Kategória tár:2016. ősz

A modernkori evangelikál mozgalom számára a biblikus tanítványképzés már-már szlogenné vált. De sajnos, sok esetben nem is történt több. A tanítványképzés sokféle meghatározása és módszere ellenére a statisztikák vészjósló hanyatlást mutatnak az egyház azon képességében, hogy elveszett társadalmunkat hatékonyan elérje és átalakítsa.

A tanítványsággal kapcsolatos zűrzavar talán első számú oka az a beidegződés, miszerint a tanítványi lét a második szakasza a hívő életnek. A nagy misszióparancs alapján már akkor tanítványként tekinthetünk valakire, amikor újjászületett.

A kommunikáció messze legnagyobb problémája az” – írja George Bernard Shaw drámaíró, „hogy azt hisszük, megtörtént…” Sajnos ez igaz az igehirdetésre is. Kutatásai alapján Barna azt állapította meg, hogy a prédikáció után két órával az átlagos gyülekezeti tag a prédikáció témájára sem emlékszik már.1 Ha ez tényleg így van, akkor a Shaw által említett önámítás […]

Fedezd fel életedben azt a területet, amely jobb emberré és jobb vezetővé tehet: fogadd el a szerző 90 napos kihívását és találkozz Istennel úgy, mint eddig még sohasem.

A missziós parancs nem volt a tanítványok számára újdonság, amikor Jézus rájuk bízta ezt a küldetést. Tanításaival és saját példamutatásával már a feladatuk elvégzésére készítette őket.

A gyülekezetvezetés egyik nagyon fontos feladata az, hogy a pénzügyek terén a sáfárságról tanítson. Hétről hétre látni akarjuk, hogy minden anyagi szükséglet betöltetik, a szolgálat növekszik, az Istentől kapott látással előretörünk.