Apám régi Royal típusú manuális írógépét ott tartom a számítógépem mellett. Azon az írógépen tanultam meg gépelni. Állandóan emlékeztet arra, mennyi változás ment végbe az életem során. Az évek alatt végigzongoráztam az összes változatot az írógép és a számítógép között. Ez a jelképes egymás mellé helyezés arra is késztet, hogy felismerjem: a változás folyamatos, és nekem továbbra is alkalmazkodnom kell új szolgálati módszerekkel, miközben felismerem azt is, ami változatlan.

Hatalmas változások korát éljük. Nemrég Josh McDowell beszélt egy körzeti vezetőségi konferenciánkon. Felsorolt néhány változást csupán az elmúlt tíz évből. A Facebooknak 2000-ben nulla felhasználója volt, 2010-ben pedig 750 millió; a Wikipédiában 2000-ben még egyetlen cikk sem volt, 2010-ben pedig már 19 millió – 325 év kellene, hogy mindet elolvassuk. Az aktív blogok száma 12 ezerről 141 millióra nőtt 2000 és 2010 között, a tweetek száma nulláról 25 milliárdra, az iTunes-letöltések száma pedig nulláról 10 milliárdra. A napi e-mailek száma 2000-ben még 12 milliárd volt, 2010-ben pedig már 247 milliárd, a szöveges üzeneteké pedig 400 ezerről 4,5 milliárdra nőtt.

Több mint 2,2 milliárd ember elérhető online. Ezen a területen a gyerekeket tartják bennszülötteknek, és a felnőtteket bevándorlóknak.

Milyen elképesztő időket élünk!

Egyszer megkérdeztem a repülőn a mellettem ülőt, mivel foglalkozik. Amikor azt felelte, hogy motivációs szónok, és nagy cégeknek dolgozik, megkérdeztem:

– Milyen fontos tanácsot tudna adni a tapasztalatai alapján?

Így felelt:

– Szinte mindenkit felkészületlenül ér, mennyi változás vár rá. A fiatalabb generáció azonban sokkal gyorsabban viszi véghez a változásokat nálunk, mert ők eleve beálltak a változásra.

Ez elgondolkodtatott az első gyülekezetben végbement átalakító erejű változásokkal kapcsolatban. Legalább hét ilyen van.

• Tovább kellett vinniük Jézus üzenetét és munkáját úgy, hogy Jézus már nem volt testben jelen.
• Meg kellett tanulniuk, mit jelent betöltekezni Szellemmel.
• Az eredeti 120 fős csoportnak meg kellett tanulnia, hogyan építsen be háromezer új hívőt egyetlen nap alatt (ez komoly kihívás lenne bármelyik gyülekezetnek!)
• A kormányzás új rétegét (diakónia) kellett létrehozni, hogy a gyülekezet egészséges maradhasson.
• Meg kellett tanulniuk, hogyan alkalmazkodjanak a szenvedéshez és mártírhalálhoz.
• Rugalmasan alkalmazkodniuk kellett a pogányok bevonásához.
• El kellett ismerniük új vezetőket, például Pált és Barnabást, akik földrajzi és kulturális értelemben is kiterjesztették a gyülekezetet.

Ezek nem kis változások voltak. Hadd osszak meg négy dolgot, amit a változással kapcsolatban tanultam!

Először is, a változás nem könnyű.

Ahányszor kénytelen vagyok új programverzióhoz hozzászokni a számítógépemen, felnyögök. „Miért kell folyton javítgatniuk rajta?” Ezt kérdezem magamtól. Utána pedig kijelentem: „Ez nem is lett jobb.

Túl sok időbe telik elsajátítani a kezelését. Szívesebben visszatérnék a régi programhoz!”

Egy kis idő és erőfeszítés ráfordítása után azonban rájövök, hogy csakugyan jobb lett a program. A stagnáló gyülekezetek és szervezetek nem változtatnak. Ugyanazokat a dolgokat teszik újra meg újra, ugyanolyan eredménnyel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden megszokást fel kell rúgni, de fontos, hogy állandóan kiértékeljük, amit csinálunk, és megbizonyosodjunk a hatékonyságáról. Nagyon tetszik nekem Sylvan Goldman története. 86 éves korában halt meg, és több mint 200 millió dolláros vagyont hagyott hátra. Olyasmit talált fel, amit mindnyájan használunk: a bevásárlókocsit. Ám amikor legelőször próbálta ki saját élelmiszerüzletében, az emberek nem voltak hajlandóak használni. Ragaszkodtak a kézikosárhoz. Goldman végül fizetett embereknek azért, hogy bevásárlókocsit tologatva fel-alá járkáljanak a boltban – így végül rákaptak az emberek.

Sokkal könnyebb a megszokott módon tenni a dolgokat. Változtatni nehéz.

Másodszor: a változást a Szent Szellemnek kell irányítania.

Végtére is, mi vagyunk a Gyülekezet – és nem saját ügyességünkre hagyatkozunk, hanem a Szent Szellem ösztökélésére és útmutatására. Nézzük meg az első gyülekezetet! A Szellem betöltötte az eredeti 120-at, hogy elérjék a 3000-et és a többieket; elvezette Pétert Kornéliuszhoz; elindította az első missziós utat; tanácsolta a gyülekezetet egy kulcsfontosságú útelágazásnál; átírta az útiterveket, és figyelmeztetett a küszöbön álló veszélyre (Cselekedetek 2,4; 11,12; 13,2; 15,28; 16,6; 20,22).

Megvan a helye az emberi bölcsességnek is (Cselekedetek 15,36), de akkor is a Szellemre kell hagyatkozni. Hogyha nem a Szellem irányítja a változásokat a gyülekezetekben vagy szolgálatokban, illetve nem az ő áldásával mennek végbe, az katasztrófához vezet.

Csak akkor szabad belevágni a változásba, ha előtte „átimádkoztuk”, és megerősödött bennünk a bizonyosság, hogy „jónak látja a Szent Szellem és mi is”.

Harmadszor, a változásnak szeretetből kell fakadnia.

Eszembe jut az a gyülekezet, ahol az új pásztor érkezése után mindössze 12 hónap alatt 400-ról 110 főre csökkent a látogatók száma. A pásztor eltökélte, hogy neki „dicsőítő és imádó” gyülekezete lesz, így az éneklés körülbelül 50 percig tartott, és az emberek addig álltak, míg meg nem fájdult a hátuk. A pásztor kijelentette, hogy ha még vagy 50 ember elmegy, akkor elérik a céljukat, és eljön az ébredés.

Ez a pásztor hihetetlenül ostoba volt. Nem szerette az embereket, akiknek a pásztorolására odaküldte Isten. Mielőtt Jézus rábízta volna Péterre Isten nyáját (János 21), megvizsgálta Péter szívét, hogy a szeretet legyen benne az első. Ha valaki igazán szereti Jézust, akkor táplálni és gondozni fogja a juhait.

Pásztorként átvezettem egy gyülekezetet egy hatalmas költözési és építkezési folyamaton. Az idősebb szentek közül voltak, akiket aggasztott, hogy el kell hagyniuk az épületet, ahol Krisztust megismerték, ahol szeretteik házasságot kötöttek, gyermekeket mutattak be és temetéseket tartottak. Rengeteg emlékük fűződött ahhoz a helyhez. Az én feladatom az volt, hogy átszeressem őket ezen a változáson; hogy elmagyarázzam: az épület olyan, mint a gyerekeket összeszedő gyülekezeti kisbusz. Ha egy idő után már annyi gyerek van, hogy nem férnek el a kisbuszban, akkor nagyobb járművet kell venni. Az épületek és programok eszközök; nem ezek jelentik a célt.

A változás bevezetésekor nagyon kell vigyázni arra, hogy akiket vezetünk, azok tudják, hogy szeretjük őket – még akkor is, ha nem értenek egyet, vagy egyenesen ellenszenvesen viselkednek. A vezetők nem a terem hőmérsékletét tükröző hőmérők, hanem termosztátok: ők szabályozzák, mekkora legyen a hőmérséklet. A változás szeretet nélkül hideg, rideg és kemény. A változás épp elég kemény akkor is, ha szeretet kíséri; szeretet nélkül azonban igazi károkat okoz.

Negyedszer: a Szellemtől vezetett és szereteten alapuló változás nagy gyümölcsözést hoz.

Ha valaki ellátogat az országos irodánk nyomdájába, olyan nyomdagépet fog ott látni, amely hasonlít a régi Reliance nyomdagéphez, amelyen a Pentecostal Evangel újságot nyomtatták még 1918-ban. Ha ma is azt a nyomdagépet használnánk a négyszínű Evangel nyomtatásához, 311 évbe telne a jövő heti újság elkészítése. Az évek során azonban változtattunk.

Most igazán komoly változások elé nézünk a digitális korral. Az elmúlt 10 év alatt mind végignézhettük, hogyan áll át a világ „Gutenbergről” a „Google-re”.

Ha az első gyülekezet nem alkalmazkodott volna a fent felvázolt óriási változásokhoz, nem tudták volna hatékonyan elérni a környezetüket. Csakhogy a Szellem a Navigátor, aki segít nekünk, hogy Isten népeként véghez vigyük azokat a változásokat és váltásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy elérhessük környezetünket Krisztusért.

Első kézből tudom, hogy a változás konfliktusokkal jár. Szinte mindig vannak korán átállók, későn átállók, és olyanok, akik valahol a kettő között vannak. Aztán persze vannak olyanok is, akik soha nem állnak át!

A változásban a megnövelt eredményességnek kell motiválnia bennünket.

Tetszik nekem az első benyomás törvénye. Keressük meg például az első konfliktust az első gyülekezetben, és kövessük nyomon, mi történt! Az apostolok cselekedetei 6. fejezete elénk tárja a konfliktust: diszkrimináció érte (valószínűleg nem szándékosan) a görögül beszélő és görög kultúrához szokott zsidó özvegyasszonyokat. Ha a nők között viszály van, az az egész gyülekezetet tönkreteheti! De nézzük meg, hogyan kezelték ezt a konfliktust! Itt jött be a képbe egy új vezetői csoport – a diakónusok. A diakónusok miatt tűnhetett fel István. István prédikálása arra késztette Sault, hogy üldözze őt és jóváhagyja a megkövezését. István prédikációja így ösztökeként fúródott Saul lelkiismeretébe azon a napon a damaszkuszi úton. Ha nincs az a konfliktus, nem lettek volna diakónusok, nem lett volna István és nem lett volna Saul. És ha nem lett volna Saul, nem lett volna Pál, sem missziós utak, meg Lukács, aki megírta kétkötetes művét, az evangéliumot és Az apostolok cselekedeteit!

Nézzük meg, végül milyen eredményeket hozott a változás! Nyilván konfliktus kapcsolódott hozzá, de nézzük meg, milyen hatalmas eredményt hozott!

A változás segítségével kerülhetünk az élvonalába annak, amit a Szellem el szeretne végezni a mi nemzedékünkben. Mi mocorog a szívedben? Mit mond neked a Szent Szellem a változásról saját életeddel és szolgálatoddal kapcsolatban? És a gyülekezettel vagy intézménnyel kapcsolatban, ahol szolgálsz? A változás nem lesz könnyű, de ha a Szent Szellem irányítja, és szeretetből fakad, akkor komoly eredményekre számíthatsz!