2024. Február 15.Ez volt életünk legboldogabb pillanata. A meddőséggel folytatott nyolcéves küzdelem után feleségemmel, Nancyvel végre a fiunkat, Coltont üdvözölhettük együtt a világrajövetele alkalmából. Az élet végre tökéletesnek tűnt!
De ez a tökéletesség csak két órán át tartott. Amikor átmentem a csecsemőosztályra, hogy megnézzem a gyermekünket, nem találtam ott. Mint kiderült, át kellett vinniük az újszülöttek intenzív osztályra.
Ez volt az első a sok szörnyű egészségügyi válság közül, amelyet a családunk átélt. A követő években Colton több szívkoszorúér-műtéten, köztük hat nyitott szívműtéten esett át. A feleségem, Nancy autoimmun betegséggel küzdött, amely majdnem az életébe került. Az újonnan örökbefogadott kislányunknál, Anna Grace-nél agydaganatot állapítottak meg, alig néhány héttel azután, hogy hazahoztuk Kínából. Én magam szívrohamot és két agyi aneurizmát éltem túl.
Mindezen egy növekvő gyülekezet lelkipásztori szolgálata közben kellett átmennünk, a szolgálat minden jellemző kihívásával együtt.
Mindenkinek szembe kell néznie nehéz időszakkal. Van olyan probléma, amely a saját rossz döntésünk gyümölcse. De amikor úgy megyünk át a vad viharon, hogy közben engedelmesen követjük Istent, az a hitünket megsemmisítheti – vagy megerősítheti.
Családként szándékosan igyekeztünk az élet megpróbáltatásai helyett Isten jóságára összpontosítani. A viszontagságok ellenére volt mit ünnepelnünk! Többek között azt, hogy túléltük, és felépültünk. Ma mindannyian egészségesek vagyunk.
Természetesen időnként továbbra is megválaszolatlan kérdésekkel küzdöttem. Nehéz volt megérteni, hogy miért engedett meg Isten ennyi fájdalmat, miközben én az ő elhívásának engedelmeskedtem. Aztán néhány évvel ezelőtt az Úr olyan sorsfordító pillanathoz vezetett, amely mindent megváltoztatott.
Egyik reggel, amikor kint ültem, és áhítatot tartottam, elkezdtem kiönteni a szívemet az Úrnak. Odaadtam neki fájdalmamat és a megválaszolatlan kérdéseimet.
A Bibliám még a 2Korinthus 1. fejezeténél volt nyitva, éppen a 3–4. verset olvastam:
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
Hirtelen a Szentlélek felhívta a figyelmemet a szövegben szereplő „hogy mi is” szavakra. Megértettem, hogy Isten a bizonyságtételemet saját dicsőségére használja fel. Azt akarja, hogy ahogyan ő vigasztal és támogat engem, én is úgy segítsek másnak, aki küszködik – hogy ő is jobb emberként, ne pedig keserűséggel a szívében jöjjön ki a helyzetből.
Az Úrnak ez az üzenete megváltoztatta a szemléletemet bármilyen nehézségről is legyen szó. Rájöttem, hogy az az új feladatom, hogy minél több emberhez eljussak a vigasztalással, bátorítással, reménnyel, amit Isten a családomnak és nekem adott.
A Szentírás tele van olyan példával, amelyben Isten a megpróbáltatást arra használja, hogy népét megerősítse, mennyei elhívásának teljesítésére felkészítse. Az egyik nyilvánvaló ilyen példa az Ószövetségben József története.
Miután Istentől álmot látott, József hosszú, intenzív megpróbáltatásokkal teli időszakot élt át, amely azzal kezdődött, hogy féltékeny testvérei ciszternába vetették és eladták rabszolgának.
Hamarosan felfedezhette, hogy Isten közben úgy alakította a dolgokat, hogy megváltsa szorult helyzetéből. Az 1Mózes 50. fejezetében József ezt mondja a testvéreinek: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (20. vers)
Az edzőteremben azáltal erősödünk, hogy legyőzzük a súlyok ellenállását. Az életben azáltal erősödünk lelkileg és érzelmileg, hogy legyőzzük a megpróbáltatások ellenállását. Ugyanakkor, ha nem akarunk megsérülni, a gyakorlatot mindkét esetben megfelelő módon kell végeznünk.
Jézus példája a Gecsemáné kertben azt mutatja, hogy nem söpörhetjük félre az érzelmeinket, hanem Isten elé kell vinnünk őket, mégpedig anélkül, hogy átvennék az irányítást felettünk.
Isten országának vezetőiként az ellenség célpontjai leszünk. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy Isten velünk van, a javunkat munkálja. Sőt, hitem szerint az ellenünk irányuló támadások intenzitása jelezheti annak a hatásnak a nagyságát, amelyet Isten a jövőnkre nézve eltervezett.
Bármivel is állsz szemben, haladj előre hitben! A nehézség túloldalán Isten nagyszerű dolgokat tartogat neked mind személyes életedben, mind a szolgálatodban. Csak akkor veszíthetsz, ha feladod.
Pál így ír: „…A megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet…” (Róma 5,3–4) Jakab is hasonlóképpen: „…Hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1,3–4)
Állj hát meg szilárdan, kitartva a hitben. Isten formálja ki benned saját jellemét, és minden bizonnyal elvezet az általa eltervezett győzelemre!
Greg Davis a Cornerstone Church gyülekezet (Southaven, Mississippi, USA) tiszteletbeli lelkipásztora, az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet felszentelt lelkésze. A „Standing Strong in the Storm: Cultivating Resilience in Times of Trouble” (Stabilan állni a viharban – a rugalmasság munkálása megpróbáltatás idején) c. könyv szerzője.