A kis gyülekezet előnye

A teljes munkaidős keresztyén szolgálattevők nagy része – beleértve a külföldi misszionáriusok 80%-át – kis gyülekezetből jön.

„A kis gyülekezetek majdnem minden releváns minőségbeli szempontból jobb eredményeket mutatnak fel, mint a nagyobb közösségek.”1 Erre a megdöbbentő következtetésre jutott Christian Schwarz, miután közzétette a gyülekezetnövekedést vizsgáló valaha készült legátfogóbb kutatást – több, mint ezer gyülekezetet vizsgáltak hat földrészen –, amelyet saját tapasztalataim mellett mások eredményei és megfigyelései is alátámasztanak.

Annak ellenére, hogy kevesebb taggal, munkatárssal, épülettel, forrással és programmal rendelkeznek, az átlagos kis gyülekezetekben:

• jobb a közösség.
• mélyebb a lelkészi törődés.
• hatékonyabb a tanítványozás.
• aktívabbak a gyülekezeti tagok.
• több ember kap elhívást keresztyén szolgálatra.

Ez nem jelenti azt, hogy minden kisközösség jól működik. Sok helyen a hívők bátortalanok, vagy épp problémákkal küszködnek. Néhány kisközösség olyan helyen működik, ahol csökken a népesség, míg mások bennfentessé és önelégültté váltak. Hogyan küzdhetnek meg a kis gyülekezetek pásztorai ezekkel a kihívásokkal, és hogyan élhetnek a kisebb méretük adta lehetőségekkel?

Cikkemmel a kisebb gyülekezetek pásztorait szeretném bátorítani azáltal, hogy rámutatok néhány dologra, melyben közösségük mérete hatékonyabbá teheti, s korántsem hátráltatja szolgálatukat.

Amit jobban csinálnak

Nézzünk néhány területet, amelyen a kis gyülekezetek általában jobban teljesítenek, mint nagyobb társaik.

Jobb a közösség

Többen tapasztalták már meg a kisebb gyülekezetek családias jellegét, ahol mindenki ismer mindenkit, és a tagok közel állnak egymáshoz. Ezt erősíti az a tény is, hogy ezen közösségek tagjainak átlagosan 46%-a tartozik valamilyen kiscsoportba, míg a megagyülekezetekben ez a szám csak 12%. A nagyobb gyülekezetekben sokkal több munkát igényel megteremteni azt a bensőséges légkört, amely a kisebb közösségek természetes velejárója.

Mélyebb a lelkészi törődés

Egy kis gyülekezet különböző eseményein a pásztornak alkalma van mindenkit személyesen megismerni.

Szolgálatom kezdetén egy kis Los Angeles-i gyülekezetet vezettem. Ez nem csak annyiból állt, hogy vasárnaponként prédikáltam nekik, hanem együtt dolgoztunk különböző bizottságokban, meglátogattam őket otthonaikban, és munkanapokon együtt festettem és takarítottam velük. A fiataloknak és gyerekeknek minden héten csináltunk valami programot, és minden szezonban rendeztünk softball és kosárlabda-bajnokságot. Alaposan megismertem a közösséget, ezért gyorsan észrevettem, ha valakinek gondja akadt.

A nagyobb gyülekezetek pásztorainak sokkal több időt kell adminisztrációval tölteniük, hogy minden program zökkenőmentesen haladjon, s gyakran cégvezető szerepet töltenek be a gyülekezet élén. Csak néhány emberrel barátkoznak össze. A gyülekezet többi tagjával távoli ismeretségük van, ha egyáltalán ismerik egymást.

Hatékonyabb a tanítványozás

Miért nem gyakorolnak nagyobb hatást társadalmunkra azok a keresztyének, akik rendszeresen járnak templomba? Dallas Willard szerint a hiteles tanítványozás hiánya olyannyira nyilvánvaló, mint „elefánt a gyülekezetben.”2

Sokszor azt hisszük, egy ember azért válik tanítvánnyá, mert részt vett egy fél éves kurzuson. A tanítványozás legnagyobbrészt azonban abból áll, hogy rendszeresen időt töltünk másokkal, hogy megfigyelhessék, hogyan élünk. Pál apostol ezt írja: „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.”

(1Korinthus 11:1) Ha időt töltünk másokkal, közelről láthatjuk fejlődésüket, és szükség esetén bátoríthatjuk vagy inthetjük őket. Az is növekedésre sarkallja őket, ha törődünk velük, és imádkozunk szellemi növekedésükért.

Nagy haszonnal jár a tanítványozás, hiszen önmagunkat sokszorozzuk meg mások által. Amellett, hogy utazásain tanított, és gyógyítószolgálatot végzett, Jézus három és fél évet töltött egy tizenkét fős gyülekezettel, akik a Szent Szellemmel erejével világkörüli útjára indították a már húsz évszázada folyamatosan növekvő egyházat. A pásztornak is előbb egy kis létszámú csoportot kell tanítványoznia, hogy ők is tanítvánnyá tehessenek másokat. Ebben pedig egyértelmű előnye van a kis gyülekezetek pásztorának, mivel sokkal kevesebb időt kell különböző programok felügyeletével töltenie.

Aktívabbak a gyülekezeti tagok

Mivel a kisebb gyülekezetekben egyedül a lelkész kap fizetést az elvégzett munkájáért, a tagok tudják, hogy ha ők nem szállnak be a szolgálatba, senki más nem végzi el. Még a fiatalokat is szolgálatra ösztönzik, mindenki érzi, hogy szükség van rá. Sokkal fontosabb, ha valaki hajlandó a gyakorlatban tanulni, mint a szakmaiság, amelyet a nagyobb gyülekezetek elvárnak. A kisebb közösségekben átlagosan az emberek 31%-a szolgál ajándékának megfelelő területen, míg ez a szám a nagyobb gyülekezetekben mindössze 17%.

Mikor a Los Angeles-i gyülekezet pásztora lettem, a gyerekeken kívül két felnőtt, tíz egyetemista és tíz gimnazista alkotta a gyülekezetet. Rövid időn belül kivétel nélkül mindenki szolgálattevővé vált.

Több ember kap elhívást keresztyén szolgálatra

A testvérem, Dave, frissen végzett teológusként egy újonnan induló San Francisco-i gyülekezetbe került lelkésznek. Szolgálatának első három évében hárman is elhívást kaptak Istentől a szolgálatra. Egyikőjük a Fülöp-szigetek egyik távoli, pogány részére utazott férjével együtt, ahol százakat vezettek hitre, a másikból lelkész lett, a harmadik pedig a teológián szolgál.

Ez az eredmény is alátámasztja Ron Klassen és John Koessler megfigyelését, akik a kis gyülekezetek szakértői: „A teljes munkaidős keresztyén szolgálattevők nagy része – beleértve a külföldi misszionáriusok 80%-át – kis gyülekezetből jön.”3 Miért? Egyértelmű, hogy a személyes lelkipásztori kapcsolat, a tanítványozás, és a szolgálatban való részvételi lehetőség meghozza az eredményt.

A helyes hozzáállás

Három tulajdonság segíthet a kis gyülekezeteknek hasznot hozni kivételes helyzetükből.

Hidd el, hogy Isten képes használni téged!

Higgy benne, hogy Isten megáldja szolgálatodat, és a kis gyülekezetek is hatalmas dolgokat tehetnek Istennek. Ez felszabadítja a Szent Szellemet, hogy cselekedjen.

Légy hű szolga!

Isten nem gyülekezetük létszáma alapján ítéli meg a lelkészeket, hiszen az ajándékokat, a tanulást és a lehetőségeket is ő adja. Isten inkább arra hív, hogy hűséges szolgálatunkkal szerezzünk dicsőséget nevének, bárhova hívjon is (1Korinthus 4:2). Jézus így imádkozott: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” (János 17:4) Istentől kapott elhívásunk sokkal fontosabb, mint hírnevünk vagy karrierünk.

Önbecsülésünk abból fakadjon, hogy Isten szeretett gyermeke vagy!

Általában elégedetlenkedünk, ha hozzánk méltatlan szolgálatot kell végeznünk, mert alacsonyabb rendűnek érezzük magunkat tőle. Zöldebb legelő után kutatunk, mert tévesen azt hisszük, ott majd többnek érezzük magunkat.

Fiatalkorom óta szenvedtem alacsony önértékelésem miatt, s ez Los Angeles-i pásztorként sem változott szegényes körülményeim között. Vajon mit gondolnak rólam lelkész kollégáim? Mi lenne, ha egykori diáktársaim most látnának? Akárhányszor erre gondoltam, összerezzentem. Hiába tudtam, ki vagyok Krisztusban, évekbe telt, mire teljesen elfogadtam. Ha értékünk ebből fakad, kevésbé érdekel majd, hol szolgálunk.

Szükséges lépések

A kisebb gyülekezetek sem feltétlenül végzik jobban szolgálatukat. Hogy élni tudjanak előnyeikkel, a helyes hozzáállás mellett a pásztoroknak fel kell ismerniük a legszükségesebb lépéseket.

Találd meg a rést!

Ha túl kevés forrást biztosítunk, és nem állítunk munkába elég embert, nem sokra megyünk majd. Ehelyett érdemes lenne meglátni közösségünk legnagyobb szükségleteit, amelyeket a tagok is képesek lehetnek betölteni. Los Angelesben például azt a célt tűztem ki, hogy elérjük a hitetlen fiatalokat és gyermekeket, hívő fiataljaink pedig kiváló munkát végeztek: az ötödik évre hetente átlagosan száz gyermek és száz fiatal látogatott el hozzánk.

Használd, amid van!

Egy kis gyülekezet pásztoraként gyakran álmodoztam arról, milyen remek programokat indíthatnék, ha annyi támogatásunk és lehetőségünk lenne, mint egy bizonyos másik gyülekezetnek. Mire is vihetném, ha annyi emberem és olyan áldott szolgálóim lennének, mint a másik gyülekezetnek! De csak azt használhatjuk fel, amink van, nem azt, amire vágyakozunk. A folytonos vágyakozás frusztrációhoz vezet.

Ha kevesebb forrásunk van, az kreatívabbá tehet bennünket. A Los Angeles-i közösségünk egy rozoga, nyolcvanéves épületben gyűlt össze, amelyben anyagi megfontolások miatt én magam is laktam. A vasárnapi alkalmakon megtöltöttük az összes szobát, és kihasználtuk a ház előtti és mögötti kis udvarrészt, a garázst és a pincét is. Később bérbe vettük a szomszéd alagsorát is, de még így is feszegettük a határainkat. Nem sokkal később kölcsön kaptuk egy 15 km-re lévő gyülekezet eszközeit, s új vasárnapi iskolát is indítottunk. Ezzel még több gyermeket sikerült elérnünk. Mivel nem volt a gyülekezetben elég felnőtt, aki taníthatta volna a gyermekeket, a fiatalokat helyeztük a posztra, s kiderült, hogy remekül szolgálnak. Ha Isten elhív bennünket egy szolgálatra, mindent biztosít majd, amire szükségünk lehet.

Kulcsemberek tanítványozása és mentorálása

Jézustól megtanulhattuk, hogy bölcs dolog kiválasztani néhány embert, akikben sok lehetőség rejlik (bár az ő tanítványain ez kezdetben nem látszott), s akiknek sokat fektetünk az életébe. Ezt látjuk abban, ahogy Barnabás Pállal és Márkkal, majd Pál Timóteussal és Szilásszal végezte a szolgálatát. Tegyük fel a kérdést: kik azok a fiatalok vagy felnőttek, akiket Isten elém vezetett, hogy szellemileg formáljam? Látok magam körül egy-két olyan embert, akiből később vezető is lehet?

Építs kapcsolatrendszert!

A kis gyülekezetek pásztorai gyakran érzik magukat magányosnak, ezért olyan fontos, hogy találjanak olyan lelkészeket, akik hasonló helyzetben vannak, akikkel támogatni és segíteni tudják egymást. Illetve jó, ha van a közelükben egy lelkész, akit tisztelnek, és akitől iránymutatást kérhetnek. Ezek az emberek általában szívesen megosztják bölcsességüket. Nem engedhetjük, hogy a büszkeség, az önérzet vagy zsúfolt napirendünk megakadályozza, hogy a hatékony szolgálathoz szükséges kapcsolatokat ápoljunk. Isten nem magányos farkasnak hívott el bennünket.

Csapatépítés

A szolgáló csapat tagjai beépített támogatóink, ezért küldte ki Jézus is párosával tanítványait. Egy csapat sokkal hatékonyabb lehet, és többet érhet el, mint egy-egy szolgáló a maga ajándékával.

Frusztráló, ha egy egyedül dolgozó pásztornak ezermesternek is kell lennie, miközben nem tudja igazán kamatoztatni szellemi ajándékait. Csak gondoljuk át, mi mindenért felel egy kis gyülekezet vezető lelkésze: prédikálás, tanítás, tanítványozás, lelkigondozás, dicsőítés, papírmunka, hitoktatás, ifjúsági és gyerekmunka. Ehhez hozzájön még a karbantartás, a karácsonyi program, az építkezések, és megannyi szolgálati terület, melyre nem feltétlenül érzik alkalmasnak magukat.

Bár egy apró gyülekezet nem engedheti meg magának, hogy több embert is állományba vegyen – akár csak részmunkaidőben –, mégis megvan a módja, hogy szolgálócsoportot alapítsunk. Ahogyan az emberi élettartam növekszik, egyre jellemzőbb, hogy a nyugdíjas korosztálynak jó pár egészséges éve marad, amelyet Isten szolgálatára is felajánlhat. A teológiákról is sokkal több fiatal kerül ki, mint amennyi fizető állás rendelkezésre áll. Ha átlátható tervvel állunk elő, és szellemi növekedési lehetőséget, mentorálást ígérünk cserébe, néhány friss diplomás talán világi állása mellett szívesen csatlakozik csapatunkhoz.

Bátor megoldás az is, ha egy egyházi fizetésen ketten vagy hárman megosztoznak, és szolgálatuk mellett vállalnak más megélhetési lehetőséget is a világban. Ez azokban a gyülekezetekben lenne a legfontosabb, ahol megfelelő mennyiségű munkaerő mellett komoly esély látszik a növekedésre.

Továbbképzés

Minden gyülekezet pásztorának szüksége van rendszeres „továbbképzésre”, hogy folyamatosan fejlődhessenek, s ne kopjanak meg módszereik. A leggyakoribb kifogás, hogy „ehhez én túl elfoglalt vagyok”. Ugyanakkor heti egy vagy két óra, melyet tanulásra szánunk, nem luxus, hanem alapvető szükség. A kompetencia hiánya időpocsékoláshoz és bátortalansághoz vezet.

Vegyünk, kölcsönözzünk, és adjunk tovább vezetésről és szolgálatról szóló jó könyveket, cikkeket és hanganyagokat. Vegyük komolyan a lelkésztovábbképzéseket, vegyünk részt hétvégéken, vagy szolgálattevőknek szervezett kurzusokon.

Nem könnyű munka egy kis közösséget pásztorolni, de egy apró gyülekezet egészen különleges módon dicsőítheti meg Istent. A Szellem erejével a kisebb gyülekezetek nagyobb szolgálatot végezhetnek számos nagy gyülekezetnél.

Jegyzetek

1. Christian Schwarz. Healthy Church Development. Carol Stream: ChurchSmart Resources, 1996, 48. Hacsak nem jelezzük másként, a statisztikák ebből a könyvből származnak.
2. Dallas Willard. The Divine Conspiracy. San Francisco: Harper Collins, 1998, 301.
3. Ron Klassen és John Koessler. No Little Places. Grand Rapids: Baker Books, 1996, 86.