Krisztus üzenete nem változik, de az egyház módszereiben szükség lenne változásra

2019 őszén sokan nekiálltunk stratégiai terveket készíteni gyülekezetünk 2020. évi szolgálatára vonatkozóan. Terveinkben központi szerep jutott az időbeosztásnak, a költségvetésnek és a személyzeti kérdéseknek, miközben fő célunkra összpontosítottunk: hogy minél több embert elérjünk Jézusért.

Ehelyett jött a Covid, és cafatokra tépte terveinket. A lezárások és karanténok meggátoltak bennünket a személyes találkozásban. Kidobhattuk az eltervezett időbeosztást. Mivel alig vagy egyáltalán nem voltak személyes alkalmak, sok gyülekezetben csökkent az adakozás. Kidobhattuk az eltervezett költségvetést. A költségvetés megingása nagy csapást jelentett anyagilag, és voltak munkatársak, akik elveszítették munkájukat. Kidobhattuk a személyzettel kapcsolatos terveket.

Egyik napról a másikra elő kellett állnunk egy B tervvel, hogy hatékony szolgálatot végezhessünk a nehéz körülmények ellenére is. A személyes alkalmak átkerültek az online térbe. Okostelefonos alkalmazással adtuk körbe a perselyt. Az önkéntesek más módot kerestek a szolgálatra.

Röviden: újítottunk.

Azok a gyülekezetek, amelyeknek sikerült gyorsan átállniuk a B tervre, jól boldogultak. A legtöbb gyülekezet lelassult, és épp csak életben maradt. Volt olyan gyülekezet is, ahol nem sikerült meghozni a szükséges változtatásokat, és le kellett húzniuk a redőnyt.

Az újítás szükséges, mert a körülmények folyton változnak. Az elmúlt 21 hónap kísérleti laboratóriumnak bizonyult a pásztorok és más gyülekezeti vezetők számára. Milyen innovációs tanulságokat kell magunkkal vinnünk?

Igei paradigma

Nem ez a világjárvány volt az első alkalom, hogy a hívőknek fel kellett találniuk magukat a szolgálat terén. Az egyháztörténet tele van olyan példákkal, amikor az innováció tette lehetővé az előremutató evangéliumi mozgalmakat.

Maga a Biblia is két újítás példája: a Szentírást lefordították az eredeti nyelvekről helyi nyelvjárásokra, és a nyomtatás segítségével megfizethető példányokat készítettek belőle.

Ami pedig ennél is fontosabb: a Biblia lejegyzi, milyen találékony módon végezte Isten népe a megváltáshoz kapcsolódó küldetését a világban.

Vegyük például az Apostolok cselekedeteit.Jézus azt mondta követőinek: „…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (Cselekedetek 1,8)A földrajzi terjeszkedés újabb fázisai mindig változást követeltek meg abban, ahogyan az egyház szolgált az emberek felé.

Pál ezeknek a változásoknak a lényegét foglalta össze, amikor azt írta: „…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” (1Korinthus 9,22)

Pál és az első keresztyének számára az evangélium üzenete soha nem változott: „…Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse…” (1Timóteus 1,15)Az üzenet közlésére használt módszereik azonban változhattak, és változtak is.

Hogyha számít a küldetés – márpedig a miénk feltétlenül számít –, nem adjuk fel! Nem adhatjuk fel! Túl sok minden forog kockán. A béna ember barátaihoz hasonlóan, akikről a Márk 2,1–12 számol be, mi is megtaláljuk az előrevezető utat. Újítunk.

Ezek az emberek odavitték barátjukat Jézushoz, mert tudták, hogy ő csodákat tud tenni. Amikor azonban odaértek a házhoz, ahol Jézus tanított, túl nagy volt a tömeg, és nem tudtak bemenni. Felvitték tehát ágyastól a tetőre, megbontották a tetőt, és leengedték a beteget. Amikor Jézus meglátta a bénát, először megbocsátotta bűneit, majd meggyógyította őt.

Ennek a történetnek az elsődleges jelentése teológiai és szellemi. Teológiai értelemben Jézusnak van hatalma megbocsátani a bűnöket és gyógyítani (10. vers). Szellemi értelemben pedig belé kell vetnünk hitünket, ahogyan a béna és a barátai is tették (5. vers).

Ha azonban elgondolkodunk azon, hogy milyen erőfeszítést tettek a béna barátai, hogy eljuttassák a beteget Jézushoz, leszűrhetünk belőle néhány olyan tanulságot az innovációval kapcsolatban, amely a mi szolgálati helyzetünkre is érvényes.

Először is, minden gyülekezeti innovációban az a legfontosabb, hogy Jézushoz juthassanak az emberek. Egyedül neki van hatalma megbocsátani a bűnöket és gyógyítani. Ha gyülekezetünk különböző szolgálatai nem segítik el az embereket a Jézussal való találkozásra, akkor nem segítünk nekik. Ha egy szolgálat gátolja az embereket abban, hogy eljussanak Jézushoz, azon változtatni kell.

Másodszor, az innováció sokszor azon a ponton valósul meg, ahol felmerül egy adott szükség. Az embereknek általában van valamiféle vélt szükségletük, ez készteti őket arra, hogy Jézushoz jöjjenek. Ennek a bénának az esetében ez a vélt szükséglet a gyógyulás volt. Barátai újításai arra összpontosultak, hogy eljuttassák őt Jézushoz, aki betölthette ezt a szükséget.

Volt azonban ennek az embernek egy mélyebben meghúzódó szükséglete is: a bűnbocsánat. Nem tudjuk, hogy érezte-e szükségét. Mindenesetre Jézus mindkét szükségét betöltötte.

Az innovációnak a gyülekezetben mindig a szükségletek betöltéséhez kell vezetnie. Tanítványképzésünk célja mindig az legyen, hogy betöltsük az emberek legmélyebb szükségleteit az evangélium által. Ha akadályba ütközünk, hárítsuk el!

Harmadszor, az innováció összefogás útján működik a legjobban. Nagyon kicsi volt az esélye annak, hogy egyetlen ember eljuttassa béna barátját Jézushoz. Ám ahogy egy-egy újabb ember megragadta az ágy valamelyik sarkát, egyre közelebb került a gyógyulás lehetősége.

Nemcsak a gyülekezeti tagok felé végezzük a szolgálatot, hanem velük együtt is. Nekik is aktívan részt kell venniük a szolgálatban, nem lehetnek tétlen befogadók csupán. Nekünk, szolgálattevőknek az a dolgunk, hogy felkészítsük „a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére” (Efezus 4,12). Valóban szükségünk van egymásra!

A negyedik tanulság az, hogy a régi problémák megoldása időnként új problémákat hív életre. Amikor a ház köré gyűlt tömeg elzárta a barátok Jézushoz vezető útját, új megközelítést választottak. A nyoszolyaméretű lyuk megoldotta a béna ember Jézushoz jutásának problémáját, közben viszont tetőfedési problémát idézett elő a ház tulajdonosa számára.

A gyülekezet problémával szembesül, és megoldásra van szükség. Mindannyian a legtisztább, legegyszerűbb utat szeretjük választani. De van, amikor keményen meg kell dolgozni a legjobb megoldásért, és több akadályt kell legyőzni.

Vegyük például az élő adást! Találtak ugyan ingyenes platformokat a gyülekezetek alkalmaik online közvetítéséhez, de ehhez sokuknak új felszerelést kellett beszereznie, önkénteseket kellett kiképeznie, és ki kellett osztaniuk valakinek a beszélgetések moderálásának feladatát.

Ötödször, az innováció ellenállást szül. Hogyha felborítjuk a fennálló rendet, lesznek olyanok, akik szembeszállnak velünk.

Ezt látjuk Jézus szolgálatában is. Az írástudók egyenesen istenkáromlásnak tartották, amikor Jézus úgy cselekedett, mint akinek hatalmában áll megbocsátani a bűnöket (Márk 2,6–7). Ugyanebben a fejezetben később ezek a vallási vezetők arról panaszkodtak, hogy Jézus „bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt” (16. vers).

Innovatív volt Jézus teológiája? Az, hogy Isten meg tudja bocsátani a bűnöket, nem volt új igazság. Az viszont, hogy Isten Jézusban öltött testet, és felruházta őt hatalommal, hogy megbocsáthassa a bűnöket, mindenképpen újdonság volt a farizeusok számára.

Az, hogy kiknek a társaságában vacsorázott, már inkább tekinthető újításnak a szolgálat terén. Ezzel megszegett egy farizeusi hagyományt arra nézve, hogy kikkel szabad asztalközösséget vállalni. Figyeljük meg Jézus motivációját: akadálytalan hozzáférést akart biztosítani azoknak az embereknek (ezek voltak a „bűnösök”), akiknek a legnagyobb szükségük volt rá (17. vers).

Hogyha ellenállásba ütközünk az újítással kapcsolatban, gondosan mérlegelnünk kell, mekkora haszonért mekkora árat kell fizetnünk. Ha új embereket érünk el az evangélium életet megváltoztató erejével az innovatív szolgálatnak köszönhetően, mindenképpen megéri.

Végül vigyázzunk, nehogy túl hamar megálljunk! Ha visszamegyünk a történet elejére, nyilván teljesen másképp is alakulhattak volna a dolgok, ha nincs akkora kitartás és hit a béna emberben és barátaiban.

Több ponton is mondhatta volna azt a beteg, hogy „ez már túl sok, inkább vigyetek haza”. Vagy a barátai mondhatták volna, hogy „hát, mi megpróbáltuk, sajnáljuk, de ez most nem fog menni”.

Amikor problémákba ütközünk, nagy a kísértés, hogy ne vegyük figyelembe az eshetőségeket, mert annyira elérhetetlennek tűnnek. Túl sokszor beérjük azzal, ami van, mert nem jobb ugyan, de legalább ismerős. Beletörődünk, hogy ez már csak így marad. Gyakran elhangzik: „Ez van.” Ez a nézőpont a megelégedés álarca mögé bújik, pedig sokszor nem más, mint kiábrándultság. Isten látja, hol vagyunk, de tovább akar vinni oda, ahol lennünk kell. Ő képes megtenni azt, amit mi nem. Ez az egyik ok arra, hogy állandóan keressük őt imában. Olyankor átadjuk Istennek azt, amit mi magunktól nem tudunk rendbe hozni, ő pedig munkálkodik bennünk és általunk az ő dicsőségére és a mi javunkra.

Az innováció végső soron tehát az, amikor Isten teremtő ereje végzi a munkát általunk.

Reaktív innováció

Az innovációnak két típusa létezik. Az első a reaktív innováció. Ahogy a nevében is benne van, ez a fajta innováció olyankor jön létre, amikor egy éppen megtapasztalt problémára vagy krízisre reagálunk. A reaktív innováció azt jelenti, hogy azért változtatunk, mert muszáj. Ebben éltünk a legtöbben az elmúlt 21 hónap során.

A járvány rengeteg szempontból rossz hír volt a gyülekezetek számára. Ugyanakkor bőven akadt jó hír is, ha megfelelő helyen kerestük. Például a The Grove Church (AG) gyülekezetben (Marysville, Washington, USA) Nik Baumgart az elsők között vezette be az autós gyülekezet fogalmát. Ez a kreatív ötlet gyorsan elterjedt az egész országban.

Voltak olyan gyülekezetek is – például az Evangel Church (AG) gyülekezet Scotch Plainsben (N. J., USA) –, amelyek egyszer csak ételosztó központtá váltak a munkájukat hirtelen elvesztő emberek számára.

Mindannyian tanultunk valamit. Olyan gyülekezetek, amelyek egyáltalán nem voltak jelen az online térben a világjárvány előtt, ügyesen átálltak arra, hogy élőben közvetítsék a vasárnapi istentiszteletet, és virtuális alkalmakat tartsanak hét közben. Nagy, személyes alkalmak helyett kis csoportokba verődve néztük a közvetítéseket a gyülekezeti tagok otthonában.

A reaktív innováció égető kérdése az, hogy mi legyen ezután. Véget vessünk az újításoknak, amikor a körülmények visszatérnek a „normális” kerékvágásba, vagy tartsuk meg őket? Négy dolgot kell megtennünk a következő lépések meghatározásához:

Felidézés. A vezetőségi csapat tagjaival együtt meg kell jegyeznünk azokat a leckéket, amelyeket ezekben a rendkívüli időkben tanultunk. Milyen változásokat vittünk véghez a járványra reagálva? Ki hozta meg a döntést? Hogyan történt a kivitelezés?
Kiértékelés. A reaktív innovációval tulajdonképpen azt mondjuk: próbálkozunk, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Miután összesítjük a járvány alatt bevezetett újításokat, gondoljuk végig, mi az, ami bevált! A vasárnap délelőtti élő adást például valószínűleg hasznosnak találták a gyülekezeti tagok, de vajon tényleg szükségük volt-e a naponkénti videós áhítatra?
Megtartás. Miután beazonosítottuk, mi vált be, tartsuk meg és építsük be szolgálatunkba ezeket a dolgokat! Mi úgy véljük, hogy az élő közvetítés maradandó lesz, ahogyan az adakozásra használt applikációk és a virtuális kis csoportok is. Fontos, hogy azok a gyülekezetek, amelyek nem voltak jelen a közösségi médiában a járvány előtt, megtartsák és használják az új profilokat. Képezzék ezek a reaktív újítások az „új trendet” szolgálatunkban!
Alkalmazkodás. Nem tudjuk, milyen válsághelyzetekkel kerülünk szembe a jövőben. Azt viszont tudjuk, hogy lesznek válsághelyzetek. És amikor bekövetkeznek, szükség lesz arra, hogy innovatív módon reagáljunk ezekre a szolgálat terén. Legyen bevett eljárásmód a legrosszabb esetekre, hogy ha valami rossz történik, csapatunk tudja, hogyan reagáljon!

Proaktív innováció

Ha a reaktív innováció azt jelenti, hogy azért változtatunk, mert muszáj, a proaktív innováció azt jelenti, hogy változtatunk, mielőtt muszáj lenne.

Steering Through Chaos (Kormányzás zűrzavarban) című könyvében Scott Wilson amellett érvel, hogy akkor érdemes változásokat eszközölni a gyülekezet normális életciklusában, amikor felfelé visz a lendület, és nem akkor, amikor krízist vagy hanyatlást tapasztalunk.

Csak az a gond, hogy amikor felfelé visz a lendület, akkor a legtöbb gyülekezeti tag egyáltalán nem lát okot a változtatásra. Az ő szemszögükből a gyülekezet növekszik, a dolgok jól alakulnak. Akkor hát miért kellene változtatni? Ahogy a régi mondás tartja: „Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.”

Csakhogy ez szolgálati filozófiának nem annyira jó. Hogy miért? Vegyünk egy másik mondást az üzlet világából: „Minden rendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy azt az eredményt hozza, amit hoz.” Lehetséges, hogy egy rendszer működik, de nem azt az eredményt hozza, amelyet szeretnénk.

Ha más eredményt akarunk, változtatni kell a rendszeren.

Amerikában a vallás terén az elmúlt öt évtized legfigyelemreméltóbb irányzata a „semmilyenek” arányának emelkedése. Az általános társadalmi felmérés szerint 1972 és 2018 között 5,1%-ról 23,7%-ra nőtt azoknak az amerikaiaknak az aránya, akiknek nincs semmilyen vallási kötődése.

A változás javarészt a protestáns és katolikus fősodortól való eltávolodást mutatja, hiszen ez a két ág mutat jelentős csökkenést ebben az időszakban. Azonban az evangéliumi keresztyénség is csökkenő tendenciát mutat. 1972-ben az evangéliumi hívők az USA népességének 17%-át alkották, a növekedés csúcsát, 29,9%-ot pedig 1993-ban érték el. Azóta azonban 21,6%-ra csökkent az arányuk.

Ha minden rendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy azt az eredményt hozza, amelyet hoz, akkor ezek a számok azt mutatják, hogy az amerikai gyülekezeti rendszereknek változtatásra van szükségük.

Hadd mondjam újra: minden gyülekezeti innovációban az a legfontosabb, hogy Jézushoz juthassanak az emberek. A gyülekezeti rendszer – a dicsőítés, az evangelizálás, a tanítványképzés és a szeretetszolgálat – azért van, hogy segítsen az embereknek ott találkozni Jézussal, ahol a legnagyobb szükségük van rá.A gyülekezeti vezetőknek két fontos kérdést kell újra meg újra feltenniük.

Először is: ki hiányzik jelenleg a gyülekezetből? Ha kisvárosban élünk, talán név szerint is tudjuk. Nagyobb lakóközösségekben észrevehetjük a demográfiai kategóriákat. Akárhogy is, készítsünk alapos felmérést arról, hogy kik nem hallották még az evangéliumot a környéken élők közül!

Másodszor, mik a hatékony hozzáférési pontok a gyülekezeten kívül élők számára? A gyülekezetnövekedési szakértők éveken át az úgynevezett vonzási szolgálati modell mellett emeltek szót, amelyben a gyülekezeti tagok meghívják szomszédaikat, hogy „jöjjenek el, és nézzék meg”, mi történik a gyülekezetben vasárnap délelőttönként.

Ezzel a modellel az a gond, hogy egyre több ember nem akar elmenni a gyülekezetbe vasárnap, de talán kész lenne részt venni a gyülekezet életében, ha lennének alternatívák. Ilyen alternatívák lehetnek a kis csoportok, a szolgálati lehetőségek, a rehabilitációs szolgálatok és hasonlók.

A gyülekezet lehetőleg kínáljon többféle részvételi lehetőséget, hogy a lehető legnagyobb érdeklődés ébredjen a környéken élők részéről.

Miután a gyülekezet sikeresen bevezette a proaktív innovációt, világossá válik a tagok számára, hogy hasznos volt a változás. Egy idő után azonban az elveszettek elérésére használt minden módszer, rendszer vagy program eljut arra a pontra, ahol csökkenni kezd a hatékonysága. Amikor ez bekövetkezik, ideje újból változtatni.

A sikeres gyülekezeti vezetés követelménye, hogy megtanuljunk proaktívan újítani az elveszettek elérése és tanítvánnyá képzése érdekében – rendszeresen.

Tovább előre

Az – akár reaktív, akár proaktív – innováció szükségszerűsége megköveteli a vezetést. John Maxwell azt mondja, hogy a vezetők többet és előbb látnak másoknál. Nem könnyű kiállni mások elé és felszólítani a változtatásra, de a szolgálat terhe ezzel jár.

Mint pünkösdi hívők nem gondoljuk azonban úgy, hogy ezt a terhet egyedül cipelnénk. A Szent Szellem hordoz bennünket. Ő még nálunk is többet és előbb lát. Ha van, aki szeretné, hogy még többen eljussanak Krisztushoz, az a Szellem. Ezért is kell rá támaszkodnunk és belőle erőt merítenünk a tanúságtételhez (Cselekedetek 1,8).

Az elmúlt két év nehéz volt, de a jelenlegi problémák még nem jelentik az utolsó fejezetetszámunkra , csak a legutóbbit. Volt benne szenvedés, szívfájdalom, csalódás és csüggedés, megsebzettség és meddőség. Ugyanakkor megbocsátás és gyógyulás, reménység és bátorítás, gyümölcsözés és hatékonyság is.

Isten adja meg Szent Szellemén keresztül azt az erőt és találékonyságot, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy véghez vigyük a szükséges változtatásokat, és így minél többen jöjjenek Jézushoz a következő év során!

Jeffrey Portmann

+ posts

Dr. Jeffery Portmann az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet egyetemes zsinata gyülekezetplántáló hálózatának igazgatója Springfieldben (Missouri, USA).

Dr. John Davidson