2022. November 15.Előfordulhat, hogy valaki eltelt a Szellemmel, és mégis téved? Hogyne! Mint Szellemmel áthatott emberek tapasztalatból tudjuk, hogy velünk is előfordult már.
Van, hogy rossz döntést hozunk, félreértünk valamit, vagy olyan bűnt követünk el, amelyet meg kell bánnunk, és bocsánatot kell kérnünk érte. Tudjuk, hogy attól még, hogy valaki betöltekezett a Szellemmel, még nem lesz immunis a helytelen cselekedetekkel vagy tévedésekkel szemben.
Pál kertelés nélkül elővette ezt a témát, amikor megírta első levelét a korinthusi gyülekezetnek. Megdicsérte ugyan őket szellemi életükért és odaadásukért, de meg is dorgálta őket azért, hogy rendetlenség van köztük, és azon vitatkoznak, hogy melyik vezetőt kövessék, hogy megtűrik a szexuális bűnt a gyülekezetben, hogy törvénykezés van a hívők között, és így tovább.
A korinthusiak Szellemmel betöltekezett emberek voltak, mégis rosszul csináltak dolgokat. Az életnek nem minden területén, de néhányon igen. És hogyan reagáltak egy másik, Szellemmel eltelt hívő intő szavára? A 2Korinthus 7 szerint elismerték, hogy hibáztak, megbánták, és változtattak rajta.
Az elmúlt évben sok nézeteltérés kiütközött a gyülekezetben. Azt láttuk meg ebből, hogy még egy hithű, Szellemmel teli gyülekezetben is előfordulhat, hogy számos kérdésben eltérő, néha egyenesen ellentétes következtetésre juthatnak emberek.
A kérdések között volt, amelyik arra vonatkozott, hogyan értelmezzük a Szentírást egy adott témában, és volt, amelyik arra, hogyan éljenek és működjenek az Isten országához tartozó emberek a bukott világban. Bizonyos esetekben nem nehéz megegyezni abban, hogy mindenki marad a saját véleményénél.
Máskor viszont olyan kérdést is érinthet a nézeteltérés, amely annyira lényegesnek, annyira alapvetőnek tűnik, hogy csupán két eshetőséget látunk: egyikünknek igaza van, másikunk téved. És természetesen mindenki úgy véli, hogy neki van igaza. Vagyis nekem van igazam, és te tévedsz.
De mi történik, ha az igaz-hamis vita mindkét oldalán Szellemmel betöltekezett hívő emberek állnak, akik elkötelezetten hisznek a Szentírás tévedhetetlenségében, és szeretik a gyülekezetet? Ha valóban igaz-hamis kérdésről van szó, akkor az egyik Szellemmel teli hívő embernek van igaza, és a másik téved.
De ha mindkettő az igéből idéz, és Isten természetére apellál nézetének alátámasztására, ki mondja meg, melyiküknek van igaza?
Az igazság az, hogy nincs holtbiztos módszer arra, hogy minden esetben tudjuk, kinek van igaza. Ezért is jelent etikai dilemmát ez a kérdés. Jézus Máté evangéliumában két hasznos elvet tár elénk arra nézve, hogyan viszonyuljunk más keresztényekhez.
Máté 18
Az első elv egymás számonkérésének folyamatára vonatkozik. Ha úgy véled, hogy testvéred vétkezett, a Máté 18,15–17 jézusi útmutatása alapján „menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!”
És hogyan bánt Jézus a pogányokkal és a vámszedőkkel? Együtt evett velük, szolgált feléjük, és szerette őket. Vagyis még ha valakit meg is fenyít a gyülekezet, kedvesen kell bánni vele abban a reményben, hogy újra megnyeri őt az evangélium.
Pál is hasonló útmutatást adott a Galata 6,1-ben: „…ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.” Legfőképpen kegyelemteljes viszonyulásra van szükség.
Sem Jézus, sem Pál nem hagyott teret annak, hogy nyilvánosan elmarasztaljuk egy hívő társunkat a közösségi médiában vagy bármilyen más módon. A cél a helyreállítás, nem a megalázás, ezért kegyelemteljesen be kell tartanunk a megadott lépéseket.
Máté 7
A második elv az önkritikáról szól. Jézus a Hegyi beszédben foglalkozott a más hívők fölötti ítélkezéssel, amikor azt mondta: „Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.”
Jézus elismerte, hogy talán tényleg van szálka a testvérünk szemében. Tehát tévedhet vagy hibázhat. Elsősorban mégis az foglalkoztatta, hogy mindenki vállalja fel a felelősséget a saját hibáiért, mielőtt mások tévedéseire mutogatna. Legkeményebb feddését – „képmutató” – Jézus azokhoz intézte, akik ezt fordítva csinálják.
Időnként úgy tűnhet, hogy a Máté 7 és 18 elve ellenkezik egymással. Valójában azonban mindkettő igaz, és együtt kiegyensúlyozott útmutatást nyújtanak a kapcsolati feszültségek kezelésére. Jézus ad megoldást arra, ha úgy érezzük, vétkezik egy testvérünk, ugyanakkor határozott figyelmeztetést is kapcsol hozzá, hogy vizsgáljuk meg a saját életünket, mielőtt mások fölött ítélkezünk.
Ha nézeteltérésed akad egy másik hívővel valamilyen politikai kérdés, szolgálati szokás vagy bármi más kapcsán, ne feledd: a Sátán semminek sem örül jobban, mint ha sikerül éket vernie a keresztények közé és megosztást szítania a gyülekezetben! Mielőtt tehát szembeszállsz másokkal, és bűnnel vádolod vagy visszaesőnek nevezed őket, próbáld ki a következőket:
- Imádkozz bölcsességért, hogy meglásd az igazságot, és hogy Isten felfedhesse, ha benned is van hiba!
- Hidd a legjobbat a másik felől, ahogyan szeretnéd, hogy ő is a legjobbat higgye rólad! Mindig a legjobbat feltételezd más keresztényekről!
- Ülj le a másikkal, és hallgasd meg figyelmesen! Hallgasd a füleddel és a szíveddel! Hallgasd szeretettel, szem előtt tartva, hogy az illető testvéred Krisztusban!
- Vedd figyelembe, hogy akár te is tévedhetsz – legalább részben – az adott kérdéssel kapcsolatban!
- Az egység legyen a legfontosabb! Pál nagyon fontos dologra int bennünket a Róma 12,18-ban: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” Légy tehát béketeremtő, és állj ellen a megosztottságnak!
- Engedd el! Nem kell megfelelned mindenkinek, akivel nem értesz egyet. Jézus sehol sem utasít arra, hogy minden rosszat helyesbítenünk kell.
- Bánj óvatosan a szavaiddal! A Példabeszédek 18,21 szerint a nyelv hatalmában élet és halál van, Pál pedig még hozzáteszi, hogy ha az igazsághoz ragaszkodunk szeretetben, akkor leszünk hasonlók Krisztushoz (Efezus 4,15). Úgy is lehet nem egyetérteni másokkal, hogy nem hangzanak el személyeskedő támadások és kemény szavak.
Fel kell ismernünk, hogy nem minden gondolatunk vagy ötletünk származik a Szellemtől. Az, hogy szellemi emberek vagyunk, arról szól, hogy a Szellemben járunk, vagyis lépést tartunk a Szellemmel. Ez azt jelenti, hogy készek vagyunk meghallani a hangját, elfogadni a helyreigazítását és a noszogatását, ha tévedünk valamiben. Időnként pedig, akármilyen kellemetlen, a Szellem rámutathat, hogy tévedünk, és a másiknak van igaza.
Bölcs dolog hívő emberként is félretenni előítéleteinket, különösen, amikor olyan hívőkkel kerülünk kapcsolatba, akik másképp gondolkodnak, mint mi. Nem arról beszélek, hogy hagyjuk, hogy bűnre csábítsanak vagy meggyőzzenek valami rosszról. Ha félretesszük előítéleteinket, és nem ragaszkodunk túlságosan mereven a véleményünkhöz, annak nem feltétlenül kell megalkuváshoz vezetnie, csak ahhoz, hogy készek legyünk tanulni.
A Szellemmel betöltekezett embernek lehet, sőt kell is, hogy legyen határozott meggyőződése, ugyanakkor legyen nyitott elismerni, hogy tévedhet. Aki eltelt a Szellemmel, annak egyszerre kell bizonyosságot és alázatosságot sugároznia: bizonyosságot Isten igéjében mint a jó és a rossz legfőbb mércéjében és alázatosságot arra a képességére nézve, hogy maradéktalanul és hűségesen az ige szerint éljen.
Dr. John Davidson az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet szinódusának vezetőképzésért felelős igazgatója (Springfield, Missouri, USA)