2017. Június 15.Fontos, hogy egy méretben és erőforrásokban kisebb gyülekezetben is minden személyt felkészítsünk a szolgálatra – de mégis hogyan?
Sok vezető gondolja úgy, hogy túl kicsi a gyülekezet, és pénzük sincs rá, hogy szakembert vagy számítógépes rendszert állítsanak a feladatra. Ha azonban megvizsgáljuk, hogyan jut el egy gyülekezet az életben maradástól a szolgálatig (mérettől függetlenül), kiderül, hogy mindez téves feltevés.
Hogyan válhat egy kis közösség felkészítő gyülekezetté? Először is, a gyülekezetnek szüksége van a vezető pásztor és a teljes vezetés látható támogatására. A lelkésznek nem annyi a feladata, hogy arról ábrándozik, bárcsak a gyülekezet elkezdené a felkészítést, hanem meg kell tanulnia a többi vezetővel együtt, hogyan lehet másokat felkészíteni a szolgálatra, majd elindítani benne őket. Sajnos gyakran látjuk azt, hogy kis gyülekezetek pásztorai megpróbálnak egy személyben minden feladatra alkalmassá válni. Az igehirdetéstől kezdve a vízvezetékszerelésig mindent tőlük várnak – ráadásul jó minőségben –, pedig elhívásuk nem erre szól.
A Biblia szerint a lelkészek feladata másokat felkészíteni, azaz engedni és elindítani őket a szolgálatra. Sok kis gyülekezet pásztora úgy gondolja, hogy mivel kis létszámú a közösség, mindent neki kell csinálnia, pedig pontosan ez a gondolkodás akadályozza a gyülekezet növekedését. A lelkészek olyan szorosan ragaszkodnak a vezetéshez, hogy a szolgálat nem tud növekedni és terjedni.
A szolgálat csak annyira terjed, amennyire a pásztor képes másokat szolgálatba állítani. Sok lelkész úgy gondolja, más nem tudná olyan jól elvégezni az adott szolgálatot, mint ő. De ki felelős azért, hogy felkészítse a híveket? Ki a felelős azért, hogy a hívek is tanulhassanak? Miért feltételezi bárki is, hogy csak ő képes egyedül meghallani Isten hangját, és ő az egyetlen, akinek ajándéka van egy szolgálatra?
Másodszor, a felkészítést végző gyülekezetekben szükség van egy olyan emberre, aki egy csapattal azon dolgozik, hogy a kis gyülekezetben is beindítsa a felkészítést. Nem baj, ha kicsi a csapat, egy lelkes és tehetséges (gyakran önkéntes) vezető képes megszervezni és fejleszteni a felkészítést.
A szolgálatra való felkészítésben számos olyan személy is részt vehet, aki még nem elkötelezett, a gyülekezet peremén álló tag. Az elöljáró felelőssége és hatásköre, hogy úgy vezesse csapatát, hogy a gyülekezetvezetés álláspontját alakítsa. Ezek az elöljárók megszervezik, hogyan hívjanak új embereket a gyülekezetbe; az új tagoknak és a látogatóknak segítenek beilleszkedni; segítenek felfedezni a tagok ajándékait és megtalálni a helyüket; illetve felfedezik és kiképzik a vezetőket. Ők felelősek az egész folyamatért minden szolgálati területen.
Harmadszor, a felkészítést végző gyülekezetnek – a kisebb közösségeknek különösen – teljes felkészítő rendszer is kell, egy hiányos rendszer ugyanis megakadályozhatja, hogy a tagok érett tanítványokká váljanak. Például sok kis gyülekezet segít, hogy a tagok felfedezzék szolgálati ajándékaikat, ez azonban csak arra jó, hogy tudják, mivel rendelkeznek, viszont ettől még nem tanulják meg, hogy hol, mikor és hogyan hasznosítsák ajándékaikat a gyülekezetben. Ha egy gyülekezeti tag megtalálta helyét, utána képzésre, megerősítésre, visszajelzésre, kiértékelésre és elismerésre egyaránt szüksége van, különben a tagok frusztrálttá válnak, és kiábrándultan lemondanak szolgálatukról.
A kis gyülekezetekben egyedi lehetőség rejlik, hogy erős szolgálói csapatok épüljenek a kis csoportokra jellemző szoros kapcsolatok miatt. A vezetők anélkül alkothatnak szolgálói csoportokat, hogy új ismeretségeket kellene kötniük, ami nagyobb gyülekezetekben elkerülhetetlen.
A kis gyülekezetek előnye, hogy gyorsan képesek új gyakorlatokat és folyamatokat beépíteni a mindennapi életükbe, hiszen nem kell minden ötletnek átjutni a vezetőség falán, ami sokszor akadály a nagyobb gyülekezetekben. Egy kis csónak gyorsabban fordul, mint a Titanic.
A felkészítés során a kis közösségek gyakran építenek ki olyan speciális szolgálatokat, amelyek egy nagyobb gyülekezettől éveket, számtalan megbeszélést és rengeteg pénzt követelnének. A 90-es években, mikor földrengések és erdőtüzek pusztítottak Kaliforniában, a kisebb közösségek reagáltak a leggyorsabban, egyszerű kommunikációs hálójuknak köszönhetően, valamint jobban átlátták a rendelkezésükre álló ajándékokat és elhivatott embereket. A nagyobb gyülekezetek nem tudnak ilyen gyorsan reagálni. Habár ők esetleg több anyagi juttatást képesek felajánlani, a kisebb gyülekezetek, akiknek tagjai együtt dolgoznak, elkötelezett szolgálók hadával vonulhatnak fel.
A szentek felkészítésének parancsa – amelyről az Efezus 4:11–12-ben olvasunk – nem korlátozódik egy adott létszámra, személyi forrásra, vidéki, vagy városi környezetre, vagyoni vagy nemzetiségi helyzetre, hanem minden gyülekezet számára elérhető.
[simple-author-box]
Források
- Mallory, Sue. The Equipping Church. Grand Rapids: Zondervan, 2001.
- Mallory, Sue, Brad Smith, Neil Wilson, és Sarah Jane Rehnborg. The Equipping Church Guidebook. Grand Rapids: Zondervan, 2001.
- Ogden, Greg. Transforming Discipleship: Making Disciples a Few at a Time. Downers Grove: InterVarsity Press, 2003.
- Swanson, Eric. The Externally Focused Church. Loveland: Group Publishing, 2004.
Dr. Don R. Simmons, vezetőfelkészítési és -fejlesztési igazgató (Fresno, Kalifornia, USA)