Az egyszülős családok létező és egyre elterjedtebb valóságot jelentenek, és fontos, hogy a gyülekezet felkészüljön a feléjük végzett szolgálatra. Ebben szeretnék segítséget nyújtani.

Egy 1888-as „Fiatal nő – idős nő” elnevezésű német képeslap híres optikai illúziót tartalmaz. Amikor először láttam ezt a képet, egy csapat gyerekkel ültem egy kis asztal körül. Tekintetünket a képre szegeztük, és három mondat pattogott flippergolyóként az asztal körül: „Én nem látom. Most már látom. Látod már?”

Ez a kép egy fiatal nő és egy idős nő fejét is ábrázolja. Ha csak futó pillantást vetünk rá, úgy vélhetjük, hogy csak egy főkötőt viselő ifjú hölgyet látunk, pedig nem ez az egyedüli kép a lapon. Ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük az idős nő arcát.

Nézzük meg az 1Mózes 21,8–21-et az asztal körül ülő gyerekek szemével! Vegyük jól szemügyre, hogy mindkét nőt meglássuk!

Az elsőt nem nehéz észrevenni. Sárának hívják, és tele van örömmel, mert Isten megadta a szíve kérését. Sok éven át tartó meddőség után végre megszületett a fia, Izsák. A róla kirajzolódó képen szíve és otthona megtelik nevetéssel, mert átélte Isten ígéretének beteljesedését. Családjához tartozik férje, Ábrahám, fia, Izsák, és ott van velük Isten áldása és jelenléte.

A másik nőt kicsit nehezebb észrevenni. Ő Hágár. Fiával, Izmaellel nem tartoznak a fősodorhoz. Teológiai értelemben véve az élet árnyas oldaláról származtak. Nem az ideális felállást képviselik. Sára így szólt: „Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal!” (10. v.) Hágár így lett egy szempillantás alatt minden támogató rendszert nélkülöző, egyedülálló anya.

Ábrahám elűzte Hágárt és a fiát a családjától egy kenyérrel és egy tömlő vízzel. A fejezet végén azt olvassuk, hogy a bajba került Hágár és Izmael Istenhez kiáltanak segítségért, és Isten megkönyörül rajtuk. Ez a kép nem az ideális helyzetet írja le, de ez a valóság.

Ha a családról beszélünk, a gyülekezetnek van egy ideálja. Hiszünk abban, hogy a férjből, feleségből és gyerekekből álló családszerkezet nemcsak ideális, hanem igei is. Mivel meggyőződéssel támogatjuk ezt az ideált, minden rendelkezésünkre álló eszközzel és forrással igyekszünk erősíteni a családot. Boldog és egészséges családokat akarunk látni. De nem tehetjük meg, hogy egyedül az ideális családra fókuszálunk a képen. Az egyszülős családok létező és egyre elterjedtebb valóságot jelentenek, és fontos, hogy a gyülekezet felkészülten tudjon feléjük is szolgálni.

Az egyszülős családok elterjedése

Tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalom vágódeszkára teríti a hagyományos házasságot. A folyton változó társadalmi nézetek és viszonyulások a házassághoz, azonos neműek házasságához, váláshoz, együttéléshez egyéb erőkkel együtt kemény csapásokat mérnek erre az intézményre. A hanyatlásból jól látszik a házasságra gyakorolt kulturális hatás.

A fehérek, feketék és a latin-hispán népesség körében egyaránt csökkent a házasságkötések száma az elmúlt ötven év alatt, de a feketék között volt a legfeltűnőbb a csökkenés. 1960-ban a fekete felnőttek 61 százaléka volt házas. 2008-ra ez az arány 32 százalékra esett vissza. A fehérek között a házasságkötések száma az 1960-as 74 százalékról 56 százalékra csökkent 2008-ra. A latin-hispánok házasságkötéseinek száma a fehérekéhez hasonlóan alakult. 2008-ban a latin-hispán felnőttek 50 százaléka volt házas.¹

A házasságkötések számának csökkenésével egyszerre említhető az egyszülős családokba születő gyermekek számának növekedése.

A házassági minták változása komoly hatást gyakorol a gyermekek életére. Sokan már nem is tekintik a házasságot a gyermekvállalás alapfeltételének.

Az elmúlt ötven év alatt drasztikusan megnőtt a férjezetlen nőknek született gyermekek száma –nyolcszorosára, az 1960-as 5 százalékról 2008-ra 41 százalékra emelkedett. Ez a trend hozzájárult ahhoz, hogy csökkent azoknak a 18 éven aluli gyermekeknek a száma, akik két, házasságban élő szülővel élnek – ez a szám 2008-ban 64 százalék, míg 1960-ban 87 százalék volt.²

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden tíz gyermekből négy egyszülős családban él. Ez az arány etnikumtól függően még magasabb is lehet. Döbbenetes az is, hogy mintegy 44 millió gyermek otthonában egyáltalán nincs jelen férfi.³

Többféleképpen válnak egyedülálló anyává a nők. Nagyon fontos megértenünk, hogyan jutottak oda, de még fontosabb, hogy kik ők, és hová tartanak. Ezeknek a tényeknek szeretetteljes cselekvésre kellene ösztönözniük bennünket mint gyülekezeti vezetőket és pásztorokat. Nem tehetjük meg, hogy csak az Ábrahám/Sára-féle családmodellre összpontosítunk. Szét kell néznünk a szolgálati terepen, és meglátni a Hágárokat és gyermekeiket, akik Istenhez kiáltanak segítségért, és segítenünk kell nekik.

Egyedülálló anyák szükségletei

Az 1Mózes 21,16 azt mondja: „[Hágár] pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.” Hágár az életért könyörgött. Minden könnye esdeklés volt Istenhez saját és fia szükségletei miatt. Mi talán nem látjuk a könnyeket, de ott csorognak sok egyedülálló anya szívén és arcán.

Különböző egyedülálló anyáknak különféle szükségeik lehetnek; nem feltételezhetjük, hogy mindenki helyzete ugyanaz, de hadd említsek néhány általános szükségletet és gondot!

Anyagi nehézségek. Leslie nagyszerű egyedülálló anya és közösségi vezető. Amikor rákérdeztem, milyen gondokkal küszködik egyedülálló anyaként, a lista elején szerepeltek az anyagi nehézségek. Elmondta, hogy amikor egyedülálló szülő lett, a hitelképessége lenullázódott. Attól kezdve arról szólt az élete, hogy naponként döntenie kellett: kifizeti a fűtésszámlát vagy enni ad a lányának. Ha úgy döntött, hogy enni ad a lányának, akkor nem volt fűtés a házukban, és rossz pontot kapott a hitelminősítés terén.

Az anyagi korlátok meghatározzák azt is, milyen minőségű egészségügyi ellátásban vagy oktatásban részesülnek. Sokkal nagyobb valószínűséggel esnek más társadalmi problémák és gondok áldozatává.

Döntéshozás. Ha a családban két szülő van, áldás a házastársaknak, hogy átbeszélhetik a dolgokat, és imádkozhatnak értük. Az anyák, akikkel beszélgetni szoktam, elmondják, mennyire frusztráló, hogy egyedül kell meghozniuk minden döntést a háztartással és a gyermekeikkel kapcsolatban. Súlyos teherként nehezedik rájuk a felelősség, különösen abban az esetben, ha nincs megfelelő támogató rendszerük.

Énidő. Az egyedülálló anyák a nap minden pillanatában ügyeletben vannak. Nincs más, aki elvinné a gyereket orvoshoz, vagy akit elküldhetnének maguk helyett a szülői értekezletre. Sok egyedülálló anya nagyra becsülné, ha csak egy kicsi ideje is lenne magára, amikor nem nehezedne rá a felelősség, hogy egyszemélyben vezesse a családot. Előfordulhat, hogy nincs elég idejük vagy pénzük a személyes fejlődésük támogatására.

Beszélgetni a fiaikkal. Az egyedülálló anyákat frusztrálja, hogy nem tudják a férfidolgokat átbeszélni a fiaikkal. Megteszik, ami tőlük telik, de alkalmatlannak érzik magukat az apai beszédek átadására. Nem kellemes az sem, hogy mindig nekik kell fegyelmezniük.

Segítség a ház körül. Fran egyedülálló anyaként nevelte fel a gyermekeit. Azt mondta, rendkívül frusztrálta az, hogy nem tudta, mit kell tenni, ha beázik a tető, nem tudta, mikor kér tőle túl sokat az autószerelő, vagy nem volt, aki focizott volna a fiával.

Ez a lista semmiképpen nem hiánytalan. Ha viszont időt szánsz arra, hogy meghallgasd a gyülekezetbe járó vagy a szolgálatoddal érintett egyedülálló anyákat, rá fogsz jönni, milyen gondok nehezednek rájuk. És nemcsak az egyedülálló anyák sírnak, hanem a gyermekeik is.

A gyermekek szükségletei

Isten nemcsak Hágár könnyeit látta, hanem a gyermek kiáltását is meghallotta (1Mózes 21,17). Az egyedülálló szülők gyermekeinek ugyanolyanok a szükségeik, mint azoknak, akik két szülővel élnek. Csakhogy náluk hiányzik az apa, akiről a Biblia azt mondja, hogy az ő felelőssége, hogy segítsen betölteni ezeket a szükségeket. Church for the Fatherless (Gyülekezet az apátlanoknak) című könyvemben megnevezek kilenc bibliai feladatot, amelyet az apának teljesítenie kell ahhoz, hogy gyermekei szükségét betöltse:

1. Szükségük van arra, hogy érezzék: kincsnek tartják és szeretik őket. Szükségük van az érzelmi biztonságra és jóllétre.
2. Szükségük van erkölcsös nevelésre és útmutatásra.
3. Szükségük van identitástudatra, az odatartozás érzésére; arra, hogy egy szerető család és közösség tagjai legyenek.
4. Szükségük van azokra az áldásokra, amelyek abból fakadnak, hogy kapcsolatuk van egy apával, aki elérhető és jelen van.
5. Szükségük van oktatásra és tanításra az életvezetési készségek elsajátításához.
6. Szükségük van arra, hogy Istenről tanítsák őket, és így kialakulhasson saját kapcsolatuk az Atya Istennel.
7. Szükségük van korlátokra és számonkérésre.
8. Szükségük van egy kézzelfogható, istenfélő apa (férfi) példaképre.
9. Szükségük van arra a biztonságra és áldásra, hogy apa és anya is legyen az otthonukban.⁴

Hadd emeljem ki a harmadikat: a gyermeknek szüksége van identitástudatra és az odatartozás érzésére. Lehet egy gyereknek a legnagyszerűbb anyja a világon, lelke mélyén akkor is az apai megerősítésre fog vágyakozni. Jézus, az élő Isten Fia bemerítkezésekor részesült apja megerősítésében. Isten az égből szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,17). Ha Jézusnak is szüksége volt Atyja részéről a megerősítésre, mennyivel inkább igaz ez azokra a gyerekekre, akiknél nincs otthon apa!

Ahogy elgondolkodunk az egyedülálló anyák egyre népesebb táborának gondjain és valóságán, a megváltás szemüvegén át kell tekintenünk helyzetükre, és lehetőségnek látni őket arra, hogy a gyülekezet Isten kegyelmével szolgáljon olyan családok felé, akik közel állnak Isten szívéhez.

Hadd javasoljak néhány módszert, amellyel a gyülekezet elősegítheti az egyedülálló anyák és gyermekeik felé végzett szolgálatot!

Szolgálati praxis egyedülálló anyák számára

Vess véget az egyedülálló anyák és gyermekeik megbélyegzésének!

A legtöbb egyedülálló anya amúgy is bűntudattal és szégyennel küzd, akár okkal, akár anélkül. Nehéz olyan gyülekezetbe járniuk, ahol leprásként tekintenek rájuk. Pásztorként mi is hozzájárulhatunk a megbélyegzésükhöz, nemcsak azzal, amit mondunk, hanem azzal is, amit nem mondunk ki. Én is bűnös vagyok abban, hogy hozzájárultam ehhez a bűntudathoz és szégyenhez, amikor csak a házaspárokat és ép családokat ismertem el, és nem juttattam kifejezésre Isten szeretetét az egyedülálló anyák és gyermekeik iránt. Ugyanúgy megerősítést kell nyújtanunk az egyedülálló anyáknak és gyermekeiknek, mint a házasságban élő, kétszülős családoknak.

Időnként megemlítem az egyedülálló anyákat a prédikációimban, és elmondom nekik, hogy jó munkát végeznek, és egyszerűen biztatom őket, hogy csinálják tovább. Egy egyszerű elismerés is segít megszüntetni a megbélyegzést, és segít elfogadó légkört teremteni irányukba. Ettől úgy érzik, ők is beletartoznak a gyülekezet történetébe. Törekednünk kell arra, hogy a gyülekezetünk stigmamentes zóna legyen az egyedülálló anyák és gyermekeik számára.

Teremtsük meg a módját, hogy támogató és gondoskodó kapcsolatokat alakíthassanak ki!

Mi megpróbáltunk támogató kapcsolatokat teremteni egyedülálló anyák számára kis csoportokon keresztül. Van egy csoportunk bármilyen életkorú egyedülálló anyák számára. Ez a csoport biztonságos környezetet biztosít, ahol az anyukák megoszthatják egymással az egyedülálló anyaság fájdalmait, örömeit és csalódásait. Itt lehetőségük nyílik magukba szívni Isten szeretetének és erejének friss levegőjét.

Össze lehet hozni az egyedülálló anyákat olyan nőkkel a gyülekezetben, akik segíthetik és támogathatják őket a nehéz időkben. Chabré Vickers, egy fiatal egyedülálló anyuka a gyülekezetünkben, mesélt nekem egy alkalomról, amikor nagyon elkeseredett. A végén szóba elegyedett egy másik egyedülálló anyával, akit Marcinak hívnak. Marci tudta őt bátorítani és arra ösztökélni, hogy menjen tovább. Ilyen beszélgetések kialakulhatnak Isten gondviselése révén is, de fontos, hogy a gyülekezetek tudatosan elősegítsék ezeknek a kialakulását ahhoz, hogy hosszú távú, hatékony szolgálatot tudjanak végezni az egyedülálló anyák és gyermekeik felé.

Gondoskodj mentorokról a gyermekeik számára!

A gyülekezetbe járó gyermekek vágyódnak az apai szeretetre. Szinte minden vasárnapi alkalom előtt vagy után akad egy kis manó, aki át akar ölelni, és pár percre magához akar láncolni. Ezek a gyerekek vágyódnak arra, hogy apjuk helyett legyen egy apa az életükben. A mentorálás ennek a szükségnek a betöltésére nyújt lehetőséget.

Nem kell ezt túlbonyolítani. A gyerekeknek nem zseni kell, hanem egyszerűen csak valaki, aki ott van a számukra. Mozgósítsd a férficsoportokat, hogy szervezzenek közös programot az egyedülálló szülők gyermekeivel. A mi városunkban van egy gyülekezet, ahol reggelit szerveznek a gyerekeknek és fiataloknak. Minden asztalhoz ültetnek egy idősebb férfit. A gyerekek bármiről kérdezhetnek vagy beszélhetnek. Biztasd a gyülekezetedbe járó férfiakat, hogy egyszerűen csak válasszanak ki kettőt! Ha elviszik kirándulni a gyermekeiket, vigyék magukkal egy egyedülálló szülő gyermekét is! A mi gyülekezetünkben jó néhányan mentorálnak gyerekeket a gyülekezeten belül és kívül is. A mentorálás nemcsak a gyerekeknek segít; az ő életüket is gazdagítja.

Segíts nekik növekedni a hitükben!

Építsd az egyedülálló anyák és gyermekeik szellemi életét! Segíts nekik növekedni Isten Igéjében, és mélyíteni kapcsolatukat Krisztussal! Biztasd őket arra, hogy töltsék be Isten életükre vonatkozó elhívását és szándékát! Biztasd őket, hogy álljanak be a szolgálatba, és legyenek áldás mások számára! Vannak olyan egyedülálló anyák a gyülekezetünkben, akik igazi oszlopok. Nem így kerültek oda hozzánk, de az évek során kivirultak. Képezd őket tanítvánnyá, imádkozz értük, és szeresd őket!

A gyülekezet, amelyik mindkét arcot látta a képen

Bob Macgregor a City Harvest Church gyülekezet pásztora a washingtoni Vancouverben. Egyszülős családban nőtt fel, egy skizofrén anya mellett. Története bizonyság Jézus hatalmáról és kegyelméről. Életútja szenvedélyes tüzet ébresztett benne és gyülekezetében, hogy szolgáljanak az egyszülős családok felé.

1. Kialakítottak egy adatbázist. Összegyűjtötték az összes egyedülálló anya nevét a gyülekezetből. Aztán tartottak egy ingyenes olajcserét az egyedülálló anyáknak, és összegyűjtötték a résztvevő anyák nevét. Azután felkeresték a listán szereplő családokat.
2. Tizenkét hetes gyereknevelési kurzust tartanak az egyedülálló anyáknak. Ezeken az alkalmakon van közös étkezés, megosztják egymással a történetüket, és növekednek a közösségben, hitben és szeretetben.
3. Van egy „Anyu, most te jössz!” elnevezésű rendezvényük. Elviszik a gyerekeket a gyülekezetbe egy gyerekprogramra, mialatt az anyukák elmennek és vesznek maguknak valamit a gyülekezettől és az üzlettől kapott ajándékkártyával.

Amikor ezek az anyukák hitre jutnak Krisztusban, a gyülekezet kijelöl egy keresztény családot, aki melléjük áll, és segít nekik és gyermekeiknek. A City Harvest olyan gyülekezet, amelyik meglátta a másik nőt a képen. Most már mi is mindkét arcot látjuk. Isten kegyelme által segíthetünk letörölni az egyedülálló anyák és gyermekeik könnyeit, és változást munkálhatunk ezekben a drága családokban, amelyek Isten családjának és a mi családunknak is részei.

Jegyzetek

1. The Pew Research Center: „The Decline of Marriage and the Rise of New Families,” (A házasság hanyatlása és új családok keletkezése) 2010. november 18., 9. o. http://www.pewsocialtrends.org/files/2010/11/pew-socialtrends-2010-families.pdf (utolsó letöltés: 2013. április 16.).

2. Uo., 2.

3. The National Fatherhood Initiative: Father Facts, (Tények apákról) 6. kiad. (Germantown, Maryland, 2011), 18. 4. Mark Strong: Church for the Fatherless: A Ministry Model for Societies Most Pressing Need (Gyülekezet az apátlanoknak: Szolgálati modell a társadalom legégetőbb szükségére) (Downers Grove, Illinois: InterVarsity Press, 2012), 97.