2022. Június 15.Három terület, amelyen a vezetők is követéssel tudnak növekedni
A vezetőknek is szükségük van vezetésre. Mindenképpen igaz ez a fiatal, újdonsült vagy küszködő vezetőkre, de ugyanúgy az érett, tapasztalt és sikeres vezetőkre is. Minden vezetőnek szüksége van valakire, akit követhet. Ilyen személy számomra Bob E. Cooley, a Gordon–Conwell teológiai szeminárium nyugalmazott elnöke. Az évek során rengeteget segített a különböző változások feldolgozásában a floridai Lakeland Southeastern Egyetemén, ahol elnökként szolgálok. Cooley bölcsessége és hatalmas élettapasztalata utat mutatott az átmenetek ismeretlen vizein. Józan hangja segített megértenem a változás szükségességét, és magabiztosabban tudtam kezelni, amikor nagyon nehéznek bizonyult.
Ha megtanulunk követni, az segít növekednünk vezetőként. Jobb követői leszünk Jézus Krisztusnak is. Hadd említsek három dolgot, amelyre szert tehet a vezető a követés útján:
Bölcsesség
A Példabeszédek 27,17 azt mondja: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.”
Isten közösségre teremtett bennünket. Sosem az volt a szándéka, hogy másoktól elszigetelt életet éljünk, és nem akarja, hogy így vezessünk. Ahogyan Timóteusnak szüksége volt Pálra, nekünk is kellenek mentorok, akik segítenek növekednünk vezetőként.
Olyan emberek kellenek, akik nem hagyják, hogy a komfortzónánkon belül maradjunk, biztatnak, amikor legszívesebben feladnánk, és igei bölcsességgel, bátor őszinteséggel intenek bennünket. Akármilyen szinten vagyunk is a vezetésben, mindnyájunknak szükségünk van egy ilyen emberre, akit követhetünk.
Mark Logue és Peter Conradi A király beszéde című könyve igaz történetet beszél el arról, hogyan lett Logue nagyapja minden valószínűség ellenére a brit királyi család egy tagjának mentora.
Albert herceg VI. Györgyként készült trónra lépni, ám krónikusan dadogott. Felesége Lionel Logue beszédterapeutát kereste fel, hogy segítsen a hercegnek leküzdeni dadogását.
Noha Albert rangon alulinak tartotta a dolgot, a két férfi között szoros barátság alakult ki. Idővel a terapeuta valóban segíteni tudott Albertnek, hogy megfelelő szónoki képességre tegyen szert, és uralkodóként képes legyen megszólítani népét.
Ebből is látszik, hogy még egy királynak is kell valaki, akit követhet.
Együttérzés
Ha van valaki, akit követünk, más szemmel fogunk tekinteni azokra, akik tőlünk várják a vezetést. Tudatosulnak bennünk szükségeik, felismerjük a bennük rejlő tehetséget, amely azelőtt talán elkerülte figyelmünket. Vágyni fogunk arra, hogy foglalkozzunk valakivel, ahogyan velünk is foglalkozott valaki.
Röviden tehát, ha követők vagyunk, empatikusabb vezetők leszünk. A beleérző képesség legtöbbünk számára nem természetes adottság, de a vezetésben elengedhetetlen. Növeli az egészséges kapcsolatokra való fogékonyságot, mert segít tisztábban látni és hallani másokat, és lehetővé teszi, hogy együttérzéstől indítva cselekedjünk.
Lolly Daskal vezetőfejlesztő coach és szerző így ír: „A vezetés lényegét tekintve másokról szól. Azt jelenti, hogy képességeiket meghaladó tettekre ösztönzünk másokat; olyan irányt mutatunk nekik, amely magával ragadja és lelkesíti őket. Ezekhez a tettekhez pedig az empátia adja az alapot.”
Engedelmesség
Minden egyes szolgálattevő mindenekelőtt Jézus engedelmes követője kell, hogy legyen.
Jézus arra hívta tanítványait, hogy vezetők legyenek gyülekezetében, és hirdessék evangéliumát. Először azonban az ő követésére szólt az elhívás: „Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.” (Máté 4,18–20)
Ha Jézus tanítványaivá akarunk tenni másokat, Jézus tanítványaiként kell élnünk. Akármilyen tapasztalt vezetővé válunk is, követésre vonatkozó elhívásunk soha nem változik. Elsődleges és legfontosabb elhívásunk az életben és a szolgálatban nem vezetésre, hanem követésre szól.
Ezért mondta Pál is a korinthusi gyülekezetnek: „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.” (1Korinthus 11,1)
Még Jézus is példát mutatott a követésre. Azt mondta az Atyával kapcsolatban: „…mindig azt teszem, ami neki kedves.” (János 8,29)
Jézus követte Atyja vezetését egészen a keresztig, pedig tudta, milyen fájdalmat kell majd kiállnia. Így imádkozott a Gecsemánéban: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár”, ám a végén így fejezte be: „…ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Máté 26,39)
Ennél tökéletesebb képet nem találhatunk arról, mit jelent követve vezetni.
A vezetés során könnyen belesodródunk abba, hogy saját látásunkat, prioritásainkat és céljainkat kövessük. De kérjük inkább Istent, hogy vezessen – azok bölcsessége által, akikkel körülvett bennünket, empatikus együttérzés útján, legfőképpen pedig úgy, hogy kinyilatkoztatja nekünk igéjét, és vezet Szellemével!
Dr. Kent Ingle, a Southeastern University egyetem rektora (Lakeland, Florida, USA), a „This Adventure Called Life: Discovering Your Divine Design” (Az élet nevű kaland: fedezd fel Isten rád vonatkozó tervét!) c. könyv szerzője. Aki többet szeretne tudni Kentről, felkeresheti a honlapját: www.kentingle.com