Ruth könyve kiváló példát mutat, hogyan mentoráljunk más nőket. Történetéből megismerhetjük a tudatos mentorálás kilenc fő jellemzőjét.

A tíznapos missziós út jól alakult: lehetőségünk adódott a humanitáris, együttérző szolgálatra, amely által számos gyermek, nő és család fogadta el Jézust megváltójának.

Baráti kacagás, testvéri ölelések és őszinte könnyek között búcsúzott a női csoport vendéglátó misszionáriusunktól. Felszálltunk a gépre, és holminkat rendezgetve készültünk az előttünk álló hosszadalmas útra. Ahogy a gép elhagyta a kifutót és nekivágott a hazavezető útnak, az agyamban ott cikáztak az elmúlt másfél hét eseményei.

Lenyűgözött, hogyan tett képessé Isten húsz különböző személyiségű, eltérő ajándékokkal rendelkező, teljesen átlagos nőt arra, hogy tíz napon keresztül szolgáljon zokszó nélkül, fáradhatatlanul. Végignéztem a gépen, és megszámláltam a csoporttagokat. Legtöbbjük a teljes kimerültségtől máris mély álomba merült.

Kényelembe helyeztem magam, és nem sejtettem, milyen életet átformáló Isten-pillanatok várnak a 39. sor E és F ülésén. Ahogy a fejem a székem párnájára hajtottam, a mellettem ülő csoporttag megszólított, hogy nem beszélhetnénk-e egy kicsit. Azóta is hálás vagyok, hogy álmomból felrázva magam egyből így feleltem: „Hát persze!”

Elárulta, hogy úgy érzi, elhívást kapott a szolgálatra, majd megkérdezte: „Lennél a mentorom?”

Ez a kérdés akkor, oly sok évvel ezelőtt új irányt adott mindkettőnk életének. Ő egy mentort kapott, én pedig megtapasztaltam a kijelentést, amelyet Isten elégtelenségem ellenére belém plántált: a belső vágyat, hogy tudatosan odalépjek azokhoz a nőkhöz, akik bizonytalanok a szolgálatukkal kapcsolatban, és folyamatos szellemi növekedésre szomjaznak.

A mentorálás által a szolgálatba frissen belépő nők hozzáférhetnek mindahhoz a tapasztalathoz, együttérzéshez, érettséghez és szellemiséghez, amelyet a kipróbált szolgálattevő nők felhalmoztak.

Az elmúlt három évtizedben a mentorálás fogalma elfogadottá vált, mégsem egyértelmű, miként valósulhat meg a gyakorlatban. Hivatalos vagy kötetlen? Rendszerezett vagy spontán? Tudatos vagy érzésből jön? Véleményem szerint minden kérdésre igen a válasz.

Szüleim nem szolgáltak főállásban, a szabályok nem engedték, hogy édesapám diakónusi vagy presbiteri tisztet kaphasson. Ugyanakkor szüleim Isten iránti elköteleződése, a gyülekezeti alkalmakon való rendszeres részvétel, és pásztoraink iránti hűségük egészséges alapot teremtettek szellemi fejlődésemnek.

Tizenhat éves voltam, mikor Isten elhívott a szolgálatra, tizennyolc évesen mentem férjhez, tizenkilenc éves koromban szültem első gyermekemet, és mire betöltöttem a huszonkettőt, már a parókia háziasszonyaként szolgáltam. Mindez azelőtt történt, hogy a mentorálás ötlete feltűnt volna a horizonton. Visszatekintve azt mondhatom, egyedül a mindenre elégséges Istennek és rendkívüli férjemnek köszönhetem, hogy ép bőrrel úsztam meg a szolgálatot, és hogy bármivel hozzájárulhattam mások életéhez.

Miért mentoráljunk?

Ahogy teltek szolgálatom évei, fokozatosan egyre érettebbé váltam. Ha visszatekintek szolgálatomra, nem tudom, mi alakult volna másként, ha lett volna mentorom. Talán hamarabb legyűrtem volna az egészségtelen összehasonlítgatásból és a magammal szemben támasztott irreális elvárásokból eredő öngátló öngyűlöletet? Jobban viseltem volna, amikor rá kellett döbbennem, hogy a keresztyének korántsem viselkednek mindig keresztyének módjára? Elűzhettem volna a fájdalmat, amit akkor éreztem, mikor az emberek igazságtalanul bántak a férjemmel? Talán időnként képes lettem volna nemet mondani bűntudat és magyarázkodás nélkül. Talán egy szolgálatban tapasztaltabb nő hatékonyan segített volna eligazodni az élet akkor még számomra ismeretlen útvesztőjében.

Lett volna valaki, aki számon kéri rajtam, rendszeresen olvasom-e, tanulmányozom-e a Bibliát, és képes vagyok-e helyesen értelmezni azt. Jobban viseltem volna a kritikát azért, hogy nőként férfiakat tanítok, ha utamon egy mentor kísér? Biztosan!

Már évek óta végeztem szolgálatomat, mikor Isten arra hívott, hogy azokra a tapasztalt női szolgálattevőkre fókuszáljak, akik kívánatos tulajdonságokat személyesítenek meg, ezért odafigyeltem, hogyan viselkednek ezek a nem mindennapi nők. Megtanultam tőlük, hogyan keressem folyamatosan szívemmel és értelmemmel is Istent, ne csak az érzelmeimmel. Megtanultam, hogyan éljek teljesen és egészen szentül, hogyan hagyjam figyelmen kívül az alaptalan kritikát, s maradjak kedves és szeretetteljes. Láttam, hogyan tisztelik férjüket, hogyan egyensúlyoznak család és gyülekezet között, s milyen önzetlenül szolgálnak. Visszafogottan öltözködtek, ódzkodtak a gúnyos beszédtől, és figyelmesen hallgatták a körülöttük lévőket. Ezek a tökéletlen női vezetők tudtukon kívül, távolról mentoráltak, ami ma már szervezetlennek, informálisnak és alapszintűnek tűnik, mégis romolhatatlan gyümölcsöket termett az életemben.

Mindazonáltal a közvetlen mentori kapcsolat nem zárja ki, hogy szükség lehet tervezett és rendszerezett megközelítésre is. A tervezett mentorálás védettséget nyújt a szolgáló nőknek az elszigetelődés veszélyes vírusa ellen.

Az ilyen kapcsolatok jelentik a leginkább járható utat a szolgálatban. A modern társadalomban valahogy elvesztettük azt a spontaneitást, amelyet a Bibliában látunk: egy tapasztalt ember segítséget nyújt a másiknak, hogy tudást vagy képességet sajátítson el. Az internet az információ kincsesbányáját nyitotta meg, de eltüntette a szemtől szembeni tanulás társas jellegét. Bár olyan világban élünk, ahol a látszólag mindentudó Google végtelen információval lát el bennünket, a leghasznosabb tudást mégis kapcsolati tapasztalatokból szerezhetjük.

A mentorok kultúraformálása

A mentorok egyfajta kapcsolati DNS-láncot alkotnak. John Ortberg Everybody’s Normal Till You Get to Know Them („Mindenki csak addig normális, amíg meg nem ismerjük”) című könyve egy kapcsolatokról szóló kutatásról ír, melyben hétezer embert vizsgáltak több mint kilenc éven át, és kimutatták, hogy a legmagányosabb emberek háromszor nagyobb eséllyel hunytak el, mint akik szoros kapcsolatokkal bírtak. Az egészségtelen szokásokat folytatók (pl. dohányzók, gyorsétteremben étkezők, túlsúlyosak és alkoholfogyasztók), de szoros kapcsolati kötelékekkel rendelkezők sokkal tovább éltek, mint azok, akik egészségesek, de magányosak voltak. Tehát jobb, ha baráti körben esszük az édességet, mintha egymagunkban a brokkolit! A tanulság: erős, tudatos kapcsolatok kellenek! Nélkülük nehezen vergődünk át az életen.

Ruth könyvében Naomi kiváló példát mutat, hogyan mentoráljunk más nőket. Történetéből megismerhetjük a tudatos mentorálás kilenc fő jellemzőjét.

1. Naomi tisztelte a tekintélyt.

Kötelességtudóan követte férjét Móáb földjére (Ruth 1:1–2). Az Assemblies of God pünkösdi egyház egalitáriánus álláspontot képvisel a nők és férfiak vezetői szolgálatát tekintve (úgy vélik, férfiak és nők egyenlők Krisztusban, s ezért nincsenek nemi különbségek az egyházban vállalt szerepek tekintetében), de ez nem jogosítja fel sem a nőket, sem a férfiakat, hogy hatalmaskodjanak és jogaik érdekében viszályt szítsanak. A mentoroknak tehát elsődleges feladata bemutatni a tekintély iránti engedelmességet.

2. Naomi értékelte a kapcsolatokat.

Minden fontos kapcsolatát ápolta, ezzel elkerülte az elszigetelődést még akkor is, mikor az élet legnehezebb próbatételein ment át. Férje és fiai meghaltak Móáb földjén (Ruth 1:3–7), ő pedig sógornőivel, Orpával és Ruthtal maradt, akik első kézből látták, hogyan dolgozza fel kimondhatatlan gyászát Naomi.

A mentoroknak tudniuk kell, hogy minden időben példát mutathatnak.

3. Naomi bízott népének támogatásában.

Mikor elérkezett az idő, felkészült, hogy visszatérjen Betlehembe (Ruth 1:7). Gyökerei azt az igazságot képviselték, hogy mentorként sosem hanyagolhatjuk el a személyes megerősítés fontosságát.

4. Naomi nem titkolta érzelmeit sem maga, sem mások előtt.

A határon kifejezte legmélyebb, belső fájdalmát, és meg is vallotta bánatát a fiatalabb asszonyoknak (Ruth 1:11–13).

Az egészséges lelkiállapotú mentorok lépésről lépésre haladnak az átláthatóság felé. Felismerik, hogy a mentoráltak mikor állnak készen arra, hogy azonosuljanak mentoruk fájdalmával. Naomi viselkedése ellentmond a megszokott frázisnak, miszerint a vezetőknek sosem szabad közel engedni magukhoz követőiket. Naomi megtette ezt – akárcsak Jézus.

5. Naomi ismerte saját korlátait.

Csüggedtségében arra biztatta a fiatal nőket, hogy térjenek haza, hiszen tudta, hogy nem képes férjet adni nekik (Ruth 1:11–12).

Ezen a ponton Naomi félreértette, mire lenne leginkább szüksége mentoráltjainak. Orpá egyértelműen szerette őt, de kilépett a mentor-mentorált kapcsolatból, mert Naomi nem talált olyan férjet számára, amire szerinte szüksége lett volna. Ruthnak ugyanakkor arra volt szüksége, amit Naomi képes volt megadni: igaz Istent, választott népet és helyet az isteni nemzetségben.

A mentoroknak fel és el kell ismerniük, mi az, amit nem tudnak megtenni, de bízhatnak abban, hogy Isten korlátaik ellenére is véghez viszi tervét.

6. Naomi időt szánt Ruthra.

Ruth felkérte Naomit mentorának, aki igent mondott a kérésre. Megengedte neki, hogy közel kerüljön hozzá, és időt töltsön vele (Ruth 1:16–18).

A mentori feladatkör megkívánja, hogy tudatosan tágítsuk személyes határainkat, ugyanakkor őrizzük meg autonómiánkat és személyiségünket (Ruth 1:19).

7. Naomi egyértelmű tanácsot adott Ruthnak.

Pontos utasításokkal látta el Ruthot arról, hogyan menjen a szérűre, és mit tegyen ott (Ruth 3:3).

A felkészült mentor tisztában van vele, hogy az utalásoknak, példáknak és önmagunk felfedezésének mind megvan a helye, de felismeri, amikor mentoráltjának egyenes tanácsra van szüksége.

8. Naomi élvezte munkája gyümölcsét.

Különleges áldásban részesült hűséges mentorálásáért, mikor kezében tartotta unokáját, azt a gyermeket, aki egy nemzetséghez tartozott Dávid királlyal és Jézussal, a Messiással (Ruth 4:13–22; Máté 1:5–6).

Az egészséges mentor felismeri a kapcsolatban rejlő lehetőséget a szellemi sokasodásra.

9. Naomi gyümölcsöt termett mások élete által.

A Ruth 4:14–15-ben ezt olvassuk: „Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál.”

A felkészült mentor nem vár köszönetet mentoráltja sikeréért, de osztozik az örömben, ha egy másik szolgáló nő sikeréhez járulhatott hozzá.

A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

Naomi és Ruth kapcsolata bemutatja: „Jobban boldogul kettő, mint egy. Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Prédikátor 4:9.12)

A Prédikátor könyve nehéz kérdéseket vizsgál életről és arról, hogyan találunk értelmet a mindennapok kihívásaiban. A Prédikátor végiggondolja, milyen hiábavaló dolgokat hajszolunk. Ugyanakkor érdemes jobban megvizsgálnunk a kulcsmondatot, mely a hármas fonál erejéről értekezik. Mindig van okunk a reményre, ha a harmadik, isteni fonál belép az egyenletbe. Isten jelenléte nem biztosít élethosszig tartó barátságot mentor és mentorált között, de amikor két szív nyitott marad a Szent Szellemre, mind a mentor, mind a mentorált sokat épülhet a kapcsolatból.

A szolgáló nőknek szükségük van a mentorálás Istentől kapott hármas fonalára. A nehézségek láttán sok ember egyszemélyes túlélési tervet készít, s aszerint halad előre egy ideig. Előbb-utóbb azonban új harcok jönnek, és a sorozatos trauma leteríti az egyedül küzdőt. A hívők ilyenkor döbbennek rá, hogy mások segítsége és bátorítása nélkül csak túlélni lehet, növekedni nem. Férfi és női vezetőknek egyaránt szükségük van valakire, aki mellettük harcol a lövészárokban.

Isten új szövetséget írt a szívünkbe. Feltételek nélküli ígéretének hála, ingadozás helyett dinamikus egyensúlyra törekszünk, az új szolgálók azonban félreérthetik a kiszámíthatóság hiányát, amely a szolgálatot jellemzi. Váratlanul rájuk tör a bizonytalanság és szorongás, amely gyakran ott bujkál gondolataink árnyai közt. Ha a női szolgálattevők úgy érzik, Isten többre teremtette őket, felszínre tör a csalódás, a frusztráció és a szorongás. Talán úgy érzik, nem értékelik őket, esetleg akadályozzák őket elhívásuk követésében. Amikor kritikák és akadályok nehezít életüket, a nőknek bátorításra van szükségük, hogy megteremhessék a gyümölcsöket a vezetői szolgálatukban, melyre Isten hívta el őket.

Az Assemblies of God alapítói létrehoztak egy szervezetet, melyben férfi és női szolgálattevők, valamint gyülekezetek láncolatát alakították ki. A közösség a közös szellemi tapasztalatot és elköteleződést szorgalmazta nemre való tekintet nélkül, hiszen minden szolgálattevőnek szüksége van egészséges kapcsolatokra.

A mentor-mentorált kapcsolatban megosztott terhek könnyebbnek és könnyebben kezelhetőnek tűnnek, ha a felek odafigyeléssel és támogatással bátorítják egymást, ami Isten stabilitását tükrözi. Egy magányosan szolgáló nő kiszolgáltatott és legyőzhető, de két nő, akiknél Isten áll a középpontban, vállt vállnak vetve minden akadályt képesek leküzdeni.

A hölgy a repülőn, aki arra kért, legyek a mentora, a mai napig kedves barátom. Kapcsolatunk első öt évében mentoraként tekintett rám. Mivel közel laktunk egymáshoz, sokszor beszélgettünk az életről reggeli sétáink közepette. Rengeteget kérdezett, együtt tanulmányoztuk a Bibliát, és a kapcsolatunk barátsággá fejlődött. Évekkel később városunk repülőterén álltunk, és könnyekkel az arcomon integettem neki. Addig mentoráltam, míg végül alkalmassá vált egy misszionárius csapat vezetésére, míg én csak a háttérből figyeltem. A mentorálás utolsó lépcsőfokai a bátorításról és elengedésről szólnak. Komolyan mondom, az a nap a reptéren mindig életem egyik legszebb napja marad. Aznap vált a mentoráltam a társammá.

Távmentorálás

Hatékony mentorálás valódi kapcsolatokon keresztül

Az Assemblies of God kapcsolatépítő osztályát vezetem Kansasben, és 2004-ben mentori kezdeményezést indítottam, amelynek az „Egymásra odafigyelő női szolgálattevők” nevet adtam, ezzel az alcímmel: Tápláló közösség vagy magányos farkasok?

Ebben a magasan szervezett, formális rendszerben kerestem szolgálatban jártas nőket mentori feladatra, kiképeztem őket, és lehetőséget teremtettem, hogy az évenként megrendezett „Nők a Szolgálatban” alkalmunkon párt találjanak maguknak. Ez a formális szervezet arra bátorította a szolgálatban álló nőket, hogy tudatosan építsenek ki a három különböző kapcsolati viszonyból egyet.

1. Coachként vagy mentorként végzett szolgálat.

Kulcsfogalom: befektetés

Igei alap: „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.” (1Korinthus 11:1)

Ez a szerep a felelősségvállalásról szól. Elérhetőnek, megközelíthetőnek kell lenni.

2. Páros kapcsolatok kiépítése.

Kulcsfogalom: megfigyelés

Igei alap: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” (Példabeszédek 27:17)

A kapcsolat a kölcsönös számonkérhetőségen és megbízhatóságon alapul.

3. Mentoráltként tudást szerezni.

Kulcsfogalom: meghívás

Igei alap: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz…” (Példabeszédek 13:20)

A mentorált legyen tanulásra kész és megbízható.

Kezdetben 53 női páros vett részt a programban. Ahogy telt az idő, úgy láttuk bölcsnek, ha további opciókat is elérhetővé teszünk, kevésbé szervezett és hivatalos formában. Legutóbbi mentorálást hirdető próbálkozásunk a „Kegyelmi tér” nevet kapta.

2014-ben mutattuk be a „Nők a Szolgálatban” alkalmon a „Kegyelmi tér” programot a következő mottóval: „Küzdjünk együtt az elszigetelődés ellen!” Arra kértük a nőket, hogy válasszanak egy barátot, szimpátia alapján. A feladat az volt, hogy találkozzanak olyan gyakran, ahogy jól esik nekik, imádkozzanak, kávézzanak, nevessenek, beszélgessenek együtt, s mindezzel haladjanak a végcél felé: bátorítsák egymást. Alig várjuk, hogy a következő találkozás alkalmával elmeséljék, hogy ment.

A támogató kapcsolatok adják a szolgálati hálózatunk alapját mind hivatalos, mind baráti szinten. A mentor és mentorált közötti kapcsolat hat összefüggő érték mentén mélyül:

1. Tervezés: Írjuk be a naptárba!
2. Kapcsolódás: Szerezzünk közös élményeket!
3. Bizalmas viszony: A megbízhatóság mélyíti a kapcsolatot.
4. Átláthatóság: Legyünk őszinték!
5. Sokszínűség: Ne féljünk az egyediségtől a kapcsolatban!
6. Elszámoltathatóság: Segítsük egymás belső növekedését!