2019. Február 15.A 21. században számtalan korlátba ütközik az evangelizáció. Rengeteg hívő vesztette el motivációját, hogy megossza másokkal hitét. Számos gyülekezet és vezető fordult el az evangelizációtól a közösségeikben felmerülő problémák és kihívások miatt. Meg vagyok győződve arról, hogy az evangelizálás minden akadálya az emberiség örök állapotára vonatkozó kijelentés hiányosságából ered. A Szentírás hiánytalanul kijelenti, milyen örökkévalóságra kaptunk ígéretet mi, és milyenre azok, akik sosem tapasztalták meg a Krisztus általi megváltást.
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”
1János 3:2
„És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.”
Zsidók 9:27–28
Ha valóban megértjük, milyenek sorsa lesz a keresztyéneknek az örökkévalóságban, valamint hogy mi vár azokra, akik nem fogadják el Krisztust, akkor igazán motiváltan fogunk az elveszettek után menni. A 18–19. századi prédikátorokat megragadta az a kinyilatkoztatás, hogy „élet csak Krisztusban van”, de ha valaki nélküle hal meg, arra örök kín és szenvedés vár. Jonathan Edwards a pókról prédikált, aki vékony hálóján függött a pokol kénköves folyamai felett. Spurgeon a pokol tüzére összpontosított. Wesley folyton az ember Megváltó nélküli állapotáról beszélt. Ezek a férfiak égtek az elveszett emberiség örök sorsáért folytatott harc tüzétől.
A következő erőteljes szavakat Ezékiel próféta által osztotta meg velünk az Úr: „Őrállóvá tettelek téged […] Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő mégsem tér meg bűnéből és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.” (Ezékiel 3:16–19)
Ha nem vagyunk hajlandóak arról beszélni, mi vár az emberre az örökkévalóságban, akkor a legfontosabbat hallgatjuk el, amit Krisztus ránk bízott! Isten minden gyermekét szereti, és szeretné megáldani őket az örök élet ajándékával. Nincs nagyobb áldás annál, amit másoknak adhatunk, mint ha az örök életről beszélünk nekik.
A félelem lelke, melyet magunkban hordozunk, nem engedi, hogy a pokolról beszéljünk. Attól félünk, az emberek elutasítanak majd, de ha megértjük, milyen feladatot bízott ránk Isten, mindent megteszünk majd, hogy a lehető legtökéletesebben adjuk át az ember elveszett állapotáról és Isten szeretetéről szóló kijelentést. Ha meghalunk Krisztusban, örökké élni fogunk benne, mint az élő Isten fiai és lányai. Ha viszont Krisztus nélkül halunk meg, ott nincs üdvösség, csak örökké tartó szenvedés, elszakadva az Atyától. A Szentírásnak ezen igazságait nem szabad vitatni vagy tagadni.
Muszáj még egyszer átéreznünk a lélek szorongását, mikor az ítélet fehér trónja előtt áll, a valódi pokol lángjait, s meg kell hallanunk az elkárhozott lelkeket, akik enyhülés után sikoltanak. „Annak kell meghalnia, aki vétkezett.” (Ezékiel 18:20) Ez az ige legyen legfőbb motivációnk az elveszettért vívott harcban.
Néhány évvel ezelőtt, mikor vezető pásztorként szolgáltam egy helyi gyülekezetben, gyakran tanítottam az evangelizációról. Viszont csak azután kezdtük látni a munka eredményét, miután egy vasárnap esti sorozatot tartottam a témában. Ahelyett, hogy hamis bűntudatot keltettem volna gyülekezetemben, amiért nem evangelizálnak, inkább arra sarkalltam őket, hogy egymás között gyakoroljanak három gyakorlati elvet, mielőtt odalépnének felebarátaikhoz.
- Vedd észre a szükséget, és segíts! Ha mások felé szolgálunk, az általában lehetőséget ad arra is, hogy Krisztusról beszéljünk.
- Építs barátságokat! Ha közös étkezésekkel, kikapcsolódással hosszantartó, valódi barátságokat hozunk létre a körülöttünk élőkkel, az minden másnál hatékonyabb segítség lesz!
- Használd a személyes bizonyságtétel erejét! Ha elmeséljük saját megtérésünk történetét, az bizalmi légkört teremt beszélgetéseinkben, s így könnyebben tudunk bizonyságot tenni Krisztus erejéről is!
Gyülekezetem lassan megtanulta, hogyan is kell evangelizálni. Hihetetlenül felszabadító volt látni őket, amint munkatársaikkal és szomszédaikkal törődnek. Mindannyian képesek voltunk őszintén barátkozni másokkal, s ezután természetes út nyílt arra, hogy bemutassuk nekik Krisztust.
Bár valóban vannak korlátai ma az evangelizációnak, egy sem olyan, amelyen ne lehetne túljutni, ha helyesen látjuk lehetőségeinket, és nem azokra koncentrálunk, amit nem szívesen teszünk. Isten segíteni fog, hogy elérjük a körülöttünk élőket… és ez az, ami igazán számít!
Jeffrey W. Dove a Bible Alliance és Life Publishers International (Assemblies of God; Springfield, Missouri, USA) igazgatója. Pásztorként és misszionáriusként szolgált. 14 éven át hat délkelet-ázsiai ország missziós tevékenységét irányította Bangkokból (Thaiföld)