A tragikus valóság azt mutatja, hogy sok szolgálattevő házassága sajnos nem tart egy életen át.

„Míg a halál el nem választ.” Valószínűleg mi is kimondtuk ezt a fogadalmat házasságkötésünkkor. Esetleg eskettünk is párokat, akik ugyanezt fogadták. Nagyszerű elgondolás, hiszen Istentől származik. A tragikus valóság mégis azt mutatja, hogy sok szolgálattevő házassága sajnos nem tart egy életen át. Amelyik házasság nem bomlik fel, sokszor az is inkább a kitartásnak és beletörődésnek köszönhetően marad meg, nem pedig annak a szeretetnek és beteljesedésnek köszönhetően, amelyet Isten szán az ő gyermekeinek.

Erős, konzervatív, Biblia-hívő, evangéliumi gyülekezetben nőttem fel. A vezető lelkipásztorunk munkája nyomán gyülekezetünk tizenöt év alatt néhány száz főről több mint kétezer főre növekedett. A lelkipásztorunk szerette az Urat. Tanította az Igét. Világosan állást foglalt a bűnnel szemben. Közösségünk és felekezetünk tagjai nem győzték magasztalni.

Tizenegyedikes voltam, amikor a gyülekezet távozásra szólította fel évek óta tartó házasságtörő kapcsolata miatt. Egy évvel később az ifjúsági pásztorunkat is megkérték, hogy távozzon a házasságon kívüli viszonyai miatt. Akkoriban nem értettem a dolgot. Összezavarodtam. Hogyan lehetséges, hogy egy gyülekezet pásztorának, aki szereti az Urat és tanítja az Igét, olyan pocsék házassága legyen, hogy úgy érezze: muszáj hazudnia, megcsalnia a feleségét, és megszegnie a szent fogadalmat, amelyet Isten, a családtagok és a barátok előtt tett?

A bibliaiskolában és a teológián újabb és újabb szolgálattevők tönkrement házasságáról hallottam. A szolgálatom első néhány éve alatt megtudtam, hogy akikkel együtt jártam teológiára, azok közül is néhányan elváltak. Aztán országosan ismert keresztény vezetőkről kezdtem hallani, akiknek a házassága tönkrement és a válás szélére került.

Miért van ez? Ha Krisztus nem képes változást munkálni azokban, akik odaszánták neki az életüket, és az ő üzenetét hirdetik, miért hinne bárki Krisztus egyéb kijelentéseiben – hogy megvált a bűntől és az örök kárhozattól? Az üdvösséget biztosítani jóval nehezebb dolognak tűnik, mint segíteni valakinek, hogy nagyszerű legyen a házassága.

Több mint harmincévi szolgálatom során, melyből mintegy tizenöt éven át pásztorok tanításával és képzésével foglalkoztam, a legnyomorúságosabb és legboldogtalanabb házasságok közül, amelyeket láttam, sok bizony keresztény vezetőé volt. Ugyanezek a vezetők tisztán és meggyőződéssel hirdették, hogy Jézus meghalt és feltámadt, hogy megmentse az embereket a bűn következményeitől. Felszólították az embereket, hogy fogadják el az örömhírt, amely örökre megváltoztathatja az életüket. Azt tanították, hogy Jézus változást akar munkálni az életünkben. Azt mondták, Krisztus azért jött, hogy életet adjon nekünk, méghozzá bővölködő életet. Azt tanították, hogy Krisztus „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk” (Efezus 3,20).Azután pedig hazamentek a középszerű, mindkét fél részéről csupán elviselt, sőt időnként nyomorúságos házasságukba. Ami sokkal bőségesebben megvalósult, az csak a félelem, a fájdalom, a csalódottság, a magányosság, az elszigeteltség, a csüggedés és a harag volt, amit a férjnek és a feleségnek át kellett élnie amiatt, hogy házas egyedülállókként éltek, és tudták, hogy egész kapcsolatuk egy nagy hazugság.

Több mint tíz éven át keresztül-kasul jártam az országot, és pásztorok ezreit tanítottam meg a Taylor Johnson-féle személyiségtípus-elemzés lelkigondozói felmérésben történő használatára. A képzéshez hozzátartozott, hogy a résztvevő lelkipásztorok feleségükkel együtt elvégezték saját személyiségtípusuk elemzését. Amikor már második vagy harmadik éve végeztem a tanítást, nyugtalanító minta ábrázolódott ki a több száz profiltípusban, amelyet láttam. Sok lelkipásztor-feleség profiltípusa nagyon hasonlított az öngyilkosokéhoz. Megkérdeztem mentoromat, H. Norman Wrightot, ő nem vette-e észre ugyanezt. Szomorúan rám pillantott, és azt mondta, sokkal nagyobb a baj, mint a legtöbben gondolják. Az, hogy valaki szereti az Urat, tanítja az Igét, és végzi a szolgálatot, még nem garancia a jó házasságra. A jó házasság, az Istennek tetsző házasság nem jön létre csak úgy magától, különösen a szolgálattevők esetében nem.

A sátán nem akarja, hogy két keresztény boldog házasságban éljen. A legnagyobb és leghatásosabb fegyvereit mégis akkor veszi elő, amikor keresztény vezetők házassága ellen intéz támadást. Ha valaki szolgálattevő és házasságban él, az számítson rá, hogy a sátán állandóan igyekszik őt kifárasztani, elcsüggeszteni, elkedvetleníteni, leverni, legyőzni és tönkretenni.

Meggyőződésem, hogy a sikeres szolgálat egyik legfőbb tényezője az egészséges – és nemcsak tengődő – házasság. (Lásd az oldaljegyzetet: „A sikeres szolgálat magánoldala”.) Nagyon fontos a jó prédikálás, a gondos ügyintézés és a bölcs igazgatás, ám a legfőbb hitvédelmet Urunk állításainak igazságtartalma mellett az jelenti, ha azok jelentős változást munkálnak életünk legeslegfontosabb kapcsolatában.

Egyetértek azzal, amit Joe Aldrich mond: „Az evangélizálásban a két legfőbb erőt az egészséges gyülekezet és az egészséges házasság képviselik. A kettő összefügg. Egyik sem létezhet a másik nélkül, mégis az egészséges házasság a frontvonal fegyvere. Egy közösségben a legfőbb evangélizációs eszköz a keresztény család, feltéve hogy egy nyitott családi körről van szó, ahol mindenki előtt kirajzolódik az evangélium szépsége. Igaz a régi mondás: Ha látják a szeretetet, meghallják az üzenetet.”1

Carrie és én huszonhét évig éltünk házasságban. Mi is a szokásos zökkenőkkel indultunk. Isten három fiúval áldott meg bennünket. Lefoglaltak bennünket azok a dolgok, amelyek a kisgyerekes fiatal párokat általában. A házasságunk azonban középszerű volt. Kezdtünk rájönni, hogy nem olyan a házasságunk, amilyet Isten szán az ő gyermekeinek.

Idővel és Isten segítségével sikerült jó házasságot kialakítanunk. Az Úr kegyelméből az utolsó tizenöt közös évünk egy Krisztus-központú házasság ápolásáról szólt. 2007. július 2-án szeretett feleségem elköltözött az Úrhoz az áttétes hasnyálmirigyrákkal vívott kétéves küzdelmet követően. Hálát adok Istennek, mert utolsó éveinket úgy tölthettük együtt, hogy megéltük, élveztük és bemutattuk, milyen változást képes elvégezni Krisztus egy házasságban.

Miután sok éven át kísértem figyelemmel szolgálattevők házasságát – a sajátomat is beleértve –, s több mint harminc éve végzek házassággondozó szolgálatot valamint azzal kapcsolatos képzést, kutatást és tanítást, felfedeztem néhány kulcsfontosságú szempontot. Ezek segítségével olyan házasságuk lehet a szolgálattevőknek, amely nemcsak megmarad egy életen át, de virul és fejlődik is közben. Vannak köztük olyan tényezők is, amelyekre kitérnek a házasságról szóló könyvek (az általam írottak közül is jó néhány): jó kommunikáció, konfliktuskezelési készségek, a pénzügyek jó kezelése. Ebben a cikkben azonban néhány sajátos tényezőre szeretnék rámutatni az egészséges, élettől duzzadó, Istent dicsőítő házasság jellemzői közül.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a legtöbb házasság felbomlásához nem hirtelen „defekt”, hanem lassú szivárgás vezet. Úgy tapasztaltam, hogy ez az esetek 99 százalékában igaz. Ahhoz, hogy egy szolgálattevőnek remek házassága legyen, szükség van alapvető kapcsolati készségekre, ugyanakkor olyan alapvető döntésekre is, amelyek jelentős változást hoznak. Lehetséges, hogy a jó házassághoz szükséges legfőbb kapcsolati készségek körül néhányat már sikerült elsajátítanunk, akár tökélyre is fejlesztenünk. Az alábbi döntések azonban új szintre emelhetik a házasságunkat.

Válasszuk azt, hogy bensőséges, szenvedélyes, növekedő szeretetkapcsolatot ápolunk Jézussal!

A remek házasság nem azzal kezdődik, hogy a házasságra összpontosítunk. Saját magunkra kell összpontosítani, az Úrral való szeretet-kapcsolatunkra, és arra, milyen mértékben engedjük naponként a Szent Szellemnek, hogy segítsen hasonlóvá lenni „Fia képéhez” (Róma 8,29).

A János 21,15–17-ben Jézus megkérdezte Pétertől: „Szeretsz-e engem?” Ma is ez a nagy kérdés. Milyen mértékben döntünk úgy naponként, hogy bensőséges, szenvedélyes, növekvő szeretet-kapcsolatot ápolunk az Úrral? Milyen mértékben foglalkozunk az Igével nemcsak azért, hogy készüljünk egy üzenettel, hanem azért is, hogy felfedezzük a mannát, amelyet szerető Atyánk nekünk tartogat?

Emlékszünk még a „Lelkem szent szerelmese” kezdetű dicséretre? Valóban szívünk leghőbb vágya, hogy Jézus legyen lelkünk szerelmese? Nálam a szolgálatom jó részében ez nem így volt. Annyira igyekeztem másoknak segíteni az Úrral való kapcsolatukban, hogy saját kapcsolatomat nem ápoltam vele.

Alice Matthews és Gay Hubbard a Marriage Made in Eden (Édeni házasság) című könyvükben azt mondják: „Istennek a házasság mellett szóló érvelése nem recept a felvillanyozó izgalmakra és jó érzésekre. Nem is stratégia olyan lelki társak létrehozására, akiknek legfőbb teljesítménye a személyes, érzelmi beteljesedés. Isten a házasság mellett szóló érvelését arra a céljára alapozza, hogy átformálja övéit képmásának hű hordozóivá. A keresztények azonban (sokszor nagy meglepetésükre) azt veszik észre, hogy amint belesimulnak Isten tervébe, a régimódi engedelmesség és készségesség váratlan melléktermékeként olyan személyes boldogságban lesz részük, amilyenről nem is álmodtak.

Válasszuk azt, hogy alkalmazzuk a Zsoltárok 139,23–24 elvét!

Ne abból a kérdésből induljunk ki: Hogyan lehetne jobb házasságom? – hanem abból: Hogyan lehet belőlem jobb házastárs?

Több ezer óra házassági lelkigondozás után rájöttem, hogy mindenki szakértő arra nézve, hogyan lehetne a társa kedvesebb, figyelmesebb és szeretetteljesebb. Ha a másik egy kicsit türelmesebb lenne, és meghallgatná, megoldódnának a házassági gondjaik. Úgy tűnik, bukott emberi természetünk arra összpontosít, miben lehetne jobb a házastársunk, hogyan állhatna jobban hozzá.

Figyeljük meg, hogy az ige nem azt mondja: „Vizsgáld meg, Istenem, a feleségemet, és ismerd meg a szívét!”, vagy: „Próbáld meg a férjemet, drága Uram, és ismerd meg a gondolatait!”, hanem: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (kiemelés tőlem).

A jól ismert spirituálé szerint „nem anyámnak, nem apámnak, hanem nekem kell az imádkozás, ó, Uram” (kiemelés tőlem).

Kérjük Isten segítségét mindennap, hogy hatékonyabbak legyünk a szeretetben, az adásban, a megbocsátásban, a szolgálatban, a bátorításban, a gondoskodásban és szeretteink – legfőképpen a házastársunk – megbecsülésében!

Amikor elkezdtem a Zsoltárok 139,23–24-et imádkozni, felismertem: a nagyszerű házasság azzal kezdődik, hogy felvállalom a magam részét. Megláttam saját bűnösségemet, és ez segített megértenem, mennyire hasonlítok mindenki másra – én is sérült, szeretetre vágyó, vádaskodásra hajlamos, megértésre áhító, önámító, és minden bűnömnél nagyobb irgalomra és kegyelemre szoruló ember vagyok. Amikor már eléggé biztonságban éreztem magam ahhoz, hogy megengedjem Istennek, hogy segítsen beismernem bűnös voltomat, szabaddá váltam arra, hogy élvezzem Isten kegyelmét. Nem kellett színlelnem, vagy megijednem, hogy esetleg tévedek és elveszítek egy vitát, vagy aggódnom, hogy Carrie megtudja, megváltott bűnös vagyok csupán. Ezt már amúgy is tudta, és így is szeretett.

Melyikre irányulnak inkább gondolataink és imádságaink: hogy mi hogyan tudnánk jobban szeretni a házastársunkat, vagy hogy ő hogyan szerethetne jobban bennünket? Mennyi időt szánunk arra, hogy kérjük Istent: segítsen úgy szeretni társunkat, „ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Efezus 5,25)? Végtére is a legfőbb hitvédelmet Krisztus állításainak igazságtartalma mellett a szeretet jelenti (János 13,34–35; János 17; 1Korinthus 13).

Válasszuk a megértést!

A házasságom első éveiben – ahogyan szinte minden házaspárnál, akikkel foglalkoztam – a konfliktusra adott első reakcióm az volt, hogy megpróbáltam segíteni a társamnak megérteni az én nézőpontomat (hiszen, mint tudjuk, ez a helyes nézőpont). Meggyőződésünk, hogy ha a másik is olyan tisztán látja majd a dolgokat, mint mi, egyet fog érteni velünk. Hány alkalommal vált be ez a stratégia?

Hogyha mindkét fél az ideje nagy részében arra próbálja rávenni a társát, hogy jobban megértse őt, egyik sem fog jobban érteni semmit sem. Az egészséges házasság létfontosságú összetevője, hogy a felek több időt szánnak társuk szívének megértésére, mint arra, hogy igyekezzenek vele megértetni a saját szívüket. A Biblia rengeteget beszél arról, mekkora erő rejlik a megértésre való törekvésben. A Példabeszédek 4,7 azt mondja: „Minden szerzeményeden szerezz értelmet” (kiemelés tőlem).

Ha legközelebb nézeteltérésünk támad a házastársunkkal, kérjük Istent, segítsen félretenni azt a vágyunkat, hogy felvilágosítsuk társunkat az álláspontunkat alátámasztó indokok felől! Szánjuk azt az időt inkább arra, hogy meghallgassuk őt, kérdéseket tegyünk fel neki, törekedjünk a tisztázásra, és igyekezzünk megérteni az ő nézőpontját! Ha ezt következetesen tesszük egy hónapig, meg fogunk döbbenni az eredményen.

Válasszuk az imát!

A lelkipásztorok tisztában vannak az ima fontosságával, a legtöbb szolgálattevő mégis kevés időt tölt imában a társával.

Az ima nagyon fontos. Írtam is róla. A könyvtáramban van vagy harminc könyv az imádságról. Carrie és én mégis keveset imádkoztunk együtt, hacsak nem volt valaki beteg, nem támadt valamilyen válsághelyzet, vagy nem volt gond a gyermekeinkkel. Az én szememben az ima sokszor csak bevezetésre vagy lezárásra szolgált. Noha olyan gyülekezetben nőttem fel, ahol voltak imaórák, ezek is többnyire bibliaórák voltak, öt percnyi imádkozással a végén. Imakéréseiben vagy imádságaiban senki sem vállalta fel a sebezhetőséget. Imádkoztunk a misszionáriusainkért meg Bertha néni bütykéért – csupa biztonságos dologért. Senki sem mondott ilyet: „Imádkoznátok értünk? Nehézségekkel küzdünk a házasságunkban. Ma este a feleségem azt mondta, nem kedvel. És igazság szerint én sem kedvelem magamat.” Vagy: „Depresszióval küszködöm, és csődtömegnek érzem magam.” Ez túlságosan illetlen, nem eléggé szellemi lett volna.

Isten különböző körülmények során át kezdte megítélni bennünk az imádkozás hiányát. Elkezdtük kérdezgetni: „Uram, hogy nézne ki az, ha mi az ima embereivé válnánk? Hogy nézne ki az, ha az imádság lenne házasságunk sajátos jellemzője?” Ha van titka az erős házasságnak, amelyet Isten és egymás iránti szeretet és szenvedély jellemez, az arról szól, hogy naponként az imát kell választani.

Richard Foster azt mondja az imáról: „Az ima a szellemi élet frontvonalába repít. Ismeretlen területen végzett kutatás. Az elmélkedés révén ismerjük meg a belső életet, a böjt ennek kísérő eszköze, de maga az imádkozás gyakorlata juttat el az emberi szellem legmélyebb és legmagasabb munkájára. […] Imádkozni annyi, mint változni. Az ima a fő útvonal, melyet Isten átformálásunkra használ.” Ha át akarjuk élni az átformálódást, döntsünk úgy, hogy kialakítjuk a tartalmas, rendszeres, spontán és hűséges imádkozás szokását!

Az imádkozásnak nem kell nagy feneket keríteni. Sokkal fontosabb gyakran imádkozni, mint egyszerre órákon át. Rászoktunk, hogy a telefonban is imádkozunk, mielőtt elköszönünk egymástól, vagy imádságot küldünk egymásnak e-mailben. A napunkat imával kezdtük. Amikor válsághelyzet állt elő, nem csak annyit mondtunk: „Imádkozni fogok érted”, hanem egyből imádkoztunk. Sokszor a beszélgetés kellős közepén átváltottunk imádkozásra. Nem egyszer, amikor leszálltam egy reptéren, Carrie üdvözlő üzenete és egy félperces imádság várt. Az ima mindennapi életünk része lett.

Mad About Us (Kettőnkért) című könyvünkben elmondjuk: az, hogy az imádkozást életünk megszokott részévé tettük, milyen átformáló erővel hatott arra képességünkre, hogy megértsük egymást. Ennek köszönhetően növekedett a biztonságérzetünk, a bizalmunk és a meghittség érzése. Isten felhasználta közös imádkozásunkat házasságunk és szerelmi életünk átformálására. Felfedeztük, hogy az ima több kapcsolati tápanyagot is biztosít, amely létfontosságú az egészséges házassághoz.

Válasszuk a fejlődő házasságot, ne csak a tartós házasságot!

Mi a különbség a kettő között? Ha a fejlődő házasságot választjuk, tartós és egészséges házasságunk lesz. Ha a tartós házasságra törekszünk, talán mindkettőt elveszítjük.

Sosem fogom elfelejteni, amikor először jött oda hozzám lelkigondozásra egy idősebb házaspár. Szerették volna elkerülni a válást. Amikor rápillantottam az adatlapjukra, döbbenten láttam, hogy több mint ötven éve házasok. Ahogy megismertem őket, kiderült, hogy tartós volt ugyan a házasságuk, ám inkább a kitartásról szólt és arról, hogy megtanulták, hogyan kezeljék a tagadást, a csalódást, a csüggedést és a beteljesületlen vágyakat.

A fejlődő házasság választásával beismerjük, hogy lesznek hullámhegyek és -völgyek, tavaszok, nyarak, őszök és telek. A szenvedély tüze nem fog mindig ugyanolyan hevesen lobogni. De akármilyen időszakot vagy helyzetet használ is fel Isten, kapcsolatunk vasa élesíteni fogja életünk vasát. Isten a társunkat fogja legfőbb eszközként használni arra, hogy segítsen hasonlóvá válnunk Fia képéhez. Ez pedig nagyon nem mindegy.

Egy fejlődő házasságban a bensőségesség olyan új szintjeinek megismerésére juthatunk el, amelyekről nem is álmodtunk. Mert mi a bensőségesség vagy intimitás? „Az intimitás az a hely, ahol átéljük és élvezzük mindazt, aminek Isten megalkotott és szánt bennünket. Ahol biztonságosan kifejezésre juttathatjuk legmélyebb vágyakozásunkat a jelentőség és biztonság iránt. Ahol fokozatosan leengedhetjük a korlátokat és levethetjük álarcainkat. Ahol ünnepelhetjük erősségeinket és feltárhatjuk a gyengeségeket, félelmeket és kételyeket, melyek gyötörnek bennünket. A bátorítás biztos menedéke, ahol meg akarjuk hallgatni a másikat, és megmártózunk annak melegében, hogy a másik is meg akar hallgatni bennünket. Az a hely, ahol Krisztus jelenléte egy másik személy jelenlétén keresztül lesz igazán valóságos a számunkra.”2

Zárszó

Remélhetőleg egy-két dolog kitűnt ebből a cikkből. Talán a Szent Szellem ösztökélt is, hogy jegyzetelj, és erőteljesen a szívedre helyezte őket. Velem számtalanszor előfordult, hogy elolvastam egy cikket, és azt mondtam: „Na, ezen dolgozni fogok”, aztán mégsem tettem semmit – a jó szándékok zsarnoksága.

Ha szeretnél jobb, erősebb és egészségesebb házasságot, hadd tegyek még egy utolsó javaslatot! Olvasd át újra az öt döntést, amelyet Isten a saját házasságomban és sok más pár házasságában felhasznált arra, hogy elmélyüljön a megértés, a biztonság, a bizalom, az intimitás és az egész kapcsolat az Ő szeretetében. Van olyan ezek között, amelyik különösen megérintett? Érzed, hogy Isten Szelleme nagyon húz valamelyik felé? Akkor vágj bele! Mielőtt továbblépsz a következő cikkre, tarts szünetet, és kérd Istent, hogy segítsen neked meghozni ezt a döntést a következő harminc napon át, akármit tesz is a társad, vagy akárhogyan bánik veled! Vállald ezt a befektetést az Úrral való járásod és a házasságod érdekében! Lehet, hogy meglep majd a változás.

Jegyzetek

  1. Joe Aldrich: Lifestyle Evangelism: Learning To Open Your Life to Those Around You (Evangélizálás mint életstílus: Tanuld meg megnyitni életedet a körülötted lévők felé!) (Sisters, Ore.: Multnomah Books, 2006), 20–21.
  2. Gary J. Oliver és Carrie Oliver: Mad About Us: Moving From Anger to Intimacy With Your Spouse (Kettőnkért: a haragtól a meghittségig) (Bloomington, Minn.: Bethany House, 2007).
Website | + posts

Dr. Gary J. Oliver a The Center for Relationship Enrichment (A kapcsolatok gazdagításáért) központ ügyvezető igazgatója, pszichológiát és gyakorlati teológiát tanít a John Brown University egyetemen (Siloam Springs, Arkansas, USA). A „Mad About Us: Moving From Anger to Intimacy With Your Spouse” c. könyv szerzője

Szerző: Dr. Gary J. Oliver

Dr. Gary J. Oliver a The Center for Relationship Enrichment (A kapcsolatok gazdagításáért) központ ügyvezető igazgatója, pszichológiát és gyakorlati teológiát tanít a John Brown University egyetemen (Siloam Springs, Arkansas, USA). A „Mad About Us: Moving From Anger to Intimacy With Your Spouse” c. könyv szerzője