A gyülekezetvezetés egyik nagyon fontos feladata az, hogy a pénzügyek terén a sáfárságról tanítson. Hétről hétre látni akarjuk, hogy minden anyagi szükséglet betöltetik, a szolgálat növekszik, az Istentől kapott látással előretörünk.

Magától értetődik, hogy ehhez az egész gyülekezetnek a nagylelkű adás elkötelezett hívének kell lennie. Sajnos gyakran előfordul viszont, hogy a sáfárság területén kitűzött nagyívű céljainkat úgy értékelik, hogy a gyülekezetnek csak az ember pénze kell…

Már igehirdetői szolgálatom legelején szembe találkoztam az ehhez hasonló negatív hozzáállással. Még csak néhány hónapja voltam pásztor, amikor a gyülekezet egyik legtehetősebb tagja így szólt hozzám: „Hadd mondjam el, mi a véleményem a gyülekezeti adakozásról. Olyan ez, mintha egy feneketlen zsebbe öntenénk a pénzt. Minél többet adsz, annál több kell nekik!”

Elképzelhetjük, hogy nem túl bátorítóan hatott rám ez a lélekemelő megjegyzés. A férfi ráadásul a gyülekezet egyik diakónusa volt…

Hála Istennek, Ő átsegített ezen a szakaszon, és nagyon izgalmas utat járhattam be a sáfárságról szóló tanítás terén. Az ezután következő mintegy tíz évben elkezdtem élvezni a sáfárság, adakozás, tized, a hitelkártya-adósságból való szabadulás és a pénzkezelés bibliai alapelvei témában tartott tanításokat. 1995-ben megkeresett egy keresztyén kiadó, és felkért, hogy írjak könyvet a tizedadakozásról. Nem volt látható, de a feladat egyszerre hozott izgalomba, kényszerített alázatra és okozott gyomorgörcsöt. Isten kegyelméből „Take God at His Word” címmel ebből a projektből lett az első könyvem. Az elmúlt húsz évben ez a kis könyvecske és a hozzá tartozó igehirdetés-sorozat több mint 4000 gyülekezetben segített meghonosítani a sáfárság pozitív, gyakorlatias megközelítését.

Ma már igazi szenvedélyemmé vált, hogy igehirdető társaimnak segítséget nyújtsak abban, hogy örömöt jelentsen számukra ennek a nagyszerű bibliai témának a kifejtése – és az eredményeket is megláthassák! Most itt is meg szeretnék osztani a kedvenc gondolataimat.

A pozitívumokról beszélj

Sáfárság témában az egyik kedvenc mentorom John Maxwell. A sáfárságról szóló konferenciáján halottam a következő gondolatot tőle: „Nem azért adunk, hogy kapjunk. Azért adunk, hogy kapjunk, hogy ismét csak adhassunk.”

Amikor ezt meghallottam, újabb fény gyúlt fel bennem. Isten arra akar használni bennünket, hogy áldását mások felé közvetítsük!

Egy másik alkalommal éppen a Korinthusi 2. levelet vettük végig az igehirdetésekben, amikor a 9. fejezet 7. verséhez érve újból szíven ütött e közismert igevers-részlet: „a jókedvű adakozót szereti Isten”.

Az itt ‘jókedvűként’ fordított eredeti ógörög kifejezés (‘hilaros’) jelentése ְ ‘vidám, vicces’. Csak képzeljük el! Isten a vidám, vicces adakozót szereti. Ez az igazság engem teljesen felvillanyoz. Úgy ástam bele magam ebbe a tágabb igeszakaszba, mintha soha azelőtt nem is olvastam volna. Adakozás témában nem az erről szóló igehirdetésem volt az első, de ez volt az első, amely sok őszintén lelkes hozzászólást eredményezett. A gyülekezet egyik presbitere, aki egy másik keresztyén szervezet adománygyűjtő tevékenységében is aktívan részt vett, azt mondta, hogy adakozás témában ez volt eddig a legjobb prédikáció, amit valaha hallott. Ettől leesett az állam!

Volt, aki szerint „Ez olyan volt, mintha nem is az adakozásról szólt volna!”

„Hát, – talán – köszönöm!” – nevettem.

Végre rájöttem, hogy ha az adakozás élvezhető dolog, akkor a róla szóló igehirdetésnek is élvezhetőnek kell lennie.

Sáfárságról szóló sorozat minden évben

Ezt is John Maxwelltől tanultam. Azt mondta, hogy az általa vezetett gyülekezetekben az adakozást leginkább a sáfárságról évente tartott négyhetes igehirdetés-sorozat lendítette fel.

Maxwell januárban szokta megtartani ezt a tanítássorozatot, és nekem is tetszik ez a gyakorlat. Az évek során viszont arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem az időzítésen múlik a dolog, ha következetesen megtartjuk a négyhetes sorozatot, és az igehirdetésnek pozitív, gyakorlatias kicsengése van. Olyat is láttam, hogy az adakozás a nyári hónapokban növekedett meg jelentősen, ha a mögöttes motiváció a szellemi növekedésre serkentés volt.

Válasszunk hát olyan négy hetet, amikor minden alkalommal az adakozásról beszélhetünk, és tegyük ezt – pozitív megközelítéssel! A sorozat úgy működik a legjobban, ha azzal kezdjük, hogy bemutatjuk például, milyen módon áldás számunkra az adakozás, hogyan segít hitünk növekedésében, hogyan láttatja meg Isten cselekedeteit az életünkben. Úgy is mondhatom, hogy az első igehirdetésben leljük meg mi magunk is az örömünket, mert így a hallgatóság nagy része is ugyanezt fogja tenni. Mutassuk be, hogy az adakozás megnyithatja az áldás kapuját (Cselekedetek 20:35). Hessegessük el még a gondolatát is annak, hogy a hallgatósággal vagdalkozzunk. Ha pozitívan, kedvesen közelítünk, akkor ezzel nagy lépést teszünk a kritizáló hangok semlegesítése felé. Sokkal többen nyílnak majd meg, hogy búcsút intsenek pénzügyi félelmeiknek, elkezdjenek Istenben bízni és adakozni.

Látásmegosztás a tizedadakozás erejéről

A sorozat következő igehirdetésének témája a tizedadakozás legyen. Úgy beszélj erről, hogy közben ne korhold az embereket, ha nem adakoznak. Tudom, nagy a kísértés, hogy egy kis nyomást helyezzünk a hallgatóra, de jobb, ha a szívünk mélyéből osztjuk meg az igei meglátásunkat és személyes tapasztalatunkat arról, miért fizetünk mi magunk tizedet. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire ajánlom ezt a megközelítést.

A saját bizonyságodat senki nem kritizálhatja. Ha szeretettel beszélsz róla, miért is kötelezted el magad, hogy a bevételeid legjavából tizedet fizess, akkor valami nagyon érdekes dolog fog történni: nem csupán prédikátora, hanem a példaképe is leszel a hallgatóknak. Hit által még azok is jobban megerőltetik majd magukat és adakozásukat, akik egyébként mindig is ellenálltak a tizedadakozásnak.

A sorozat harmadik igehirdetése általában az adakozás gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A heti adakozás vagy a meglévő és új szolgálati kezdeményezések támogatásának jelentőségének kérdésével elő lehet például venni az 1Korinthus 16:1–2 szakaszt. Beszélhetsz arról az egységről, amely akkor alakul ki, ha a gyülekezet minden tagja adakozik az Úr munkájára. Az adakozás szolgálat. Ha további ötleteket szeretnél kapni, a kregghood.com/premium-resources weboldalon minta prédikációkat is találsz. Hadd ismételjem meg: szerintem az a lényeg, hogy pozitív, gyakorlatias és biblikus legyél!

A sáfárság egyéb témáinak érintése

A negyedik igehirdetésnél hirtelen tempót váltunk. Tudtad, hogy a pénzzel csak négyféle dolgot lehet kezdeni? Előteremtheted, elköltheted, megtakaríthatod vagy odaadhatod. Csodálatos módon a Biblia mind a négy területtel foglalkozik, ezért fontolóra veheted, hogy a negyedik sáfárságprédikáció a pénzkezelésről szóló gyakorlatias üzenet legyen. Ez érintheti például a költségvetés-készítés vagy a hitelkártyacsapdából való szabadulás témáját is. Ha segítségeddel az emberek elsajátítják a pénzkezelés bibliai alapelveit, akkor ezzel nem csak segítesz nekik a mindennapi szükségleteik betöltésében egy nagyon fontos területen, hanem jogot is szerzel a tizedadakozás tárgyalására.

A negyedik hét másik kapcsolódó témája lehet az életünkkel való sáfárkodás. Hívjuk fel a hallgatók figyelmét, hogy Isten nem csupán a pénz kezelését bízta ránk. Jól kell gazdálkodnunk az időnkkel, kapcsolatainkkal, képességeinkkel, készségeinkkel, szolgálati ajándékainkkal is. Ha valaki meglátja a teljesebb „nagy képet”, akkor az adakozás fokozása mellett a szolgálatra is több időt fog szánni.

Isten minden áldás forrása

A keresztyén embernek semmiképpen nem szabad abba a csapdába esnie, hogy a bankszámláját, a képességeit, az intellektusát tekintse forrásának. Az 5Mózes 8:17–18-ban egyértelműen azt olvassuk, hogy Isten ad erőt a gazdagodáshoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem a pénz, a képesség, az intellektus a jövedelmünk forrása – ezek csupán eszközök, melyek segítségével Isten, a Forrás az áldásokat biztosítja. Szükségleteinket Krisztus gazdagsága szerint tölti be. Az anyagi erőforrásokat atyai gondviselése célba juttatásának földi rendszereként használja fel. Ha az Ő mennyei bőségét akarjuk megtapasztalni, akkor előbb meg kell látnunk, hogy minden áldásnak Ő a forrása.

Ha Istent tekintjük a forrásunknak, akkor a „gazdag” kifejezés is más megvilágításba kerül. Sőt, ez a megközelítés fel is szabadít bennünket arra, hogy mindannyian gazdagok lehetünk, amikor Pál apostol korinthoszi híveknek írt szavait forgatjuk a szívünkben. A Korinthusi 2. levélben Pál egy egészen másfajta képet tár elénk a gazdagságról (meggazdagodásról):

Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. (2Korinthus 9:10–11)

Isten királyságában az igazi gazdagság és a bőkezűség között szoros összefüggés mutatkozik. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy akkor beszélhet jómódról, ha sok pénze van. Nem, a valódi gazdagságnak semmi köze nincsen a bankszámlánkon található pénz mennyiségéhez. Már abban a pillanatban gazdagok vagyunk, amikor a szükségleteinket fedezni tudjuk, és még másnak is jut. Ha így nézem a dolgokat, akkor könnyebb hálásnak lennem, amikor a saját autómban ülök, meleg vízzel zuhanyozom, vagy esetleg étteremben ebédelek. Gazdag vagyok, hiszen ezek mind arra utalnak, hogy több jut nekem, mint amennyire a megélhetéshez szükségem van. Ebből a szemszögből nézve mindig van olyan rész, amit visszaadhatunk Istennek a helyi gyülekezet társadalom felé irányuló  szolgálatán keresztül. Ebben az igeszakaszban Isten ígéretét is megtaláljuk: ha adunk neki, Ő anyagi lehetőségeinket, hogy a jövőben még nagylelkűbbel lehessünk.

Ismerek egy másik sikeres keresztyén üzletembert, aki nagyon sok házaspárt tanácsolt már komoly pénzügyi nehézségekben. Amikor pénzügyi probléma megoldása érdekében felkeresték, azzal a feltétellel egyezett bele a segítségnyújtásba, hogy minden megkeresett 100 Ft-ból 10 Ft-ot az Úrnak felajánlanak. Az illető elmondása szerint a feltételt elfogadó minden egyes házaspár helyreállt anyagilag, és ezen felül még jót is tehettek Istenért. Ez fantasztikus eredmény!

A Lukács 6:38-ban ezt olvassuk:

Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.

Hadd szögezzem le itt mindjárt: a bővelkedés szélsőséges tanításait ellenzem. Ettől függetlenül a Biblia igenis azt állítja, hogy Isten megjutalmazza a hitünket (Zsidók 11:5–6). Ebbe beletartozik az engedelmes adakozás is.

Jézus arra hív, hogy csatlakozzunk bele Isten gazdasági rendszerébe. Az Úr nagylelkű gondviselő. Tanítsuk hát arra az embereket, hogy ne féljenek az adakozástól. Évekig azt gondoltam, hogy materialista gondolkodásmód abban hinni, hogy ha én pénzt adok Isten munkájára, akkor Ő majd megáld engem anyagilag. Valójában az az igazi materialista gondolkodásmód, ha azt tartom, hogy a pénzkeresetem forrása a saját készségemben, ügyességemben keresendő. A szellemi ember abban bízik, hogy Isten ráárasztja az áldását és az élethez szükséges valamennyi erőforrással ellátja; ennek megfelelően engedelmeskedik is neki. A nem szellemi ember abban hisz, hogy az anyagi javak forrása az emberi erőfeszítés.

A vetés és aratás elvének hangsúlyozása

A Galata 6:7 és a 2Korinthus 9:6 alapján ok-okoztai összefüggést tárhatunk fel a között, hogy mit adunk oda, és mit kapunk érte viszonzásul. Az alapelv bármilyen területen működik, függetlenül attól, hogy éppen pénzről, barátságról vagy hitről beszélünk.

Ha valaki Isten áldására vágyik egy adott területen, akkor pont ezen a területen kellene olyasmit tennie, ami mások számára áldás. Isten maga lesz az, aki a folyamaton végigvezet. Bátran taníthatunk hitünknek erről a területéről, mert Ő gondoskodik a vetés gyümölcséről, akarata teljesülni fog. Nem azért vállal garanciát ennek az alapelvnek a működésére, hogy az emberi önzés tüzére öntsön olajat, hanem azért, hogy ezen keresztül is a hitünket erősítse, és céljai megvalósítására munkatársi kapcsolatra hívjon meg bennünket.

Türelem, a hit növekedése időigényes folyamat

Egyik olyan igehirdető barátomtól kaptam a következő hárompontos vázlatot, aki tanyán nőtt fel: (1) Azt aratod, amit vetettél; (2) Többet aratsz, mint amennyit vetettél; és (3) Először vetsz, utána aratsz. Ha a Szentírás segítségével a mélyére nézünk annak, hogy miként gondolkodik, „működik” Isten, akkor gyorsan rájövünk: az adakozás valójában nem is költség, hanem lehetőség!

Egy másik alkalommal éppen az imaházunk bővítésére gyűjtöttünk több millió dollárt, amikor az egyik felettébb nagylelkű adakozó a következő gondolatot osztotta meg a gyülekezettel: „Ne azt kérd Istentől, hogy mutassa meg, mekkora összeget vár tőled az adakozás során. Inkább azért imádkozz, hogy azt mutassa meg, mennyit akar rajtad keresztül adni. Ez lesz az az összeg, amelyre azután elkötelezheted magad az adakozásban.”

Ez mindenképpen nagy kihívás volt jó néhány ember részére, de jó eredménye lett. Ha egészséges módon hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy Istenben bízzanak, akkor ezzel lehet, hogy a legjobb szellemi élmények felfedezésére adunk nekik esélyt.

Isten azt szeretné, ha minden egyes alkalom a belé vetet bizalmat erősítené, amikor pénzzel van dolgunk. Hadd használjon fel téged is a bőkezű adakozás, az okos pénzbeosztás és a bölcs befektetés bátorítására. Segíts másoknak megszabadulni a hitelkártya-adósság csapdájából. És legfőképpen: vezesd rá őket, hogy a sáfárság nem valami elhordozandó teher, hanem valódi kalandtúra a Mindenhatóval. Ha segítünk másoknak a sáfárságban növekedni, akkor ezzel a hitükben való növekedést segítjük elő.  Isten pedig az ilyen hittel megváltoztatja a világot!

További ötleteket a kregghood.com/premium-resources oldalon találsz