2019. Február 15.Bevezetés
Idén volt a beiktatásom: kihívásokkal, jelentéssel, szimbólumokkal teli esemény. Palástot, botot és Bibliát – a szolgálat jelképeit – kaptam ajándékba.
Mikor elérkezett a kézrátétel ideje, az egyik presbiterünk fia, Scott – aki annak idején a meghallgatást vezette, majd rábólintott, és javasolta lelkésszé szentelésemet –, drámai pillanatot teremtett. Egy iPad-et tartott elém, és lejátszott egy 1992-ben készült videofelvételt, amelyen édesanyám, Ruth Homer épp a Lukács 1-ben olvasható Mária énekét idézi (ez egyike volt annak a több, mint huszonöt bibliai fejezetnek, melyet fejből tudott). Már tizenegy éve a mennyben van az Úrral, de még mindig szólt hozzánk.
„Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.” (Lukács 1:46–55)
Édesanyám épp gyülekezetplántálással foglalkozott, amikor velem volt várandós, s ezzel bennem is elültette a meggyőződést, hogy Isten nőket is használ a Királyságáért folyó munkában. Annak élt, hogy bemutathassa Krisztust, mind szolgáló életének csendes hétköznapjaival, mind erőteljes tanításaival.
Most, annyi évvel később eszembe juttatta nekem, a női lelkésznek, hogy Isten törődik szolgáival, és könyörületes azokkal, akik félik őt. Felemeli az alázatos szívűt, enni ad az éhezőnek, és megtartja, amit ígért.
Édesanyám azt szerette volna, ha eszembe vésem a tulajdonságokat, amelyekről Mária énekelt, amelyekre minden hatékony szolgálattevőnek szüksége van: szolgáló lelkület, istenismeret, alázat és szellemi éhség. Ha valaki az Ő nevében szolgál és vezet, annak ezekre mind szüksége van.
Az Assemblies of God elkötelezett aziránt, hogy fejlődési lehetőséget biztosítson, mentoráljon és folyamatosan befogadjon hivatalos női szolgálattevőket, valamint felkészítsen nőket a szolgálatra.
Pünkösd napján Péter apostol a Jóel 2:28-at idézte: „Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak” (Cselekedetek 2:17).
Jézus betöltötte, és azóta is folyamatosan betölti Isten ígéretét: az utolsó napokban kiárasztja ránk Szellemét. A Szent Szellem azóta is elhív és erővel ruház fel férfiakat és nőket egyaránt, hogy gyakorolják prófétai küldetésüket ezekben az utolsó napokban.
Az Assemblies of God szervezete felismerte, hogy ez a szellemi erő minden alkalmas jelentkező előtt megnyitja az utat a hivatásos szolgálat felé, legyen férfi vagy nő. Az újkálvinizmusnak nevezett irányzat, mely azt tanítja, hogy felszentelt tanító csak férfi lehet, újfent népszerűségnek örvend, s tanításával több fiatalembert (és néhány fiatal hölgyet is) eltántorított történelmi meggyőződésünktől, miszerint a szolgálatban nemek közötti egyenlőség van.
Mindazonáltal az Assemblies of God gyülekezeteiben a nők töretlenül jelentkeznek hivatalos szolgálattevőnek. Ami azt illeti, az ország egyes részeiben a teológiákon és a szentelések alkalmával a nők száma meghaladja a férfiakét.
A nők mai szolgálati területei közé tartozik a gyülekezetplántálás, a börtön- és kórházlelkészi tisztség, sőt a háborús övezetben végzett tábori lelkészség is. Küzdenek a sötétség ellen, szembeszállnak az ellenséges erőkkel. Ott vannak városunkban, megyénkben, országunkban. Bátran, találékonyan felelnek a szolgálatra hívó szóra.
Az Assemblies of God női szolgálattevőinek közös nyelve a szolgáló lélek, az istenismeret, az alázat és a szellemi éhség. Nézzünk körbe, és látni fogjuk, hogy gyülekezetet pásztorolnak, beosztott lelkészként szolgálnak, egyetemi szolgálatot vezetnek, és a föld minden eldugott helyére eljutnak. Bátran szolgálnak ismeretlen missziós állomásokon, ahol felemelik az elesettet, és együttérzést tanúsítanak az ott élők felé. Hűségesen megtesznek minden tőlük telhetőt, miközben bizalmukat abba vetik, aki elhívta őket, hogy megtegyék a lehetetlent.
Cikkemmel az egyházban szolgáló nőkre szeretném felhívni a figyelmet, megvizsgálva a történelmet, az Írásokat, és pünkösdi elkötelezettségünk lencséjén keresztül értékeli a kortárs gyakorlatot. Arra is rávilágít, miért fontos tekintetbe venni a nők nézőpontját és hangját a különböző ügyekben, valamint bemutatja, hogyan tudják a férfi vezetők felmutatni a női szolgálattevők értékét az egész keresztyén világban.
Judy Rachels az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet vezető testületéhez tartozó „Női szolgálattevői hálózat” elnöke (Huntington Beach, Kalifornia, USA)