, lesz mit ennünk, sőt, még a következő, még nagyobb vetésre is marad elég.

Isten igéje azt mondja, „aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét” (2Korinthus 9:10).

Isten nem összeadásban, hanem szorzásban gondolkodik!

10. Értsük meg, hogy a vetés és az aratás más-más évszakban történik!

Az özönvíz után Isten megalkotta a telet, a tavaszt, a nyarat és az őszt, és ez a körforgás azóta sem módosult. Megvan az ideje a vetésnek és megvan az ideje az aratásnak.

Egyik gazda sem követelne termést a tegnap elvetett magtól, hanem türelmesen megvárja az aratás idejét.

József gyermekkorában azt álmodta, hogy egy nap vezető lesz belőle, és bár eladták rabszolgának Egyiptomba, ő továbbra is türelmesen várta, hogy látomása valósággá váljon. Isten szabta meg az időt, nem József!

A közelgő aratás

Vajon hogyan sáfárkodtunk az Istentől kapott vetőmagokkal? Szétszórtuk, vagy elültettük? Elpazaroltuk vagy megöntöztük? Tönkretettük, vagy learattuk?

Egy nap, nem is olyan sokára, mindannyian számot fogunk adni életünk minden tettéért. Szeretném, ha a végső aratáskor Atyám így szólna: „Jól van!”

A cikk a „Significant Seed – Perpetual Harvest” c. könyv alapján készült.
Copyright ©2005 Rick Thomas
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva!

Szerző: Rick Thomas

Rick Thomas az Abundant Life Christian Center gyülekezet vezető pásztora (Margate, Florida, USA). Nemzetközileg elismert pásztor-tanító és konferenciaelőadó