A tudósok szinte minden nap újabb – apró és nagy – csodákat fedeznek fel világunkban. Ezek a csodák Isten dicsőségét növelik, hiszen mindet Ő teremtette. Az emberi elme mindenképpen a legfontosabbak közé tartozik. Az angyalokon kívül csak az emberek képesek felfogni Isten kezének munkáját és dicsérni Őt ezért.

Csakhogy sokan nem teszik. Ehelyett útját állják az igazságnak gonoszságukkal (Róma 1,18). Ezért van az, hogy „bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre” (1,21). A többes szám harmadik személy helyett nyugodtan első személyre válthatunk. Minden ember szívét elcsúfítja, hogy hálátlan a kegyelemből fakadó isteni ajándékokkal szemben.

Mivel a teremtett világ csodálatos, az emberi szív pedig gonosz, vegyes érzések vannak bennem a tudomány iránt. Egyrészt előnyöm származik a tudományos fejlődésből. Például Enbrelt – TNF-gátló gyógyszert – szedek Bechterew-kórom kezelésére. Az iPhone-om, iPadem és laptopom elengedhetetlen eszközök a munkámhoz és a posztgraduális tanulmányaimhoz. A rajtuk található programok és alkalmazások összetett matematikai algoritmusok segítségével hozzák létre, tárolják és közlik az információkat. Az energiahatékony légkondicionálás és fűtés lehetővé teszi, hogy nyáron hűvösben, télen pedig melegben legyek a családommal együtt, kedvező áron. Sorolhatnám a példákat, de egyértelmű a lényeg: A tudománynak megvannak az előnyei.

Ugyanakkor a tudományos újítások, úgy tűnik, visszavonulót jelentenek a hit számára. A Pew Forum közvéleménykutató cégnek az American Association for the Advancement of Science (Amerikai Egyesület a Tudomány Fejlődéséért) tagjai közt végzett 2009-es felmérése szerint „a tudósok körében nagyjából feleannyira valószínű, hogy hisznek Istenben vagy egy felsőbb hatalomban.” David Kinnaman szerint „a keresztyén háttérrel rendelkező 18-29 évesek” 25%-a „teljesen vagy többnyire igaznak” tartja azt az állítást, hogy „a keresztyénség tudományellenes”.

Nem hiszem, hogy a keresztyénség tudományellenes. Hogyan mondhatna ellent egymásnak Isten Igéje és az általa teremtett világ? Mégis sokan hiszik azt – a pünkösdiek közül is –, hogy a keresztyénség tudományellenes. Hogyan éljünk hát keresztyénként a tudomány előnyei és a hitünkkel szemben látszólag támasztott kihívásai között?

Először is, be kell teljesednünk Szellemmel. A pünkösdi mozgalom egyik legnagyobb erőssége éppen a tapasztalatiságában rejlik. Számunkra Isten nem egy fogalom, melyen eltöprengünk, vagy egy történelmi Szereplő, akinek múltbeli tetteit érdekes tevékenység egy irattárba rendezni (bár valóban csodálatos eltűnődni rajta, és biztatást meríthetünk múltbeli tetteinek felidézéséből). Nem; Isten – az Atya, a Fiú és a Szent Szellem – élő Személy, aki közösségre hív bennünket magával, mélységében változtatja meg jellemünket, és természetfeletti erővel ruház fel, hogy az Ő nevében szóljunk és cselekedjünk. Megtapasztalásunk bizonyíték a hitünk által megragadott tényekre. Talán ezért is mondja a Zsoltárok 34,9: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” Ha a tudomány vagy bármi más arra késztet, hogy megkérdőjelezd a hitedet, a válasz mindig egy imádsággal kezdődik: „Jöjj, Szent Szellem, szükségem van rád!”

Másodszor, a pünkösdi mozgalom tapasztalatisága nem jelenti azt, hogy az érveknek nincs jelentőségük. A Szellem emberei vagyunk, ugyanakkor az Ige emberei is. Jézus Krisztus Isten logosza (János 1,1–3.14), az Ő Szava, Értelme és Logikája. Ha a tudomány vagy bármi más megkérdőjelezi a hitünket, határozott apologetikával kell előállnunk. Pál szolgálata példaértékű ebben a tekintetben: „Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10,5). Mivel Isten létezik, minden olyan tudományos vagy filozófiai érv, amely tagadja létezését, rossz érv; szükséges, hogy ezt szigorúan felépített érveléssel be tudjuk mutatni. Pál nem csupán evangélizált az elveszettek felé; vitatkozott, magyarázott, és bebizonyította nekik Krisztus helyettes halálát és győztes feltámadását (ApCsel 17,2.3).

Harmadszor, mind a Szentírást, mind a természetet alázattal kell értelmeznünk. A Szentírás és a természet képezi Isten önkinyilatkoztatását (2Timóteus 3,16; Róma 1,20). A teológia elsődlegesen arról szól, hogyan értelmezzük Istennek a Szentírásban adott kinyilatkoztatását, míg a tudomány elsődlegesen arról, hogyan értelmezzük Istennek a természetben adott kinyilatkoztatását. Isten végtelen; mi pedig olyanok vagyunk, mint a megszáradó fű és az elhulló virág (1Péter 1,24). Isten mindent tud, nekünk pedig „töredékes az ismeretünk” (1Korinthus 13,9). Isten teljes mértékben jó; a mi szívünk pedig „csalárdabb […] mindennél” (Jeremiás 17,9). Mivel Isten tökéletessége és a mi tökéletlenségünk között hatalmas a távolság, Igéjét és teremtett világát egyaránt alázattal kell értelmeznünk, mindig készen arra, hogy többet tudjunk meg Róla ezeken keresztül.

A Szent Szellem új keresztsége, a Jézus Krisztus igazságába vetett bizonyosság és a korlátaink fényében szükséges alázatunk alkotják az előrehaladás útját a pünkösdiek számára azokon a kihívásokon át, amelyeket a tudomány emel látszólag a hittel szemben, még ha közben élvezzük is az általa nyújtott előnyöket.

Szerző: George Paul Wood

George Paul Wood az Assemblies of God kiadványok felelős szerkesztője (Springfield, Missouri, USA)