2023. Szeptember 25.Hat kitartást építő szokás a szolgálatban
A felmondások idejét éljük. Az elmúlt hónapokban az amerikai munkavállalók rekordszámban hagyták ott munkahelyüket a járvány közepette. Volt, aki élt a korai nyugdíjba vonulás lehetőségével, mások karriert váltottak. És olyan is akadt, aki szabadságra ment, hogy átértékelje prioritásait.
A kimutatások szerint a gyülekezeti vezetők között is van, aki a kijárat felé tart. A Barna Group 2021. januári felmérésében a megkérdezett pásztorok 29%-a nyilatkozott úgy, hogy az előző év során megfordult a fejében, hogy otthagyja a teljes idejű szolgálatot. 2021 októberére ez az arány 38%-ra ugrott.
A szolgálattevők kimerültek. 2020 óta meg kellett birkózniuk a lezárásokkal, a csökkenő látogatottsággal, kulcsfontosságú önkéntesek távozásával és dühös összetűzésekkel olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyekről nem tehettek. Vigasztalják a gyászolókat, és a reménység üzenetét hirdetik a szorongóknak, közben pedig ők maguk is csak küszködve tudnak továbbmenni.
Nemrég erről gondolkodtam, miközben Sámuel első és második könyvét olvastam. Dávid sok nehézségen ment keresztül. Attól a pillanattól, hogy felkenték királynak, addig, amíg végül trónra került, évekig tartó háborúságban volt része, megtapasztalta a hontalanságot, az éhezést, az erőszakos támadásokat és az árulást.
Mégsem mondott le elhívásáról. Távolról sem volt tökéletes, de eltökélte szívében, hogy szeretni fogja Istent, és bízik benne – még a kemény időkben is.
A Zsoltárok 27,13–14 alábbi szavait Dávidnak tulajdonítják:
„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”
A várakozás évei alatt Dávid egyre növekedett hitében, és engedte, hogy Isten felkészítse őt a vezetői feladatra. Az Úr megjutalmazta kitartását, és megígérte, hogy örökre megerősíti trónját (2 Sámuel 7,16).
Dávidtól eltérően Saul mindig előresietett, nem várt Istenre, és letért az útról. Kapkodva ment a csatába, elhamarkodott fogadalmat tett, kisajátította a papok feladatát, sőt okkult praktikákhoz is folyamodott, ahelyett, hogy Istenhez fordult volna. A bizonytalanság, amely eluralkodott rajta, olyannyira paranoiássá tette, hogy 85 papot legyilkoltatott, mert hűtlennek tartotta őket. Királysága végül nem lett maradandó.
Az állhatatossághoz az kell, hogy hittel kitartsunk a nehézségekben, és ne próbáljuk meg elkerülni őket. A Jakab 1,2–4-ben az áll:
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”
A New Living Translation bibliakiadás szerint ez így hangzik: „Amikor hiteteket próba éri, kitartásotoknak alkalma nyílik növekedni. Hagyjátok hát, hogy növekedjen!” (3–4. vers)
Férjem, Wayne évekig felső tagozatosok fociedzője volt. Az első meccs során sokszor előfordul, hogy a gyerekek kérik, hogy cseréljék le őket, mert annyira elfáradtak. Utána az edzések jelentős részét futással töltik. A cél a kitartás növelése, hogy végig tudják csinálni a hatvanperces meccset.
Wayne azt szokta mondani nekik: „Csak akkor jut eszetekbe a kitartás a meccsen, ha hiányzik belőletek. Ha megvan bennetek, akkor simán végigjátsszátok teljes odaadással.”
Milyen szokások lehetnek a segítségünkre nekünk, szolgálattevőknek, hogy kitartóan végigfussuk a pályát? Hadd említsek hatot, amelyet azonnal át is lehet ültetni a gyakorlatba:
1. A türelem gyakorlása
Ahhoz, hogy kitartsunk a próbák idején, türelmesen, az örökkévalóságra tekintve kell várakoznunk Isten ígéreteinek beteljesedésére.
A Jakab 5,7–8-ban azt olvassuk: „Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”
Mai kultúránk nagyon eltávolodott már az ültetés, öntözés, figyelés és az aratásra való várakozás lassú folyamatától. Instant, vágyvezérelt, száguldó világban élünk. A Szentírás igazsága azonban nem változik.
Gyakorold a türelmet úgy, hogy kikapcsolod a televíziót és a digitális eszközöket, böjtölsz, és csendben üldögélsz Isten jelenlétében! Kezdd apró változásokkal! Például kapcsold ki a rádiót autózás közben, és figyelj inkább arra, mit mond a Szent Szellem abban a néhány percben!
2. Az öröm gyakorlása
Nagyon sok múlik a szemléletmódunkon. Hívőként fontos, hogy Isten megújíthassa elménket, ahelyett, hogy a világ negatív és romboló gondolkodásmintáihoz igazodnánk (Róma 12,2).
Nagyapám, Monroe David Grams tavaly hunyt el 94 évesen. Az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet misszionáriusaként részt vett egy olyan szolgálat kiépítésében a bolíviai felföldön, amely azóta több mint 1200 gyülekezetet plántált. Nemcsak nagyszerű jellemű, remek vezető, hanem rendíthetetlenül derűlátó is volt, és ez sok emberpróbáló helyzeten átsegítette.
A temetésén hallottam arról az esetről, amikor nagyapám és apám buszon utazott Guatemalavárosban, és mindkettőjük pénztárcáját ellopták. Amikor nagyapám ráébredt, hogy nincs se pénzük, se igazolványuk, nevetésben tört ki. Viccesnek találta!
Ez a történet olyan mély benyomást tett rám, hogy később kitettem az irodám falára ezt a kérdést: „Mit tenne Nagyapa?”
Ez arra emlékeztet, hogy bízzak Istenben, gyakoroljam az örömöt, és nevessek a viszontagságokon.
3. A kesergés gyakorlása
Talán összeegyeztethetetlennek tűnik az előző szokással, de az öröm és a kesergés kéz a kézben járhat. Mindkettő nagyon fontos. Dávid is írt siralmakat, amelyekben kiöntötte szívét Isten előtt – márpedig ez a legjobb hely a kesergésre.
Az elmúlt két év óriási veszteségeket hozott. Fontos elismerni ezt a valóságot, hogy átélhessük a növekedést, és elkezdhessük úgy látni körülményeinket, ahogyan Isten látja őket.
A tagadás nem könnyíti meg a továbblépést. Sőt inkább egy helyben tart. Kérd Istent, hogy segítsen a megfelelő módon és helyen feldolgozni a küzdelmeket!
4. A kikapcsolódás gyakorlása
Az évek során megtanultam, milyen értékes dolog egészséges kikapcsolódást találni a szolgálattal járó terhek alól.
Időre van szükségünk a pihenéshez és a feltöltődéshez. Keress egy hobbit, amelyet élvezel! Olvass el egy regényt, csatlakozz egy sportkörhöz, horgássz, fess, fuss vagy fotózz! Találj valami olyan tevékenységet, amely ösztönöz, megnyugtat és új erővel tölt el!
Nate Zinsser szerint – aki teljesítménypszichológiai programot vezet az USA katonai akadémiáján – a kikapcsolódás létfontosságú a rendkívüli nyomás alatt élő katonák életében. The Confident Mind (A magabiztos elme) című könyvében arról ír, hogy segít elkerülni a kiégést, ha képesek vagyunk tudatosan lazítani és rövid szüneteket beiktatni.
5. A Krisztusban maradás gyakorlása
Krisztus követőiként elengedhetetlen, hogy időt töltsünk vele. Figyelemre méltó, ezt mennyire szem elől tudják téveszteni még a szolgálattevők is.
Senki sem tudja megfizetni, hogy szellemi emberek vagyunk, ezért is lehet, hogy nagyon sok szolgálattevőnek nincs mély, elkötelezett egyéni csendessége. Az imádkozás, a bibliaolvasás és a dicsőítés mindennapi gyakorlat kell, hogy legyen minden hívő számára.
Jézus azt mondta: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad…” (János 15,6)
6. Az elszámoltathatóság gyakorlása
Az Énekek éneke említi a szőlőskerteket pusztító kölyökrókákat (2,15). Ami kis dolognak tűnik, az is vezethet nagy problémákhoz.
Nincs szívfájdítóbb, mint ha azt látjuk, hogy egy szolgálat összeomlik a vezető becsületén esett csorba miatt.
Van, amikor észre sem vesszük a buktatót, csak amikor már túl késő. Ezért szükségünk van istenfélő barátokra és mentorokra, akik nem félnek néven nevezni a kölyökrókákat az életünkben. Az ilyen emberek bátoríthatnak és erősíthetnek is, hogy kitartsunk, amikor meginog a hitünk.
Mentorod más gyülekezetből, sőt más államból is lehet. De kell, hogy legyen valakid – és te is ott legyél valakinek –, mert ez rengeteget nyom a latban, hogy erővel végig tudd vinni a szolgálatot.
Kristi Northup ügyvezető pásztor és dicsőítésvezető a New Orleans-i Saints Community Church (AG) gyülekezetben, amelyet férjével, Wayne-nel együtt vezet. A CMN Women szervezet igazgatója, emellett rendszeresen szokott cikkeket írni az Influencemagazine.com-nak.