A digitális világunkban is működő igehirdetés

Egyes tudományos körök a multiverzum – több párhuzamos univerzum – létezéséről vitáznak. Igehirdetőként viszont számunkra ez valóságnak tűnik.

A prédikáció egyre gyakrabban utazik térben és időben a digitális platformokon át – és messze túljut az imaház falain. Emiatt az igehirdetőnek olyan üzeneteket kell kidolgoznia, amelyek több világban is működnek, még ha azokat nem is ismeri, és nem is tudja megfigyelni.

Ez az elképzelés nem teljesen új. Jézus lelki szemei előtt látta, hogy az evangélium Jeruzsálem, Júdea és Samária ismert világán keresztül eljut „a föld végső határáig” (Cselekedetek 1,8). Az Úr azt akarja, hogy a Szentlélek által felhatalmazott egyház mindenkihez, mindenhová eljuttassa az örömhírt.

A technológia felgyorsítja ennek megvalósítását, mivel a személyes és online üzenetek gyakran egyszerre érkeznek. Ami a személyes üzenetátadás esetében azonban lehetetlen, az a digitális üzeneteknél megvalósul: az egyik platformon elindított üzenet akár más platformokon is megtalálható.

Ahhoz, hogy az igehirdetés kiállja az idő próbáját, az igehirdetőnek körültekintően kell előkészítenie az üzenetet, hogy itt és ott, most és később is működőképes legyen.

A digitális korszak szép, új világ, de nem mentes a kihívásoktól sem. Az üzenet idővel több helyre is eljuthat digitálisan, miközben a beszélő csak egy helyen tartózkodik.

Bár az igehirdetés összeállításakor a lelkipásztor szeme előtt általában a gyülekezet lebeg, az az idő már elmúlt, amikor az üzenet elhangzik, majd a jegyzet valahol a fiók mélyén landol. Ha a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a prédikációból, akkor érdemes átgondolni, a jelenlévőkön túl ki hallgathatja majd még a jövőben.

El sem tudjuk képzelni, hány helyre juthat el a prédikációnk. Kiindulhatunk azonban abból a három területből, amelyet azonosítani tudunk, ezek pedig a közvetlen környezetünk, a mobilplatformok világa és az ismeretlen világ. Igehirdetőként meg kell értenünk ezeknek a területeknek a dinamikáját, hogy üzenetünk hatékonyabban juthasson el a célközönséghez.

A közvetlen környezet a prédikáció előadáskori idejét, kontextusát és helyét foglalja magában. Itt a kulturális elemek, az aktuális események és a közös értékek segítenek az üzenetet kontextusba helyezni. Ha ismerjük ezt a területet, akkor ez bizonyos fokú kényelmet biztosít nekünk, és ez probléma is lehet, ha akadályozza az üzenet időbeli és térbeli áthelyezését.

Amikor az üzenet digitális platformra kerül, belép a mobil világba. Az elhangzás ideje és helye statikusról dinamikusra vált. Elérhetjük a gyülekezet weboldalán, a közösségi médiában vagy videomegosztó oldalon is.

Emellett a közösségi média bejegyzéseinek görgetése közben akár szövegkörnyezetéből kiragadott idézetet, rövid klipet is láthatunk. A mobil világ dinamikus valósága izgalmas lehetőségeket tartogat, de összetettsége egyben kihívást is jelent.

Ezzel elérkeztünk az ismeretlen világhoz – ahhoz a korlátlan idő- és térkiterjedéshez, amelyben a prédikációnkat bárki meghallhatja, megnézheti.

A digitális sztrádán keresztül az üzenet eljuthat a gyár pihenőhelységébe, a kamion sofőrfülkéjébe, az egyetemi kollégium szobájába. Igehirdetőként korlátozott ismereteink vannak ezekről a helyekről és az ott élő egyének sajátos igényeiről.

A közvetlen környezettől eltérően, ahol a lelkipásztor kapcsolatba léphet a jelenlévőkkel, az ismeretlen világ szereplői rejtve maradnak számára (de Isten számára nem).

A közvetlen környezetünkben, a mobil platformokon és az ismeretlen világban is gördülékenyen terjedő prédikáció tudatosságot igényel. Ez többek között azt jelenti, hogy át kell gondolnunk, hogyan osztjuk meg a személyes információkat, milyen illusztrációt választunk, és beszélünk-e idejétmúlt témákról.

Befogadó

Korunkban a emberek hitelességre vágynak. A hitelesség azonban nem feltétlenül egyenlő az ismertséggel. Korlátozhatjuk az üzenetünk hatókörét, ha azt feltételezzük, hogy a hallgatók mindent tudnak rólunk.

Ha kapcsolatot szeretnénk teremteni a számunkra ismeretlen világgal, akkor azt kell feltételeznünk, hogy lesz olyan hallgató, aki semmit sem tud rólunk. Sőt, még jobb, ha egyenesen azt feltételezzük, hogy nem ismerik Jézust, és alig vagy egyáltalán nem ismerik az egyházat és a Bibliát sem.

Ha az üzenetet a legkevésbé tájékozott hallgatóhoz igazítjuk, az a közvetlen környezet hallgatóságának is segítségére lesz. Ez befogadás a javából!

Vegyük Pál példáját az újszövetségi leveleiben. Bár az ősegyházban egyaránt híres és hírhedt volt, a legtöbb levelét egyszerű bevezetéssel kezdte, amely apostoli elhívásáról és Krisztus rabszolgájaként való azonosulásáról szólt.

Átvihető

Jézus példázatokon keresztül a közvetlen környezethez igazította üzenetét. Két évezreddel később történetei még mindig átélhetők, mert egyetemes témákat érintenek.

Például nem kell juhpásztornak lenni ahhoz, hogy megértsük az elveszett bárány példázatában megnyilvánuló szeretetet és hűséget.

Hasonlóképpen napjaink igehirdetőjének szintén több kontextusban is átadhatóvá kell tennie üzenetét. A történeteknek, képeknek és metaforáknak elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy bárki megértse őket.

Kövessük a „lehető legtöbben” szabályát. Minden egyes illusztrációnál tegyük fel a kérdést: „Vajon a lehető legtöbben érteni fogják?” Ha nem, akkor vezessük rá őket!

Egy nemrég elmondott igehirdetésemben a pittsburghi autóvezetésről beszéltem. (A gyülekezetünk Pittsburgh agglomerációjában található.) A helyiek egyetértően mosolyogtak, amikor azt mondtam: „Az itteni utak kihívást jelentenek!”

Ezután megosztottam két olyan képet, amelyek a jelenlévő hallgatóságot nevetésre késztették, a mobilplatformok és az ismeretlen világ résztvevőinek pedig esélyt rá, hogy megértsék az üzenetem lényegét. E lépés nélkül a mondanivalóm zavaros lehetett volna azok számára, akik nem ismerik városunkat.

Gondoljunk a jelenlévő – esetleg bólogató – hallgatóságon kívül másokra is! Adjunk esélyt nekik is üzenetünk befogadására!

Időtlen

Minden igehirdetésnek van időbeli eleme. Még a közvetlen hallgatóság előtt is gyakran visszalátogatunk a múltba.

A lelkipásztor a bibliai szakasz eredeti, történelmi összefüggéseit bontja ki, hogy itt és most érvényes igazságokat mutasson be nekünk, és reményt, fogódzót adjon a holnaphoz. A történelem különböző pillanatait illusztrációként is felhasználhatja.

Az igehirdető lényegében időutazó, aki a múltba, a jelenbe, a közeljövőbe és az örökkévaló jövőbe kalauzolja a hallgatóságot. Ha nem akarjuk elveszíteni a hallgatókat ezen az utazáson, van néhány dolog, amit szem előtt kell tartanunk.

Először is kerüljük az olyan információ megosztását, amely csak korlátozott ideig releváns. Az ilyen időbélyeg csak összezavarja a jövőbeli hallgatókat, akik nem biztos, hogy emlékeznek majd a TikTok-őrületre vagy a televíziós reklámra, amely köré az üzenetet felépítjük.

Az éppen aktuális problémák helyett összpontosítsunk inkább a transzcendens szükségletekre. A COVID-vakcinákkal foglalkozó igehirdetés évek múltán már nem mond túl sokat. Egy olyan üzenet ellenben, amely azt hangsúlyozza, hogy bonyolult világunkban milyen nagy szükségünk van bölcsességre, túlmutat a közvetlen kontextuson.

A digitális korszak rengeteg lehetőséget kínál az örömhír hirdetésére. Gondos odafigyeléssel és előkészítéssel az üzenetünk messzebbre és több emberhez juthat el, mint azt valaha is gondoltuk volna!