2023. Szeptember 25.Miért és hogyan keressük Istent, hogy újból kiárassza Szent Szellemét?
Sosem felejtem el, hogyan reagált egy fiatalember a gyülekezetünkben, amikor megkapta a Szent Szellem-keresztséget a nyelveken szólás bizonyítékával. Előtte sok órán át beszélgettem vele a Szent Szellembe való bemerítkezésről, és megválaszoltam a nyelveken szólással kapcsolatos kérdéseit.
Abban a pillanatban azonban már csak egy kérdése maradt.
Könnyektől átitatott arccal és széles mosollyal fordult felém, úgy kérdezte: „Azt miért nem mondtad el, hogy ez ilyen csodálatos?”
Alapvető megtapasztalás ez minden pünkösdi hívő életében. A bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy a Szent Szellembe való bemerítkezés hanyatlóban van az Assemblies of God (AG) amerikai pünkösdi felekezet gyülekezeteiben.
Az istentiszteletek látogatottsága 2009 és 2019 között 9%-kal nőtt az AG (USA) statisztikái szerint. A Szent Szellembe való bemerítkezések számra azonban gyakorlatilag változatlan maradt (1% növekedést mutat).
Ezenfelül az Acts 2 Journey adatai szerint 2016 és 2019 között a legtöbb megtérés a nagyobb (több mint kétszáz főt számláló) gyülekezetekben ment végbe. A nagyobb gyülekezetek ugyanakkor 13%-os visszaesést tapasztaltak a Szent Szellembe való bemerítkezések terén ebben az időszakban.
Ezek az adatok azt sugallják, hogy noha sikeresen Krisztushoz vezetünk embereket, le vagyunk maradva azzal, hogy a Szent Szellem-keresztségre is elsegítsük őket. A kérdés az, hogy mit tudunk ezzel kezdeni.
Megtehetjük, hogy vádaskodunk, ujjal mutogatunk, de az nem változtat semmin. A hibáztatás megosztottsághoz vezet, míg ha megoldásokat találunk, az egységre juttat. A vádaskodás másokra tolja a felelősséget, a változásra való törekvéssel azonban elismerjük, hogy nekünk is foglalkoznunk kell a dologgal.
Nem az a válasz, hogy visszasírjuk a régi szép időket. Nem is az, hogy belenyugszunk az új kerékvágásba, melyben a Szent Szellem-keresztség a múlt relikviája lesz. A pünkösdi megnyilvánulásban mutatkozó hanyatlásnak cselekvésre kellene ösztönöznie bennünket. Arra kellene indítania minket, hogy keressük Istent, hogy újból kitöltse Szellemét erre a nemzedékre.
Miért fontos ez?
Öt okból létfontosságú, hogy a gyülekezetünkbe járó emberek továbbra is átéljék a Szent Szellem-keresztséget a nyelveken szólás bizonyítékával.
- A nyelveken szólás igei. A Szellemtől ihletett nyelveken szólás gyakorlásának elsődleges oka az, hogy a Biblia előírja. Pünkösdi hívőként továbbra is hangsúlyoznunk kell a Szent Szellem-keresztséget és a nyelveken szólást, mert ragaszkodunk a Szentírás elsőségébe vetett hitünkhöz (2 Timóteus 3,16).
Hiszünk az Újszövetség bizonyságtételében, mely szerint a nyelveken szólás érvényes és értékes (Cselekedetek 2; 8; 10; 19; 1 Korinthus 12–14). Álláspontunk éppen ezért nem is csupán a nyelveken szólást érinti. Sokkal alapvetőbb dologról van szó: a Szentírással kapcsolatos látásunkról.
Hálás vagyok azért, hogy az AG felekezetében történelmi hagyománya van a nyelveken szólásnak, de ez a kérdés nem a hagyományról vagy a közvéleményről szól. Arról szól, hogy megmaradjunk Isten akaratában, ahogyan azt a Szentírás kinyilatkoztatja.
Az Assemblies of God felekezet alapítói nem azért szóltak nyelveken, mert a nagyszüleik is így tettek, vagy mert ezt támogatta a gyülekezeti kultúrájuk. Indítékuk egyszerűen annyi volt, hogy át akarták élni Isten igéjét.
Mi is azért maradjunk a nyelveken szólás bizonyítékával együtt járó Szent Szellem-keresztség szószólói, mert elköteleztük magunkat egy olyan bibliai hermeneutika mellett, amely úgy látja, hogy a Szent Szellem-keresztség és a Szellem ajándékai ma is elérhetők minden hívő számára.
- A nyelveken szólás az első fizikai bizonyíték a Szent Szellembe való bemerítkezésre. A nyelveken szólás ritkább előfordulása éppen ezért azt sugallja, hogy kevesebb hívő részesül a Szent Szellem-keresztségben. A Szellembe való bemerítkezés többről szól a nyelveken szólásnál. Ám a Szent Szellem-keresztség külső, látható jeleként a nyelveken szólás továbbra is a Szellem munkájának létfontosságú kifejeződése világunkban.
A Bibliában nyelveken szólás kísérte a Szent Szellembe való bemerítkezést (Cselekedetek 2; 8; 10; 19). A Cselekedetek könyvében végig azt látjuk, hogy azok, akik betöltekeztek Szellemmel, nyelveken szóltak.
A nyelveken szólás tehát olyan, mint egy jelzőtábla: a Szellemnek az életünkben végzett tevékenységére mutat. Ha elmozdítjuk a jelzőtáblát, azt kockáztatjuk vele, hogy esetleg elmulasztjuk azt, amit képvisel.
A jegygyűrű mint fizikai jelkép a házassági egységre mutat, és sokkal mélyebb jelentősége van egy aranykarikánál. Ugyanígy a nyelveken szólás is a Szellem olyan munkájára mutat, amely sokkal jelentősebb, mint maga az, ami elhangzik.
Jézus megígérte, hogy követői felruháztatnak majd „mennyei erővel” (Lukács 24,49). A Szent Szellem-keresztségek számának tartós csökkenése közösségünkön belül azt sugallja, hogy a Szellem erejével való felruházás is hanyatlásnak indult. Ennek megakadályozására továbbra is nagyra kell értékelnünk a nyelveken szólást mint létfontosságú jelzőtáblát arra nézve, hogy a Szellem bemeríti a hívőket.
- A nyelveken szólás olyan kommunikációs módot tesz lehetővé Istennel a pünkösdiek számára, amely túlmutat emberi korlátainkon. Pál apostol nyelveken szólt, miközben imádkozott és énekkel dicsőítette Istent (1 Korinthus 14,14–15).
A Szellemnek a hívők között végzett munkája – a Szellem-keresztségeket is beleértve – gyakran az imádkozás és a dicsőítés légkörében megy végbe. Nem véletlen, hogy a pünkösdieket erőteljes imádkozásukról és dicsőítésükről ismerik. Ennek nagyon sok köze van ahhoz a szándékukhoz, hogy teret adjanak a Szellem bennük és általuk végzett munkájának.
A nyelveken szólás azonban jóval több az imádkozás és dicsőítés újfajta megközelítésénél. Lehetővé teszi, hogy a pünkösdi mozgalmon belül egészen különleges módon gondolkozzunk ezekről a szellemi cselekedetekről. Ha a nyelveken szólás gyakorlata hanyatlásnak indul, az valóságos értelemben hanyatlást jelent az Istennel való kommunikációra irányuló tetteink és viszonyulásunk terén is.
Krisztus-központú mozgalomként a Szellemre hagyatkozunk, hogy segítsen egyre inkább Jézushoz hasonlóvá válni. A nyelveken szólás átlendít emberi korlátainkon. A Szellem segítségünkre van erőtlenségünkben (Róma 8,26), kialakítja bennünk Krisztus értelmét (1 Korinthus 2,14–16), és megerősít hitünkben (Efezus 3,16–17).
A Szent Szellembe való bemerítkezés emlékeztet természetes gyengeségünkre és arra, hogy mennyire rászorulunk Isten erejére és bölcsességére. Pál azt mondta: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8,26)
Nem szégyen beismerni emberi erőtlenségünket és azt, hogy a Szent Szellemre hagyatkozunk. Valójában éppen az tette a pünkösdiséget ennyire erőteljes missziós erővé egész történelme során, hogy ilyen lelkülettel fordult Isten felé.
- A nyelveken szólás mint Szellemtől ihletett cselekedet Isten missziója felé mozdítja a hívőket. A Cselekedetek könyvében egyértelmű a kapcsolat a misszió és a Szent Szellem pünkösd napján történt kiáradása között.
Péternek a 2. fejezetben lejegyzett bátor prédikációjától kezdve láthatjuk, hogy a tanítványokat a Szellem bennük lakozó ereje tette képessé arra, hogy teljesítsék Krisztus parancsát, és elvigyék az evangéliumot a világba (Máté 28,19–20). Jézus tudta, hogy nem lesz könnyű a rájuk váró út, ezért azt mondta tanítványainak, hogy várják meg a Szellem-keresztséget, hogy elnyerhessék azt a természetfeletti erőt és bátorságot, amelyre szükségük volt ahhoz, hogy véghez vigyék országának céljait (Cselekedetek 1,4–8).
Nekünk is szükségünk van a Szent Szellemre, miközben Krisztus misszióját törekszünk végezni a mai világban. Nem véletlen, hogy a modern kori pünkösdi mozgalom hatványozott növekedésnek indult a 20. század eleji szerény kezdet óta.
A pünkösdiek hagyományosan ugyanazt az erőt és megtapasztalást keresték, amely a korai egyházat is jellemezte. Az 1. századi tanítványokhoz hasonlóan a pünkösdiek is a Szellem erejével történő felruházásra hagyatkoznak ahhoz, hogy be tudják tölteni a nagy missziói parancsot, és hirdetni tudják „Isten felséges dolgait” a népeknek (Cselekedetek 2,11). Ez jelektől és csodáktól kísért, gyorsan bővülő missziós mozgalomhoz vezetett.
Ha a pünkösdi Szellem-keresztség egykor a világ evangelizációját eredményezte, akkor a modern kori Szellem-keresztségre is szükség van ahhoz, hogy ma evangelizálhassunk a világban. Pünkösdi nézőpontból a pünkösd az egyháznak nem a létrejötte, hanem a felhatalmazása napja volt. A Szellem-keresztség arról szól, hogy az egyház erőt kap a Szellemtől missziós céllal.
A Cselekedetek könyvében nyilvánvaló a kapcsolat a Szellem-keresztség és a missziózáshoz szükséges erő elnyerése között, ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mennyire fontos ma is keresni a Szent Szellemet. A Szellem-keresztségek csökkenő száma a missziós hatékonyság csökkenéséhez fog vezetni.
Honnan tudhatjuk, hogy valaki erőt kapott a Szellemtől a missziói munkára? A nyelveken szólás a válasz erre a kérdésre.
A nyelveken szólás (a Szellemtől ihletett megszólalás) a missziói munkához nyert erőre utaló kezdeti (első, de nem egyetlen) megfigyelhető (fizikai) bizonyíték (ismétlődő bibliai jelző) a Szellemtől.
Az, hogy továbbra is kihangsúlyozzuk a nyelveken szólás bennünket jellemző gyakorlatát, többről szól, mint csupán az örökségünk megóvása. Arról is szól, hogy felismerjük: jellegzetességünk folytonossága a kulcs, amely mind jelenlegi missziós képességünket, mind jövőbeni hatékonyságunkat biztosítja Isten országa szempontjából.
- A nyelveken szólás bepillantást enged eljövendő reménységünkbe már itt, a jelenvaló világban. Hitelvi szempontból az Assemblies of God felekezet mindig is örömmel tekintett boldog reménységünk felé (Titusz 2,13).
Egész történelmünk során dicsőítésünkben, igehirdetésünkben és evangelizálásunkban kiemeltük Krisztus hamarosan bekövetkező visszatérését. Ez a várakozás központi helyet foglal el teológiánkban és gyakorlatunkban. A Szent Szellembe való bemerítkezés a végidők reménységének része.
A Szellemnek a Cselekedetek 2. fejezetében lejegyzett kiáradására vonatkozó pünkösdi felfogásához hozzátartozik, hogy Jóel eszkatologikus eseményekről szóló próféciájának (Jóel 2,28) beteljesedéséhez kapcsolódik. Pünkösd napján „a föld minden nemzete közül” való emberek hallották a tanítványokat nyelveken szólni (Cselekedetek 2,5). Ez volt az első a végidők folyamatos bizonyságából, mely a Szellemnek a világban végzett munkájára utal.
Üzenetében Péter apostol „az utolsó napok” jeleként beszélt a pünkösdről (Cselekedetek 2,17). Azután felszólította a sokaságot, hogy térjenek meg, és készítsék fel szívüket ennek az ajándéknak a befogadására (38. vers). A Szent Szellembe való bemerítkezés ma is jelenlegi missziónkra és jövendő reménységünkre emlékezteti az egyházat.
Fontos, hogy minden nemzedékben megerősítsük és újra lángra lobbantsuk ezt a jövendő reménységet, miközben törekszünk a Szent Szellem-keresztségre a nyelveken szólás bizonyítékával. Ahogyan Péter kijelentette: „Mert tiétek ez az ígéret, és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Cselekedetek 2,39)
Ahogyan pünkösd napján egy rendkívül sokszínű csoport gyülekezett össze, hogy halljon Isten csodáiról, úgy mi is alig várjuk a napot, amikor „minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből” együtt zengenek dicséretet az emberek Isten trónja előtt (Jelenések 7,9).
Pünkösdi szemszögből a menny reménysége nem csak távoli valóság. Miközben a Szent Szellem munkálkodik bennünk és általunk, átéljük, hogy Isten jelen van közöttünk, és jelekben és csodákban részesülünk ebben a korban. Ez a jelen idejű valóság arra mutat, amikor majd a jövőben Isten valamennyi ígérete beteljesedik Krisztusban.
A pünkösdi mozgalom sokkal többről szól, mint csupán nyelveken szólásról. Ha csökken a nyelveken szólás bizonyítékától kísért Szellem-keresztségek száma, az azt veszélyezteti, hogy tovább tudjuk adni hitünket a következő nemzedéknek.
Mit tehetnek a vezetők?
Teremtsünk lehetőséget hetenkénti alkalmainkon a Szent Szellem-keresztségre! Minden igehirdetőnek felelőssége, hogy teret adjon az isteni lehetőségeknek – az olyan pillanatoknak, amikor alkalmas a légkör arra, hogy az emberek találkozzanak a Szent Szellemmel.
Isten nem szorul rá a mi erőfeszítéseinkre, de megbízta és erővel ruházta fel az egyházat, hogy Jézushoz írányítsa az embereket. Istentiszteleteink nem pusztán társas együttlétek. Szent alkalmak, ahol az emberek átélhetik életük megváltozását és az Istennel való közösséget.
Pünkösdiként DNS-ünk része, hogy éhezzük a Szellem munkáját. Ahogyan a tanítványok a Szent Szellem megígért ajándékára vártak a felső szobában (Cselekedetek 2,1), úgy nekünk is várakozás van a szívünkben, hogy napjainkban is legyen új kiáradás.
Hisszük, hogy a Szellem az egyházon keresztül munkálkodik. Fontos tehát tudatosan alkalmat adnunk arra, hogy a Szellem végezhesse munkáját. A pünkösdi igehirdetésnek, imádkozásnak és dicsőítésnek azonban túl kell mutatnia a Szellem felé való nyitottságon. Kell, hogy aktívan elősegítse annak a légkörnek a kialakítását, ahol szívesen fogadják a Szellemet.
Miért fontos ez a különbségtétel? Komoly következményekkel jár, ha alig észrevehető fordulat áll be, és már nem törekszünk a Szellem munkáját előmozdító légkör kialakítására, csak egyszerűen nem bánjuk, ha munkálkodik a Szellem.
Az egy dolog, hogy engedjük a Szellemet működni alkalmainkon. És teljesen más dolog megkérni őt, hogy legyen meg az akarata, és tudatosan olyan légkört teremteni heti istentiszteleteinken, ahol a Szellem szabadon teheti, amit csak szeretne.
A Szellem-keresztségek számának csökkenése nem abból fakad, hogy a Szellem kevésbé vágyik bemeríteni Jézus követőit. Végtére is Isten nem változik.
Akkor hát mi a gond? Talán történt egy fokozatos átállás, és már nem törekszünk a Szent Szellem kiáradására, csupán elméletben támogatjuk az elgondolást. Ahogyan tudatosan olyan légkört kell teremtenünk, ahol az emberek megtapasztalhatják a Szellem üdvösséget hozó munkáját, úgy szándékosan alkalmat kell adnunk arra is, hogy átéljék a Szellem-keresztséget.
Prédikáljunk és tanítsunk rendszeresen a Szellem-keresztségről! Minden egyes alkalom szent lehetőség, és szent felelősség nyugszik minden szolgálattevőn, hogy megossza Isten igéjének igazságait.
Rengeteg bibliai téma verseng a figyelmünkért hétről hétre. Fontos, hogy „Isten teljes akaratát” hirdessük (Cselekedetek 20,27), ám a pünkösdi szolgálattevőknek az is kötelességük, hogy a Szellem-keresztség témája rendszeresen szerepeljen az igehirdetési beosztásukban.
Nem szabad azt feltételeznünk, hogy mivel az emberek pünkösdi gyülekezetbe járnak, tisztában vannak a Szellem-keresztséggel, sőt már át is élték. Doktori kutatásom során arra jutottam, hogy a magukat pünkösdinek nevező hívőknek csupán a 44%-a vélte úgy, hogy megfelelő tanítást kapott a Szellem-keresztségről. Ez azt sugallja, hogy sokan vannak még gyülekezeteinkben, akiknek több üzenetet kell hallaniuk erről a fontos témáról.
Lehetséges olyan gyakran prédikálni vagy tanítani egy adott témáról, hogy az emberek nem jutnak kiegyensúlyozott igei táplálékhoz. Ugyanakkor a Cselekedetek elbeszéléséből azt látjuk, hogy mindenütt, ahova csak eljutott az evangélium, rendszeresen történt Szellem-keresztség. Pünkösdiként ezt bibliai bizonyítéknak tekintjük arra nézve, hogy a Szellem-keresztség volt a missziói felhatalmazás katalizátora a korai egyház számára.
A 21. századi egyháznak is úgy kell tekintenie a Szellem-keresztséget, mint missziói felhatalmazásunk elengedhetetlen részét a jelen korszakban. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán azért helyezzük előtérbe a témával kapcsolatos igehirdetést és tanítást, hogy növeljük a Szellem-keresztségek számát. Azért kell hangsúlyoznunk a Szellem-keresztséget a szószékről, mert a korai egyházhoz hasonlóan mi is a missziói felhatalmazás katalizátorának tartjuk.
Ahhoz, hogy a Szellem-keresztség továbbra is a pünkösdi egyház alapvető részét képezze, prédikációink, kis csoportjaink, oktatásunk és irodalmunk alapvető részét kell képezze. Azt fogjuk learatni, amit prédikálásunkban és tanításunkban elvetettünk.
Úgy vélem, közvetlen összefüggés van a Szellem-keresztségek számának csökkenése és a témának szentelt prédikálásunk és tanításunk mértéke között. Elengedhetetlen, hogy üzeneteinkben és alkalmainkon előtérbe helyezzük a Szent Szellembe való bemerítkezést.
A Szellem-keresztség általában kiemelt figyelmet kap pünkösdvasárnap, de nem szabad évi egyetlen vasárnapra korlátoznunk. Fontos szüntelenül kiemelnünk a Szent Szellembe való bemerítkezés jelentőségét.
Mutassunk példát a Szellemmel teljes életre! Ha szeretnénk éhséget ébreszteni a Szellem-keresztség iránt azokban, akiket vezetünk, akkor először nekünk kell bemutatnunk, milyen a Szellemben élni. Szolgálattevőként nem csupán azzal mutatunk utat az embereknek, amit mondunk, hanem azzal a példával is, amelyet eléjük élünk.
A vezető helyezi fel a szellemi lécet követői számára. Ezért mondta Pál a korinthusi gyülekezetnek: „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.” (1Korinthus 11,1)
A pünkösdi szolgálattevőnek felelőssége úgy élni, hogy mások akarjanak törekedni a Szent Szellem keresztségére. Lehetséges, hogy vannak olyanok a gyülekezetünkben, akik csak azért nem vágynak a Szellem-keresztségre, mert vezetőik élete nem győzte meg őket arról, hogy milyen értékes dolog?
Végső soron nem elég prédikálni és tanítani a Szent Szellembe való bemerítkezésről, ha életünk nem áll összhangban a Szentírással. A Szellem-keresztség szükségességének legfőbb védőbeszéde a Szent Szellem erejével felruházott élet.
A Cselekedetek könyvében a Szellemmel teljes tanítványok azzal mutatták be a Szellem erejét, ahogyan éltek. Pünkösdi szolgálattevőként soha ne felejtsük el, hogy a Szellem-keresztségre fektetett hangsúlynak mélyebbre kell hatolnia a puszta hitelvi állításoknál és a teológiai nézőpontoknál! A Szellemben kell járnunk, miközben felszólítunk másokat arra, hogy kövessenek.
Hol kezdjük?
A Szellem-keresztségek számának látható csökkenését tekintve kritikus pontra értünk történelmünkben. A válaszreakciónk fogja eldönteni mozgalmunk jövőjét, és ennek a tudatnak tettekre kell sarkallnia bennünket.
Ha motivál bennünket az a meggyőződés, hogy Krisztus követői számára ma is elérhető a Szellem-keresztség a nyelveken szólás bizonyítékával, úgy izgalmas lehetőséget kapunk meglátni, ahogyan ez a nemzedék átéli a Szellem felhatalmazását. Felnőhetünk a feladathoz úgy, hogy prédikálunk és tanítunk a Szellemről, a Szellemben élünk, és tudatosan teret adunk alkalmainkon annak, hogy az emberek találkozhassanak a Szellemmel.
Kiindulásként pedig meg kell újítanunk személyes életünkben a Szellemre fektetett hangsúlyt. Utána magabiztosan foglalkozhatunk a kérdéssel, mert tudjuk, hogy a Szellem nyújt segítséget a további lépésekhez.
Ezekben a nehéz időkben világunknak nagy szüksége van a Szellem erejével felruházott szolgálattevőkre. Olyan kihívásokkal szembesülünk, amelyekhez természetes képességeinket meghaladó bölcsességre, meglátásra és erőre van szükség. A pünkösdi gyülekezeteknek olyan vezetőkre és tagokra van szükségük, akikben működnek a Szellem ajándékai.
A szellemi csaták megnyeréséhez nem lesz elegendő új szervezeti stratégiákat kidolgozni. Ha azonban a Szellem által imádkozunk (Efezus 6,18), akkor továbbra is rátalálunk arra a felhatalmazásra, amelyre szükségünk lesz a Sátán terveinek meghiúsításához és Isten országának terjesztéséhez, miközben Urunk visszajövetelére várunk.
Erőnk forrása mit sem változott: „Nem hatalommal, és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zakariás 4,6)
Emeljünk szót továbbra is a nyelveken szólás fontossága mellett, mint akiket a Szellem erejébe vetett bizalom motivál! Éljünk továbbra is a Szellem erejével felruházott tanúkként, akik hirdetik a Szentírás igazságát, miközben tudatosan alkalmat adnak arra, hogy az emberek részesülhessenek a Szent Szellem keresztségében!
A Zsidók 13,8-ban mondott kijelentés szerint: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Az Úr ugyanúgy ki akarja árasztani Szent Szellemét gyülekezeteinkre ma, mint ahogyan régen tette. Olyan légkört teremtünk-e pünkösdi alkalmainkon, hogy újból bekövetkezhessen a pünkösd?
Dr. Timothy Laurito a Fatih Tabernacle (AG) gyülekezet segédpásztora Dentonban (Texas, USA), tanársegéd a Northpoint Bible College and Graduate School bibliai főiskolán Haverhillben (Massachusetts, USA) és a Speaking in Tongues – A Multidisciplinary Defense (Nyelveken szólás – Multidiszciplináris védőbeszéd) című könyv szerzője.