2022. November 15.Többféleképpen lehet törekedni a gyülekezet növekedésére. Vannak jó tippek arra, hogy miként tegyük vonzóbbá az épületet, és léteznek jó marketingeszközök a szolgálatok népszerűsítésére. Vannak hasznos kulcsszavak a Google-keresőben, és bevethetjük a levélküldő programokat a környékre költöző új emberek eléréséhez. Ezek mind megismertethetik a nevünket az emberekkel, de nem vehetik át a lelkek megnyerésének helyét.
Amikor 2011-ben elindítottuk a Saints Community Church gyülekezetet New Orleansban, mindent kipróbáltunk. Huszonötezer szórólapot postáztunk. Kilincsakasztókat osztogattunk a gyülekezet környékén. Még óriásplakáton is hirdettünk. A végén rájöttünk, hogy személyes meghívás hiányában egyik marketingeszköz sem sikeres.
Amikor viszont elkezdtük biztatni és felkészíteni az embereket, hogy hívják el az ismerőseiket, és beszéljenek a hitükről, növekedni kezdett a gyülekezetünk – egyesével. Távolról sem számítunk megagyülekezetnek, de több helyszínen működő közösségünk a város nagyobb gyülekezetei közé tartozik.
Sokan vagyunk, akiknek nem megy könnyen az evangelizálás. Mégis vannak olyan módszerek, amelyek segíthetnek a vezetőknek és a gyülekezeteknek, hogy megerősödjön az elveszettek iránti szeretetük, és ügyesebben hívogassák az embereket.
Mutassunk példát!
Egy adott légkör kialakításának a titka mindig a felülről induló kezdeményezés, és ez persze a hívogatásra igaz. Nagyon fontos, hogy az emberek személyes történeteket halljanak a vezetőtől arról, hogy ő miként hívott el embereket. Nem kell, hogy ez a történet mindig tökéletes legyen, és a meghívott ember megtérésével végződjön. A valóságos történetek – még ha nem is tökéletesek – arra ösztönözhetik az embereket, hogy ők is hívják meg azokat, akik fontosak nekik.
Könnyítsük meg a hívogatást!
Adjunk az emberek kezébe eszközöket! Megfigyeltük, hogy különösen hatékonyak az olyan meghívókártyák, amelyek egy adott sorozathoz vagy egy-egy különleges vasárnapi alkalomhoz kötődnek. Az is hasznos, ha van valami a gyülekezet adatairól, ami általánosan használható, amelyet mindig lehet osztogatni. Mi például olyan képernyőkímélőket hoztunk létre, amelyek emlékeztetik tagjainkat arra, hogy hívjanak meg másokat, és olyan posztokat írtunk a közösségi médiában, amelyeket megoszthatnak. Legyünk leleményesek, de ne bonyolítsuk túl a dolgot!
Könnyebben megy a meghívás olyan különleges napokon is, amikor más vendégekre is lehet számítani. Amikor barátunk, Dan Hunter volt az Oaks Church (AG) gyülekezet ifjúsági pásztora Red Oakban (Texas, USA), a gyülekezet szervezett egy úgynevezett „egy napot”, amikor arra biztattak mindenkit, hogy hozzák el egy ismerősüket azon az egy napon. Amikor először kipróbáltuk ezt, több mint száz olyan ember jött el, aki akkor volt először közöttünk.
Nagy felhajtást csinálunk a bemerítkezések, gyermekbemutatások, húsvét és karácsony körül, és mindenféle különleges okot megragadunk, amivel bevonzhatjuk az embereket.
Helyezzük előtérbe a kapcsolatokat!
A gyülekezeti munkatársak és vezetők számára nincs fontosabb annál, mint hogy időt töltsenek a nem hívőkkel. Ha egyikünket meghívják valamilyen városi rendezvényre, amely történetesen ütközik a munkatársi megbeszélésünkkel, a városi rendezvény élvez előnyt.
Törődésünket azzal mutatjuk ki többek között, hogy jelen vagyunk. Mindegy, hogy golfozásról vagy kisligás meccsről van szó, esetleg szülinapi partiról vagy bár micváról, elmegyünk. A munkatársaktól elvárjuk, hogy folyamatosan ápolják a kapcsolatokat a nem hívőkkel.
A járvány idején kigyűjtöttük adatbázisunkból mindenkinek a nevét és elérhetőségét, aki egyszer is felkereste gyülekezetünket. Felosztottuk a listát, és megkértük mind az ötven gyülekezeti vezetőt – munkatársakat, presbitereket és önkénteseket –, hogy hívják fel őket. Megkérdeztük az embereket, hogy jól vannak-e, nincs-e szükségük valamire, felajánlottuk, hogy imádkozunk értük, és hívtuk őket, hogy csatlakozzanak egy online házi csoporthoz.
A telefonálókat pedig megkértük, hogy ha lehet, legyenek egy-egy ilyen kiscsoport házigazdái. Így lett húsz új csoportunk, és rengeteg szenvedő ember került közénk. Nem rendezvényekről van szó, hanem arról, hogy nyújtsunk segítő kezet a kritikus időkben, és vigyük el Krisztus reménységét az embereknek.
Tartsunk ki!
Gyülekezetünk elindítása után néhány évig még teljes időben dolgoztam a bankszakmában. Gyakran meghívtam munkatársakat a gyülekezetbe. Még évekkel azután is, hogy otthagytam a bankot, be-benéztem, és személyesen meghívtam az ismerőseimet különlegesebb alkalmakra. Továbbra is eljártam a céges karácsonyi bulikba, és vittem néha egy-egy kávét, ha volt hozzá kuponom, csak hogy megmaradjon a kapcsolat.
Amikor kitört a járvány, az egyik bankos ismerősöm elkezdte nézni a vasárnapi istentiszteleteinket a Facebookon. Elkezdte megosztani a videóinkat, megjegyzéseket is írt, és hamarosan csatlakozott az egyik zoomos házi csoportunkhoz. Az első vasárnapon, amikor újból összegyűltünk, bár maszkban, de ő is ott volt. Nyolc éve hívogattam, aztán jött ez a krízis az életében, és ráébredt, hogy szüksége van Isten segítségére.
Ne adjuk fel, ha nem látjuk azonnal az eredményét! Csak hívogassunk!
Kínos? Az. Furán érzem magam minden alkalommal, amikor üzenetet írok valakinek, és emlékeztetem rá, hogy jöjjön el? Igen. De fontosabbnak kell tartanom a másik spirituális állapotát a saját félelmemnél.
Kövessük a Szent Szellem késztetéseit, és meglátjuk, mit tesz Isten, ha mi bátran kilépünk! Osszuk meg tapasztalatainkat a gyülekezettel, hogy könnyebben átélhessék, mekkora öröm megosztani másokkal a hitüket!
Közösen is tehetünk azért, hogy egyre nagyobb szenvedéllyel vágyjunk meglátni, hogy ismerőseink és szomszédaink rátalálnak Jézusra.
Kristi Northup ügyvezető pásztor és dicsőítésvezető a New Orleans-i Saints Community Church (AG) gyülekezetben, amelyet férjével, Wayne-nel együtt vezet. A CMN Women szervezet igazgatója, emellett rendszeresen szokott cikkeket írni az Influencemagazine.com-nak.