Hogyan vezessük az istentiszteletet a kegyelmi ajándékok működése közben?

Egyszer ellátogattam egy pünkösdi gyülekezetbe. Nem számítottam rá, hogy Isten a gyülekezetnek szóló prófétai üzenetet bíz majd rám.

Az előre hívás vége felé azonban erősen éreztem a Szentlélek késztetését, hogy menjek oda, és csendben mondjam el a lelkipásztornak: üzenetem van az Úrtól. A lelkipásztor a gyülekezet figyelmét kérte, majd átadta nekem a mikrofont.

Az üzenet arra szólította fel az embereket, hogy keressék Istent, és engedelmeskedjenek neki, valamint egységben gyűljenek össze. Azzal a reményteli bizonyossággal zárult, hogy amikor ezeket a dolgokat megteszik, Isten örömmel fogja betölteni őket.

A lelkipásztor, aki látszólag nem tudta, mit tegyen, egy pillanatig habozott, mielőtt hirtelen elkezdte a prédikációját. Magamban sírtam a helyemen, és azon gondolkodtam, miért tűnik úgy, hogy az üzenetnek nincs hatása.

Az istentisztelet után odajött hozzám a lelkipásztor a gyülekezet munkatársaival és a diakónusokkal. Bevallotta, hogy aznap reggel le akart mondani, de miután meghallotta a prófétai üzenetet, bátorítást érzett, hogy Isten munkálkodik. Ekkor elővette a felmondólevelét, és széttépte.

Ez a történet arról szól, hogy szükségünk van a Lélek ajándékaira az istentiszteleteinken – és az életünkben is. De ha teret akarunk adni, hogy Isten megszólalhasson, és közben a rendet is fenn szeretnénk tartani, akkor odafigyelő, tudatos vezetőnek kell lennünk. Az alábbiakban bemutatunk nyolcféle bevált gyakorlatot.

1. Adjunk helyet az ajándékoknak!

A Szentírás arra bátorít, hogy buzgón kérjük a Lélek ajándékait, de leginkább azt, hogy prófétáljunk (1Korinthus 14,1).

Amikor az Úr prófécia vagy magyarázattal ellátott nyelveken szólás formájában akar szólni a gyülekezethez, nem szabadna visszautasítanunk szavait (1Thesszalonika 5,19–21).

A lelkipásztor teret adott a Lélek munkájának az istentiszteleten. Éhes volt arra, hogy személyesen kapjon üzenetet az Úrtól, aki az ő meghallásra és válaszolásra való hajlandóságát használta fel.

A prófécián keresztül az Úr vezet, irányít, buzdít, kiigazít, figyelmeztet, előre jelez, megváltoztat, megvilágosít, bátorít, épít, meggyőz, motivál, vigasztal, megtisztít, megerősít, valamint látást és bátorságot ad. Mennyire szükségünk van minderre!

2. Legyünk bölcsek!

A nyitottságot bölcsességnek kell kísérnie (1Korinthus 14,39–40).

Joggal csodálkozhatunk azon, hogy ez a lelkipásztor szabad kezet adott nekem – egy majdhogynem vadidegennek –, hogy a próféciát elmondjam. Meg sem kérdezte, miről szól az üzenet, átadta a mikrofont.

Ez általában rossz ötlet. Figyelmeztető jelzés számunkra, ha a hallgatósághoz a gyülekezeten kívüli ismeretlen személy akar szólni. A legjobb megközelítés az, ha a prófétálást és a nyelveken szólás magyarázatát a helyi gyülekezet olyan megbízható tagjai végzik, akiknek engedélyük van arra, hogy az istentiszteleten szabadon szolgáljanak.

Talán azért érezte magát biztonságban ez a lelkipásztor, mert magamtól mentem oda hozzá. Vagy talán a Lélek szólt hozzá. Ettől függetlenül valószínűleg neki kellett volna fognia a mikrofont. Így könnyebb megállítani a beszélőt, ha szükséges.

3. Legyen elképzelésünk!

Gondoljuk át már előre, mit kell tennünk, amikor a Lélek igei ajándékai működésbe lépnek.

A Lélek ajándékainak szentírási alapjait (Róma 12,4–8; 1Korinthus 12,1–11; Efezus 4,11–13) és ezek céljának magyarázatát kifejtve azok is jobban érezhetik magukat, akiknek nincs pünkösdi hátterük.

Emellett fontos, hogy az egyes üzenetek tartalmát valamilyen módon nyugtázzuk. Milyen gyakorlati lépéseket tehet a hallgató az Úrtól kapott üzenettel kapcsolatban? Talán Isten azt akarja, hogy módosítsunk az istentisztelet menetén vagy az igehirdetés hangsúlyain.

Ha a hallgatóság szívét megmozgató különösen erős üzenetről van szó, akkor érdemes lehet a jövőbeli összejöveteleken kibontani, továbbgondolni és imádság tárgyává tenni.

Az efféle reakció helyes lett volna a történetemben szereplő lelkipásztor számára.

4. Gyakoroljuk a megkülönböztetés képességét!

A hívő embernek képesnek kell lennie arra, hogy megállapítsa az elhangzó üzenet forrását. A vezetőnek oda kell figyelnie a Lélek útmutatására, hogy esetleg leállítsa-e a zenét, vagy változtasson-e az istentisztelet megszokott rendjén, és engedje, hogy Isten szóljon, cselekedjen.

Hasonlóképpen annak is érzékenynek kell lennie Isten időzítésére és irányítására, aki próféciát ad át, nyelveken szól vagy nyelveken szólást magyaráz. Meg kell adnia a tiszteletet a vezetőnek azzal, hogy milyen döntéseket hoz, milyen a hozzáállása, hangneme, valamint szavainak igazodniuk kell a Szentíráshoz.

Végül pedig, az üzenetet hallgatóknak igyekezniük kell meghallani és befogadni, amit a Lélek mond (Máté 11,15). Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy magunk is halljuk Istentől, és érzékeljük, mit akar tenni közöttünk.

5. Gondoskodjunk kiigazításról!

Lépjünk a tettek mezejére, ha valaki kiigazításra szorul (Máté 24,24; 1Thesszalonika 5,21; 1János 4,1).

Egyik este, amikor éppen én vezettem az istentiszteletet, leállítottam egy látogatót, aki üzenetet próbált meg átadni. Egyszerűen annyit mondtam, hogy nem érzem úgy, hogy ez az üzenet az Úrtól jött volna, és felajánlottam, hogy később a hét folyamán az irodámban beszélgetek vele erről.

Az illető gőgösen kitrappolt az imateremből, és soha többé nem tért vissza. Ez a reakció csak megerősített abban, hogy jól ítéltem meg a helyzetet.

A hamis prófétát és a hamis tanítót a rossz gyümölcséről ismerhetjük fel (Máté 7,16). Tartozunk a gyülekezetünknek annyival, hogy megvédjük a zavarkeltőktől és bajkeverőktől (Máté 7,15).

Álljanak készen ilyesmire érzékeny segítők, hogy szükség esetén kikísérjék az ilyen személyt az istentiszteletről. Éljünk vezetői tekintélyünkkel, és bízzunk benne, hogy az Úr minden helyzetben bölcsességet ad.

6. Gondoskodjunk tanításról!

Tanítsunk a Lélek ajándékairól a gyülekezetben (1Korinthus 12,4–31).

A gyülekezeti tagok néha azon tűnődnek, hogy Isten miért ugyanazokon az embereken keresztül szól szinte minden vasárnap prófécia, nyelveken szólás vagy nyelveken szólás magyarázata formájában. Ha megértjük, mit tanít a Biblia erről a témáról, akkor ez arra ösztönözhet bennünket, hogy mi is elérhetőek legyünk ezen a területen.

Minden egyes hívőnek nyitottnak kellene lennie, hogy a Lélek vezetése szerint cselekedjék. Nem jó, ha mindig ugyanaz a néhány személy prófétál.

Bátorítsuk a Lélek egyéb megnyilvánulásait is – például a lélekkel éneklést (1Korinthus 14,15).

Mindig mehetünk mélyebbre: taníthatunk többet a lelki ajándékok működésének árnyalatairól, hogy egyre többen érezhessék biztonságban magukat, és bekapcsolódjanak.

7. Motiváljuk a szolgálatot!

A Lélek ajándékai az egész gyülekezet javát szolgálják (1Korinthus 12,7).

A Lélek Krisztus testének különböző tagjaira száll rá, akik így a szolgálat csatornái lehetnek. Például, a gyógyítások kegyelmi ajándékának haszonélvezője az a személy, aki gyógyulásban részesül. Az imádkozó egyszerűen csak továbbadta ezt az ajándékot.

Ugyanígy a prófécia nem csak annak szól, aki prófétál, hanem a hívek egész közösségének. Ezért nem szabad haboznunk, lépjünk ki hitben, vagy akár tegyük félre az összejövetel eredeti menetrendjét, hogy szabadon áramolhassanak az ajándékok.

8. Bátorítsuk, aki nyitott!

Rendszeresen adjunk lehetőséget azoknak, akik még nem részesültek a szentlélekkeresztségében (Cselekedetek 1,8; 4,31; 11,16).

Emellett a Lélekkel betöltött hívőket bátorítsuk arra, hogy vágyakozzanak a Lélek friss kiáradására.

A prófétálás, a nyelveken szólás, a nyelveken szólás értelmezése és más kegyelmi ajándékok olyan személy közvetítésével működnek, aki telve van Isten jelenlétével.

Ne féljünk hát attól, hogy az istentiszteleten csend alakul ki, hanem várjunk Isten megnyilvánulására. A hívő keresztyénnek meg kell tanulnia felismerni Isten hangját, és válaszolni rá.

Ahogy együtt keressük Istent, ő bemerít Szentlélekbe, feltölt, meggyőz, tanít, felhatalmaz, cselekszik és szól.

Ha készen állunk, hogy Istentől halljunk, tervének engedelmeskedjünk, és Lelkének válaszoljunk, akkor ő sokkal erőteljesebben fog cselekedni istentiszteleteinken annak érdekében, hogy életeket változtasson meg, és az embereket Jézushoz irányítsa.