Napi gyakorlatok a szellemi, mentális, fizikai és kapcsolati egészség helyreállításához

Két évvel ezelőtt eljutottunk egy olyan pontra a szolgálatban, ahol teljesen kimerültünk. Tisztában voltunk a kiégés veszélyével. Sok olyan misszionáriussal és pásztorral dolgoztunk már együtt, aki átélte. Mégis nehezünkre esett felfogni, hogy mi is ezzel packázunk. Amikor végre őszintén megnyíltunk a legszorosabb barátaink előtt, meggyőztek bennünket, vegyünk ki pár hetet pihenni, hogy új erőre kapjunk, és a gondolatainkat eltereljük a munkáról Istenre.

Pihenésünk alatt az Úrtól vártuk, hogy megújítsa lényünknek azokat a részeit, amelyek, mint beláttuk, a tőkén sorvadoztak. Nemet mondtunk az e-mailre, a közösségi médiára, minden szolgálati feladatra, és hagytuk, hogy a Szent Szellem végezze a munkáját.

Nem számítottunk drasztikus fordulatra, Isten azonban olyan tudatosság csíráját ültette el bennünk, amely fokozatos és mélyreható változást indított el. Megváltozott a szívünk, és az is, ahogyan döntésünk alapján megéljük a hitünket. Azóta készségesebben várakozunk Isten közbelépésére olyan területeken, ahol nem mindig könnyű a hitre és a bizalomra támaszkodni.

Azt is elhatároztuk, hogy korlátozott időnket és energiánkat tudatosabban osztjuk be. Nem kell minden felmerülő problémába érzelmileg belebonyolódnunk. Sőt, a legtöbbe nem kell.

Pünkösdiekként vonzódunk az életet átformáló eseményekhez. Bár lehetnek olyan kulcsfontosságú időszakok, amelyek elvezetnek egy megújulási folyamathoz, mi arra jutottunk, hogy a személyes megújulás nem egyszeri esemény, még csak nem is események sora, hanem egy folyamatos átformálódásban levő életvitel eredménye. Lehet, hogy a megújulás mindenkinél egy kissé más, de vannak a megújult életnek olyan jellemzői, amelyeket biztosan kimunkál bennünk Isten.

Az Ézsaiás 40,31 beszél arról, hogyan újul meg az Istenben bízók ereje: „szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”. Isteni energia ez, amely felvértez az élet viharaival szemben, segít felülemelkedni a vereségen, és győzelmet aratni a naponkénti küzdelmekben, amelyek olyan könnyen elszívják az erőnket.

Ha Isten erejére hagyatkozunk, rugalmasabban tudjuk kezelni a válsághelyzeteket és az élet mindennapos kihívásait ebben a bukott világban. Ahogy Isten folyamatosan megújít, megérezzük az Igéjében megígért erőt, és friss látást nyerünk a jövőre nézve.

A szellemünket nem lehet elválasztani az elménktől és a testünktől. Isten megrendítően csodálatosnak alkotott bennünket; lényünk egyes részei mind kihatnak az egészre, és elképesztő módon kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanakkor nekünk kell tudatosan gondot viselnünk mindegyikről úgy, hogy az elősegítse a megújulást és új életet hozzon. Nézzük meg, milyen kihívásokkal jár és milyen lépéseket követel meg a holisztikus megújulási folyamat!

Szellemi téren

A Szellem embereiként az élet felé hajlunk. Sajnálatos, hogy az emberek időnként összetévesztik a divatot, a csinnadrattát a Szellemmel. Akire nem igazán jellemző a kreativitás, arra felszabadítóan hathat a felismerés, hogy a mélyebb nem feltétlenül jelent újabbat. Ugyanazok a szellemi gyakorlatok, amelyek előző nemzedékeknek erőt adtak, bennünket is megerősíthetnek ma. Hadd említsek ezek közül négyet!

Szellemben imádkozni. Pünkösdiekként nem idegen tőlünk a nyelveken imádkozás. Nem lehetetlen azonban, hogy jól jön egy emlékeztető arra nézve, mennyire fontos ilyen módon is állandóan a Szellemre hagyatkozni.

Törekedni arra, hogy csendességet tartsunk. A hallgatás művészete akkor jár a legnagyobb előnnyel, amikor kettesben vagyunk Jézussal. A nyomás, hogy folyton valamennyi zaj és lárma vegyen körül bennünket, át kell, hogy adja helyét a csend szükségességének. Az utóbbi néhány évben sóvárogni kezdtünk a csend után. Mind másokkal együtt, mind magunkban aktívan kerestük az elcsendesedés alkalmait. Ahhoz, hogy kibírjuk azt, amit a 21. századi szolgálat megkövetel, tudatosan keresnünk kell olyan csendes helyeket, ahol meghallhatjuk Isten hangját.

A múltból meríteni. Az áhítattal töltött időnkbe beépítettük olyan nagy keresztyének írásait és imáit, akik előttünk járták a hit és a szolgálat útját; így új meglátásokra tettünk szert. Ágoston például azt mondta, hogy ha egy kivételével az összes lelki gyakorlatról le kellene mondania, az önvizsgálathoz ragaszkodna. Ez a régmúltból eredő egyszerű gyakorlat abból áll, hogy átgondoljuk a napunkat, hálát adunk Istennek azért, amit jól tettünk, megvalljuk Neki azt, ahol elvétettük, bocsánatot kérünk és erőt, hogy másnap jobban csináljuk. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, mennyire lényeges, hogy beismerjük bűneinket Isten előtt, és könyörögjünk irgalmas bocsánatáért. Sokszor úgy zárjuk a napunkat, hogy 10-15 percet imádkozással és csendes elmélkedéssel töltünk. Ennek nagy előnye, hogy lezárást ad a napunknak.

A szombat megtartása. Létfontosságú, hogy meghúzzuk a határokat, és őrizzük a heti egy pihenőnapot. A szolgálóknak talán az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy erre időt találjanak. Pedig a krónikus pihenéshiány elfojtja a személyes megújulásra való törekvést.

Mentális téren

Az életünk állandóan halad előre, és az, hogy milyen egészségben tartunk a jövő felé, nagyrészt az érzelmi erőnkön múlik. A negatív gondolatok, az engesztelhetetlenség és a szorongás miatt ránk telepedhet a levertség és a krónikus kimerültség köde. De nem kell így élnünk! A Róma 12,2 emlékeztet arra, hogy elménk megújulása átformálódást von maga után. Ez az átformálódás nem egy egyszeri esemény, hanem életvitel – naponkénti döntés, hogy Jézusban bízunk, és az Ő példáját követjük.

Felnőttkorra nagyjából kialakul az, ahogyan látjuk magunkat, és rögzülnek a gondolkodási mintáink. Erőnk feletti feladatnak tűnhet évek negatív gondolkodásának és viselkedési szokásainak újraprogramozása. Istennel azonban semmi sem lehetetlen. Ő azt szeretné, ha gyermekei kevesebb stresszt, szorongást és depressziót éljenek át, viszont több reményt, energiát és békességet.

Hogyha lelassítunk és odafigyelünk, nyomon tudjuk követni a gondolatmenetünket – azt a kognitív utat, amely eljuttat bizonyos végkövetkeztetésekhez. Azután ezeket összevethetjük Isten Igéjének igazságával és adott körülményeink valóságával. Van, amikor hasznos elbeszélgetni valakivel, aki visszajelzést nyújthat, például egy családtaggal vagy közeli baráttal. Ha szükséges, ne habozzunk szakember segítségét igénybe venni!

Hogyan változtatjuk meg azt, amit nem tudunk, és hogyan határozzuk meg, hol kell elkezdenünk? Nézzünk meg négy döntési területet az egészséges érzelmi élet vonatkozásában! Egy év leforgása alatt többször is választunk két ellentétes életvitel között.

Megbocsátás vagy keserűség. Jézus nyújtotta a legjobb példát a megbocsátásra, amikor a kereszten arra kérte Atyját, hogy bocsásson meg azoknak, akik megfeszítették (Lukács 23,34).

Nem mehetünk vissza, és nem tehetjük semmissé az általunk okozott sebeket vagy azt az igazságtalanságot és árulást, amit mi szenvedtünk el mások részéről. Dönthetünk azonban úgy, hogy megbocsátunk. Megtanulhatjuk azt is, hogy ne keverjük össze a megbocsátást és a bizalmat. Nem kell visszatérnünk a kényes helyzetekbe, és nem fogjuk minden esetben elfelejteni a fájdalmat. De a fájó események beépülhetnek az életünk történetébe anélkül, hogy az emlékükhöz korábban kapcsolódó keserűség is velük jönne.

Ahogyan megbocsátunk másoknak, meg kell tanulnunk magunknak is megbocsátani. Ha úgy döntünk, hogy tanulunk a személyes hibáinkból, és nem emésztjük magunkat a „mi lett volna, ha” típusú kérdésekkel, saját magunk felé is gyakorolni tudjuk ugyanazt a könyörületet, amelyben másokat részesítünk. Ha hagyjuk, hogy Isten kegyelme belénk áradjon, szabadon és magabiztosan tovább tudunk lépni, így nem ragadunk le a múltban.

Igazság vagy hazugságok. Ahhoz, hogy szembenézzünk az igazsággal és bármely helyzet valóságával, le kell győznünk a bennünk lakó kritikust. Ha hagyjuk szabadon garázdálkodni automatikusan keletkező negatív gondolatainkat, sajnálkozást gerjesztenek bennünk a múlttal kapcsolatban, elszívják az örömöt a jelenünkből, és megfosztják a reménytől a jövőnket – így nem marad más, csupán az észleléseinket meghatározó fatalista és pesszimista hozzáállás. Ha el tudjuk választani ezeket a gondolatokat (pl. jobban is csinálhattam volna; kész csődtömeg vagyok; engem senki nem szeret) a valóságtól, akkor egyértelműen és logikusan meg tudjuk vizsgálni a tényeket, és bölcs, egészséges döntéseket tudunk hozni.

Óvakodnunk kell attól is, hogy feltevésekbe bocsátkozzunk olyan dolgokról, amelyeket nem láthatunk vagy nem tudhatunk. Ha bizonyos indítékokat tulajdonítunk mások magatartásának, vagy feltételezzük, hogy értjük valakinek a nézőpontját, az nem segít az igazságkeresésben.

Racionális vagy érzelmi. Pusztán az érzelmek nem nyújtanak elegendő alapot egy elgondolás helyénvalóságának megállapításához. Tájékoztathatnak arról, hogy valami kibillent az egyensúlyából, de nyomon kell követnünk gondolatainkat a kiindulási pontig ahhoz, hogy eldönthessük, mennyire pontos egy végkövetkeztetés. Ha sikerült eldönteni, akkor átszűrhetjük a gondolatokat, megkülönböztethetjük a tényeket a kitalált dolgoktól, és szembenézhetünk az igazsággal. A félelem, szégyen, kétkedés, szorongás és hasonló érzelmek arra indíthatnak, hogy irreális alapmeggyőződéseket alakítsunk ki saját magunkra nézve. Ha ezeket lemérjük Isten Igéjének mérlegén, helyzetünk valóságtartalmán és mások visszajelzésein, egészségesebb érzelmi közegben tudunk az élethez viszonyulni.

Pozitív vagy negatív. A Filippi 4,8 jó kiindulási alap egy egyszerű szokáshoz, amellyel a negatív beállítottságunkat pozitívabb életszemléletre cserélhetjük. Ha időt szánunk arra, hogy elgondolkodjunk Isten jóságán – például a nap végén mindig felsorolunk három dolgot, amiért hálásak vagyunk –, az táplálja bennünk a hálás hozzáállást, szemben a romboló és haszontalan gondolatokkal.

Krisztus követőiként nem szabad az érzéseinkre, a körülményeinkre vagy a másokkal folytatott interakcióinkra alapoznunk a viselkedésünket. Az érzelmeink és a vágyaink a gondolkodásunkból erednek, a gondolkodásunkat pedig naponként meg kell újítanunk a Szent Szellem vezetése és hathatós segítsége által. Talán közhelyesen hangzik, de igaz: ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, megváltozik az életünk.

Kapcsolati téren

Bár Jézus szolgált a sokaság felé és egyének felé is, törekedett rá, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki közeli barátok kis csoportjával . Életének legbensőségesebb pillanatai és leghevesebb konfliktusai többnyire ebben a körben játszódtak le. A szolgálattevők gyakran szokták hangsúlyozni a közösség fontosságát, néha mégis nekünk sikerül a legkevésbé megszilárdítani szellemi életünknek ezt a területét.

Az úrvacsora szertartása lefekteti és szemlélteti mind a függőleges, mind a vízszintes kapcsolatok fontosságát, miközben megemlékezünk Krisztus áldozatáról, és Gyülekezete tagjaiként előretekintünk a jövőre. Ahogyan az úrvacsoránál hívők közösségeként valljuk meg hitünket, azt megélni is a közösség jelenlétében kellene. Amikor Pál arról beszélt a galatáknak, hogy „egymás terhét hordozzátok”, olyan helyzetekre utalt, amelyekre nézve Isten sohasem akarta, hogy bárki is egyedül hordozza el azokat. Van, amikor Isten engedi, hogy olyan helyzet alakuljon ki az életünkben, amellyel egyedül nem tudunk megbirkózni. Ilyenkor a közösségünk tagjai mellénk állnak, és átveszik a teher egy részét, amíg szükség van rá.

A szolgálattevők számára kényes ügy a közösség. A helyi gyülekezet is nyújt némi közösséget, de fontos, hogy a szolgálattevők a gyülekezeten kívül is építsenek bizalmon és kölcsönös számonkérhetőségen alapuló kapcsolatokat. A közösségre való törekvés során érdemes feltenni magunknak a következő kérdéseket:

– A közösségem biztonsági hálót jelent-e számomra és szeretteim számára – olyan szeretetteljes helyet, ahol oltalmat találunk a vihar elől?

– Része-e a közösségemnek a kölcsönös számonkérhetőség?

– A közösségem tagjainak engedélyt adok-e arra, hogy életem és szolgálatom nehézséget jelentő területeire rákérdezzenek, és kölcsönös-e ez az engedély?

– Titoktartó-e a közösségem?

Ha rátalálunk egy egészséges közösségre, és a tagjai maradunk, az nemcsak az életünk hosszára gyakorolhat pozitív hatást, hanem a személyes megújulásban is kulcsfontosságú szerepet játszhat.

Fizikai téren

Ha testünk a Szent Szellem lakhelye, vajon nem úgy kellene gondot viselnünk magunkról, hogy az dicsőítse Istent, és teret adjon életünkben a személyes növekedésnek és megújulásnak? Egyes bibliatudósok becslése szerint Jézus átlagosan napi 20–25 mérföldet (32–40 km-t) gyalogolt a szolgálata idején. Az, hogy képes volt tartani ezt a tempót, arra utal, hogy mindig odafigyelt magára.

Ha testi egészségünket elhanyagoljuk, az kihat az elménkre és a szellemünkre. Az alvás, a testmozgás és a helyes táplálkozás a testi egészség három alapvető építőköve.

A legtöbb felnőttnek hét–kilenc óra alvásra van szüksége. Tanulmányok szerint az alváshiány gyengülő teljesítményt okozhat az összetett mentális feladatok esetében, és súlygyarapodáshoz is vezethet. Nagyon fontos megtanulni, hogy ki tudjunk kapcsolni lefekvés előtt. Ha a közösségi médiaoldalak nézegetése vagy tévénézés helyett inkább könyvet olvasunk, az lenyugtathatja az elmét és a testet az alváshoz. Az, hogy az étrend és a koffeinbevitel milyen hatással van az alvásra, személyenként eltérő lehet, ezért érdemes megismerni a saját testünket és azt, hogy nekünk mi segít megnyugodni és aludni.

Ezzel el is értünk az étrendhez, ami nemcsak a testsúlyt befolyásolja. Ételeink megválasztása kihat az alvásunkra, a hangulatunkra, az energiaszintünkre és az általános egészségi állapotunkra. Az egészséges étrend pozitív hatással lehet a szellemi életgyakorlatainkra is. Könnyebb az imádkozásra, bibliatanulmányozásra és szolgálatra összpontosítani, ha az ember nem érzi magát gyengének és betegnek. Ahhoz, hogy helyesen táplálkozzunk, létfontosságú tisztában lennünk az alapvető étkezési iránymutatásokkal. Ebben segítségünkre lehetnek különféle weboldalak vagy okostelefon-applikációk, például a MyFitnessPal.

Rendkívül fontos a testmozgás is. Van, aki azzal hessegeti el a testmozgás szükségességét, hogy Pál Timóteushoz intézett szavait idézi az 1Timóteus 4,8-ból: „a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség viszont mindenre hasznos”.

A fittségre való törekvéssel szemben nyilván előnyt élvez az igaz életre való törekvés. Ez azonban aligha jelenti azt, hogy Pál és Timóteus ülőmunkát végeztek volna. Az élet az első században éppenséggel olyan szintű testmozgást követelt meg, amelyre a 21. századi Amerikában nincs feltétlenül szükség. Sajnos sokan nem pótolják ezt tudatos testmozgással.

Akárcsak az alvási szokások vagy az étrend esetében, a testi fittség szempontjából sincs egyetlen mindenkire érvényes terv. Akik elég egészségesek az általános tornához, azok számára Brandon Newman, az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet misszionáriusa, személyi fitnesz tanácsadó azt javasolja, hogy legalább 150 percnyi mérsékelt aerob testedzést (pl. tempós sétát) vagy 75 percnyi erőteljes testedzést (pl. futást) iktassanak be hetente.

„Ha így teszünk, azzal kordában tarthatjuk az étvágyunkat, javíthatunk a hangulatunkon, jobban fogunk aludni, és csökkenthetjük a szívbetegség, agyvérzés, cukorbetegség, demencia, depresszió és sokféle rák kialakulásának kockázatát” – mondja Newman.