2024. Szeptember 15.Fegyelmezett életünk kialakítása
„Marching Around Jericho” (Menetelés Jerikó körül) c. könyv alapján készült sorozatunk azt dolgozza fel, hogyan vonult be először Izráel népe az Ígéret Földjére. Mintha Isten azt mondta volna:
– Az első csata az enyém, mégpedig szokatlan csodával mutatkozom be. Ezután azonban harcolnotok kell majd a föld feletti uralomért.
A Mindenható olyan stratégiát ajánlott a figyelmükbe, amely nagyon eltér a szokásos harci tevékenységektől. A katonáknak hat napon át naponta egyszer, a hetedik nap hétszer körbe kellett menniük Jerikó városa körül. Az utasítások: „NE legyen csatakiáltásotok, NE emeljétek fel a hangotokat, EGYETLEN SZÓT SE SZÓLJATOK, amíg el nem jön az a nap, amikor azt parancsolom, hogy kiáltsatok. De akkor kiáltsatok!” (Józsué 6,10; kiemelés tőlem.) Ez szigorú önfegyelmet igényelt a harcra kész katonáktól. Így van ez hívő keresztyén esetében is: mindannyiunknak el kell sajátítanunk a mindennapi élet teendőit, ahogy erről a Szentírás tanít bennünket. A leckék feldolgozása közben engedjük meg a Szentléleknek, hogy személyesen szóljon hozzánk a lelki érettségnek arról a szintjéről, amelyre nekünk kell eljutnunk. Bátran kerüljünk közelebb Jézushoz!
Rendkívül fontos a Krisztusban való győzedelmes élethez, hogy önmagunkat naponta megfegyelmezzük. „Lelki vezetés” c. kiváló könyvében J. Oswald Sanders a lelki vezető hét tulajdonságát mutatja be. Határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy az önfegyelem a lista élén álljon.
„E nélkülözhetetlen tulajdonság híján minden egyéb képesség törpe marad: nem tudnak növekedni. Ezért szerepel elsőként itt. Mielőtt legyőznénk a világot, le kell győznünk önmagunkat. A vezető olyan ember, aki megtanult engedelmeskedni a kívülről rákényszerített fegyelemnek, és azt aztán saját belső törvényévé tette. Akik lázadnak a tekintély ellen, és megvetik az önfegyelmet – akik kibújnak a szigorú követelmények alól, és elfordulnak az áldozatvállalástól –, azok nem alkalmasak a vezetésre. A szolgálatot elhagyó emberek jelentős része kellően tehetséges, de életének nem minden területén érvényesül a Szentlélek uralma. A lusta és rendetlen emberekből sosem lesznek igazi vezetők.”
Sajnos túl sok hívő keresztyén vágyik a Szentírásban megígért áldásokra és előnyökre anélkül, hogy ugyanilyen mértékben hajlandó lenne megfizetni a mindennapi élettel járó lelki csatákban a győzelem árát.
Nincs olyan gyors megoldás, amely hosszú távú eredményeket hoz! Nincs olyan „böjt-típusú” viselkedésmódosító megoldás, amely helyettesíthetné saját magunk mindennapi megfegyelmezését.
Istenem, keményíts meg magammal szemben,
Ki gyáva, s szánalmas hangon
Könnyedségre, pihenésre, örömre vágyik.
Önmagam, önmagam árulója,
Leghamisabb barátom,
Leghalálosabb ellenségem,
Béklyóm, bármerre mennék is.
– Amy Carmichael
A múltra múltként tekintsünk!
Krisztus keresztje Isten szeretetének nagyságát hirdeti, de közben az ember bűnének szörnyűségéről is tanúskodik.
Talán felesleges felidézni, azonban mégis meg kell jegyeznünk, hogy határozott különbség van az igazi bűnbánat és a lebukás miatti bánkódás között. Az igazi bűnbánat nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk Istent kijátszani a rossz cselekedeteink elkerülhetetlen következményével kapcsolatban, hanem Isten szentségének megsértése felett őszintén bánkódunk.
Saul király és Dávid király, Izráel első és második királya életében szemléletes példát láthatunk erre. Mindketten szörnyű bűnt követtek el – engedetlenek voltak az Úrral szemben. Mindketten kimondták: „Vétkeztem!” (1Sámuel 15 és 2Sámuel 11–12). Saul igyekezett Izrael népére hárítani a felelősséget, míg Dávid felvállalata a felelősséget gonosz viselkedéséért (51. zsoltár).
Az Isten előtti igazi bűnbánat alapja a helytelen cselekedetért való felelősségvállalás.
Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, gondoljunk csak Iskáriótes Júdás és Simon Péter életének eltérő végére. Az egyik (Júdás) felakasztotta magát, a másik (Péter) megbánta bűneit, és végül az újszövetségi ősegyház vezető-szóvivője lett pünkösd napján. Nem sokkal tervezett kivégzése előtt csodával határos módon kiszabadították a börtönből (Cselekedetek 12).
Istentől Krisztus által bűnbocsánatot kapni lelkileg felszabadító!
Megigazulás. Olyan fogalom, amelyet Isten kegyelmének elfogadásakor és a jelenlétében átélhető maradandó közösség helyreállításakor mindannyiunknak meg kell értenünk. Megigazulás – mintha soha nem is lettek volna bűneim, úgy megmosott Krisztus sajt vére által.
„Mivel tehát megigazultunk hitből, BÉKESSÉGÜNK van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk…” (Róma 5,1–2; kiemelés tőlem.)
Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, emberré lett, és bűnünket, bűnös mivoltunkat felvitte a keresztre. Teljesítette Isten IGAZSÁG iránt támasztott követelményeit. Megromlott természetünk miatt Ádám egyetlen természetes úton született fia sem állhatott bűntelenül a szent Isten színe elé, de bűntelen Megváltónk „békességet szerzett [Istennel] a keresztfán kiontott vére által”. (Kolossé 1,20)
„[Krisztusban] van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is…” (Efezus 1,7)
„…Isten is megbocsátott nektek Krisztusban…” (Efezus 4,32)
Egyszer felfigyeltem rá, ahogy egy jól öltözött üzletember kedves feleségével és két lányával belép az imaterembe. Miután több gyülekezeti taggal is beszéltek, a család helyet foglalt az egyik padban. Nyilvánvaló volt, hogy jól ismerik a gyülekezeti környezetet, a közösséget.
Abban a pillanatban bevillant egy régebbi jelenet: a kórházba hívtak, ahol ugyanez a fiatalember hordágyhoz szíjazva azzal fenyegetőzött, hogy megöli a testvérét és a szüleit. Túladagolta magát kábítószerrel. Néhány nap múlva kiengedték a kórházból, de kábítószerterjesztésért hosszabb börtönbüntetésre számíthatott.
Ezután elkezdett gyülekezetbe járni, hogy tettét jóvá tegye – megpróbált imponálni a bírónak. Egy vasárnap este nagyon egyszerűen prédikáltam az evangéliumról, ő pedig az imádkozáskor előrejött, és elfogadta Krisztust. A következő néhány hét igen nehéz volt számára, korábbi barátai megnehezítették a dolgát. Egy nap bejött az irodámba, és közölte velem, hogy nem fog gyülekezetbe járni, mert képtelen leküzdeni a Krisztus elfogadása előtt kialakított rossz szokásait. A Szentíráshoz irányítottam, ehhez az igevershez: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” (Filippi 1,6)
Ezzel fordulat következett be nála. Nem volt több kábítószer és alkohol – egyszer sem! Rendszeresen eljárt a gyülekezetbe. Betöltekezett Szentlélekkel, és bemerítkezett. Ugyanazzal a szenvedéllyel szolgált Istennek, amely egykor a bűnös életvitelét jellemezte. Csodálatos bizonyságtétel Isten CSODÁLATOS KEGYELMÉRŐL!
Lehet, hogy valaki most így vélekedik: „Bárcsak én is ilyen lehetnék! A múltam folyton kísért.” Isten igéje alapján teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Jézus Krisztus MÁR BEMUTATTA a múltból fakadó bűntudatot, bűnös mivoltot eltörlő áldozatát.
„NINCSEN azért most már semmiféle KÁRHOZTATÓ ÍTÉLET azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak…” (Róma 8,1; kiemelés tőlem.)
A lelki harc első fázisa az, hogy elfogadjuk: valódi megbocsátásban részesültünk, és a teremtő Istennel való közösségünk Jézus Krisztus által helyreállt. Most már azokká válhatunk, akikké ő rendelt bennünket. Abban a pillanatban, amikor a Megváltó beköltözik a szívünkbe, Krisztusban betöltött HELYZETÜNKNÉL FOGVA szentek vagyunk az Atya szemében.
„Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsoltárok 103,12)
Sokszor elcsodálkoztam már a zsoltáros szavain. Miért „kelet” és „nyugat”, nem pedig „észak” és „dél”? Egyszer csak leesett: nincs KELETI- és NYUGATI-sark, csak Északi- és Déli-sark. Kelet felé haladva körbe lehet utazni a világot – ráadásul folyton úton lehetünk, mindig lesz tovább kelet felé. Ugyanez igaz a nyugati irányra is. Magyarul, kelet-nyugati irányban nem határozható meg a végpont. Így van ez az Isten kegyelméből fakadó, felfoghatatlan megbocsátással is: nincs meghatározható végpontja. Rajtunk múlik, hogy egyszerűen elfogadjuk-e túláradó szeretetét, amelyet drága fiának, Jézusnak a váltságműve tett lehetővé.
Igen, Krisztusba vetett hitünk Jerikó első megkerülése – de ez csupán az első lépés a lelki győzelem felé! A továbbvezető utat most már MEGSZENTELŐDÉSNEK nevezzük – megszabadulunk minden olyan zavaró tényezőtől, amely visszatarthat bennünket a lelki maratonfutásunktól. Hívom a kedves Olvasót: tartson velünk a menetelésben! Minden egyes nap újabb kihívással kell szembenéznünk. Még nem jött el annak az ideje, hogy döntő győzelmet hirdessünk az ellenség felett. Az Úr apránként – lépésről lépésre – készít fel bennünket a NAGY PILLANATRA: amikor kiáltásunktól ledőlnek majd a falak.
Alig várom, hogy legközelebb is Isten szent igéjének ihletett igazsága köré gyűlhessünk. Addig is, emeljük magasra Jézus Krisztus keresztjét!
Dr. H. Maurice Lednicky 1963 óta az amerikai Assemblies of God pünkösdi felekezet felszentelt szolgálattevője. Szerző, evangélista, pásztor, misszionárius és a Central Bible College (Springfield, Missouri, USA) egykori rektora