2022. Június 15.Miért létfontosságú a prédikáció a modern kori szolgálatban?
„Hirdesd az evangéliumot! Ha feltétlenül szükséges, használj szavakat is!”
Bár ezt a mondást gyakran Assisi Szent Ferencnek tulajdonítják, nincs rá történelmi bizonyíték, hogy csakugyan tőle származna.
Sajnos sokan arra használják ezt a pontatlan, gyakran idézett aforizmát, hogy mindenestől elítéljék a prédikálás gyakorlatát.
Ez azonban még semmi ahhoz képest, amit többen felvetnek újonnan: hogy teljesen át kell alakítani az igehirdetést a posztpandémiás világban. A Covid19 sok tekintetben online működésre kényszerítette az egyházat, és ez sokunkat váratlanul ért.
Most mindenfelől azt halljuk, hogy a világ soha többé nem lesz ugyanolyan, az emberek talán sose fognak újra gyülekezetbe járni, és muszáj olyan online tartalmakat közvetítenünk, amelyek ringbe szállhatnak a YouTube és a Netflix műsoraival és Hollywood termékeinek többségével.
Vegyük rövidebbre az üzenetet! Készítsünk több interjút! Gondolkozzunk beszélgetős műsorokban! Hozzunk létre kiscsoportos élményeket! Tartsunk újabb Zoom-találkozót!
Én megértem ezeket. Hiszek a kiscsoportokban. Nagyra értékelem az online kapcsolatteremtésben rejlő erőt.
A Szentírás azonban azt mondja, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által (Róma 10,14.17). Az igehirdetés nem csupán a jelenkori szolgálat továbbra is indokolt része, de – a pandémiás szóhasználattal élve – létfontosságú.
Miért fontos?
Kedvenc meghatározásom az igehirdetésről egy régi tankönyvből származik: „az élő helyzetet megérintő élő ige”. Én úgy határoznám meg, hogy a beszélő – az igehirdető – Isten igéjét mutatja be hallgatóságának evangelizálás, tanítványképzés és építés céljából.
Hogy miért tegyük? Három fontos érv szól mellette:
Az első a történeti érv. A prédikálás Isten igéje hirdetésének bibliai példája mind az Ó-, mind az Újszövetségben, ahogyan az egyház korában is. Gondoljunk arra, amikor Józsué felszólította az izraelitákat az Úr követésére (Józsué 24), amikor Isten népe órákon át állva hallgatta a Törvény könyvének felolvasását (Nehémiás 8), amikor Jézus elmondta a hegyi beszédet (Máté 5–7), vagy amikor Pál éjszakába nyúlóan prédikált (Cselekedetek 20)!
Az üzenet hossza változó lehet, de a bibliai tartalom tanításának elsődleges eszközeként továbbra is a prédikációt használják a keresztyén gyülekezetek. Ha úgy döntünk is, hogy különböző módokon kiegészítjük, az igehirdetés alapszerkezete áll a középpontban az istentiszteleti alkalmakon.
A második a gyakorlati érv. Egyszerűen szólva működik! A prédikálás nem tudja garantálni, hogy mindannyian ugyanazt halljuk, de továbbra is az egyik legvilágosabb mód a Szentírás életet változtató igazságainak átadására.
A prédikációk ösztönzik, építik és megítélik az embert, útmutatást és kinyilatkoztatást nyújtanak. Az igehirdetés megkérdőjelezi az ember jelenlegi állapotát, mert átformálódásra és átformálásra hív.
A harmadik a pünkösdi érv. Ez lényegében arról szól, hogy a Szellem az igehirdetés által végzi munkáját.
A hatékony prédikáláshoz munkatársi kapcsolatra van szükség az igehirdető és a Szent Szellem között. Kétségkívül vannak olyanok, akik a Szent Szellemtől függetlenül prédikálnak, ám ez nem igei. Az ihlet első pillanataitól kezdve a készülés és imádkozás óráin át az üzenet átadásáig a Szent Szellem vezeti a szolgálattevőt kinyilatkoztatás útján.
Még prédikálás közben is sugallhat a Szellem olyan gondolatot, szófordulatot vagy mondanivalót, amelyre készülés közben még nem gondolt az igehirdető. A Szellem beszél általunk, és közben munkálkodik a gyülekezetben, megértést és meggyőzést hoz.
Hol csúszhat félre?
Vannak, akik számára negatívan cseng a „prédikálás” szó. Egyházi háttértől függően hangos, bántó kifakadást vagy hosszú, unalmas előadást értenek alatta.
A prédikálás sok esetben két oknak köszönheti rossz hírét: a rossz tartalomnak és a helytelen átadásnak.
Számos oka lehet annak, ha a tartalom nem megfelelő. Gyakran az a baj, hogy nem helyezzük előtérbe a készülést, és nem szánunk elegendő időt rá.
Ennél súlyosabb gond, ha nem igei a tartalom. Előfordul például, hogy tragikus módon kihagyja egy-egy üzenet Krisztus és a kereszt valóságát, vagy csak homályosan utal rá. Más üzenetek olyan társadalmi evangéliumot hirdetnek, amely a jelenre összpontosít, az örök dolgok fölött pedig elsiklik. Van olyan prédikáció is, amely egyéni megítélés alá tartozó javaslatokká silányítja Isten parancsolatait.
A rossz átadáshoz tartozik az értelmetlen ismételgetés, a kánaáni nyelvezet, a túlzásba vitt modorosság és a furcsa hanglejtés.
A mai celebkultusz szintén komoly veszélyt jelent a pásztor és az emberek viszonyára. Most nem a nevetséges ruhaválasztásra gondolok (bár muszáj megemlítenem, hogy a felnőtt férfiak igazán lemondhatnának a testhez simuló, szakadt farmer vagy a leggings viseléséről). Még csak nem is arról beszélek, hogy ne keressük igazi hírességek társaságát (erre többségünknek úgysincs lehetősége).
A celebkultusz az embereket helyezi a középpontba Jézus helyett. Azt az üzenetet közvetíti, hogy Krisztusért élni csupán néhány ember – nevezetesen a reflektorfényben élők – kiváltsága.
Közösségben című könyvében Dietrich Bonhoeffer könyörög a hívőknek, ne tévesszék szem elől, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, akiknek szükségünk van Megváltóra. Ha a saját bűnösségem bármilyen tekintetben kisebbnek vagy kevésbé undorítónak tűnik a szememben a mások bűnéhez képest, akkor valójában még egyáltalán nem ismertem fel bűnösségemet. Hogyan szolgálhatnék őszinte alázattal a másik ember felé, ha komolyan rosszabbnak tartom az ő bűnösségét a sajátomnál?
A gőg mind a tartalmat, mind az átadást elrontja, és útját állja az evangéliumnak.
Hogyan lehet javítani rajta?
Készségeink fejlesztéséhez nyilván gyakorolnunk kell a prédikálást. Ugyanakkor fontos a hallgatás is.
Hallgassunk más igehirdetőket! Nagyon könnyen beszűkülhet a világunk. A heti egyszeri vagy kétszeri – néha még gyakoribb – prédikálás rengeteg munkát kíván. Talán lehetetlennek tűnik időt szakítani arra, hogy meghallgassunk más igehirdetőket, pedig ennek előnyét azonnal élveznénk.
Ne csak prédikációkat hallgassunk, hanem más szolgálattevők tanítását vagy a velük készült interjúkat is! Olvassuk nyitott „füllel” könyveiket! Halljuk meg azok hangját, akik szintén azt teszik, amit mi – akik ugyanazt tartják értékesnek, és segíthetnek rátalálnunk arra, hogy milyen új módokon fejezhetnénk ki az időtlen igazságokat!
Azért hallgassunk másokat, hogy tanuljunk tőlük, és ne azért, hogy utánozzuk őket! Ha leutánozzuk valaki más prédikálási stílusát, azzal elszalasztjuk a saját személyünk, a saját elhívásunk és a saját nyájunk által kínált egyediséget.
A növekedés és ne csak az összehasonlítás szándékával hallgassunk! Ha egy másik igehirdető prédikálásához méricskéljük a sajátunkat, az egészségtelen irigységhez, nehezteléshez, csüggedéshez vagy büszkeséghez vezethet.
Hallgassuk meg magunkat! Valószínűleg ma is ugyanolyan kínos visszanézni saját prédikációinkat, mint annak idején a teológián homiletikaórán (ha volt ilyen). De akkor is érdemes megtenni.
Vannak dolgok, amiket csak mi fogunk meghallani és észrevenni. Jó érzés, amikor valaki azt mondja: „Jó volt az üzenet, pásztor!” Azonban nem sokat tanulunk az ilyen visszajelzésekből. Inkább fedezzük fel mi magunk, mi az, ami jól ment, és mi az, amit jobban is csinálhatnánk.
Hallgassunk gyülekezetünkre! Itt megint nem az ajtóban elhangzó helyeslő szavakra gondolok. Igyekezzünk kideríteni az igazságot! Kérjünk visszajelzést megbízható igazmondóktól!
Időnként kérdezzünk meg olyat is, aki nem tartozik munkatársaink közé. Igyekezzünk megismerni a különböző gyülekezeti tagok eltérő nézőpontját. A tartalmas visszajelzés nem fog csak úgy az ölünkbe hullani.
Figyeljünk az Úrra! Hagyjuk, hogy Isten vezessen a készülés és az üzenet átadása során. Kérjük, hogy ő szóljon általunk. Mindennél jobban keressük útmutatását!
Bízzunk abban, hogy Isten megtermi a gyümölcsöt az emberek életében a prédikáció elhangzása után – még akkor is, ha a dolgok nem mentek olyan jól, mint reméltük –, és abban, hogy akármi történik, nekünk is ő ad békességet és örömöt.
Dr. Lori O’Dea a New Life Assembly of God gyülekezet vezető pásztora (Grand Ledge , Michigan, USA)