Nem sokkal azután kezdtem el hirdetni az evangéliumot, hogy megtértem. Hamar rájöttem, hogy a megváltásról alkotott nézetem alapján magyarázom az üdvözülés folyamatát. A megváltás az egyik legfontosabb alaptanításunk, amelyet alaposan meg kell ismernünk.

A János 3:16 mindenki számára ismerős igevers a megváltásról. Gyakran anélkül idézzük, hogy végiggondolnánk, miről is tanít. Ha teljesen meg akarjuk érteni ezt a verset, a János evangéliumának összefüggéseiben kell meghallgatnunk – pontosan, ahogyan János első hallgatósága is tette. A János 3:16-ban található témák a megváltás szempontjából lényeges, a könyv folyamán rendszeresen felvetődő igazságokat emelik ki. Ilyen téma például Isten szeretete, a világ értelme, Isten hogyan adta oda a Fiát, kicsoda a Fiú, miből áll a megmentő hit, kinek van szüksége erre a hitre, mit jelent az örök élet.

1. Úgy szerette Isten

A János 3:16-ban a megváltás fő oka Isten szeretete. Istennek nem volt erkölcsi kötelessége megmenteni a teremtője ellen fellázadt világot. A megmentésünk hátterében álló szeretet motiválta arra is, hogy helyreállítsa a kapcsolatunkat vele.

Mit jelent ez a szeretet? E szeretet megmagyarázására tett kísérletek között olyan is van, amely valójában kontraproduktív. Például sok könyv taglalja a „szeretet” különböző görög megfelelőit János evangéliumában. Amikor János az evangéliumát írta, ezeket a szavakat már nem következetesen használták az emberek. Nincs olyan szótár, amely megfelelően ki tudná fejteni nekünk, mi ez a szeretet – íródjék az görög, magyar vagy bármilyen más nyelven. Isten szeretetének a gyakorlati példája sokkal árnyaltabb jelentéssel tölti meg a szót.

Például ha felismerjük, hogy mennyire szereti az Atya a Fiút, akkor megérthetjük, milyen a világ iránti szeretete, hiszen szeretete indította rá, hogy elküldje a Fiút a világba. János evangéliuma többször is az Atya és a Fiú közötti kölcsönös szeretetet hangsúlyozza. Például:

• Az Atya szereti a Fiát, aki teljes szívéből engedelmes (10:17).
• Az Atya nagyon szereti a fiát, ezért mindent Őrá bízott (3:35).
• Az Atya öröktől fogva szereti a Fiát (17:24).
• A Fiú annyira szereti az Atyát, hogy annak a parancsnak is engedelmeskedik, hogy adja oda az életét a világért (14:31).

Ez a szeretet, amit itt János bemutat, bensőséges kapcsolatról, önfeláldozó odaadásról szól.

Azok a szülők és gyermekek, akik szeretik egymást, meg tudják érteni ezt az isteni szeretetet, habár az emberi szeretetünk csupán árnyéka annak a kölcsönös szeretetnek, ami az Atyában és a Fiúban egymás iránt lakozik.

János evangéliumában az első egyértelmű szeretetutalás a 3:16-ban található – ez Istennek a világ iránti szeretetéről szól. Csupán ez a szeretet lehet magyarázat arra, hogy elküldje a fiát – akit öröktől fogva és örökké szeret –, hogy meghaljon a kereszten. Hogy senki ne kételkedhessen ebben, Jézus arról tanít, hogy az Atya pont annyira szereti a világot, mint amennyire a Fiút (17:23). Annak fényében, hogy Isten mennyi mindent feláldozott értünk, ha kételkedünk Isten szeretetében, azzal fájdalmat okozunk Neki.

Hogy megmentse a szeretett világot, Isten hajlandó volt eltűrni a Fia elvesztésének fájdalmát is. Szeretetét a kereszt teszi hihetővé. Sok ateista és agnosztikus számára nehezen elképzelhető a szerető Isten. Elborzadnak a világ szenvedésének láttán, de figyelmen kívül hagyják azt az Istent, aki elhordozta a szenvedést a kereszten.

Régen ateista voltam, de Isten szeretete átformálta a szívemet. A feleségem 18 hónapon keresztül menekült volt Kongóban, és súlyos szenvedésen ment keresztül, de azt vallja, hogy csakis Isten szeretete adott neki elég erők a kitartáshoz.

2. Úgy szerette Isten a világot

A világ a megváltás tárgya. Isten nem csak az engedelmes Fiát szerette, de azt a világot is, aki nem ismerte Őt, és ellene fordult.¹ Isten egész világ iránti szeretete emlékeztet minket: Ő azt akarja, hogy mindenki higgyen Jézusban, és üdvözüljön.

Jézus kortársai közül néhányan Isten Izrael és az igazak iránti szeretetét emelték ki, de nem ismerték el, hogy Isten mindenkit szeret. A János 3:16-ot követő fejezetben azonban a samáriaiak közül néhányan elkezdték megérteni, miről is van szó. Felismerték, hogy Jézus a világ megváltója (4:42; 1János 4:14). A „világ” magába foglalta a samáriaiakat  is, akiket a zsidók mélyen megvetettek. Ha ez a népcsoport beletartozik a világba, akkor mindenki más is – még azok is, akiket a mai világban megvetnek.

Lehet, hogy nagyobb erőfeszítésbe kerül eljuttatni Isten üzenetét a sötétségben élő embercsoportoknak, de nincs olyan nép, és nincs olyan egyén, aki Isten szeretetéből kirekeszttetne. Jézus mindenkiért kiontotta a vérét. És ha tiszteljük ezt az áldozatot, akkor etnikai, kulturális és vallási határokra való tekintet nélkül fogunk szeretni és szolgálni.

Isten odaadta a fiát a világért. Ez viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy mindenkinek üdvössége van. A megváltás inkább mindenki számára elérhető. A János 3:17 arról beszél, hogy Isten nem azért küldte el a fiát, hogy elítélje a világot, hiszen a világ már eleve ítélet alatt áll. Hanem azért küldte el a Fiút, hogy megmentse az embereket. Jézus áldozata engeszteli ki Isten haragját, amely a bűn – nem csupán a mi bűnünk, hanem az egész világ bűne – miatt áll fenn (1János 2:2). A megváltás mindenkié, aki hisz.

Bátorítanunk kéne egymást az evangélium megosztására, mert Isten mindenkit meg akar váltani. Amikor a még hitetlen embercsoportokra gondolunk, gondoljunk arra is, hogy Jézus már kifizette értük az árat. De nekik is hinniük kell ahhoz, hogy üdvösségük legyen. Sarkalljon ez arra bennünket, hogy Urunk önfeláldozó példáját kövessük, és megtegyünk bármit azért, hogy eljuttassuk az örömhírt a hitetleneknek, akiket annyira szeret Isten, hogy odaadta értük a saját fiát.

3. Hogy (oda)adta

Isten szeretete motiválta a megváltást, de Fia feláldozása tette azt elérhetővé.

Gyakran úgy olvassuk azt, hogy „Mert úgy szerette Isten a világot”, mintha azt jelentené, hogy „Isten nagyon szerette a világot.” Természetesen mindez utal Isten szeretetének a nagyságára is. De az „úgy” szóval fordított eredeti görög szó (houtosz) nem azt jelenti, hogy „nagyon”. Azt jelenti, hogy „ilyen módon”. Ezek a versek tehát arról szólnak, hogy „Isten ilyen módon szerette a világot.” Nem csupán valamilyen elvont módon azt mondja, hogy „Szeretlek!” A legerőteljesebb módját választotta a szeretete kifejezésének, amikor a Fiát feláldozta.

Mit akar a János 3:16 kifejezni azzal, hogy Isten „odaadta” a fiát? A János 3:14 kifejti, hogy Jézusnak fel kell emeltetnie. Jézus maga mondta, hogy az ellenségei fogják Őt felemelni (8:28). Később azt ígérte, hogy amikor ez megtörténik, magához vonzza az embereket. János így ír erről: „Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni” (12:33). Isten odaadta a Fiát, azaz engedte, hogy az ellenségei keresztre feszítsék Őt. A „felemeltetni” kifejezés az Ézsaiás 52:13-at idézi. Isten szolgája „magasra emelkedik”. Ézsaiás könyvének 53. fejezete a szenvedő szolga áldozatáról szól.

Isten minden pillanatban szeret minket, de a János 3:16 a szeretet egyik különleges mozzanatára utal. A „szerette” és az „adta” szó esetében használt igeidő (aorisztosz) egyszeri cselekedetet sugall. Isten odaadta a Fiát a világnak azáltal, hogy Jézus értünk áldozta az életét a kereszten. Jézus áldozati bárányként veszi el a világ bűnét (János 1:29). Tehát a világ helyett hal meg (11:51–52).

4. Hogy egyszülött fiát adta

Az angol fordításban használt „egyetlen” kifejezés akkor igazán helyénvaló, ha valakinek a különösen szeretett – általában szó szerint egyetlen – gyermekéről van szó. Az ókori zsidó források annak leírására használták a kifejezést, hogy Ábrahám annyira engedelmes volt, hogy akár szeretett fiát, Izsákot is hajlandó lett volna feláldozni. Mivel a szó Jézussal kapcsolatban is megjelenik, ez megerősíti, milyen hatalmas Isten szeretete irántunk, hogy odaadta értünk a fiát. Néhány zsidó forrás már Isten „fiaként” gondolt az eljövendő Messiásra, de János itt különleges értelemben használja az Isten fia kifejezést: Jézus és az Atya örökkévaló kapcsolatára utal.

Az, ahogy a János 3:16 Jézus fiúságát különleges módon értelmezi, az evangélium kulcspontjaiban egyértelművé válik. János azzal a gondolattal foglalja keretbe evangéliuma előszavát, hogy Jézus egyrészt Isten, másrészt bensőséges kapcsolatban áll az Atyával, tehát nem egyenlő az Atyával, de Ő a Fiúisten. A János 1:1-ben olvassuk, hogy az Ige isten volt, és Istennél volt. Az 1:18-ban pedig azt, hogy az „egyszülött” Isten, Jézus, pedig az Atya keblén volt. Az evangélium vége felé Tamás kijelenti, hogy Jézus az Ura és Istene (20:28). János azért írta meg az evangéliumát, hogy az olvasói elhiggyék, hogy Jézus az Isten fia (20:31).

Térjünk vissza a János 3:16 „egyszülött” szavára. Isten az „egyszülött” Fiát adta oda értünk, ezzel pedig János kifejezi milyen mérhetetlenül szereti Isten a világot.

5. Hogy aki hisz

Habár Jézus halála mindenki számára elérhetővé teszi a megváltást, csak kevesen élnek a lehetőséggel. Nagy árat fizetett Isten azért, hogy üdvösséget biztosíthasson a világnak, de az egyén megváltása ettől még nem automatikus. Ez a szakasz határozottan kijelenti, hogy az embernek el kell fogadnia ezt az ajándékot. „Hinnünk” kell – azaz bíznunk kell abban, hogy az ajándék valódi, és rá kell bíznunk magunkat erre az ajándékra. Krisztus halála részlehajlás nélkül biztosítja a megváltást. Ha hit által elfogadjuk Jézust, akkor ez minket személyesen feljogosít annak igénybevételére, amit Ő felkínál nekünk.

Néhányan azt a nagyon vonzó üzenetet hirdetik, hogy mindenki üdvözül. Teljesen érthető, hogy miért szeretnék elhinni ezt az emberek. Habár Isten mindenkit meg akar menteni, és minden ember vágyhat is erre, ha elutasítjuk azokat az eszközöket, amelyeket Isten biztosított a megváltásunkhoz, azzal az ellenkező eredményt érjük el: elhomályosítjuk a megváltás igazságát. A János 3:18 arról beszél, hogy az emberek ítélet alatt vannak mindaddig, amíg Isten Fiába nem vetik a bizalmukat. Isten mindenki számára biztosítja ezt az ajándékot, de nekünk el is kell azt fogadnunk (és azon kell munkálkodnunk, hogy mások is hozzáférhessenek).

Van, aki nagyobb figyelmet fordít a „hisz” kifejezésre, de olyan dolgokat magyaráz bele, amelyekről nincs szó ebben a szakaszban. Azt vallja például, hogy ha valaki egy adott pillanatban hisz, akkor biztos az üdvössége, akár hisz továbbra is Jézusban, akár nem. Az alaptextusunk „hisz” (piszteuon) kifejezésének jelen ideje azonban folyamatos hitre utal.

Sőt, az a nézet, hogy a hitnek nem kell megmaradnia, figyelmen kívül hagyja a János 3:16 kontextusát. Nem sokkal a szakasz előtt arról olvashatunk, hogy sok ember látta Jézus csodáit Jeruzsálemben, és „hittek” benne. Jézus azonban nem viszonozta a bizalmukat, mivel tudta, hogy mi van bennük (2:23–25).

Az még nem üdvözítő hit, hogy lenyűgöz minket Jézus. Az evangéliumban később azt olvassuk, hogy néhány hallgatója „hisz” benne, de ez a hit csupán átmeneti. A fejezet végén ugyanazok az emberek meg akarják kövezni (8:30, 59). Jézus figyelmezteti őket, hogy csak akkor lehetnek a tanítványai, ha megtartják az igéjét (8:31), de ez nyilvánvalóan nem történt meg. A valódi, üdvözítő hit mindvégig kitart. Másképp a leendő tanítványok olyanok lesznek, mint az elszáradt szőlőtő, ami már nem terem szőlőt, ezért lemetszik és elégetik (15:6).

Az évek során néhány jó barátom elhagyta a keresztyén hitet. Az egyikük más vallást választott, egy másik agnosztikus lett. Szeretném azt hinni, hogy ebben az állapotukban is megmaradt az üdvösségük, de az ellenkezne a János 3:16-tal, valamint azzal, ami Pál leveleitől a Zsidókhoz írt levélen át a Jelenések könyvéig meg van írva.

6. Hogy aki hisz őbenne

Az üdvözítő hit nem elég, ha kitartó: kell hogy legyen konkrét tárgya. Van, aki azt tartja, hogy ha valaki hisz valamiben, akkor üdvözül is. Az általános vallásos hit azonban nem üdvözít. A János 3:16 szerint az a hit üdvözít, amely „Őbenne”, azaz Jézusban, Isten Fiában hisz. Néhányan közelebb jutnak ehhez a hithez, mint mások. A muszlimok például szintén hisznek abban, hogy Jézus szűztől született próféta-csodatévő volt. Urunk ilyenfajta tisztelete a muszlimokkal közös kiindulási pontot ad. Ugyanakkor János azt állítja, hogy az üdvözítő hit több annál, mint hogy hiszünk Jézusban, a prófétában és csodatévőben…

Az evangéliumban Jézus felfedi személyazonosságát, többször ki is mondja, hogy kicsoda ő valójában. Ilyen például a pásztorra és a szőlőtőre vonatkozó állítása (10:11, 15:1). Néhány helyen az emberek is felismerik az igazságot: Jézus Isten báránya (1:29, 36); Isten Fia és Izrael királya (1:49); Isten szent kiválasztottja (6:69). De az evangélium csúcspontja az, amikor Tamás kijelenti, hogy Jézus Úr és Isten (20:28).

Jézus Tamás kijelentését hitnek nevezi: „Mivel látsz engem, hiszel” (20:29). Tamás hite tartalmas: Jézus valóban az Urunk és Istenünk. De Jézus a hit egy még magasabb fokára hív el bennünket: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (20:29). Mi, akik nem láttuk Jézust testben megjelenni, hihetjük ugyanazt, amit Tamás hitt: hogy Jézus Úr és Isten. Megtehetjük ezt anélkül, hogy találkoztunk volna vele a földön, mert az első tanítványok és a Szent Szellem a tanúk arra, hogy mindez megtörtént.

Ez a jelenet János evangéliumának a csúcspontja, és a tökéletes magyarázat arra, hogy a János 3:16 mit ért hit alatt. János ezzel a tömör kijelentéssel zárja le evangéliuma tárgyalását: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (20:31). Még Tamásnál is jobb helyzetben vagyunk: anélkül, hogy szemtől szembe találkoztunk volna a feltámadt Krisztussal, felismertük, hogy Ő a Fiúisten. Az üdvözítő hitnek konkrét tartalma van.

Hogyan létezhetne üdvözítő hit Jézus nélkül? Ha lenne a megváltásnak más módja, akkor miért engedte volna Isten, hogy szeretett Fia ekkora fájdalmak között haljon meg értünk a kereszten? A különböző újszövetségi szakaszok más és más módon beszélnek a megváltásról: átlépés a sötétségből a világosságba, a halálból az életbe, szolgaságból a szabadságba. De mindegyik szakaszban van egy közös motívum: Jézus Krisztuson keresztül jutunk el Istenhez. Ő kifizette ki az árat, most pedig az embernek kell reagálnia erre. Sem a judaizmus, sem a buddhizmus, sem az iszlám, de még a keresztyénség sem tud megmenteni minket. Csak is Jézus Krisztus üdvözíthet. Ez az egyedüli ok, ami miatt Isten hajlandó volt feláldozni az egyszülött Fiát.

7. Hogy aki hisz, örök élete legyen

Nem sokkal a János 3:16 előtt Jézus arról beszél Nikodémusnak, hogy mit jelent Istentől születni. Az újjászületés egy új élet – az örök élet – kezdete. Ez azt jelenti, hogy nem csak megmenekülünk az ítélettől (3:18, 36), hanem új életet is kezdhetünk. Az üdvösség nem csak arról szól, hogy mitől menekülünk meg (a haláltól), hanem arról is, hogy milyen céllal lettünk mentve – új életre az emberiség valódi, jogos urának, teremtőjének és megváltójának, Jézus Krisztusnak az uralma alatt. Nem a jó cselekedeteink által kapjuk meg a megváltás ajándékát. A jóság inkább az ajándék része. Azáltal, hogy Isten megmentett minket a bűnből, új életet is adott.

Mit jelent az örök élet kifejezés? A Dániel 12:2 alapján sok zsidó ember úgy gondolt az „örök életre”, mint a halottak feltámadása után elkövetkező világra. Ezért sok zsidó már várta a jövőbeli örök életet. Ezzel ellentétben, a János 3:16-ban, és János evangéliumában gyakran jelen időben van szó az örök életről. Ez azt jelenti, hogy Isten Fia által, akit feltámadt a halottak közül, már elkezdhetjük megtapasztalni az örök életet. A holtak feltámadása még nem jött el, de már most közösségben élhetünk Istennel és egymással olyan módon, ami előrevetíti a jövőt (17:3, 21).

Ez azt jelenti, hogy amikor a világ az egyházra néz, látnia kellene, hogy milyen lesz a megígért, eljövendő világ. Keresztyénként gyakran nem használjuk ki a születési jogainkat, mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy kik is vagyunk valójában. A jövő előfutárai vagyunk, Isten eljövendő világának fénye a jelenben. Micsoda változást érhetnénk el a világban, ha nem felejtenénk ezt el! Ha azért élnénk itt és most, hogy életeket formáljunk át, és még több embert felkészíthessünk az eljövendő örök életre!

Jegyzetek

1. János ezeket a pontokat az 1:10-ben, a 6:51-ben és a 15:18-ban hangsúlyozza.
2. Lásd pl. Márk 4:14-20; Cselekedetek 14:22; Róma 11:22; 1 Korinthus 9:27; Galata 4:19; 5:4; Kolossé 1:23; 1 Thesszalonika 3:5; 1 Timóteus 4:1; Zsidók 2:1-3; 6:4-6; 10:29; 12:15-29; Jakab 5:19,10; 2 Péter 2:20-22; Jelenések 3:5.

További olvasmányok

For God so loved the world: what it means to believe in John 3:16