Ennek az öt alapelvnek a segítségével felfedezheted és megfogalmazhatod a személyes életedre vonatkozó látásodat

Egy szokásos vasárnapi iskolai foglalkozás volt. Nem emlékszem, ki volt a tanító, vagy mi volt a téma, mégis életem egyik meghatározó pillanatát éltem át. Olyasmit találtam mondani, ami később személyes életem látása lett. Ezek után lehet, hogy egy kicsit közönségesnek fog maga a mondat tűnni, de mégis ez határozza meg, hogy ki vagyok, és miről szól az életem. Nem hallottam angyali hallelúja-kórust, de tudtam, hogy rájöttem, mi a létezésem értelme. A következőt mondtam: „Életem célja az, hogy segítsek másoknak az Istentől kapott lehetőségeik maximális megélésében.”

Férjként, apaként, pásztorként és íróként ebbe a mondatba sűrűsödik bele személyes látásom. Lehetőségeinket Istentől kapjuk ajándékba. A mi ajándékunk őneki az, hogy mit kezdünk ezekkel. Semmi nem hoz annyira tűzbe, mint amikor mások segítségére lehetek az Istentől kapott lehetőségeikkel való sáfárkodásban.

Van személyes látásod saját életeddel kapcsolatban? Nem csupán az általad vezetett gyülekezettel vagy a keresztyén szolgálattal kapcsolatban, amelyben részt veszel… Van személyes látásod a házasságoddal kapcsolatban? És a családoddal kapcsolatban? Tudod, hogy kicsoda vagy valójában, és miért létezel? Mi az, ami miatt fel tudsz kelni korán, és akár késő estig is győzöd erővel?

A nyolcéves fiam, Josiah a minap árulta el személyes életcélját. Így szólt: „Miután elvégzem az egyetemet, három évig költő leszek, kipróbálom az American Idolt, majd beállok profi futballistának”. Mindezt minden előzmény nélkül. És ki tudja? Lehet, hogy ez Isten terve az életével. Ifjúkorunkban megfogan bennünk a látásunk a személyes életünkkel kapcsolatban, majd velünk együtt fejlődik. Sok módosításon, adaptáción megy keresztül. Általában az idő múlásával átrostálódnak a dolgok. Sokszor olyasmit is meg kell tennünk, amit nem szeretünk, ha fel szeretnénk fedezni, hogy mi is tetszik valójában. A valódi önismerethez vezető úton tisztáznod kell magadban, hogy ki NEM vagy. És mindez az életedre vonatkozó személyes látás kialakításának és fenntartásának a része.

Legyél önmagad

Amikor a National Community Church lelkipásztora lettem, próbáltam pásztorként viselkedni. Tizennégy évvel később, ma próbálok saját magam lenni. Óriási a különbség. A szolgálat egyik nagy csapdája az, ha identitásodat saját személyeden kívül, abban találod meg, amit csinálsz. A szolgálatod lesz az identitásod. Néhány éve még ez volt rám a jellemző. A National Community Church gyülekezet felemésztette az egész életemet. És őszintén szólva, úgy tűnt, hogy ez rendjén is van, és jó. De ekkor egy kinyilatkoztatást kaptam.

Egyik hétvégén felmentettem magam a gyülekezetben való megjelenés kötelezettsége alól, ami nagyban megváltoztatta, ahogyan azóta magamra, az életemre és a National Community Church gyülekezetre tekintek. A síszezon utolsó hétvégéje volt, és a fiammal szerettünk volna megtanulni snowboardozni. Életem egyik legfelejthetetlenebb napja lett ez. Különösen az egyik pillanat – hogy úgy mondjam – „fagyott bele” élesen az elmémbe. Éppen a hegycsúcs felé tartottunk a síliften, a havat nagy erővel kavarta a szél, én pedig egyszer csak a Szent Szellem halk hangjára lettem figyelmes. Ott, a síliften döbbent belém, hogy az elmúlt tíz év nagyobbik részében az életem teljes egészében a National Community Church körül forgott. Persze, ha gyülekezetet plántál valaki, bizonyos értelemben szívét-lelkét bele kell tennie. Az áldozathozatal végigkísér az úton. De most azt kellett magamnak belátnom, hogy az egész életemet a gyülekezet tölti ki. Mintha a Szent Szellem azt mondta volna: „Szedd össze magad!”*

Ha őszinte akar lenni, akkor sok pásztor beláthatja, hogy a gyülekezeten kívül nem is él: nincs hobbija, nincsenek kapcsolatai, nem érdekli semmi más, nincsenek céljai, nincsen szabad mozgástere. És közben azon tűnődik, miért unja a szolgálatot, miért unalmas az igehirdetése… Mi erre a megoldás? Szedd össze magad! Vagy azt is mondhatnám, hogy rakd össze a személyes életedre szóló látásodat.

Hadd osszak meg öt alapelvet, ezek segítségével felfedezheted és megfogalmazhatod a személyes életedre vonatkozó látásodat.

Szabadíts fel időt

Mindig is munkamániával küszködtem. Ennek részben az az egyszerű oka, hogy szeretem, amit csinálok. De hogyha nem vigyázol, a munka az otthonoddá válik, az otthonod pedig a munkáddá. Nem arról van szó, hogy magára hagytam volna a családomat. Sőt, van is egy mondásunk a gyülekezetben, amelyet én magam sulykoltam bele a munkatársaimba: „Legyen a családod az első!” Viszont arról már nem vagyok meggyőződve, hogy én magam megéltem-e a saját mondásomat. Ekkor döntöttem el, hogy több szabad mozgásteret hagyok az életemben.

Először is, hetente egy estémet szánom a gyülekezetnek. Hogy miért? Azért, mert a családom fontosabb. Segítenem kell a srácoknak a házi feladatban. Be kell ugranom edzőként a csapatukba. Egyesével tanítványt kell faragnom belőlük. És ezek közül egyik dologért sem szabadkozom.

Másodszor, próbálom jól kihasználni valamennyi szabadnapomat. Tartozom ezzel a családomnak. Tartozom ezzel a gyülekezetemnek. Ráadásul úgy gondolom, hogy még a teljesítményem is jobb lesz, ha kevesebb napot töltök munkával. Saját szolgálataim számát visszavettem 36 hétvégére egy évben, és tanítói csapatot építettem ki magam köré.

Harmadszor, úgy döntöttem, hogy korlátozni fogom az utazással töltött napjaim számát. Harminc nappal kezdtem, de ez egy kicsit soknak bizonyult, így visszavettem huszonötre. Megkértem a sáfárcsapatunkat, hogy számoltassanak el.

Ez a tágabb mozgástér segít fenntartani a gyülekezeten kívüli életemet. Hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a gyülekezetben építsek kapcsolatokat. Olyan érdeklődési körökre is marad időm, amelyek érdekesebbé teszik az igehirdetéseimet. Marad időm olvasni, csak magáért az olvasás élvezetéért.

A nagyobb mozgástér teszi lehetővé, hogy személyesen is, és ne csak vezetőként növekedhessünk.

Változtass a beidegződéseken

A „Wild Goose Chase” c. könyvemben bemutatott egyik képlet így néz ki: „tempó módosítása + hely módosítása = perspektíva módosítása”. A szokások jó dolgok. Legtöbben minden nap zuhanyozunk, és minden nap használunk dezodort. Barátaid és családtagjaid nevében megkérlek, ragaszkodj ehhez a szokásodhoz! A szellemi növekedés egyik kulcsa is a szokásokban keresendő. Ezek összességét szellemi fegyelemnek nevezzük. Amikor viszont a szokás beidegződéssé válik, változtass rajta!

Amikor szellemi zuhanórepülésben vagyok, próbálom a szokásaimat megvariálni. Ehhez néha elegendő bibliafordítást váltani. Máskor személyes elvonulás vagy negyvennapos valamilyen böjt kell hozzá. Meg kell találnod a módját, hogy szellemileg friss maradj. Meg kell találnunk a módját, hogy visszacsatlakozzunk eredeti elhívásunkba.

A vezetőkre leselkedő egyik legnagyobb veszély a következő: „Már nem képzelőerővel végezzük a szolgálatot, hanem emlékezetből.” Megtanuljuk, hogyan – de elfelejtjük, miért. Már nem a jövőt teremtjük, hanem a múltat ismételgetjük. Ez pedig minden vezető életében a vég kezdete.

A National Community Church gyülekezetben az egyik alapértékünk volt ebben segítségünkre: „Minden, amit teszünk, kísérlet.” Mindenre őszinte szívvel úgy tekintünk, mint egy kísérletre. Ha nem működik, akkor nem csináljuk tovább. Ez pedig felszabadít a nyomások alól. Vezetőként hatalmas mozgásteret biztosít. Ha az emberek ellene vannak a látásnak, csak emlékeztetni kell őket, hogy ez csupán egy kísérlet. Sok kudarcba fulladt kísérletünk volt; olyan dolgok, amelyeket soha nem fogunk megismételni. De nem félünk a hibázástól. Attól félünk, hogy nem hibázunk, mert ez azt jelenti, hogy nem próbálunk ki elegendő új dolgot.

Ima, ima és ima

Az imádkozás az álmodás egyik formája.

Semmi nem teszi olyan kalandossá az életedet, mint az imádkozás. Ha az ima szokásoddá válik, az életed nem lesz többé megszokott. Imádkozás során szoktam Istentől ötleteket kapni. Inkább legyen egy istenes ötletem, mint ezer emberes. Az imádkozásban alakul ki a saját sorsomról alkotott képem. Imádkozás közben tanulom meg felismerni a Szent Szellem indítását. És pont a Szent Szellem indításának való engedelmesség az életre szóló látás fenntartásának kulcsa.

A kelta keresztyének Vadlúdnak („an Geadh-Glas”) nevezték a Szent Szellemet. Ez ma is lázba hoz engem! Nagyon tetszik ez a kép, és az az üzenet is, amit hordoz. A Szent Szellem titokzatos természetére utal. A vadlúdhoz hasonlóan a Szent Szellemet sem lehet nyomon követni vagy megszelídíteni. Egy bizonyos fajta veszélytényező és megjósolhatatlanság lengi körül. Lehet, hogy a név első hallásra szentségtörőnek hangzik, de nekem nem jut eszembe ennél szemléletesebb kép arra, hogy mit jelent a Szent Szellem vezetését követni… Olyasmi, mint egy vadlúd követése.

A kelta keresztyének tudtak valamit, amiről az intézményesült egyház lemaradt. Vajon elképzelhető, hogy szárnyát szegtük a Vadlúdnak, és sokkal kevesebbel beérjük annál a szellemi kalandtúránál, amit Isten eredetileg nekünk szánt? Ha a Vadlúd nyomába eredsz, akkor olyan helyekre vezet, amelyek létezését el sem tudtad eddig képzeli – olyan utakon, amelyekről még nem is hallottál. Jézus azt mondta: „A szél fúj, amerre akar. Hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és merre tart. Ehhez hasonló természetű mindenki, aki a Szent Szellemtől született.” (János 3:8 EFO)

Azt próbálom körülírni, hogy az imádkozást semmi nem helyettesíti. Semmi nem visz annyi kalandot az életedbe, mint az ima. Minél többet imádkozol, annál nagyobbra nő a látásod.

Tűzz ki életcélokat

Nem régen egy hét alatt három életcélt értem el. A fiammal megtettük a Grand Canyon két pereme közötti teljes túrát. A peremeken öszvérháton utaztunk. A Canyon felett pedig helikopterrel repültünk át.

Több volt ez vakációnál. Szellemi zarándoklat volt. Tizenkettedik születésnapján a fiam tanítványsági szövetséget kötött, aminek keretében egy szellemi, egy intellektuális és egy fizikai kihívást is elvállalt. Az utazás annak a jutalma volt, hogy a közösen kitűzött célokat elérte.

Tudod, hogy miért nem kapják meg legtöbben az életben, amit szeretnének? Mert nem tudják, hogy mit szeretnének. Soha nem érheted el azt a célt, amelyet nem tűzöl ki. Ha szeretnéd, hogy folyamatosan legyen látásod saját életedre, akkor célokat kell kitűznöd. Hadd utaljak itt vissza az előző pontra: mindezt imával átitatva kell megtenned. Hiszen ha egy csomó önző célt állítasz magad elé, akkor már jobban jársz, ha nem éred el őket… Ha viszont imádkozva állítod fel céljaidat, akkor az életcélok egyben a személyes hit kifejezőeszközei is lesznek. „Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk” (Zsidók 11:1 EFO).

Ha esetleg segítségre van szükséged abban, hogy miként kezdj a dologhoz, akkor töltsd le ingyen a „10 Steps to Setting Life Goals” c. írásomat a www.chasethegoose.com oldalról. (Lásd a keretes írásunkat.) Részben a célok kitűzésének köszönhetem, hogy van életem a pásztori léten kívül is. Vannak céljaim a családommal, a másokra gyakorolt hatásommal, hétköznapi dolgokkal, utazással kapcsolatban. Megfigyelheted, hogy nincsenek szellemi céljaim. Miért? Mert valamennyi cél szellemi. Abban bízom, hogy minden egyes célom a sáfárságom kifejeződése. És valamennyinek ki kell állnia az igazi lakmuszpróbát: vajon Isten dicsőségét szolgálja-e?

Nem mindenki célkitűző személyiség. Ha viszont nincsenek előttünk célok, amerre mehetünk, akkor általában megelégszünk a kitaposott ösvényekkel. Kezdünk úgy élni, mintha az élet célja az lenne, hogy épségben megérjük a halált. Isten arra hívott el, hogy támadó játék jellemezze az életedet, és pont ebben segítenek a célok. Támadásba lendítenek.

Maradj éhes, maradj bolond

Ha választanom kellene egy hatalmas tudású és egy a tudásra szomjas személy között, akkor minden esetben a tudásra szomjas személyt választanám. Idővel sokan elveszítik szent étvágyukat, az élni akarás étvágyát. A kaland iránti étvágyat. A természetfeletti iránti étvágyat. Az Isten Igéje iránti étvágyat. Az Isten dolgai iránti szent éhségre van szükséged ahhoz, hogy az életedre vonatkozó látásod megmaradjon. Ezeknek viszont nem evilági íze van.

A látás fenntartásához éhesnek kell maradni. És bolondnak. Biztos vagyok benne, hogy Noé bolondnak érezte magát a bárka építése közben. Dávid bolondnak érezte magát Góliáttal szemben. Izráel fiai bolondnak érezték magukat Jerikó körül masírozva. A napleleti bölcsek bolondnak érezték magukat a csillag után baktatva. Péter pedig bolondnak érezte magát, amikor kilépett a vízre. A hit azt jelenti, hogy hajlandó vagy bolondnak látszani. Viszont az eredmények magukért beszélnek. Noé túlélte az Özönvízt. Dávid legyőzte Góliátot. Izráel fiai bevették Jerikót. A napkeleti bölcsek megtalálták a Messiást. Péter vízen járt. Jézus pedig feltámadt a halálból. Bolond vagy, ha nem vagy hajlandó bolondnak látszani.Nemrégen rábukkantam Steve Jobs beszédére, amelyet a Stanford friss diplomásainak tartott 2005. június 12-én. A dolog iróniája az, hogy maga Jobs nem végzett el egyetlen főiskolát, egyetemet sem. Nagyon tetszik a záró gondolata:

Fiatal koromban volt egy fantasztikus kiadvány, „The Whole Earth Catalog” (A teljes föld katalógusa) címmel. Ez a nemzedékem egyik bibliája lett. Stewart Brand állította össze, aki innen nem messze, Menlo Parkban lakik. Költői vénával keltette életre. Mindez a 60-as évek vége felé történt, évtizedekkel a személyi számítógépek és a digitális könyvkiadás előtt, így írógépet, ollót és Polaroid fényképezőt használt. Olyasmi volt ez, mintha a Google-t adták volna ki puhafedeles kötésben, 35 évvel a Google színre lépése előtt: idealisztikus volt, telis-tele csodás eszközökkel és nagyszerű elgondolásokkal. Stewart és csapata több kiadást is megjelentetett, majd amikor már eljárt a kiadvány felett az idő, megjelentették az utolsót. Ez a 70-es évek közepén történt, én olyasmi idős lehettem, mint most ti. A hátsó borító fényképén hajnali fények világítottak meg egy vidéki országutat – olyasfajtát, amelyre autóstoppal téved az ember, ha van benne elég kalandvágy. Alatta a következő felirat: „Maradj éhes! Maradj bolond!” Ez volt a szerkesztők búcsúüzenete. Maradj éhes! Maradj bolond! Mindig is ezt kívántam magamnak. Most pedig, amikor új vizekre eveztek, ezt kívánom nektek is.

Szeretnéd, hogy folyamatosan legyen látásod saját életedre?

Maradj éhes! Maradj bolond!

*Az eredeti angol mondás szó szerint: „szerezz életet magadnak!”