Ha van valami közös a legtöbb szalagcímben, akkor az a félelemkeltő képesség. Legyen szó politikáról, gazdaságról, COVID-ról, jogtalanságról, bűnözésről – szinte bármit említhetnénk –, a hírek címének gyakran van szorongást keltő felhangja.

Lelkészként az embereket a félelmeik között vezetünk keresztül, miközben néha mi magunk is szembesülünk ugyanilyen aggodalmakkal.

Hogyan győzhetjük le a félelmeket a vezetésben? Mit tegyünk, amikor a szorongás elhomályosítja ítélőképességünket, aláássa befolyásunkat, és az Istentől kapott látásunk útjában áll?

A „Make It Count” c. sorozatunk jelen fejezete tíz gyakori vezetői félelmet vizsgál meg, és azt járja körbe, hogy miként lehet ezeket legyőzni. Ezek a félelmek a következők:

1. Kudarc. A vezető úgy győzheti le ezt a félelmet, ha nem felejti el: a kudarc nem valaki, hanem valami – mégpedig olyasmi, ami a helyreállás lehetőségét hordozza magában.
2. Elutasítás. A legtöbben azt szeretnénk, ha tetszenénk az embereknek. Amikor viszont vezetőként elutasítással szembesülünk, meg kell őriznünk Krisztus iránti hűségünket, és meg kell tanulnunk elválasztani, hogy kik vagyunk, és mit gondolunk.
3. Hiány. Sok vezető gondolkodásmódjára a szűkösség jellemző. Attól félnek, hogy elképzeléseik megvalósítására nem jut elegendő erőforrás. A legjobb vezetők gondolkodásmódjára azonban a bőség jellemző. Ők tudják, hogy határtalan Istent szolgálnak.
4. Kritika. Minden vezetőnek vannak kritikusai. De elhallgattathatjuk a fanyalgókat, ha egyértelműen, bátran, hitelesen és magabiztosan vezetünk.
5. Kommunikáció. Sokan a nyilvános beszédet tartják a legnagyobb félelmüknek. Ettől függetlenül a vezetőnek szüksége van erre a képességre például az igehirdetés, a látásátadás, a megbeszélés levezetése során. Kommunikációs készségeink fejlesztésének kulcsa az ima, a felkészülés, a gyakorlás és Isten erejére hagyatkozás.
6. Döntéshozatal. A legnehezebb döntések mindig a vezető asztalán kötnek ki. Ezért olyan döntéshozatali szűrőre van szüksége, amely figyelembe veszi Istent magát, a kutatás eredményeit, az emberi tapasztalatot, kilátást, időzítést – és azokat is, akiknek a szavuk számít.
7. Alkalmatlanság. Az imposztor-szindróma annak a félelemnek a neve, hogy az emberek rájönnek: nem is vagyunk olyan jók, mint amilyennek sokan gondolnak minket. Az alkalmatlanságtól való félelmet úgy győzhetjük le, ha nem felejtjük el: Isten van velünk, ő küldött és készített fel minket.
8. Kockázatvállalás. A vezető kockázatot vállal, de a kockázattal együtt jár az attól való félelem, hogy a dolgok végül nem sikerülnek majd. Ahhoz, hogy ezt legyőzzük, a hit belső mértékének meg kell haladnia a félelem külső mértékét.
9. Kiállás. Munkája során a vezető olyan helyzettel is találkozik, amikor népszerűtlen álláspontot kell képviselnie, ha helyesen akar cselekedni. Az igazi vezető ilyenkor elkötelezi magát amellett, hogy segít a szükségletek betöltésében, a problémák megoldásában, támogatja és tanítvánnyá neveli az embereket.
10. Jelentőség. Minden vezető azt szeretné, ha élete és vezetői ténykedése számítana. A jelentéktelenségtől való félelmünket úgy győzhetjük le, ha jellemünk, véghez vitt cselekedeteink, kialakított kapcsolataink jelentős örökséget hagynak maguk után.

Miközben a leckéket a munkatársaiddal feldolgozzátok, hadd állítson az anyag kihívás elé benneteket, hogy hitben járjatok, ne látás szerint! Nézzetek szembe a saját félelmeitekkel, és vezessetek magabiztosan, bátran.

1. Kudarc

Értékelés

Hogyan hat ránk a kudarctól való félelem?

Gondolatok és elképzelések

Egyetlen vezető sem akar kudarcot vallani. A kudarc fájdalmas – személyesen és szervezetileg is. Ezért ez a vezetők egyik leggyakoribb félelme.

Természetesen mindenkinek van kudarcélménye. Nézzünk meg néhány kudarcot Péter életéből:

• Hitetlenség. A heves viharban Péter leveszi a tekintetét Jézusról, és süllyedni kezd. A Mester így szól hozzá: „Kicsinyhitű…” (Máté 14,31)
• Ostoba beszéd. Amikor Jézus azt mondta tanítványainak, hogy szenvedni fog, és meg fog halni, Péter félrevonta, és feddeni kezdte. Utána Jézus helyre tette a heves apostolt. (Máté 16,22–23)
• Büszkeség. Jézus megmondta a tanítványainak, hogy mindannyian elhagyják majd őt. Péter váltig állította, hogy ő soha nem tenne ilyet, mire Jézus leleplezte a válaszban megbúvó büszkeséget: kijelentette, hogy Péter háromszor fogja megtagadni. (Máté 26,33–35)
• Alvás munka közben. Jézus megkérte Pétert, Jakabot és Jánost, hogy imádkozzanak vele a Gecsemáné-kertben, de ők elaludtak. (Máté 26,36–46)
• Túlreagálás. Jézus elfogásakor Péter kihúzta a kardját, és levágta a főpap szolgájának, Málkusnak a jobb fülét. Felismerve, hogy ki kell innia a szenvedés poharát, Jézus arra utasította Pétert, hogy tegye el a kardját. (János 18,10–11)
• Megtagadás. Miután háromszor megtagadta Jézust, Péter meghallotta a kakas kukorékolását, majd keservesen sírni kezdett. (Máté 26,75)

Ezekből a példákból két tanulságot vonhatunk le, amelyek segítenek leküzdeni a kudarctól való félelmünket:

1. A kudarc valami, nem valaki. A kudarc jellemezheti, hogy mit tettünk, de azt nem határozza meg, hogy kik vagyunk. A kudarc egyetlen pont az élet idővonalán – nem a teljes történet!

A kudarc megkötözhet bennünket, vagy a fejlődésünket szolgálja. Saját kezünkben a választás! Ne hagyjuk, hogy gúzsba kössön, hanem legyen inkább olyan meghatározó tényező, amely katalizátorként lendít bennünket előre a növekedés útján.

2. A kudarc a helyreállás helye, nem az elutasításé. Könnyen ostorozzuk magunkat, amikor kudarcot vallunk, de nem szabad engednünk, hogy letelepedjünk benne.

Amikor Péter elbukott, Jézus nem hagyta, hogy élete hátralévő részét szégyenben és megbánásban élje le. Feltámadása után így szólt hozzá: „Legeltesd az én juhaimat!” (János 21,17) Nem utasította el, hanem elhívásában helyreállította.

A kudarctól való félelmet úgy győzhetjük le, ha valódi krisztusi identitásunkra támaszkodunk, és a kudarcot arra használjuk, hogy növekedjünk, előre lépjünk.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Milyen kudarccal kellett megvívnod személyes életedben vagy vezetői mivoltodban?
2. Mint jelent számodra ez az állítás: „A kudarc valami, nem pedig valaki”?
3. Hogyan nyújt Péter helyzete és Jézus Péternek adott válasza reményt számodra saját kudarcaid legyőzésében?

Alkalmazás

Személyes életedben vagy vezetői mivoltodban melyik kudarc járt a legnagyobb küzdelemmel? Szánj időt rá, hogy nyugtázd, add át Istennek, majd tudatosítsd, hogy ki is vagy Krisztusban.

2. Elutasítás

Csoportos áttekintés

Hogyan hat az elutasítás a vezetésre?

Gondolatok és elképzelések

A legtöbben azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket. Elvégre sokkal jobb barátot szerezni, mint ellenséget. A jó vezető azonban tisztában van a nehéz döntések, a változás fontosságával. Ha nem vagyunk hajlandóak erre, akkor emberek kedvében járó bábokká válunk.

János evangéliumában az emberek tetszésének elnyerésében rejlő veszélyekről olvashatunk: „Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” (János 12,42–43)

Az emberek kedvében járás két elerőtlenítő gyengeséget eredményezett a vezetők életében: büszkeséget és bénultságot. A büszkeség abban nyilvánult meg, hogy jobban szerették az emberi dicséretet, mint az Istentől származó dicséretet. A bénultságot pedig abban láthatjuk, hogy nem voltak hajlandók követni Jézust, noha nagyon is vágytak rá.

Ezek a vezetők azért utasították el Krisztust, hogy az emberek elismerését elnyerjék. Jézus azt mondta: „Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12,48)

Hogyan kezeljük tehát az elutasítástól való félelmet, különösen akkor, amikor az emberek elkezdenek hátat fordítani nekünk? Gondoljuk át a következő három alapvető dolgot:

1. Legyünk hűségesek Krisztushoz. Az emberek kedvében járás valódi küzdelem a vezetésben, de Isten nem arra hívott el bennünket, hogy csupán azt tegyük, ami népszerűvé tesz bennünket. Arra hívott el, hogy hűségesen szolgáljuk.
2. Különítsük el az identitásunkat és az elképzeléseinket. Ha engedjük, hogy az elképzeléseink identitásunkká váljanak, akkor hajlamosak lehetünk ezek elutasítását a mi személyes elutasításunkként értelmezni.

Az érett vezető megérti, hogy az elképzelések és az identitás két különböző dolog. Ha nem tanuljuk meg szétválasztani őket, egész életünkben az elutasítás sebeit hordozhatjuk majd. Attól még szerethetnek bennünket az emberek, hogy nem tetszik nekik a felvetésünk.

3. Legyen lágy a szívünk az emberek felé. Az elutasítás könnyen hideggé és fásulttá teheti a szívünket. Vigyázzunk, nehogy a mások által tanúsított elutasítás bennünket is elutasítóvá tegyen.

Ha nem kedvelnek bennünket, még nem jelenti azt, hogy ellenséges hozzáállást kellene tanúsítanunk velük szemben. Legyen lágy a szívünk az emberek felé.

Elmélkedés és tárgyalás

1. 1-től 10-ig terjedő skálán mennyire küzdesz azzal, hogy az emberek kedvében járj?
2. Általában hogyan reagálsz az elutasításra?
3. Számodra mennyire nehéz elválasztani az identitást és az elképzeléseket?

Alkalmazás

A vezetői elutasítás kezelésének egyik kulcsa az, ha megtanuljuk a visszajelzéseket fogadni, mások elképzeléseit értékelni. Gondolkodjunk el azon, általában hogyan reagálunk a negatív visszacsatolásra, majd keressünk két módot arra, ahogyan a visszajelzéseket befogadhatjuk, és reakciónkat a legközelebbi találkozás alkalmával javíthatjuk.

3. Hiány

Csoportos áttekintés

Milyen megoldást találtál a visszajelzések egészséges feldolgozására, különösen, ha a visszajelzés negatív?

Értékelés

Hogyan határozhatjuk meg a hiányra fókuszáló gondolkodásmódot?

Gondolatok és elképzelések

Az egyházi vezető arra hivatott, hogy az embereket fényesebb jövő irányába terelgesse, amikor is Isten szándéka szerint virágozhatnak. Azonban gyakran megtörténik, hogy a források hiánya határozza meg a látását, nem pedig a jövőképe bátorítja fel, hogy az Úr gondviselésére hagyatkozzék. Ennek eredményeképpen szűkös gondolkodásmódjának korlátjaiba ütközik, amikor a Mindenható ügyét képviseli.

E két mentalitás közötti különbséget a tizenkét kém történetében is láthatjuk. Őket Mózes küldte ki Kánaán földjének felfedezésére. Józsué és Káléb a bőség gondolkodásmódjával tértek vissza. Miután leírták, hogy Kánaán a bőség földje, azt mondták: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk [a területet], mert le tudjuk győzni őket…” (4Mózes 13,30)

A másik tíz kémnek más volt a véleménye. Azt mondták: „Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk!” (31. vers) A kánaáni néphez képest szöcskéknek látták magukat, és rossz hírét keltették annak a földnek.

Ha nem bízunk Istenben, annak következményei vannak. Izráel népe számára a következmény a pusztában töltött negyven év volt.

Az a vezető, akinek gondolkodásmódjára a szűkösség jellemző, mindig is a szűkösség földjén fog élni. Ezzel szemben a bőség mentalitása felülemelkedik a körülményeken, és megláttatja, hogy Isten velünk van. A két gondolkodásmód közötti különbségek tudatosításához gondoljuk végig a következőket:

• A szűkösség gondolkodásmódja a hiányra összpontosít, míg a bőségé Istenre.
• A szűkösség gondolkodásmódja arra panaszkodik, amije nincs, míg a bőségé azért ad hálát, amije van.
• A szűkösség gondolkodásmódja megelégszik a jelenlegi valósággal, míg a bőségé a jövő lehetőségeit látja.
• A szűkösség gondolkodásmódja neheztel mások sikerére, míg a bőségé szerint a sikerből bőven jut mindenkinek.
• A szűkösség gondolkodásmódja ellenáll a változásnak, míg a bőségé szerint az új lehetőség változást követel.
• A szűkösség gondolkodásmódját a félelem vezérli, míg a bőségét a hit.

Melyik gondolkodásmód jellemez téged? Ha úgy látod, hogy a mérleg nyelve a szűkösség gondolkodásmódja felé húz, tudsz rajta változtatni. Legyőzheted a hiánytól való félelmedet, ha előbb elengeded és odaadod Istennek.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Olvasd el a 4Mózes 13,25–33-at. Mi az, ami a legjobban kifejezi számodra Józsué és Káléb, valamint a többi kém közötti mentalitásbeli különbséget?
2. Mutass be néhány példát arra, ahogyan a szűkösség gondolkodásmódja a vezetőt napjainkban korlátozza!
3. Ha a szűkösség gondolkodásmódját összevetjük a bőség gondolkodásmódjával, akkor számodra melyik jellemzője jelenti a legnagyobb kihívást?

Alkalmazás

Gondolkodj el a szűkösség és a bőség gondolkodásmódja közötti különbségeken. Milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy a bőség gondolkodásmódja jellemezzen? Oszd meg észrevételeidet egy ismerősöddel, majd kérd meg, hogy a következő hónapban imádkozzon érted és számoltasson el.

4. Kritika

Csoportos áttekintés

Milyen lépéseket tettél a bőség gondolkodásmódjának kialakítására?

Értékelés

Mennyire tudod jól kezelni a kritikát?

Gondolatok és elképzelések

A Biblia egyik legismertebb története Dávid és Góliát története. Amikor Góliát felhívást intézett Izráel népe felé, hogy álljon ki ellene valaki, Saulon és a seregén döbbent rémület lett úrrá. Az óriás termetű harcos negyven napon keresztül naponta kétszer zaklatta őket.

Ekkor Dávid meghallotta Góliát gúnyolódását, és azt is, hogy a filiszteus óriást legyőző harcos vagyont, feleséget és adómentességet kap (1Sámuel 17,25).

A fiút felbátorította a kihívás, de testvére, Elíáb így fordult hozzá: „Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy szeretsz hősködni, és mindig valami rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz látni, azért jöttél ide!” (28. vers)

Elíáb bírálta testvére pásztori mivoltát, belső tartását. Dávid azonban nem ment haza, hanem inkább elhallgattatta a kritikusait. Életében négy kulcsot fedezhetünk fel a kritikától való félelem legyőzéséhez.

1. Egyértelműsítés. Miután meghallotta Elíáb kritikáját, Dávid „odafordult valaki máshoz, és tőle is ugyanazt kérdezte. A hadinép pedig ugyanúgy válaszolt neki, mint azelőtt.” (30. vers) Megint csak tisztázta, mi lesz a Góliátot megölő harcos sorsa.

Ha a jövőképünk nem egyértelmű, nagyobb valószínűséggel hátrálunk ki belőle, amikor valaki az erőfeszítéseinket kritizálja.

2. Bátorság. Dávid Saul király elé állt, és ezt mondta: „Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal.” (32. vers) Volt bátorsága ahhoz, amit az előző negyven napban egyetlen más izráeli harcos sem tett meg. A fanyalgók akkor a leghangosabbak, amikor az ítélet még nem született meg. Az ítéletet pedig a bátorság hozza meg!
3. Hitelesség. Még a király is kétségbe vont, hogy Dávid felvehetné a harcot Góliáttal, de a fiú így válaszolt: „Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem.” (34–35. vers)

Ahelyett, hogy engedett volna a kritikának, Dávid azt mondta a királynak, hogy erre a napra készült. A felkészülés hitelessé teszi a vezetőt a kritikusokkal szemben.

4. Bizalom. Dávid így zárta Saulhoz intézett gondolatait: „Az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.” (37. vers) Bizalmát az Úrba vetette.

Korunk vezetőjének is ilyen rendíthetetlen bizalmat kell tanúsítania Isten iránt – erre alapozhatja magabiztosságát a kritikusokkal szemben.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Számodra melyik a legnehezebben kezelhető kritika?
2. Milyen inspirációt és kihívást jelent számodra Dávid kritikára adott válasza?
3. A fenti négy reakció közül melyiket kell leginkább fejlesztened?

Alkalmazás

Olvasd el Dávid és Góliát történetét, majd elmélkedj róla. Kérd meg a Szentlelket, hogy a szövegen keresztül bátorságot és bölcsességet öntsön a lelkedbe, és segítsen legyőzni a kritikától való félelmet.

5. Kommunikáció

Csoportos áttekintés

Milyen felismerésre jutottál Dávid és Góliát történetéből, amely segít a kritikától való félelem leküzdésében?

Értékelés

Milyen félelmeid vannak a kommunikációval kapcsolatban?

Gondolatok és elképzelések

Sokan mondják, hogy a nyilvános beszéd a legnagyobb félelmük, pedig a kommunikációs készségek segítenek a szolgálattevőnek abban, hogy hatékonyabban adhassa át látását, hirdessen igét és vezessen összejövetelt.

A Szentírásban olykor nehézkes, máskor erőteljes kommunikációval találkozunk. Például, amikor az égő csipkebokornál Istennel találkozott, Mózes így szólt: „Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.” (2Mózes 4,10) Beszédkészségének hiányosságait ürügyként használta, hogy ne kelljen Istennek engedelmeskednie.

Pünkösd napján azonban „előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez!” (Cselekedetek 2,14) Igehirdetésére háromezer ember fogadta el Krisztust.

Hogyan győzzük le tehát a kommunikációval kapcsolatos félelmeinket? Az alábbiakban bemutatjuk négy módját, ahogyan nekikezdhetünk.

1. Imádság. Az ima felkészíti a szívünket arra, hogy meghalljuk Isten szavát. Amikor Isten üzenetének a birtokában imádkozunk, akkor nehezebben inog meg a kommunikációnk. Imádkozás közben kinyílik a fülünk, hogy meghalljuk, mit akar a Szentlélek mondani.
2. Felkészülés. Pál így ír Timóteusnak: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Timóteus 4,2)

Minden prédikációmhoz kéziratot készítek, mert így ki tudom vágni a felesleges részeket, jobban tudok összpontosítani az üzenetre, hatékonyabban tudom kibontani a Szentírást, világosabban tudok kommunikálni, ki tudom használni az illusztrációk adta lehetőségeket, fel tudom építeni az átmeneteket, és erőteljesen tudom indítani és lezárni az üzenetet.

3. Gyakorlás. Egyáltalán nem lelki dolog, ha untatjuk a hallgatóságot! Ha jobb kommunikátorok szeretnénk lenni, gyakoroljunk három-négy ember előtt, és kérjük ki az őszinte véleményüket. Ezután az előadásmód fejlesztése érdekében végezzük el a szükséges módosításokat.
4. Erő. Pál tudta, hogy az evangélium hatékony közvetítése nem csupán emberi erőfeszítés kérdése. Ezt mondta a korinthusi gyülekezetnek: „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Korinthus 2,4–5)

Imádkozhatunk, felkészülhetünk, gyakorolhatunk, de kérjük meg Istent, hogy úgy munkálkodjon az üzeneten keresztül, ahogyan csak ő képes rá. Az igehirdetés ereje nem az igehirdető hangerejében, hanem a Szentlélek jelenlétében rejlik.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Mi teszi a kommunikációt hatásossá számodra?
2. A kommunikáció négy kulcsa közül melyik jelenti számodra a legnagyobb kihívást?
3. Milyen egyéb dolgok segítettek abban, hogy jobb kommunikátor legyél?

Alkalmazás

Szánj rá időt, hogy felkészülj a következő eseményére, ahol nyilvánosság előtt kell megszólalnod. Ez történhet igehirdetés, látásmegosztás, de akár értekezleten tartott prezentáció alkalmával is. Ültesd át a fenti négy dolgot a gyakorlatba, majd értékeld ki a fejlődésedet.

6. Döntéshozatal

Csoportos áttekintés

Hogyan segítettek az előző leckében bemutatott gondolatok a kommunikáció fejlesztésében?

Értékelés

Mi segít abban, hogy jó vezetői döntést hozzunk?

Gondolatok és elképzelések

A legnehezebb döntések mindig a vezető asztalán landolnak. És amikor nagy a tét, könnyű utólag okosnak lenni afelől, hogy mit kellett volna tenni. A jó vezető szűrőt alkalmaz a döntéshozatalban, hogy le tudja győzni a rossz döntéstől való félelmét. Ennek a döntéshozatali szűrőnek hat tényezője van.

1. Isten. Sok minden segíthet a jó döntéshozatalban, de egyik sem helyettesítheti Isten keresését. Jakab így bátorít minket: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. (Jakab 1,5)
2. Kutatás. Általában akkor tudjuk a legjobb döntést meghozni, ha megszerzünk minden elérhető információt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden tudás birtokban leszünk. Soha nem juthatunk el abba a helyzetbe, hogy mindent tudjunk, de ettől még végezzünk megfelelő kutatást!

Jézus így tanít bennünket: „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” (Lukács 14,28–30)

3. Tapasztalat. A Jób 12,12-ben az író ezen tűnődik: „Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak?” A tapasztalat jó információval szolgálhat a jövőbeli döntésekhez. Az élettapasztalat szilárd betekintést nyújt nekünk – a döntéshozatali folyamatunkat alapozhatjuk ilyen bölcsességre.
4. Perspektíva. A Példabeszédek 13,20 szerint: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.” Döntéseinket azok határozzák meg, akikkel közösségben vagyunk. Azzal, hogy tanácsot kérünk, kiterjesztjük a rálátásunkat a meghozandó döntésekkel kapcsolatban. A Példabeszédek 19,20-ban ezt olvassuk: „Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!”
5. Időzítés. A nem jókor hozott jó döntés elvesztegetett lehetőség. De ha az időzítés – számunkra és csapatunk, gyülekezetünk számára is – megfelelő, akkor a döntés támogatottsága magától értetődően megnő. Ha az időzítés rossz, még a jó döntés is rossz eredményt szülhet.
6. Hatást gyakorlók. John Maxwell gondolata szerint: „Az emberek előbb a vezetőnek szavaznak bizalmat, a vezető látásának csak utána.” A meghozott döntés előre mozdításához szükségünk van a megszavazott bizalomra. Ha a vezetőtársak és a hatást gyakorló más személyek nem szavaznak nekünk bizalmat, nem jutunk messzire.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Milyen fajta döntések okoznak számodra leginkább szorongást?
2. Melyik döntéshozatali tényező a legnagyobb erősséged, és melyik a legnagyobb gyengeséged?
3. Milyen döntés előtt állsz most, és a hat tényező közül melyikre kell a nagyobb figyelmet fordítanod?

Alkalmazás

A fenti szűrő segítségével gondolj végig egy előtted álló konkrét helyzetet, amelyben döntened kell. A folyamatról a közelgő jövőbeni döntéseknél se feledkezz meg.

7. Alkalmatlanság

Csoportos áttekintés

Hogyan dolgoztad fel a döntésedet?

Értékelés

Mikor érzed magad leginkább alkalmatlannak az elhívásodban?

Gondolatok és elképzelések

Imposztor-szindrómának nevezik az attól való félelmet, hogy az emberek rájönnek: nem is vagyunk olyan jók, mint amilyennek sokan gondolnak minket.

Ha például arról vagy ismert, hogy egy bizonyos témában előadsz, úgy érezheted, nem felelsz meg az általad közvetített képnek. Vagy ha az emberek gyakran mondják rólad, hogy milyen nagyszerű szülő vagy, akkor úgy érezheted, nem megfelelő a gyermekeid viselkedése. Lehet, hogy imposztornak érezzük magunkat, és reméljük, senki sem jön rá, hogy nem is vagyunk olyan jók…

Hasonlóképpen a lelkész akkor is nagyszerű vezető hírében állhat, ha nem is érzi magát a feladatra alkalmasnak.

Az imposztor-szindróma bibliai példáját láthatjuk Mózes esetében. Amikor Isten a zsidó nép vezetésére elhívta, így válaszolt neki: „Ki vagyok én…”; „Ha majd elmegyek…”; „Hátha nem hisznek nekem…”; „Nem vagyok én a szavak embere…” és „Kérlek, Uram! Küldj mást…” (2Mózes 3,11.13; 4,1.10.13) Egyszerűen fogalmazva, Mózes azt mondta: „Nem vagyok elég jó!”

Hogyan győzzük le az alkalmatlanságtól való félelmet, amely imposztor-szindrómához vezet? Mózes történetéből három fontos igazságot emelhetünk ki.

1. Isten veled van. Mózes azt kérdezte: „Ki vagyok én?” (2Mózes 3,11) Válaszul Mózes figyelmét saját hűségére irányította az Úr: „Bizony, én veled leszek! Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent.” (12. vers)

Istennél semmi sem lehetetlen. Mi alkalmatlannak érezhetjük magunkat, de ő nem az.

2. Isten küldött el. Így szólt az Úr Mózeshez: „VAGYOK, AKI VAGYOK. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „VAGYOK” küldött engem hozzátok.” (2Mózes 3,14)

Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy ha a megbízást Isten adta, akkor ő nem fog kihátrálni belőle. Még akkor is, ha mi alkalmatlannak érezzük magunkat, Isten bízik bennünk annyira, hogy küldetést bízzon ránk. Ennek bizalommal és az Istentől való függés tudatával kell eltöltenie bennünket.

3. Isten készített fel. Amikor Mózes kételkedett, Isten megkérdezte tőle: „Mi van a kezedben?” Mózes azt válaszolta, hogy egy bot, mire az Úr azt mondta: „Dobd a földre!” (2Mózes 4,2–3) A bot kígyóvá változott, majd vissza bottá. Ez biztosította Mózest arról, hogy Isten ereje vele lesz.

Isten ugyanígy ruházott fel téged is ajándékaival és erejével, hogy a munkát elvégezd. Amikor imposztornak érzed magad, idézd fel: „Isten ajándékozott meg. Ő készített fel. Megvan, amire szükségem van ahhoz, hogy megtegyem, amire elhívott.”

Elmélkedés és tárgyalás

1. Hogyan akadályoz meg minket az alkalmatlanság érzése abban, hogy életünkben maximálisan betöltsük az Istentől kapott elhívásunkat?
2. Isten melyik üzenetére van legnagyobb szükséged, amikor úgy érzed, túl kevés vagy az elhívásodhoz: „Isten van velem”, „Isten küldött el” vagy „Isten készített fel”?
3. Hogyan bátoríthatjuk egymást, amikor az imposztor-szindrómával találjuk magunkat szemben?

Alkalmazás

Ha jelentkezik az imposztor-szindróma, olvasd el Mózes történetét a 2Mózes 3–4-ben. Aztán dőlj hátra annak tudatában, hogy Isten van veled, ő küldött el, ő készített fel.

8. Kockázatvállalás

Csoportos áttekintés

Hogyan bátorított Isten az elmúlt héten, amikor alkalmatlannak érezted magad?

Értékelés

Mitől félsz a legjobban a kockázatvállalás terén?

Gondolatok és elképzelések

Kockázatosnak érezhetjük, amikor új területre merészkedünk, és minden kockázattal együtt jár az attól való félelem, hogy nem fog működni a dolog. Aggódunk, hogy majd bolondnak néznek, kínosan érezzük magunkat, vagy teljes kudarcot vallunk.

Isten nem a biztonságra törekszik. Igen, erős vár ő, akihez odafuthatunk, hogy vigasztalást és megmenekedést találjunk, de nem arra hív el, hogy biztonságos, kiszámítható, hit nélküli életet éljünk. Sokkal inkább arra, hogy a komfortzónánkból kilépjünk, és olyan dolgokat tegyünk, amelyekhez bízni kell benne.

Ahogy a mondás tartja: „Nem az az élet értelme, hogy biztonságban megérkezzünk a halálba!” Pál apostol azt írja: „Hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5,7) A hit kockázatosnak tűnhet, de ez a mennyei fizetőeszköz. A Zsidók 11,1 szerint „a hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Az a nehéz, amikor nem látjuk a dolgokat. Ez tűnik kockázatosnak. Ez az a rész, ami azt suttogja a fülünkbe: „Mi van, ha nem működik?” De Istent a hit hatására munkálkodik. A hit az a terület, ahol a vezető a legnagyobb áttöréseket és a legnagyobb győzelmeket tapasztalhatja meg.

Amíg a bennünk lévő hit mértéke meg nem haladja a bennünket körülvevő félelem mértékét, addig nem fogjuk megtapasztalni mindazt, amit Isten számunkra tartogat. Íme, tíz gyakorlati módszer a hited növelésére:

1. Foglalkozz mindennap Isten igéjével.
2. Vezess hálanaplót.
3. Vedd körbe magad optimista, hittel teli emberekkel.
4. Csatlakozz le a félelmet és szorongást tápláló forrásokról.
5. Olvasd olyan vezetők életrajzát, akik nagy dolgokban hittek Istennek.
6. Imádkozz olyanokkal, akik valóban hisznek abban, amit imádkoznak.
7. Tűzz ki merész célokat, amelyek elérése meghaladja saját képességedet.
8. Merülj bele kreatív, innovatív környezetekbe.
9. Hűségesen és következetesen imádkozz horderejű dolgokért, és higgy benne, hogy megtörténhetnek.
10. Lépj hitben még ma.

Ezek a lépések nem bonyolultak, de elképesztő, mégis hányszor megspóroljuk őket. Sőt, gyakran pont ezek ellenkezőjét tesszük. Elhanyagoljuk Isten igéjét. Panaszkodunk, hogy mink nincs. Pesszimista emberekre figyelünk, és bőven fogyasztunk szorongást keltő médiatermékeket. A közösségi médiából származó posztokat olvassuk a hitünket erősítő könyvek helyett. Hitehagyó emberekkel imádkozunk, és könnyű, kényelmes célokat tűzünk ki. Nem merészkedünk a megszokott környezetünk határain túlra. Már nem imádkozunk nagyobb dolgokért – nem hiszünk benne, hogy lehetségesek lennének.

Magyarul hajlamosak vagyunk rá, hogy ne hitből, hanem látásból éljünk.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Mi erősíti meg az Istenbe vetett hitedet, és mi késztet arra, hogy nagyobb kockázatot vállalj?
2. A tíz hitépítő lépés közül melyik jelenti számodra a legnagyobb kihívást?
3. Mi az, amiért el kell kezdened többet imádkozni, jobban bízni?

Alkalmazás

Nézd át a hiterősítés módjainak tízes listáját. Válassz ki kettőt, amit jelenleg nem gyakorolsz, és a következő harminc napban építsd be őket a mindennapjaidba. Vezess naplót az így megtapasztalt fejlődésről, majd harminc nap után gondolkodj el a következő lépéseken.

9. Kiállás

Csoportos áttekintés

Melyik két hitépítő lépéssel kezdtél?

Értékelés

Elevenítsd fel, amikor nem álltál ki egy fontos személyért vagy dologért.

Gondolatok és elképzelések

Mindenkinek van az életében több olyan dolog, amelyet megbán. A témában végzett kiterjedt kutatása során Daniel Pink több mint 16 ezer megbánást gyűjtött össze 105 ország polgáraitól. Az általa azonosított négy fő kategória közül az egyik az „erkölcsi megbánás”, azaz a rossz cselekedet miatti lelkiismeret-furdalás.

Ha nem állunk ki a helyes dolgokért, az gyakran vezet ilyen megbánáshoz. Például talán szemet hunyunk, amikor valakit zaklatnak. Talán a munkaadó szervezet etikátlan dolgot tesz, mi pedig figyelmen kívül hagyjuk. Vagy talán jellembeli apró kompromisszumokat kötünk.

Az ilyen helyzetek lehetőséget adnak arra, hogy kiálljunk és helyesen cselekedjünk, de a félelem visszatarthat bennünket. Aggódunk amiatt, hogy valaki hogyan fog reagálni. Félünk attól, hogy mások mit mondanak majd. Rettegünk a lehetséges következményektől.

A Szentírás tele van olyan vezetők történetével, akik kiálltak valamiért, és olyanokéval is, akik nem tettek semmit. Eszter tudta, hogy kiállásáért az életével fizethet. A Mordokajtól kapott levélben súlyos figyelmeztetést kapott: „Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4,13–14)

A fontossági sorrendünk élén annak kell állnia, hogy szolgálatunkat Isten dicsőségére és mások javára végezzük. Ezért, ha a helyes cselekvésre keresünk alkalmat, mindig tegyük fel magunknak az alábbi négy kérdést:

1. Milyen szükségletet tölthetek be?
2. Milyen problémát oldhatok meg?
3. Kinek segíthetek?
4. Hogyan nevelhetek tanítványt?

A kérdésekre adott válaszunk megmutatja, hogyan álljunk ki, és hogyan vezethetünk úgy, hogy az számítson is. A folyamat segíthet legyőzni az attól való félelmünket, hogy nem állunk ki a fontos dolgokért. Ha félünk választ adni ezekre a kérdésekre, akkor ez azt jelzi, hogy nem vagyunk elég bátrak a vezetéshez.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Melyek az általad tapasztalt leggyakoribb kifogások akkor, amikor valaki nem áll ki a helyes ügyért?
2. Milyen tanulságokat látsz Eszter életében azzal kapcsolatban, hogy a nyomás és a nehézségek ellenére bátorságot kell tanúsítanunk?
3. A fenti négy kérdés milyen kihívást jelent számodra abban, hogy kiállj, és vezetői tevékenységednek súlya legyen?

Alkalmazás

Szánj időt a négy kérdés megválaszolására: Milyen szükségletet tölthetek be? Milyen problémát oldhatok meg? Kinek segíthetek? Hogyan nevelhetek tanítványt? Aztán légy bátor, állj ki azért, ami fontos, legyen súlya a tetteidnek ezeken a területeken.

10. Jelentőség

Csoportos áttekintés

A múlt héten hogyan álltál ki valami mellett, ami helyes?

Értékelés

Mit jelent számodra, hogy jelentősége van az életednek?

Gondolatok és elképzelések

Sokak tartanak attól, hogy nem is számít az életük. Ez ez egész nem a hírnévről vagy hírhedtségről szól. A legtöbb ember egyébként ismeretlenségben hal meg, de ez nem jelenti azt, hogy az életük jelentéktelen lenne.

A kérdés az, hogy úgy élünk-e, hogy minden egyes nap számítson? Az örökségünket az határozza meg, hogy mit kezdünk a napjainkkal. Nem dönthetjük el, hogy mikor ér véget az életünk, de azt eldönthetjük, hogy miként. Az örökséget nem egyetlen nap alatt, hanem napról napra gyűjtjük össze. Nem az utolsó lélegzettel, hanem az első választással kezdődik.

Örökségünk kifutópályáját mindennapi döntéseink alkotják. Minden egyes nap megválasztjuk, mit hagyunk hátra. A halál csupán bélyegző, amely átadja azt a jövő nemzedéknek – akár jó, akár rossz az. Ha olyan örökséget akarsz hátrahagyni, amelyre halálod után méltán emlékezhetnek vissza, akkor olyan örökséget kell írnod, amely életed során méltán rögzíthető.

A Zsoltárok 90,12-ben ezt olvassuk: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Az aggódás helyett inkább hozzuk ki a legtöbbet napjainkból az alábbi három területen:

1. Jellem. Az, hogy kik vagyunk, többet számít, mint az, hogy mit érünk el. A jellemünk rendkívül fontos. Az embereket talán mindennél jobban a jellemünk ragadja meg. Tisztesség jellemzi-e az életemet? Látható-e a Lélek gyümölcse bennem? Szerető, nagylelkű, alázatos, megbocsátó, őszinte vagyok-e?
2. Hozzájárulás. A legtöbb ember valamilyen módon hozzájárul a közös értékekhez. Ez a hozzájárulás általában az illető adottságaihoz, képességeihez, készségeihez vagy lehetőségeihez kapcsolódik. Hogyan használod fel az Istentől kapott ajándékaidat és lehetőségeidet, hogy jobbá tedd a világot, és Jézushoz vezesd az embereket? Hogyan használod adottságaidat a lehető leghatékonyabban mások javára?
3. Kapcsolódás. A kapcsolatok kialakításánál minden azokról az emberekről szól, akikre időt, figyelmet, energiát fordítasz. Andy Stanley lelkipásztor szerint: „A legnagyobb hozzájárulásod Isten országának ügyéhez talán nem is az, amit teszel, hanem az, akit kinevelsz.” Az emberekre – családtagokra, barátokra, tanítványokra, alkalmazottakra, gyülekezeti tagokra, rászorulókra – fordított figyelmed is az örökséged része.

Elmélkedés és tárgyalás

1. Az általad ismert személyek közül ki hagyott hátra olyan figyelemre méltó örökséget, amelyet reményed szerint te is követhetsz?
2. Mit szeretnél, miről emlékezzenek az életedre leginkább?
3. Mit jelent számodra a jelentőségteljes élet és a hátrahagyott örökség három területe: a jellem, a hozzájárulás és a kapcsolódás?

Alkalmazás

Elmélkedj azzal kapcsolatban, hogy milyen a jelentőségteljes élet. Milyen változtatásokat kell most eszközölnöd ahhoz, hogy jól kihasználhasd a napjaidat, és pozitív örökséget hagyj magad után?

Keretes írás

Miről szól a „Make It Count” sorozat?

A „Make It Count” vezetőfejlesztési segédanyag, amelyet egyénileg vagy a munkatársakkal, önkéntesekkel, vezetőségi tagokkal együtt használhatunk.

Minden egyes rész online is elérhető letölthető PDF-fájl, valamint a csoporttagok számára interaktív oldal formájában az influencemagazine.com/downloads oldalon.