Capturing the Mind of God („Isten gondolatainak megértése”) című könyvemben említettem, hogy 1991-ben véletlenül összetalálkoztam Dr. Oral Roberts-cel. Hadd meséljem el, miért jelentett olyan sokat nekem ez a találkozás, és hogyan hatott arra is, amiről jelenleg olvasol.

Épp hazafelé készültem Tulsából, ahol az Oral Roberts University elnökségi ülésén vettem részt, mikor megszólalt a telefon a hotelszobámban. Dr. Roberts titkárnője hívott.

– Dr. Roberts hamarosan Dél-Floridába indul. Volna kedve hazautazni vele a céges repülőgépen?

Természetesen nem azt feleltem, hogy „Ezt még át kell imádkoznom”, hanem lelkesen rávágtam, hogy „Igen!”

A fedélzeten Oral és Evelyn Roberts várt Jim és Lucy Blanchett társaságában, akik szintén az elnökség tagjai voltak.

Még sosem voltam Dr. Roberts közelében ilyen hétköznapi, közvetlen helyzetben. Bár már több alkalommal is találkoztam vele megbeszéléseken, és beszélt már a gyülekezetünkben, sosem volt még alkalmam ilyen fesztelen, személyes beszélgetést folytatni vele.

Mit kérdezzek?

Be kell, hogy valljam, elég ideges voltam. Végtére is, nemrég kerültem be az elnökségbe, nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni. Úgy döntöttem, ha lehet, az első alkalmakon ki sem nyitom a számat, csak figyelek és tanulok.

Ott, a fedélzeten aztán egyre csak azon gondolkodtam, vajon miről fogok most beszélgetni Dr. Roberts-cel.

Nem tudom, te hogy érzel, de vannak emberek, akik közelében egy pillanatot sem akarok elvesztegetni, hiszen sosem tudhatom, mikor adódik legközelebb ilyen lehetőség.

Azon töprengtem, mit kérdezhetnék tőle, ami nem hangzik bugyután, ugyanakkor szóra bírhatnám vele.

Az igazat megvallva, egyáltalán nem törődtem a témával, csak hallani szerettem volna, mit mond, hiszen szellemi óriásnak láttam őt.

Miközben ezen morfondíroztam, végre eszembe jutott egy jó kérdés. „Megkérdezem tőle, mit mondana nekem, fiatal pásztornak, mi a legfőbb probléma Krisztus testében.” Arra gondoltam, ez legalább 30-40 percig el fog tartani.

A kihívás

Feltettem a kérdést, de Dr. Roberts csak ott ült ott, melegítőben és edzőcipőben, és szép lassan kibontott egy cukorkát. Türelmetlenül vártam a választ, arra gondoltam, micsoda bölcsességet fogok most hallani, végre megtudom, hol tért le az egyház a helyes útról!

Végül kivette a cukorkát a papírból, várt pár pillanatot, majd rám nézett és ezt mondta:

– Otthagyták a termést a földeken.

Majd bekapta a cukorkát.

Meglepetésként ért a válasza, ezért megkérdeztem, pontosan mit ért ezalatt, miközben ő újabb cukorkáért nyúlt.

– Derítsd ki te magad! – válaszolta közömbösen, majd behunyta szemét, és egyetlen szót sem szólt, amíg le nem szálltunk Fort Lauderdale-ben.

Azon töprengtem, mi volt ez a rövid válasz? Fáradt volt, netán untattam? Nem. A következő pillanatban megértettem, hogy kihívás elé állított.

Abban a percben, ahogy hazaértem, lázasan keresni kezdtem Istent, és a Szentírásban kutattam vetésről és aratásról szóló igék után.

Hála ennek a rövid találkozásnak és az Úrhoz fűződő, egyre mélyülő kapcsolatomnak, Isten megnyitotta szívem az üzenet előtt, amely azóta szolgálatom középpontjában áll.

Egy nyelvet beszélni

Azóta számtalan lehetőségem adódott Dr. Roberts-cel beszélgetni. Mikor felidéztük ezt a rövid párbeszédet a gépen, felnevetett és ezt mondta: „Látod, most már érted!” És értettem.

Az évek során elképesztő kincseket találtam a Bibliában ezt a témát illetően. Nos, a kihívás arra szólt, hogy ássak mélyebbre az Igében, hogy Dr. Roberts és én egy nyelvet beszélhessünk.

Annak idején igazából ennyit mondott: „Csak akkor találod meg, amit keresel, ha te magad ásol le érte az igébe!”

Hitünk magvai

Milliónyi egyháztag elégszik meg másoktól kapott válaszokkal, és sosem végzi el házi feladatát, így a vetés valójában sosem valósul meg elég hatékonyan életében, sosem fogadja be Isten igéjének igazságát.

Sokan kérdezik, miért hiányzik ma Krisztus testéből a gondviselés, és miért nem tapasztalunk csodákat. Véleményem szerint azért, mert bár a keresztyének elmondják, miben hisznek, mégsem ismerik azt igazán, nem zárták szívükbe Isten igéjét.

Olyan meglepő talán, hogy zavaros időben az emberek lelke nem talál biztos pontot? Isten kegyelme csodálatos, a Biblia mégis azt tanítja, „az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róma 1:17).

Honnan ered ez a hit? Vajon abból, hogy templomba járunk, vagy beszélünk egy lelkésszel? Nem.

A Szentírás azt tanítja, „a hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Róma 10:17).

A menny ostroma

A kitartás és a szorgalom a bibliatanulmányozáshoz és az imaéletünkben is egyformán szükséges.

Ha minden térden állva, imádkozva töltött óráért kapnánkegy dollárt, gazdagok lennénk vagy szegények?

A súlyemelők és a testépítők jelmondata így szól: „Fájdalom nélkül nincs fejlődés!” Más szóval, ha nem fizetjük meg az árat, ha nem szenvedünk eleget az edzőteremben, sosem élvezhetjük annak előnyeit.

Ha a hívők nem hajlandók a menny kapuit ostromolni imáikkal, miért várjuk el Istentől, hogy elárassza őket áldásaival és válaszoljon, ha hívják?

Hevesen! Intenzíven!

Tapasztaltuk már, mennyire más, amikor egyszerűen elmormolunk néhány szót, mint amikor szívből jövő imádsággal járulunk Úr elé, életet-halált jelentő kiáltással?

Nem az „Én Istenem, jó Istenem” vagy az „Istenem, áldd meg anyát és apát, és…” kezdetű imádságokról beszélek, hanem olyan szoros közösségről Istennel, amikor szenvedéllyel és elkötelezettséggel eltelve addig fel sem állunk térdünkről, amíg be nem léptünk az ő dicsőséges jelenlétébe.

A Biblia azt írja: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16)

Egy tízes skálán milyen intenzív az imaéleted?

Barátom, ha saját erőnkkel és képességeinkkel elérhetnénk, hogy a termés beérjen, nem lenne szükségünk Istenre. Ezért hoz olyan helyzetbe, ahol elkerülhetetlen, hogy keressük őt, aki „megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6).

Napi hat óra?

Abban a megtiszteltetésben is részesültem, hogy a világ egyik legnagyobb gyülekezetének pásztorával, a szöuli Dr. Paul Yongi Cho-val beszélgethettem. Istennek ez a szentje naponta legalább négy órát tölt imádkozással, de valami mást is elárult:

 „Ha az Egyesült Államokba jövök, van, hogy naponta hat órát is imádkoznom kell, mert itt erősebb démoni jelenlét vesz körül, mint Koreában.”

A legkevésbé sem lep meg, hogy Isten bőségesen megáldotta ezt az imaharcost. Az általa plántált gyülekezetnek már több százezer tagja van.

Az ima nem csak arra nyit ajtót, hogy Isten értünk tegyen meg dolgokat, hanem arra is, hogy rajtunk keresztül. Ahogy Pál írja:

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint.”

Efezus 3:20

A közelgő vizsga

A figyelmet és összpontosítást semmi sem pótolja.

Ha egy egyetemista nem hajlandó elég időt szánni az óralátogatásra, a jegyzetelésre, a kiadott anyag elolvasására és feldolgozására, igen szorult helyzetbe kerül, ha eljön a záróvizsga ideje. Miért? Mert nem profitálhatunk abból, amibe nem fektettünk energiát.

Ne várjunk ötöst, ha a kettesért tanultunk!

Megfizetni az árat

Talán most néhányan ezt mondanák: „De pásztor, biztosan tudja, hogy nem jócselekedetek által üdvözülünk, hanem Isten kegyelméből, az pedig ingyen van. Nem kell fizetnünk érte!”

Álljunk meg egy percre! Valaki igenis fizetett érte, mégpedig igen drágán.

Igaz ugyan, hogy kegyelemből váltattunk meg, de az Atyának ezért mindent oda kellett adnia, az árat pedig csodálatos módon fizette meg.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Jézus volt a mag, amelyből az emberiség üdvössége fakad, és ez a Golgotán kiontott drága vérébe került. „Áron vétettetek meg.” (1Korinthus 7:23)

Elvetni az Ige magvait

Az életben mindenhez kell egy mag. Ha sikeres házasságot akarunk, sokat kell fektetnünk a kapcsolatba. Nem az a lényeg, mit veszünk ki belőle, hanem hogy mit fektettünk bele!

Ugyanez az elv érvényesül, amikor embereket próbálunk megnyerni Krisztusnak. Előbb el kell vetni az igét, a megváltás csak utána jön. Pál írja: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” (Róma 10:14)

A megfelelő eszközök

Az Úr megadta a magvakat, melyekkel rendkívüli eredményeket érhetünk el, sőt, diadalunk nem csak egy-két területre szól, hiszen „mindenben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róma 8:37).

Így szól hozzánk Isten: „Minden eszközt megadtam, hogy sokkal többet elérj, mint amire természetes módon képes lennél.”

Vetésre fel!

Cikkünk alapjául Rick Thomas: „Significant Seed – Perpetual Harvest” c. írása szolgált.
Copyright © 2005 Rick Thomas.
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva.

Szerző: Rick Thomas

Rick Thomas az Abundant Life Christian Center gyülekezet vezető pásztora (Margate, Florida, USA). Nemzetközileg elismert pásztor-tanító és konferenciaelőadó