2022. November 15.Az elmúlt tizenkét hónap telis-tele volt konfliktusokkal. A járvány, az etnikai ellentétek, a gazdasági visszaesés és a közelmúlt legmegosztóbb politikai időszaka szított viszályt Amerika-szerte, és ez a helyi gyülekezetekben is megmutatkozott.
Sok gyülekezetben zavart okoztak a nézeteltérések ilyen és hasonló kérdések kapcsán. A pásztorok rengeteg időt eltöltöttek azzal, hogy csitítgatták a bosszús gyülekezeti tagokat, próbálták elhárítani a személyes támadásokat, és elkeseredetten igyekeztek újjáépíteni az egységet vezetőségi csapatukban és gyülekezetükben.
Súlyos konfliktusok ütik fel fejüket a keresztény családokban is – és ez gyakran tovább növeli az amúgy is tetemes lelkigondozói terheket. A házassági és családi viszályokon kívül ott vannak még az anyagi gondok, a munkahelyi feszültségek, az elbocsátások, valamint az alkohol- és drogproblémák.
Soha nem volt még ennyire létfontosságú, hogy a széthúzást mennyei bölcsességgel és kegyelemmel kezeljék a gyülekezeti vezetők. Az elmúlt három évtized során több száz gyülekezeti, családi és jogi konfliktus békés megoldásában közreműködtem, ezért most szeretnék közreadni tizenegy kapcsolati elvet, amely hatékonynak bizonyult számos vita megakadályozásában, illetve megoldásában a hívők között.
1. Vond be Istent!
Ha konfliktusba kerülünk, a legtöbben kényszeresen két dologra összpontosítunk: saját vélt igazságunkra és a másik helytelen dolgaira. Ahogy ide-oda röpködnek a vádak és a védekező érvek, egyre mélyül a kapcsolaton támadt rés.
Isten azonban arra szólít fel bennünket, hogy úgy tekintsük a kapcsolatokat, mint amelyek háromdimenziósak, és mindig tartsuk szem előtt, hogy ő is ott van, amikor egymással beszélgetünk.
Tanítsuk meg gyülekezetünk tagjait, hogy magukra is, és a másikra is figyeljenek, továbbá tudatosítsák Isten jelenlétét is minden egyes interakcióban, különösen, ha konfliktusos helyzetben vannak!
A Szentírásban nyilvánvaló ez a háromdimenziós szemléletmód a kapcsolatok tekintetében. A Biblia arra tanít, hogy óvjuk a szívünket, és legyünk fegyelmezettek tetteink terén, forduljunk mások felé együttérzéssel, és mindenben emlékezzünk meg Istenről, tisztelve és szolgálva őt.
Ezek az elvek fektetik le az alapot a kapcsolati bölcsesség hat összetevőjéhez: tudatosan figyeljünk magunkra, a másikra és Istenre, továbbá vonjuk be magunkat, a másikat és Istent! Vannak igeszakaszok, amelyek mind a hatot lefedik (pl. 2Mózes 20,1–21; Máté 22,37–39; Efezus 4,30–32 és Filippi 2,1–11).
Minél inkább sikerül valakinek kialakítania azt a szokást, hogy minden helyzetben háromdimenziósan gondolkozzon, szem előtt tartva Isten jelenlétét és céljait (Filippi 4,1–7), annál valószínűbb, hogy képes lesz úgy kezelni gondolatait, érzelmeit és szavait, hogy tisztelje Istent, és megőrizze a békességet másokkal.
2. Tartsd észben az aranykövetkezményt!
Ismered az aranyszabályt: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük…” (Máté 7,12)És az aranykövetkezményt is ismered? Ez egyenesen következik az aranyszabályból: Az emberek általában úgy bánnak veled, ahogyan te bánsz velük. Természetesen nem mindig ez a helyzet, de nagyon sok esetben így van.
Ha másokat hibáztatsz, ők is nagyobb valószínűséggel fognak hibáztatni téged. Ismerd be, ha tévedsz, és meg fogsz lepődni, milyen gyakran mások is így fognak tenni. Légy nyitott arra, hogy türelmesen meghallgass másokat, tartózkodj az elhamarkodott ítélkezéstől, és mások is hajlamosabbak lesznek viszonozni kedvességedet. A megfelelő kapcsolati hangnem megválasztása utat nyit a megértésre, és növeli a megegyezés valószínűségét.
Ha kibontakozó konfliktussal állsz szemben, gyakorold tudatosan, hogy felteszed magadnak a kérdést: Én mit szeretnék, hogyan bánjanak velem? Aztán te is bánj úgy másokkal! Meg fogsz lepődni, milyen sokszor megelőzi a konfliktust és előmozdítja a békességet ez az egyszerű iránymódosítás.
3. Vezess az evangéliummal!
Konfliktusok idején hajlamosak vagyunk a törvényekhez folyamodni. Nagyon szeretjük arra használni Isten igéjét, hogy rámutassunk, miben van igazunk, és miben tévednek mások. Ez a kétdimenziós megközelítés azonban csak még inkább eltávolít bennünket egymástól.
Mutass jobb utat az embereknek! Ismerd el, hogy fontos engedelmeskedni Isten parancsainak, ugyanakkor tanítsd meg az embereknek, hogyan engedhetnek utat annak, hogy az evangélium ösztönözze és vezérelje őket minden érintkezésükben!
Az evangélium Isten felénk gyakorolt türelmét, irgalmát, jóakaratát és megbocsátását nyilatkoztatja ki. Isten jobban bánik velünk, mint ahogyan érdemelnénk. Arra hív bennünket, hogy mi is így tegyünk egymással. A Kolossé 3,12–14 így int:
„Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
Ha így élünk, az reményre ösztönöz, csökkenti a védekező hozzáállást, teret ad a bűnvallásra és a megbocsátásra, és Krisztus szeretetét mutatja be.
4. Vizsgáld meg a szívedet!
A Jakab 4,1 fontos meglátást nyújt a konfliktusokkal kapcsolatban: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket?”
A kívánságok önmagukban még nem feltétlenül bűnösek. Lehet, hogy jó dologra vágyunk, csak túlságosan vagy nem megfelelő okból akarjuk. Így elindul a lefelé vezető spirál: a helyénvaló kívánságból mindent betöltő követelőzés lesz, ezért elkezdünk ítélkezni mások fölött, sőt a végén meg is büntetjük őket, ha nem adják meg, amit akarunk.
Biztassuk az embereket arra, hogy őszintén vizsgálják meg szívüket, ha úgy érzik, hajlamosak a konfliktusra! Ehhez magunkba kell néznünk ilyen kérdések segítségével: Mit akarok ebben a helyzetben? Elhatalmasodott-e rajtam ez a vágy? Annyira akarom-e ezt a dolgot, hogy kész vagyok megsebezni vagy megszakítani a kapcsolatot másokkal?
Ha megtanuljuk megvizsgálni a szívünket, és így nő a tudatosságunk, letaszíthatjuk a trónról önző vágyainkat, még mielőtt azok a konfliktus útjára vezetnének bennünket.
5. Gyakoroljunk önmérsékletet!
Ahogyan Péter megtagadta Krisztust, az klasszikus példa arra, amit Daniel Goleman pszichológus „amigdalakalózkodásnak” nevez. Az amigdala az agynak az „üss vagy fuss!” reakcióért felelős része. Stresszhelyzetben az amigdala felülbírálhatja a racionálisabb kognitív funkciókat, és beindíthat egy ösztönös, sok esetben megbánáshoz vezető válaszreakciót.
Péter a félelem hatására bökte ki: „Nem ismerem azt az embert.” (Máté 26,72.74)Utána nagyon megbánta.
A legtöbben tapasztaltunk már ilyen ösztönös reakciókat a házasságunkban, a gyereknevelésben, a munkatársakkal vagy más gyülekezeti tagokkal való kapcsolatainkban. A mostani zűrzavaros időkben különösen hajlamosak vagyunk engedni, hogy érzelmeink vegyék át a vezetést.
Jó hír, hogy elkerülhetjük ezt a pusztító dinamikát, és kézben tarthatjuk még leghevesebb érzelmeinket is. Erre az egyik módszer az, ha megtanuljuk felismerni és néven nevezni az érzelmeket. Ezután kiértékelhetjük a forrásukat, kiszámíthatjuk, milyen következményekkel jár, ha követjük őket, és építő irányba terelhetjük erejüket.
Tegyük fel például, hogy az egyik gyülekezeti tag azzal vádolja a pásztort, hogy „lusta” építkezési tempót vett fel. Ez a szó érzelmek özönét váltja ki, és a pásztor már készen áll a visszavágásra.
Ehelyett azonban vesz egy nagy levegőt, és átgondolja, mit érez: Haragot és védekezést. „Nem vagyok lusta! Nem érdemlem meg, hogy ilyen tiszteletlenül szóljanak rólam!”
Jelen van a szomorúság és a bizonytalanság érzése is. ”A tanárok mondták rám, hogy lusta vagyok, amikor nehezen ment a tanulás gyerekkoromban, mert nem ismerték fel, hogy tanulási nehézséggel küzdök.”
Azzal, hogy felismeri, milyen érzelmek támadtak benne, és azok honnan jönnek, lehetősége nyílik féken tartani őket, mielőtt olyasmit mondana, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.
Megőrzi nyugalmát, és jobb reakciót választ: „Tiszteletben tartom a véleményedet, de kemény munkával alakítottuk ki azt az időbeosztást, amely lehetővé teszi, hogy összegyűjtsük a szükséges pénzt az építezési projekt minden egyes üteméhez.”
Ez nem csupán mentális gyakorlat. Naponként a Szent Szellemre kell hagyatkozni hozzá. Végtére is a az önuralom a Szellem gyümölcse (Galata 5,23).
Ha megtanítod ezt a szellemi gyakorlatot, és magad is példát mutatsz rá, gyülekezeted tagjai megtapasztalhatják, milyen öröm és békesség fakad abból, ha minden egyes gondolatot, érzelmet, szót és tettet foglyul ejtünk a Krisztus iránti engedelmességre (2Korinthus 10,5).
6. Kommunikálj egyértelműen!
A gyülekezetben sok konfliktust gerjeszt vagy növel a gyatra kommunikáció – sok esetben épp a vezetők részéről. Tudjuk, hogy mit szeretnénk közölni, de nem mindig szánunk időt arra, hogy gondosan megválogassuk szavainkat.
Ahogy az egyik mentorom tanította: „Nem elég, ha egy vezető úgy kommunikál, hogy mások megértsék. Olyan egyértelműen kell kommunikálnia, hogy mások félre ne érthessék.”
Senkinek sem sikerül minden esetben hajszálpontosan eltalálnia a megfelelő szavakat, de ha egy kicsivel több időt szánsz arra az e-mailre, prédikációra vagy az előtted álló beszélgetés vagy megbeszélés során tervezett hozzászólásra, azzal sokat tehetsz a konfliktusok elkerüléséért.
7. Helyezd előtérbe a tiszteletet!
A döntéshozási vagy konfliktusmegoldási folyamatban legtöbben egy adott végeredmény elérésére összpontosítják energiájukat. Végül azonban nem teljesülhet mindenki akarata.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne sikeresen feloldani a feszültségeket. Nagyon sok múlik azon, hogyan bánunk a folyamat résztvevőivel. Az emberek sokszor higgadtan fogadják a végeredményt, még akkor is, ha nem teljesen ínyükre való a végső döntés, de összességében pozitív élményben volt részük.
Hallgass meg minden oldalt, és igyekezz mindenkivel igazságosan bánni! Adj mindenkinek lehetőséget arra, hogy szóljon, és előadja álláspontját! Vigyázz az udvarias, rendezett, egyenlőséget biztosító és kegyelmi légkörre! Vagyis bánj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak!
Közös munkával találjatok olyan végleges megoldást, amely minél észszerűbb, igazságosabb és méltányosabb!
Ha alkalmat adsz az embereknek arra, hogy teljes mértékben és őszintén elmondhassák véleményüket, és méltányosan bánsz velük, meg fogsz lepődni, mennyire elégedettek lesznek a végén – még akkor is, ha nem értenek egyet a végső döntéssel. Mutass példát a tiszteletteljes párbeszédre, és nagyobb valószínűséggel neked is részed lesz benne!
8. Építsd a bizalmat!
Ahányszor szóba állsz emberekkel a gyülekezetben – akár lelkigondozás során, akár a szószékről vagy közösségi esemény alkalmával –, építeni vagy rombolni fogod a bizalmat.
Ahhoz, hogy az emberek megnyíljanak előtted, és engedjék, hogy közvetíts konfliktusaikban, muszáj bízniuk benned. A legtöbb ember három dolgot akar tudni: Megérdemled-e a bizalmamat? Fontos vagyok-e neked? Tudsz-e valami olyat nyújtani, ami segíthet nekem?
Mindegyik kérdés mögött további kérdések húzódnak meg, amelyek ott motoszkálnak az emberek gondolatai között, miközben veled beszélgetnek, és visszagondolnak eddigi tapasztalataikra. Például: Te is cserben fogsz hagyni, mint az, akiben legutóbb megbíztam? Többet jelentek neked egy statisztikai adatnál vagy tizedfizetőnél? Végzettséged vagy élettapasztalatod alapján alkalmas vagy arra, hogy tanácsokat adj nekem ebben a témában?
Minél inkább bebizonyítod szavahihetőségedet, együttérzésedet és rátermettségedet, annál inkább meg fognak nyílni előtted az emberek.
9. Irgalmas szívvel formálj véleményt!
Sok gyülekezeti konfliktus abból fakad, vagy azért fokozódik, mert az emberek a legrosszabbat feltételezik mások tetteiről vagy indítékairól. Vedd elejét ennek azzal, hogy megtanítod a gyülekezetet az irgalmas véleményformálásra!
Ez azt jelenti, hogy törekedjenek a legjobbat hinni arról, akivel nem értenek egyet. Ehhez szükség van arra a készségre, hogy több oldalról is megvizsgáljanak egy-egy helyzetet.
Például ha te vagy a dicsőítésvezető, úgy érezheted, hogy az idős ember, aki a zenére panaszkodik a vezető pásztornál, a te életedet akarja megkeseríteni. De mi van, ha egyszerűen hiányzik neki a régi dicséretek szépsége? A védekező reakció helyett talán érdemes elgondolkodni azon, hogy be lehetne venni a dicsőítésbe néhány olyan éneket is, amely az idősebbeknek tetszene. Ha irgalmas szívvel nézzük a dolgokat, az ellenséges érzület együttérzésre változhat.
Amikor konfliktus adódik, törekedj a pozitív értelmezést választani a negatív helyett – vagy legalábbis ne formálj addig véleményt, amíg nem tudsz meg többet a helyzetről!
Mi is azt szeretnénk, ha a legjobbat feltételeznék rólunk. Éppen ezért a Máté 7,12 alapján nekünk is így kell bánnunk másokkal.
10. Vonjuk be a Szentírást!
A Biblia bőséges útmutatással szolgál arra nézve, hogyan vitathatják meg sikeresen a keresztények az élet legnehezebb kérdéseit. Vegyük például Pál szavait a Filippi 2,3–4-ből:
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Gondoljunk csak bele, hány konfliktust elkerülhetnénk, ha a gyülekezet minden tagja megszívlelné ezeket a szavakat! Persze a bukott emberi természet hajlamos az önzésre. Krisztus követőiként azonban fontos, hogy állandóan Isten igéjéhez mérjük magunkat, és keressük a Szellem vezetését, hogy egyre inkább hasonlóvá váljunk Krisztushoz.
Ebbe az is beletartozik, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan Krisztus szeretett bennünket. Ahogy az 1János 3,16 mondja: Jézus Krisztus „az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért”.
Amikor közvetítesz egy konfliktusban, vidd bele Isten igéjét a beszélgetésbe! Olvass fel hangosan olyan igeszakaszokat, mint például az 1Korinthus 13,4–5:
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.”
Beszélj arról, hogyan vonatkozik a Szentírás útmutatása az adott vitára, aztán vitassátok meg, hogyan lehetne az elveket a gyakorlatba ültetve megoldani a helyzetet! Tereld a beszélgetést az igei, gyakorlati megoldások felé, majd imádkozzatok, hogy a Szent Szellem segítsen nektek tisztelni egymást és dicsőíteni Istent!
Ne hagyd elburjánzani a keserűséget és a haragot, hanem használd a konfliktusokat lehetőségként arra, hogy a gyülekezeti tagok növekedhessenek hitükben és érettségükben!
11. Hatástalanítsd a puskaporos megbeszéléseket!
Voltál már olyan gyülekezeti megbeszélésen, ahol mintha puskaporos hordón ültetek volna? Minden egyes megjegyzéssel tovább nőtt a feszültség. Csak idő kérdése volt, mikor következik be a robbanás, és mikor mond valaki valami bántót. Amint bekövetkezik egy ilyen kirohanás, sokszor már lehetetlen összeszedegetni a darabkákat.
Pedig ez a kimenetel nem elkerülhetetlen. A robbanásig feszült megbeszélések válhatnak az alázatos önvizsgálat és konstruktív problémamegoldás idejévé, ha alkalmazzuk Jézus tanítását a Máté 7,3–5-ből:
„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.”
Foglald össze a megbeszélés témáját, majd kérj meg minden felszólalót, hogy válaszoljon a következő kérdésekre:
- Röviden: hogyan érzel az adott témával kapcsolatban?
- Te mivel járultál esetleg hozzá a kialakult problémához?
- Szerinted mi lenne kedves Isten előtt, miközben megoldást keresünk erre a helyzetre?
- Milyen lépéseket tettél eddig a helyzet javítására?
- Mit vagy kész tenni jelenleg a probléma megoldásának elősegítésére?
- Mit javasolsz, mit tegyenek mások, hogy megoldódjon a dolog?
Ez a megközelítés az önvizsgálatra, a tiszteletre, a személyes felelősségre és a megoldásközpontú, nem pedig a támadásközpontú kommunikációra fekteti a hangsúlyt.
Megelőzés
Egyetlen dolog van, ami még a konfliktus sikeres megoldásánál is jobb: a konfliktus kialakulásának megelőzése.
Sok gyülekezeti vezetőt annyira lefoglal a kapcsolati tüzek oltogatása, hogy alig marad ideje a lényegesebb dolgokra – például arra, hogy elérje a környék lakóit az evangéliummal. A pásztor drasztikusan csökkentheti a szolgálata érzelmi energiáját elszívó dolgokat, és sok konfliktust megelőzhet, ha megtanítja embereit arra, hogy igei elvek alapján viszonyuljanak egymáshoz.
Ha ma proaktívan fektetjük be az időt, az sok száz konfliktusmegoldással töltött órát megtakarít nekünk az előttünk álló hónapok és évek során. Ahogy a Jakab 3,18 mondja: „Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.”
Ken Sande a Peacemaker Ministries és a Relational Wisdom 360 szolgálatok alapítója. Több országba hívják tanítani, és számos könyv, többek között a Béketeremtő szerzője. További információ: rw360.org