Válaszoltál Isten elhívására, hogy vezetőként szolgálj az Ő országában. Keményen dolgoztál, szorgalmasan készültél, sokat imádkoztál és kitartóan szolgáltál elhívásodat betöltve. Most pedig beteljesedett. Vezetsz. Felnéznek rád; tisztelnek. Akár ifjúsági csoportot vezetsz, akár egy gyülekezetet pásztorolsz vagy misszionáriusként szolgálsz, van valamennyi befolyásod az emberek élete fölött. Nagy valószínűséggel tisztes szándékaid vannak ezzel a befolyással.

Ám aki hatalommal rendelkezik, egy ponton mindenképpen kísértést érez arra, hogy elhiggye: őt különleges bánásmód illeti meg. Ego Is The Enemy (Az ego az ellenség) című könyvében Ryan Holiday azt mondja: „A sikerrel, különösen a hatalommal együtt járnak a legnagyobb és legveszélyesebb téveszmék: a feljogosítottság, a kontrollálás és a paranoia”. A szolgálók sem mentesek ezektől.

Ha az ellenség ámokfutást akar rendezni egy vezető életében, annak az egyik legrombolóbb módja az, ha a feljogosítottság érzését kelti benne. Ez a meggyőződés arról szól, hogy ő megérdemel bizonyos kiváltságokat, vagy jogosult rájuk. Így történhet meg, hogy egy lágy szívű ember beáll a szolgálatba azzal, hogy „Itt vagyok; küldj el engem!”, aztán lesz belőle egy kemény szívű szolgáló, aki azt mondja: „Itt vagyok, nézzétek engem!”; vagy „Itt vagyok, tegyétek meg ezt értem!”; vagy „Itt vagyok, adjatok nekem!”

Jézus hívása arról szól, hogy kiküld bennünket a világ javáért. A feljogosítottság viszont arról, hogy én megkapjam, ami nekem jár. Abból a téves feltevésből indul ki, hogy a pozíciód, befolyásod, elhívásod vagy tapasztalatod miatt megérdemelsz bizonyos dolgokat. Többféleképpen jelentkezhet:

– Arra számítasz, hogy a főhelyre fognak ültetni; rendezvényeken a főasztalhoz, fontos megbeszéléseken pedig az első sorba.
– Elvárod, hogy meghívjanak fontos bizottságokba vagy vezetői testületekbe.
– Feltételezed, hogy az emberek kikérik a tanácsodat a döntéseik előtt, még olyan dolgokban is, amelyek kívül esnek a hatáskörödön.
– Úgy véled, más vezetőknek téged kellene felkérniük, hogy szolgálj alkalmakon vagy rendezvényeken.
–Elvárod, hogy mások a te elgondolásod szerint tegyenek dolgokat, mert az a legjobb, ahogy te csinálod.
– Úgy gondolod, hogy azoknak, akiket vezetsz, sosem szabad semmi olyat tenniük vagy mondaniuk, ami megkérdőjelez téged.

A feljogosítottság árulkodó jele továbbá, ha úgy érzed, semmibe vesznek,ha megsértődsz vagy megbántódsz, amennyiben a fenti dolgok nem következnek be. Hát nem tudják, ki vagyok? Ha valaha gondoltad vagy mondtad ezt egy sértésre reagálva, az egyértelmű jele annak, hogy feljogosítottságot érzel.

Lukácsnál Jézus két kijelentését is olvashatjuk, amely kimondottan ezzel kapcsolatos. A Lukács 17,7–10-ben azt mondja Jézus: „Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál! Vajon megköszöni annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”

Még a legtehetségesebb és legképzettebb szolgáló sem érdemel különleges bánásmódot. Ő is csupán méltatlan szolga, aki teszi, amire Isten kérte.

Aztán a Lukács 20,46–47-ben azt mondja Jézus: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn, akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”

Jézus üzenete egyértelmű. Ne légy olyan, mint a farizeusok! Pozíciód szellemi vezetőként nem jogosít fel semmilyen különleges bánásmódra.

Hadd javasoljak három gyakorlati módszert, amellyel egy szolgáló kitörhet a feljogosítottság ördögi köréből, és alázatban élhet:

Szolgálj másoknak! Szándékosan tegyél olyan dolgokat, amelyeket nem muszáj megtenned; vagy olyasmit, amit általában mások szoktak megtenni helyetted, így emlékeztetve önmagadat és másokat is: nem tartod túl jónak magadat ahhoz, hogy szolgálj!

Emelj másokat! A pozíciódat és a befolyásodat használd arra, hogy másokra irányítsd a reflektorfényt, és biztosítsd nekik a siker lehetőségét! Ha osztozol másokkal a hatalmon és sikeren, az sosem kisebbíti a sajátodat.

Vesd alá magad másoknak! Vedd körül magad olyanokkal, akik ismernek, és akik nem esnek hasra tőled! Legyenek olyan barátaid és mentoraid, akiket feljogosítasz arra, hogy megmondják, amikor tévedsz, amikor helytelenül viselkedsz vagy fennhéjázóan cselekszel! Aztán pedig hallgass rájuk!

Aki vezető Krisztus egyházában, annak ellen kell állnia a feljogosítottság érzésének, amely sokszor együtt jár a szolgálati befolyás növekedésével. Az egyetlen, akinek joga lett volna úgy éreznie, hogy bármire jogosult, nem tette. Ahogyan „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Máté 20,28), a Királyságban szolgáló vezetők akkor képviselik a leghűségesebben Jézust, ha alázatos lelkülettel odaadják magukat a szolgálatra.

Szerző: Dr. John Davidson

Dr. John Davidson az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet szinódusának vezetőképzésért felelős igazgatója (Springfield, Missouri, USA)